Újvidék- Borko Ilić gyöngyszemei

2013. január 22. [15:51]

VMDK: Elfogadhatatlan Borko Ilić újvidéki polgármester-helyettes kijelentése

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke reagált az Újvidéken történtekre, pontosabban arra, hogy tartományi székvárosban a városi buszok irányjelző feliratait latin betűsről cirill betűsre cserélte a helyi vezetőség. - Vukašinović Éva, a kisebbségek jogaival foglalkozó vajdasági ombudsman-helyettes hivatalosan figyelmeztette a városvezetést, hogy az alkotmány a kisebbségi nyelvek és írásmódok használatát is előírja a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett. Az ombudsman-helyettes már megfogalmazta, hogy melyek a törvény által előírt normák a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozólag, ezért erre nem szeretnénk külön reagálni, megvárjuk mit lép az újvidéki városvezetés - mondta Csonka Áron, majd hozzátette:
- Elfogadhatatlannak tartjuk azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a polgármester-helyettes tett. Amennyiben ezek tényleg az ő szavai és nem értelmezte félre a sajtó, akkor elfogadhatatlanok azok a nyilatkozatok, amelyeket a napokban olvashattunk. Az egyik az, hogy a kisebbségi írásmódot nem kell alkalmazni, azért mert egyetlen kisebbség sem éri el a 15 százalékot Újvidéken. Ez nem helyes törvénytolmácsolás, hiszen a szerb alkotmány szavatolja a szerzett jogok kategóriáját és tiltja azok csorbítását. A város statútumában is benne van, hogy a szerb mellett hivatalos használatban van a ruszin, a szlovák és a magyar. Erre a jogalapra hivatkozva értük el annak idején, hogy Újvidék be- és kijáratánál a helységnévtáblák ki legyenek írva több nyelven, tehát a kisebbségi nyelveken, köztük magyarul is. A polgármester-helyettes másik elfogadhatatlan nyilatkozata az, hogy a magyarok más szerbiai állampolgárok kárára tanulhatnak a saját anyanyelvükön. Én erre szeretnék kitérni, ugyanis a magyarok ugyanolyan adófizetői ennek az országnak, mint minden más állampolgár, és a magyarok adójából is pénzelik az oktatást és az állami intézményeket, amelyek oktatással foglalkoznak. Ha ilyen logikával gondolkodnánk, akkor fordítva is feltehetnénk a kérdést, hogy akkor most a magyar és más nemzeti közösségek pénzelik a szerb nemzetiségűek oktatását is? Ez a nyilatkozat szerintünk nem helytálló, és ha tényleg valósak, nem pedig félreértelmezések következményei, akkor ilyen nyilatkozatokért más, civilizált országokban a politikusok fel szokták ajánlani a lemondásukat.
(ká)
Forrás: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14770/VMDK-Elfogadhatatlan-Borko-Ilic-ujvideki-polgarmester-helyettes-kijelentese.html

KORHECZ KONTRA PÁSZTOR

                 Az igazság „fájni fog”. Elkúrtuk, hazudtunk?

A címben szerepelő fogalmakat nem azért elevenítem fel, mert a magyarországi politikumról akarok írni. Hanem azért, mert az idei év első bejegyzésével egy kicsit visszakanyarodok a tavalyi évhez. Nem csak azért, mert az év végére besűrűsödtek a teendőim, ami miatt  nem maradt időm az írásra, hanem azért is, mert a téma most is aktuális. Például azért, mert készítettek két évértékelő interjút két délvidéki politikussal.

Legtöbbször átsiklok az ilyen interjúk felett, leginkább azért, mert a pártlappá züllesztett napilapunk hasonló írásaira egész egyszerűen nem vagyok vevő. De most mégis beleolvastam a két vezető interjújába, akik elvileg ugyanazon politikai opcióhoz tartoznak, mégis - ahogyan az olvasás közben kiderült - igen eltérően nyilatkoztak a párt politikájáról és politikai sikereiről.

A pártelnök hozta a szokásosat: bár minden megváltozott körülöttünk május 6-a után, továbbra is mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak. Rózsaszín szemüveg, sikertörténetek tömkelege. Egyfélét mondunk Brüsszelben, mást Budapesten, harmadikat Belgrádban. Egyszer nem szavazzuk meg a Vajdaság költségvetését, mert nincsen meg a hét százalék,  aztán szépen, csendben, a bársonyszékért megnyomjuk a zöld gombot. Majd elkezdünk Vajdaság megalázásáról beszélni.

A budapesti liberális körökhöz tartozó lapnak  azt nyilatkozzuk, hogy hosszú távon a kisebbségi magyar politizálás halálra van ítélve és vesztesek leszünk (talán ezzel magyarázzák a belgrádi tagtoborzást). Az itthoni médiában pedig arról beszélünk, hogy csak az etnikai politizálás az egyetlen és igaz, azok a magyarok pedig, akik más magyar pártokban politizálnak, nemzetárulók, a többiek meg janicsárok (ez a logika szerint, aki magyar pártban politizál az kevesebbet ér, mint az a magyar, aki szerb pártban van?). Ugyan szavainkkal támogatjuk a területi magyar autonómiát, de megelégszünk a korlátozottabb kulturális autonómiával.

Annál nagyobb figyelmet érdemel a másik interjú. Bevallom, kellemesen csalódtam. Nyíltan kimondták, hogy a délvidéki magyarság száma drasztikusan csökkent az elmúlt 9-1O év alatt, a magyarok helyzete egyre rosszabb, és ha ez így folytatódik, akkor bedől a délvidéki magyarság intézményrendszere (?), onnan meg  már nem lesz visszaút. Az okokat boncolgatva megjelölte a politikai és közéleti közeg mulasztásait, a hosszú távú intézkedések és programok hiányát. Elmondta egyúttal azt is, hogy a megoldást a tükör jelentené, ha szembenéznénk a reális helyzettel, az igazság pedig „fájni fog”. Kiutat a nyilatkozó politikus a keresztény értékeken alapuló társadalmi viszonyok kialakításában látja, szerinte nagyobb hajlandóságra van szükség a gyermekvállalás területén. Ezért egy demográfiai stratégia megalkotásában gondolkodnak az MNT-ben. Ezt azonban egyedül nem fogják tudni végrehajtani. Ehhez társadalmi konszenzus szükséges.

Néhány fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha abból indulunk ki, amit a pártelnök már többször is hangsúlyozott, hogy az MNT egy párti politikát folytat, akkor miért van az, hogy a két  vezetőnek ennyire eltérő a véleménye és a helyzetértékelése?  Ha az MNT elnöke nem lepődött meg a népszámlálási adatokon, és előrelátta azokat a folyamatokat, amelyek ide vezettek, miért csak most fogalmazta meg őket? Miért nem figyelmeztetett előbb? Vagy ha megtette, miért nem vették figyelembe a véleményét? Vajon jól értelmezem: a párt vezetőit az igazság mellőzésével vádolja? Lehet-e ez az első törésvonal a párton belül?

És kit terhel a felelősség a téves politika folytatásáért? Kik azok, akik nem tették a dolgukat megfelelően? Várható-e irányváltás? Vajon szétválhat az MNT és a VMSZ akarata?

Remélhetőleg válaszokat is kapunk…

     További olvasnivalók itt és itt

EGY INTERJÚ

Nem csak autonómiát – munkát, családot, szolidaritást is

A Vajdaság Ma interjúja Csonka Áronnal, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökével

Újra be kell építenünk a közbeszédbe a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását, mondta Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a Vajdaság Mának adott interjújában. Szerinte ugyanis válságban van társadalom értékrendszere.

A 2012-es év legfontosabb eseményeinek egyike a választás voltak a politikában. Merre mozdította az előző év a VMDK-t?

- Ami a választásokat illeti, ismert az eredményünk. Koalíciónk bejutott a szerb képviselőházba egy képviselővel, és így mi is parlamenti párt lettünk. A Mindannyian Együtt koalíció azóta is működik, eddig két olyan kérdésben szólaltak fel, ami számunkra, a vajdasági magyarság számára is kiemelt fontosságú. Az egyik a vajdasági költségvetés módosító indítványa. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy az ominózus hét százalékon belüli nagyberuházásra fordítandó keretből egyenlő mértékben jusson a különböző mikrorégióknak. Sokszor elmondtuk már, de továbbra is szükség van a közlekedési hálózat fejlesztésére, a gazdaságot serkentő intézkedésekre. Ahhoz, hogy élhetőbb legyen a szülőföld az itteni magyarságnak, javítanunk kell az életkörülményeken.

Melyik az a terület, ahol a VMDK konkrét lépésekre készül?

- A legközelebbi konkrétum, ami ránk vár, az a bíróságok kérdése. Legjobb tudomásom szerint hamarosan napirendre kerül az igazságügyi rendszer újbóli átalakítása. Ezen a területen azt szeretnénk elérni, hogy a magyarok által lakott községek mindegyikére, így például Adára is kerüljön vissza az önálló bíróság. Itt 2011-ben elfogadott az akkori önkormányzat egy határozatot, amiben a bíróság visszaállítását kértük. Ez a határozat él, és azért aktuális, mivel a kiszivárgott információk szerint a zentai bírósághoz csatolnák Adát is, ami azt jelentené, hogy az ittenieknek továbbra is utazniuk kellene.

Két felszólalást említett, ami jelentős a vajdasági magyarok számára is. Vajdaság költségvetése volt az egyik.

- A másik kérdés a kis értékű lopásokkal kapcsolatos, a határérték elmozdítására vonatkozott, amit nemrégiben tizenötezer dinárról ötezerre módosítottak. Szerintünk ebben az esetben a zéró tolerancia az egyetlen elfogadható opció. Folytatódik az aláírások gyűjtése, eddig több mint tízezer ember támogatását gyűjtöttük be, az elfogadott módosítással nem szabad megelégednünk.

Mi volt a legfontosabb tapasztalata az elmúlt évnek? Merre lép tovább a párt?

- A választásokon az emberek kevésbé figyeltek a helyi értékekre, a helyi arcokra, politikusokra. A tartományi és köztársasági kampányok elvonták a figyelmet, az emberek könnyebben szavaztak helyi szinten is azokra a csoportosulásokra, akikre a felsőbbeken. Erősítenünk kell a helyi szervezetek munkáját, hiszen mi továbbra is alulról felfelé akarunk építkezni, és az elkövetkezőkben is ez lesz a cél. Tavasszal vár ránk egy kongresszus, ahol megfogalmazzuk a célkitűzéseinket, álláspontjainkat. Mi már ezzel is a következő választásokra kezdünk készülni. Fontosnak tartjuk például a kereszténydemokrata értékeket, azért is, mert úgy látom, a társadalom értékrendszere válságban van.

Hogyan tud erre a válságra a politika választ adni?

- Szükség van arra, hogy újra beépítsük a közbeszédbe például a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását. Azok a fogalmak fogják meghatározni a jövőképünket, amelyekbe mi most belekapaszkodunk, mi pedig azokat támogatjuk, amelyek biztos alapot adnak a fejlődéshez.
Ami még talán fontos volt a 2012-es évben a magyar-szerb kapcsolatépítés területén, az a két ország elnöki találkozója. 2013-ra várható az a folyamat is, amely egy kölcsönös főhajtással egyfajta megbékélést is hozhat a két nemzetnek, gondolva itt konkrétan a második világháború áldozatainak emlékére. Erre mindenképpen szükség van, de emellett nem szabad elfeledkezni a még mindig nyitott kérdések lezárásáról sem.

A koszovói kérdés és a költségvetési vita mintha valamelyest aktualizálta volna Vajdaság autonómiájának a kérdését is. Mikrorégiók fejlődését, decentralizációt említett a közigazgatás és a gazdaság összefüggésében is. Milyennek látja a vajdasági autonómia jelenét, jövőjét?

- Az év vége felé Vajdaság és Belgrád viszonya feszültté vált ezzel kapcsolatban. És úgy tűnt, hogy sokak számára a tartomány autonómiája előrébb került a nemzeti autonómiánál. Mi amellett, hogy Vajdaságnak minél szélesebb körű autonómiát szeretnénk, úgy gondoljuk, hogy pillanatnyilag nekünk is a magyar autonómiát kellene előtérbe helyeznünk.

A politikai beszédeken edződött fül szkeptikus az efféle kijelentésekkel szemben. Valóban járhatónak látja ezt az utat? Miért tartja ezt az opciót jobb lehetőségnek a vajdasági autonómia erősítésénél?

- A koszovói szerbek területi autonómiája számunkra is alapot teremthet abban a kérdésben, hogy hogyan alakítsuk a sorsunkat. A kulturális autonómia kevés. A nemzeti autonómia azt jelentené, hogy magunk dönthetnénk gazdasági kérdésekben is, és ez talán a legfontosabb előnye. Ez kiharcolható, csak tudatosítani kell az emberekben. Ki kell állnunk magunkért.
Pál Zsófia
Forrás: http://www.vajma.info/cikk/tukor/5366/Nem-csak-autonomiat-8211-munkat--csaladot--szolidaritast-is.html