PARLAMENTI KÉPVISELŐK A KÉPMUTATÁSRÓL

2013. december 16-án a Napjaink c. műsorban vendégszerepeltek dr. Korhecz Tamás MNT elnöke, Pásztor Bálint egypárti köztársasági parlamenti képviselő, és Tóth Tamás dépés tartományi, volt köztársasági parlamenti képviselő. A műsor témája a VAT helyzete volt. Mint ismeretes, a szerbiai alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a VAT Statútumának és a Hatásköri Törvényének számos rendelkezéseit, és hat hónapos határidőt rendelt el ezen dokumentumok összehangolására az aktuális szerbiai alkotmánnyal. A műsorban nagyobb teret kapott a két politikus akik élesen bírálták a jelenlegi szerbiai kormányt ,és ezen keresztül a hatalmon lévő pártokat is, a VAT iránti mostoha viszonyulása, a 7% alkotmányos tétel be nem tartása, az állam további eladósítása miatt stb. Ami megfogott az a dépés és az egypárti politikus pengeváltása volt, ahol az egypárti politikus képmutatónak nevezte a dépések mostani politikáját, azzal érvelve, hogy a dépések sem tettek eleget alkotmányos kötelezettségüknek akkor amikor hatalmon voltak, ők sem adták meg azt a bizonyos 7% amikor azt tehették, bezzeg az egypártiak mindig is következetesek voltak, még akkor is ha az a zentai és a szabadkai önkormányzat „elvesztését” jelentette. Pásztor Bálint mondanivalóját azzal fejezte, hogy: „ az életben, de a politikában sem szeretem a képmutatást”.

Helyes. Ezért remélem nem veszi zokon, ha gondolataimmal hozzájárulok álláspontjának megerősítéséhez.

Kezdeném azzal, hogy ugyan ezt a (most bíráló, akkor szolgáló) képmutató dépés kormányzati politikát végig támogatták. Méghozzá „mérleg nyelveként”. Igaz, előtte kést szúrtak MAGYAR KOALÍCIÓS partnerei hátába. Csak az összefogás erősítésének kedvéért. Majd, cirill betűs, külön alkut kötve, elfogadtatták a kirakat jellegű, gyengécske Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt. A törvény gyakorlati alkalmazása a törvényt bírálok álláspontját igazolta, amit Budapesten is beláttak. Igaz, a hivatalos kommunikáció még „sikertörténetként” vezeti, de a színfalak mögött egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a MNT-ot a kulturális autonómia esetleges „csírájaként” (milyen helyes megnevezés!) emlegetik. És most arra vetemedünk, hogy védjük minden erővel a semmit!

Vagy vegyünk egy másik példát. Az 1944/45-ös atrocitások témakörét. Az egypárti politikus néhány évvel ezelőtt még elutasította a délvidéki vérengzések elítélésére irányuló parlamenti határozat beterjesztését. Tavaly megszavazott egy olyan Vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amely a magyarokra nézve továbbra is megbélyegező tartalmakkal bír és háborús bűnösként tekint a délvidéki magyarokra. Majd egy másik hátrányos törvényre is rászavazott, azzal az indokkal, hogy a Rehabilitálási törvény orvosolni fogja az előző törvény rendelkezéseit. (Említettem már, hogy a képviselő úr végzettsége szerint jogász? Ezt csak azért említem mert a jogászok az egyetem első éven azt tanulják, hogy egy törvényt csak a kérdéses törvény módosításával lehet „helyrepofozni”, másik törvény rendelkezéseivel nem lehet szabályozni). A „ három a magyaré” szellemében beterjesztettek egy „ Nyilatkozatot a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-1945-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről”, majd ezt megszavazták. Az nem zavarta őket, hogy az ülés összehívását a parlamenti többség azzal magyarázta, hogy az elfogadását az EU csatlakozása miatt kell megtenni. Semmi megbánás, csak őszinte politikai pragmatizmus. Ezt tetőzte Áder János bocsánatkérése, és Tomislav Nikolić hallgatása, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak a kollektív bűnösséget felbontó kormány rendelet elmaradása. Említenem sem kell, hogy itt felmerül az egypárt felelőssége a délvidéki magyarok és magyarországi diplomácia félrevezetése miatt.

De itt van a délvidéki magyar állampolgárok sikertelen összeírása is. Egyrészt, adatvédelmi és politikai szempontból is aggályos az újabb „sikertörténetük”, hiszen komoly visszaélések sorozatára került sor, másrészt gyatra munkát végeztek. Ugyanis, a 13500 összeírt délvidéki magyar állampolgárok kb. 30% visszautasítást kapott a regisztrációs kérelmükre. Még az alacsonyabb kritériumok alapján is.

Hol itt a képmutatás? Ott, hogy a „sikertörténeteket” a délvidéki magyarságnak kicicomázva tálalják, de azok valójában és elsősorban a szerbiai hatalomnak kedveznek, mert nyugodt lélekkel mutogathatják őket Brüsszelben, milyen csodásan oldották meg a kisebbségi jogok és a vagyon-visszaszármaztatás kérdését, azonban a KMKF és más magyarországi fórumok zárónyilatkozataiban már a következőket olvashatjuk:

- A KMKF üdvözli Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit és eddig elért eredményeit, egyúttal reményének ad hangot, hogy a csatlakozási tárgyalások során kiemelt figyelmet fordít a kisebbségvédelem területére vonatkozó nemzetközi normákra, és azokat fokozott körültekintéssel építi be jogrendjébe. Elvárja továbbá, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulása zökkenőmentesen történjen.

- A KMKF aggodalmát fejezi ki a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt, és bízik abban, hogy a testület döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogok tekintetében. A nemzeti tanácsokat szabályozó törvény várható módosításaival kapcsolatban hasonlóképpen elvárja, hogy a törvénymódosítás ne korlátozza a nemzeti tanácsok jelenlegi hatásköreit, a választási szabályok pedig szavatolják, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, a plurális politikai demokrácia vívmányaival összhangban, reprezentatív módon képviselhesse a vajdasági magyarokat.

- A KMKF aggodalmának ad hangot a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat során tapasztalható problémák miatt. Tekintettel arra, hogy a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazza az eljárások felgyorsítását.

- A KMKF üdvözli, hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnökök közös főhajtással emlékeztek meg a második világháború során elhunyt ártatlan magyar és szerb áldozatokról. Fontos előrelépésnek tekintik a Szerb Képviselőház által 2013. június 22-én elfogadott, az 1944-45-ös vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, de szorgalmazza a kollektív bűnösséget hatályon kívül helyező kormányhatározat mielőbbi elfogadását is.

- A KMKF üdvözli azokat a lépéseket, amelyekkel a Vajdasági Magyar Szövetség az új magyar állampolgárok tájékoztatását segíti a regisztráció folyamatában. Ugyanakkor méltatlannak tartja azokat a támadásokat, amelyek e közreműködés miatt érik a szervezetet. Felhívja a figyelmet arra, hogy közös felelősség a választópolgárok pontos, hiteles, széleskörű tájékoztatása és a regisztráció folyamatának támogatása.

Ezek után, eltudjuk-e képzelni mi történne velünk ha a délvidéki magyarságnak képmutató parlamenti képviselői lennének?

Tisztázzunk néhány fogalmat

Nem szeretnék fogadatlan prókátorként belekeveredni, sem állást foglalni az Ágoston András és MRM-Jobbik féle vitában. Azonban, kénytelen vagyok a közvélemény felé fordulni néhány olyan állítás miatt, amely téves következtetésre adhat okot.
Ugyanis, jogfolytonossági szempontból nézve nem létezik "történelmi VMDK", csakis VMDK létezik, volt és van is (ha egy párt elnökét leváltják, akkor nem a párt válik történelmivé). Továbbá, az sem felel meg a valóságnak, hogy a délvidéki magyar területi autonómiára vonatkozólag nincsen kidolgozott autonómia tervezet. Emlékeztetni szeretném azokat akik ezt állítják a VMDK 1995-ben, majd a MK által 2008-ban kidolgozott területi autonómiára vonatkozó tervezetekre.
Figyelembe véve a fenti tényeket, az 1997-ben alakult szervezet nem tarthatja magát a VMDK szellemi örökösének sem, ahogyan azt hangoztatják, hiszen a VMDK maradt az 1995-ben elfogadott három pilléres politikai programnál, míg az új alakulat csak a perszonális (személyi elvű) autonómiát emelte ki politikai célnak.
Végezetül, ki kell emelnem, hogy nem tartom szerencsésnek ezeknek a mondatoknak a folytonos hangoztatását, hiszen tovább növelik az amúgy is jelenlévő fogalmi zűrzavart a budapesti és a délvidéki politikai színtéren, illetve a délvidéki magyar választópolgárok körében, és azt a veszélyes látszatot keltik, hogy a délvidéki politikum nem is tudja mit akar, valamint, ha a délvidéki magyar nemzetrész elnyerné autonómiáját, akkor nem is tudna vele mit kezdeni, mert nincsen neki megfelelően kidolgozott tervezete. Szerencsénkre ettől nem kell félni, mert van megfelelő autonómia koncepciónk, és autonómia esetén saját parlamentünk is lesz, amely jogalkotási és végrehajtói felhatalmazásaival élve el fogja dönteni hogyan rendezzük be saját életterünket.

Ada, 2013.12.10.

Közvita szerbiai módra

Miután a sajtóból értesültem arról (péntek, 2014.november 29.), hogy elkészült a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény változtatására irányuló Tervezet, meglátogattam a szerbiai Igazságügyi Minisztérium honlapját. Ott megkerestem, majd átolvastam az említett Tervezetet. Észrevételeimet feljegyeztem. Róluk egy másik írásomban fogok szót ejteni, most csak a Tervezet úgynevezett „közvitáját” teszem szóvá. Ugyanis, a Tervezet szakmai szövege mellett az említett honlapon megtalálható még egy magyarázat is, amely részletesen indokolja mit, mire, miért változtatnak (egyenlőre javaslati szinten). Ezt követi egy értesítés, hogy a Tervezet közvitára van bocsájtva 2014. november 25-től 2014. december 18-ig. Észrevételeiket, javaslatait, ajánlásait az érdekelt felek a honlapon közzétett űrlapon keresztül tehetik meg. Az ügy érdekességé, hogy a honlapon sehol sem találkoztam azzal az információval amit még aznap olvastam a sajtóban, nevezetesen a december elsejére tervezett verseci közvita említését, annak pontos időpontját, helyszínét (a cikk sem közölte). Ezért telefont ragadtam és felhívtam a minisztériumot, majd bizonyos nyomozás után, megtaláltam a Tervezetet elkészítő Bizottság titkárát Biljana Marković asszonyt. A szokásos „Jó napot!” után, megkérdeztem mit tudna mondani arról mikor és hol lesz a verseci közvita, lesznek-e a közeljövőben további helyszínek, ha igen, akkor hol és mikor várhatóak és hogyan lehet ezeken részt venni.

Válasza valóságos sokk volt számomra. Ugyanis, a minisztérium álláspontja szerint a Tervezet a honlapon való közzétételétől közvita alatt van, ami szerintük teljes mértékben kimeríti a közvita fogalmát, illetve annak lehetőségét, a kerekasztalokon való részvétel csakis meghívásos alapon történik, és azokon a Nemzeti Tanácsok képviselői, a nemzetközi szervezetek (elsősorban az EBESZ képviselői), érdekelt civil szervezetek és a minisztérium által delegált szakemberek lesznek jelen. Magyarán, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szerb politikai „elit”, azaz az SNS minisztere dönti el kivel áll szóba, kinek a „véleményére” kíváncsiak.

Amikor Biljana Marković asszonyt szembesítettem azzal az apró ténnyel, hogy a civilizált világban nem szokás közvetlen a választások előtt változtatni a választási szabályokon (ahogyan ezt a Tervezetben előrelátták), továbbá az sem szokás, hogy a közvitából kizárják azokat akik talán közvetlenül érdekeltek a Nemzeti Tanácsi választásokban, nevezetesen a nemzeti közösségek pártjait ( a szerb szkupstinában jelenlevő nemzeti közösségi pártok képviselőit sem hívták meg a közvitára, de még értesíteni sem értesítették őket a Tervezet meglétéről, közvitáról), majd megemlítettem neki azt is, hogy dr Korhecz Tamás a MNT elnöke a Tervezet kapcsán nem tartott egyetlen közösségi konzultációt sem a délvidéki magyarság körében (még a MNT-ben ülőkkel sem!), így neki nincsen joga a teljes délvidéki magyarságot képviselni, illetve a nevében beszélni, cselekedni, akkor csak hebegett-habogott, majd tett egy ígéretet arra, hogy meglátásaimat továbbítani fogja az államtitkárnak, felírta telefonszámomat és a későbbi megkeresésben biztosított. Mondanom sem kell, hogy ez a mai napig nem történt meg.

Szóval, itt tartunk mi a szerbiai demokrácia és a kisebbségi jogok érvényesítése terén. Egészen jó a hozzáállás: A hozzászólás lehetőségét elfojtani csírájában, a háttéralkuk által kiválasztott „kisebbségi képviselők” szerepeltetésével Brüsszel felé a „kisebbségi jogok legmagasabb mércén vannak egész Európában” -féle kirakatot csillogó fényben bemutatni. Enyhén szólva, felháborító! És aztán még ők ( a szerb politikum) tágra nyílt szemekkel csodálkozik azon, hogy miért is függesztették fel a presevói albánok további tárgyalásaikat a szerbiai kormánnyal.....

Ada, 2014.december 2.

Ismét eladtak bennünket?

2008-ban a Magyar Koalíció (MK) létrehozásának egyik alap feltétele a közös autonómia koncepció megléte volt. Ki is lett dolgozva, alá lett írva. A megállapodás részét képezte az is, hogy ha egyszer olyan helyzetbe kerülünk, hogy tárgyalhassunk a szerb politikummal az autonómia koncepciónkról (elsődlegesen a perszonális autonómiáról - azért került előtérbe mert ezt rögzíti a szerb alkotmány a kollektív jogok érvényesítése terén- nem mellőzzük a területi autonómiát), akkor azt közösen fogjuk megtenni, a szakmai bizottságokba minden párt két-két szakembert fog delegálni. A szavazólapok még ki sem hűltek amikor a MK egyik pártjának frissen választott elnöke mellőzvén koalíciós partnereit elment Belgrádba és külön alkut kötött az akkori DS, és egyben Szerbia elnökével. A háttéralku következményeként „csomagban” alakultak a köztársasági, tartományi, községi kormányok, majd napirendre került a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény javaslata is. Természetesen, a NT törvény javaslat kidolgozásánál ismét mellőzve voltak a koalíciós partnerek, szakembereink nem vehettek részt a munkában. Minden az egypárti jogászok kezében volt, beleértve a felelősséget is. A tervezet közzététele után mindenki számára világos volt, hogy egy rossza törvény javaslatról van szó, amely nem tartalmazza a MK által megfogalmazott tételeket, és nem fedi a délvidéki magyarság személyi elvű autonómia igényeit. Elfogadása előtt ezt szóvá is tettük, más magyar pártok és civil szervezetekkel együtt. Felkértük az egypárti parlamenti képviselőket NE szavazzák meg a javaslatot. Megszavazták. Azon nyomban elindult a goebbelsi propaganda, hogy ez „ a legeurópaibb törvény”, majd „a legtöbb amit egy magyar közösség elért a Kárpát-medencében” -féle bizonygatás. Azonban, a gyakorlat bebizonyította, hogy a kritikusoknak volt igazuk. Előrevetített állításaik minden egyes pontjában. Az is bizonyosságot nyert, hogy ez a törvény, amely a kompromisszumok kompromisszumaként jött létre nem előrelépést, hanem visszalépést jelentet számunkra. Szerbia és a szerbiai politikai elit büszkén mutogatja Brüsszelben milyen ügyesen rendeztük a kisebbségek jogait, az egypárt beékelődött a MNT-be és a szerbiai, illetve magyarországi harminc ezüstöt ropogtatja hallgatása és látszattevékenysége fejében, az anyaországi politikum előszeretettel hangoztatja, hogy itt minden rendben van, példaértékű minden, ezért nem kell feszíteni a húrt Szerbia EU csatlakozásánál. Lelkiismeretük nyugtatásának érdekében leosztanak egy kis pénzt, és minden rendben van. Mindenki nyert vele, csak mi délvidéki magyarok veszítettünk.

Ismét eladtak bennünket?

De, vissza az eredeti témához! A törvény gyengeségének folyamatos hangoztatása, a gyakorlatban felmerült problémák, illetve jogi próbája a szerbiai alkotmánybíróság előtt (14 tételben vitatják hatásköreit), mégis arra késztette a Szerb államot, hogy változtasson rajta. Igaz csak kozmetikailag. ( De, ez is elegendő volt ahhoz, hogy az egypárt farkast kiáltson és azt kérje az anyaországi politikumtól, hogy védje meg a semmit). Szerbia a jól bevált módszert alkalmazta. Létrehozott egy bizottságot, mert a látszatra adni kell. A bizottságban helyet kapott dr Korhecz Tamás is. Mint jogász és szakember. Nem mint kisebbségi politikus, MNT elnök, magyar. Ez a tény több szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt azért mert a bizottságban való kinevezést az aktuális hatalmon lévő SNS soraiból kinevezett miniszter megbízatása alapján történt, ami felveti az ismételt háttéralku gyanúját az egypárt és az SNS között (nem titok, hogy a szkupstinában, községekben, városokban keményen együttműködnek, amit Szabadka példája is alátámaszt),másrészt további kérdések sorozatát von maga után.

A teljesség igénye nélkül hadd ismertessek itt egy párat belőlük:

Hogyan kaphat helyet a bizottságban olyan szakember aki már egyszer, bizonyítottan, rossz törvényt dolgozott ki? Hogyan történhet meg, hogy a bizottság munkájáról a széleskörű közvélemény semmit sem tud? Hogyan lehetséges az, hogy a november 25-én meghirdetett „közvitát” a szerb állam csak virtuálisan, az Igazságügyi minisztérium honlapján keresztül képzeli el, kihagyván a közvitából a széleskörű közvéleményt (az „élőben” megszervezett közvitákat csak a minisztérium, EBESZ, civil szervezetek és a NT-ok képviselőinek szervezik meg)? Hogyan lehetséges az, hogy közvetlen a NT-ok újraválasztása előtt megváltoztatják a NT-ok megválasztására vonatkozó szabályokat? Hogyan lehetséges, hogy egy meghívott szakember politikusként szólal meg Belgrádban a délvidéki összmagyarság nevében, majd a magyarságon belüli közvita megtartása nélkül elfogadhatónak tartja a javasolt módosításokat? Kinek felel meg ez a zűrzavar? Kinek az érdekeit képviseli dr Korhecz Tamás úr? A szerb állam érdekeit a délvidéki magyarság körében, vagy a délvidéki magyarság érdekeit a szerb állam előtt?

Nos, a fenti gondolatok alapján nagyon úgy tűnik, hogy a kirakat marad és az is, hogy ismét eladtak bennünket. Újból a háttéralkuk áldozatai lettünk. Adjatok vizet Pilátusnak.

A felelősségről

„Ebből a meggondolásból kifolyólag még a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökeként, 2012-ben javasoltam, hogy a szerbiai választások során ne állítsunk köztársasági listát a Fidesz által támogatott Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ellen. Ma is hálás vagyok a párttársaimnak, akik egyetértéssel fogadták a javaslatomat. „

*Vajdasági Magyar Demokrata Párt

HÍRLEVÉL XI. évf. 270. szám

2013. november 23.

Úgy látszik az önlelepleződés korát éljük. A sort egy egypárti politikus kezdte, aki a lendvai KMAT ülésen politikai dölyfösségében azt találta mondani, hogy a délvidéki magyar verések a MI érdekünkben történnek, hiszen a választások előtt valamivel össze kell fogni a magyar szavazókat. Még az előző egypárti pártelnök házára dobott kézigránátos merényleti kísérlet is az érintett saját szervezésében történt, választások elé néztünk, kellettek a szavazatok. Szavai nagy ellenszenvet váltottak ki, de a politikai felelősségre való vonás elmaradt. A vajdasági magyar sajtó agyonhallgatta, a szerb sajtóig meg nem jutott el, és nem is foglalkoztak vele. Szerencsénkre. Hiszen a magyar verések tagadása, megkérdőjelezése, pontosan a szerb nemzeti érdekeket szolgálja. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a mondatok azzal a cselekedet sorozattal párosultak, amelyek ellehetetlenítették a VMDK által javasolt koszovói szerb területi autonómia és a délvidéki magyar területi autonómia közötti párhuzam megvitatását, illetve a KMAT állásfoglalását ebben a kérdésben, akkor teljes bizonyossággal azt lehet mondani, hogy ezzel véglegesen bebizonyították, hogy az egypártiak nem a magyar érdekeket képviselik Belgrádban, hanem a szerb érdekeket a magyarság körében.

November 23-án ez a sor folytatódott a fent idézett mondatok közlésével. Igaz, nem okoztak nagy meglepetést. Inkább megerősítették bennem azokat a gondolatokat, amelyeket még 2012. májusában fogalmaztam meg a Május 6. után és a Történt 2012. május 17-én  alatti blogbejegyzéseimben.  Tovább gondolva ezeket a mondatokat, társítva őket a közelmúltban történtekkel, majd felidézvén a VMDK politikai fejlődéstörténetét (létrehozásának körülményeit, egyes politikusok szerepjátéka, a párt szétverése, közösségünk azóta tartó hanyatlása, és a pártból kiszakadtak  szerepe a politikai palettán), egészen más megvilágításban látom dolgainkat. Ki kinek dolgozik, ki kinek fizeti a számláját, ki kinek tartozik felelősséggel. Talán ez rendben is volna.Csak nekünk ne okoznának  kárt vele. Ugyanis, a budapesti szemüvegen (is) nemzet politikai dioptriát kell cserélni. 

A 2012-es választásoknak egyik tanulsága az volt, hogy a „minden nemzetrészen egy politikai párt” elképzelés kudarcot vallott. Nem sikerült „két legyet” ütni egy csapással. A „kicsik” megmaradtak, az egypárt meg bukott. A másik súlyos tévedés a gyűjtőpárt elképzelés, illetve az egypárt megreformálása. Kisebbségi politizálásunk tapasztalatai azt mutatják, hogy a „platformosodás” csak széthúzáshoz, széteséshez vezetett. Az egypárt meg túl korrumpált ahhoz, hogy reformálni lehessen. A fundamentum már annyira rothadt. Megoldásként csak egy járható utat látok. A jelenlegi egypárti tákolmányt szét kell rombolni, meg kell szabadulnunk kápóinktól, majd újat kell építeni a nemzeti erők egységesítésével, vagy az ideológiailag és egyéb módon is egészséges alapokon álló valamelyik „kicsi” pártot fel kell erősíteni. Sajnos a valóságban éppen az ellenkezője történik. Így továbbra is a valós nemzetpolitika helyett marad az üzletelés, az autonómia mellőzése, illetve az autonómia körüli zűrzavar kialakítása (autonómia modellek "háborúja"-perszonális kontra területi, a már létező területi autonómia modell tagadása, a magyar autonómia összemosása a VAT autonómiájával, a MNT "kakukk tojás" autonómia), majd pótcselekvésként a folyamatos „sikertörténetek” hangoztatása, míg a valóságban a király meztelen és új ruhákért könyörög, mert  fagyoskodik.

Ha ez így folytatódik, akkor ez további hanyatláshoz, kiábrándultsághoz, radikalizmushoz fog vezetni, ami mélyíteni fogja az árkokat, közösségünk egy helyben fog toporogni és zsugorodni fog, míg egy nap el nem tűnünk ősi szülőföldünkről.

Visszatérve írásom eredeti tárgyához és a fenti mondatokhoz. Megérte? Selyemzsinóros kitüntetésért?

Valójában miért is foglalkoztam ezekkel a gondolatokkal? Azért mert egyszer egy történelmi politikus azt mondta nekem, hogy mindenkinek megvan a saját felelőssége.

Dokumentumok:

Május 6. után, részlet:

Összmagyar mérleg – Aki másnak vermet ás, maga esik bele

Nem lehet kihagyni a választási eredmények elemzéséből az összmagyar mérleget. A délvidéki magyarság helyzete rosszabbodott. A hivatalos eredményekből megállapítható, hogy a magyar pártokra adott szavazatok száma tovább csökkent. Összességében 38% a magyar választópolgárok köréből szavazott magyar pártokra. Ez azt eredményezte, hogy sem köztársasági, sem tartományi, sem önkormányzati szinten a magyar pártok nem képezik a mérleg nyelvét és mindenhol kihagyhatóak a hatalmi struktúra kialakításánál. A magyar többségű önkormányzatokból talán egy fog talpon maradni. Ott ahol be is veszik a hatalmi struktúrákba, ott csak kirakat szerepet fog játszani és kegyelmi kenyéren lesz.

Ez elsősorban a VMSZ rossz helyzet felismerésének és a magyar közösséget megosztó és egy részét kirekesztő politikájának köszönhető. Emlékeztetőül hadd említsük meg: a VMSZ volt az első aki visszautasította a magyar pártok összefogását. A többi magyar pártra vetélytársként tekintett és igyekezett kiszorítani őket a politikai porondról, adminisztratív (10.000 aláírás), anyagi (választási letét), médiai úton (Magyar Szó, 7 Nap, Pannon TV és Rádió “bedarálása”). Nem ismerte fel az összefogás fontosságát, nem fogta fel, hogy nem a magyar vagy más kisebbségi pártok a vetélytársak, hanem azok a szerb pártok amelyek a magyar szavazatokra pályáznak. Elsősorban a DS, LSV, LDP, URS stb. Most már érezhetik saját bőrükön a régi közmondás beigazolódását: Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

A VMSZ elnökének felelőssége

Arrogáns fellépésével a VMSZ elnöke tovább mélyítette a megosztottságot a magyar közösségben és ezért sok magyar szavazópolgár otthon maradt vagy más, nem magyar pártra szavazott. Majd a CESID becsült eredményeire alapozva meghirdette a 95 000 szavazat megszerzését Belgrádtól Budapestig. Amikor fény derült arra , hogy nem valós adatokról van szó és még csak meg sem tudták ismételni a MK négy évvel ezelőtti eredményeit, sem köztársasági, sem elnökválasztási szinten, a választási eredmények tudatában Pásztor István a VMSZ elnöke az helyett,hogy elismerte volna politikai kudarcát, leplezni próbálta és egy veszélyes játékba bocsátkozott . Megvádolta egész ország és a nemzetközi közvélemény előtt a „stratégiai partnerjét” a DS-t választási lopással, amit nem tudott bizonyítani, majd néhány nap leforgása után képviselői megszavazták és elismerték a köztársasági és tartományi választások végeredményeit. Majd a „balhét” megkísérelte a szabadkai önkormányzat nyakába varrni. Ez idáig sikertelenül. Néhány nap elmúltával a csalással vádolt „stratégiai partner”, a DS elnökét további együttműködésben biztosította. Ezzel teljesen hiteltelenné vált és további károkat okozott a magyar közösségnek.

A VMDP felelőssége és hitelvesztése

A felelősség alól nem mentesíthetjük Ágoston Andrást és a VMDP-t sem. Hiszen a Magyar Fordulat koalíciót ők bontották meg. Tisztában voltak azzal, hogy csak négyen gyűjthettük volna össze a 10.000 aláírást, valamint az anyagi feltételeket is csak közösen vállalhattuk volna. Az helyett, hogy egy egységes nemzeti, magyar autonómiát kínáló alternatívát nyújtottunk volna a magyar közösségnek, ők „Orbáni sugallatra” az utolsó pillanatban kiléptek. Tették azt úgy, hogy még tartományi szinten sem akartak közös listát állítani. Az önkormányzatokban meg lehetetlen feltételeket szabtak amiről előre tudták, hogy nem tudjuk teljesíteni. A MRM addig már a Jobbik támogatásával végleg eldöntötte, hogy önállóan indul a választásokon.

Történt 2012. május 17-én, részlet:

Ágoston András árulása

Csak most látszik mekkora árulást hajtott végre Ágoston András és a VMDP a MF cserbenhagyásával. Összeszámolva a négy magyar párt szavazatait helyi szinteken el lehet mondani, hogy most majdnem minden önkormányzatban a magyar képviselet több mandátummal rendelkezne és egyes önkormányzatokban tiszta magyar vezetőséget lehetett volna kialakítani. Az árulás nem idegen Ágostonéktól. Hiszen 2OO8-ban is összekacsintottak a VMSZ-el és kiebrudalták a VMDK-át a M K-ból, Óbecsén ellenzékbe taszítottak minket. A régi népeknél, így a magyaroknál is, van egy hiedelem. Aki saját testvérét elárulja az felbontja ősei szent kötelékét, a törzsi vérszerződést és ezért balsors és átok fogja sújtani. A VMSZ-t már sújtja ez az átok mert idegen népnek fiai felemésztik csontjait. A VMDP is nemsokára erre a sorsa jut.

A következetességről

Olvasom ma Ágoston levelét Pásztornak, majd Pásztor válaszát. Itt zárul a kör. Az árulás bizonyítéka Gusztony András támogatása. Csak egy apróság hiányzik a képből. Kevés lesz a VMSZ és a VMDP szavazata, a DS szavazatai nélkül nem lesz tartományi képviselő Gusztony Andrásból. Közben csodálkozom a két embertársamon. Már azon gondolkodom elmegyek a mészárszékbe és veszek egy-egy sertés gerincet és elpostázom nekik. Az akire én azt mondom, az egész világ előtt, hogy meglopott azzal nem ülök le kávézni, akire kígyót- békát kiabáltam, nem támogatom a második körben. Az aki meg folyamatosan kritikákkal illette a másik párt elnökét ne alázkodjon meg és kérjen segítséget attól akit a Sátán megtestesítőjének (nemzet politikai szempontból) festett le. Majdhogynem felszólítva tagságát tagosodjon át a másik szervezetbe.

Nem csak anyagi gondok vannak az ÚTV-nél? Valóban közszolgálati téve akarnak lenni?

Egy ismerősom hívta fel a figyelmemet arra, hogy az ÚTV-nél nem csak anyagi gondok vannak, hanem szeretnék betölteni a közszolgálati tévé szerepét. Hogy hogyan juthatott eszükbe ez az eretnek gondolat, azt nem tudni, de az erre figyelmeztető jelek megjelentek! Ugyanis, az történt, hogy az egyik ismerősöm figyelmeztetett az ÚTV Napjaink c. műsor 2013.szeptember 2. adására. Bevallom nem láttam, és csak némi utánajárással sikerült megtalálnom a Vajdasági RTV youtube csatornáján (pozitív fejlődés!). 

A műsor vendége Pásztor István a Vegyes Magyar Szerb (VMSZ) párt elnöke, és a VAT Képviselőház elnöke volt. Arról faggatták mi a véleménye az új „szakértőkkel” kikozmetikázott szerb kormányról, mit gondol ez milyen következményekkel járhat a VAT és a Szerbiai Köztársaság további egymás közötti kapcsolatára, milyen lesz pártjának szerepe a szerbiai szkupstinában, melyek a párt tervei a közeljövőben stb. 

A beszélgetés a megszokott forgatókönyv szerint ment. Előre várható kérdések, előre borítékolható válaszokkal. És akkor, egy pillanatban megtörtént a parányi csoda! A műsorvezető megkérdezte, bocsánat, meg merte kérdezni elnök úrtól, milyen eredményt tudnak felmutatni a szkupstinában ülő képviselői(k). A kérdés láthatóan megzavarta elnök urat, hiszen a választ tíz másodperces ŐŐÖÖMMM előzte meg, mire kimondta, hogy a kis értékű lopások ügyében a 15000 dináros értékhatárt sikerült javaslatukra levinni 5000 dinárra, ami ahogyan azt mindannyian tudjuk, kimondottan nagy horderejű nemzeti ügy ( Itt talán nem árt elmondani, hogy a VMDK és más magyar, illetve nem magyar pártok is hozzájárultak a téma napirendre kerüléséhez, napirenden való tartásához, és végül a törvény módosításához).

Meg hát ott van az a Deklaráció (Nyilatkozat) amivel a szerb parlament elítélte a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett gonosztetteket (sic!). Itt, alanyunk érzékelte, hogy baj lesz, és belefogott a magyarázkodásba. Nem azért hozták meg a Deklarációt mert ezzel Szerbia EU útját szeretnék gyorsítani, ahogyan azt egyesek állítják, hanem azért mert ők nagyszerű legények, toleránsak, szeretik a magyarokat, és köti őket a háttér alku amit velünk kötöttek. Mert mi „konstruktív ellenzék” vagyunk. Uhum. Szem rebbenés nélkül csúsztatott. Igaz, egy picit elvörösödött, de azt nem tudni mitől. A stúdió melegétől, a kellemetlen kérdéstől, vagy tényleg elszégyellte magát az éterben elhangzott mondatok miatt. Csak ne volnának azok a fránya tények meg az internet!Mert a tények makacs dolgok! Az interneten meg bárki megnézhette a szerbiai szkupstina honlapján a javasolt jogi aktusok között a Deklarációhoz társított magyarázatot,amiben tényleg az állt, hogy Szerbia azért fogadja el a Deklarációt mert szeretné gyorsítani az EU integrációs útját. Természetesen, ezt a délvidéki VMSZNT-és  média nem közölte.

Már kezdtem aggódni az elnök úrért, amikor a műsorvezető látszólag nyugodtabb vizekre evezett. Hogyan készülnek a 2014-es magyarországi parlamenti választásokra és a soron következő MNT választásokra? Elnök úr be is számolt róla, ám ekkor a furfangos és csalfa műsorvezető, igazi újságírói kérdést (mert) felvetni! Mit szól ahhoz, hogy Csonka Áron pártelnök megkérdőjelezi a házalásos regisztrációt és félti a választások tisztaságát? Mi történt? Jól hallottam?

Szinte szabad szemmel lehetett látni a vérnyomás emelkedését elnök úr arcán ( amúgy, jól áll neki a vörös szín, azt azért meg kell hagyni!). Szegény ember! Így csőbe húzni! Varjú Mártás alákérdezős interjúra jött be a stúdióba és most ilyet kérdeznek tőle?!

Húsz másodperc ŐŐŐÖÖÖÖŰŰŰŰMMMM után, jött a frappáns válasz: Csonka Áron elnök úr azt gondol amit akar. Három évvel ezelőtt nem indultak a választásokon, ezért gusztustalan a dolgokhoz való hozzászólása és azok kommentálása.

Le a kalappal elnök úr! Érvelésével igazán kivágta magát! Érveivel a földbe döngölte politikai ellenfelét. Most már mindenkinek kristály tiszta mit is akart mondani. A Magyar Szó név alatt futó napilapjukban egész oldalas hirdetéstől  meg bizonyára káprázik a szemünk! Nem házalnak, nem íratják fel törvény ellenes módon honfitársainkat a magyarországi és a nemzeti tanácsi választásokhoz szükséges választási névjegyzékre. Nem fogják helyettük bevinni a nyomtatványokat a külképviseletekre, illetve önkormányzatokba. Nem az a céljuk, hogy illegális adatbázisra tegyenek szert, ahogyan azt három évvel ezelőtt tették, és nem is akarnak kereskedni vele. Nem azt hajtják végre amit már a magyarországi baloldal előre megjósolt, és előre borítékolta a választási csalásokat a külhoni magyar szavazatokkal. Áááááá, NEM!

Közben a műsornak vége lett. Hogy kapott-e fizetést (vagy valami mást) a műsorvezető, azt nem tudom, nem tudhatom. De, az hogy az utóbbi időben az ÚTV háza táján valami fura dolgok történnek, az már ezek után biztos. A műsorok minősége javul, korszerűsítenek, kérdeznek. 

Valóban csak a pénzhiány a magyar média legnagyobb baja? Valóban közszolgálatiak lesznek?

Kedves András!

Kedves András!

Megtisztelő a figyelmed amit a blogbejegyzésemnek szenteltél. Ha még nem iratkoztál fel a tárhelyre, kérlek tegyed meg. Ugyanis, az azonnali értesítést biztosít, és így első kézből olvashatod bejegyzéseimet. Látom az inget felvetted, a kesztyűt nem. Én sem haraggal írtam. Csupán annyi fűszert adtam hozzá, amennyit írásodban találtam. Adaiként Te is tudod milyen csípős tud lenni az adai paprika.

Válaszomat hadd kezdjem azzal, hogy nincsen történelmi VMDK. Beszélhetünk egy egységes pártról, majd szétforgácsolt VMDK-ról, amelyből (majdnem) az összes többi vajdasági/ délvidéki magyar politikai párt alakult. Beszélhetünk történelmi politikusokról, történelmi vezetőkről, de történelmi VMDK-ról nem. A VMDK van, és lesz is. Ha pedig az egységes VMDK eszmeiségéről, politikai hagyatékáról beszélünk, akkor minden dokumentumot figyelembe kell vennünk. Nem csak a kulturális autonómiáról szóló részeket, hanem a területi autonómiára vonatkozókat is. Ezek a tételek az azóta megalakult vajdasági magyar pártok programjaiban szerepelnek, ilyen vagy olyan formában. Valaki hivatkozik rájuk és folyamatosan hangoztatja, míg mások mélyen hallgatnak róla. Esetleg választások alkalmával a kampányban megemlítik, hogy van ilyen is a célkitűzéseik között.

Kedves András!

Te jól tudod, hogy mi a VMDK-ban a kulturális autonómiára úgy tekintünk mint a területi autonómia kiegészítő elemére. A szórvány és a tömb ötvözeteként. Nem vagy-vagy, hanem is -is alapon. A mindennapi élet világos jelzéseket ad arra vonatkozólag, hogy az oktatás, nyelvhasználat, a kultúra és a tájékoztatás területe nem elegendő a vajdasági magyarság megmaradása és további fejlődésének szempontjából. A területi autonómia által szavatolt hatalom lebontás, szubszidiaritás elve alapján működő települési önkormányzatok, gazdasági, igazságügyi, rendfenntartói, egészségügyi, környezetvédelmi és egyéb kompetenciák befolyásolása nélkül a vajdasági magyarság egyre észrevehetőbben sorvad. Falvaink, városaink megfelelő életkörülmények és munkalehetőségek hiánya miatt gyorsított ütemben üresednek. És ezt a gondot nem lehet IPA és EU pályázatokon keresztül orvosolni ( ezt állítja az az ember akinek a pártja folyamatosan hatalmon volt / van Belgrádban és Újvidéken is, gazdasági és magánosítási titkári pozíciót töltött be. Minden eszköze, hazai és magyarországi támogatása megvolt a gazdasági folyamatok befolyásolására. Regnálása alatt a legrosszabb magánosítások pontosan a magyar tömbben történtek, és az ottani vagyon átkerült a belgrádi újgazdagokhoz). Néhány kilométer út, kecskefarm, tejfeldolgozó üzem, nem pótolhatja, helyettesítheti önkormányzatiságunkat.

Kedves András!

A VMDK-nak van határozott elképzelése, koncepciója, modellje a területi autonómiára. Hogy a szóban forgó nyilatkozat másik két aláírója milyen dokumentummal rendelkezik, azt mondják el ők. Nem előzünk sem jobbról, sem balról (ahogyan azt egyesek tették/teszik, fordított sorrendben). Egyenesen megyünk egy meghatározott úton. Nem tévelygünk. Bácstopolyán beszéltem is róla, személyes jelenlétedben. Ami magát a nyilatkozatot illeti, azt nem a többi aláíró kedvéért /írtam alá, hanem a területi autonómia miatt. Valószínűleg tudod, hiszen régóta kíséred a vajdasági magyar politikai színteret, hogy a koszovói szerbek széleskörű területi autonómiája és a vajdasági magyarok helyzete közötti párhuzam, valamint a vétó szó emlegetése sem újszerű dolog. A koszovói szerb- vajdasági magyar párhuzamra elsőként a megboldogult dr. Páll Sándor mutatott rá a Kostunica (akkori) szerbiai kormányfőnek intézett levelében, ahogyan a vétó esetleges alkalmazását is ő fogalmazta meg Sólyom László (akkori) köztársasági elnök (egyik) szerbiai látogatása alkalmával. Ha figyelembe vesszük Erdély és a Felvidék magyarságának tapasztalatát, akkor azt lehet mondani az idő őt igazolta. Ahogyan azt a fentiekből láthatod, mi is ugyanazt a receptet követjük amit ti alkalmaztatok a kettős állampolgárság esetében: megfogalmaztuk politikai követelésünket, és igazunkat következetesen hangoztatjuk, kérünk. Választások előtt, és utána is ezt fogjuk tenni. A tendencia, pedig azt mutatja, hogy számíthatunk a megvalósítására a 2/3 segítségével. Az élet meg már csak ilyen. Nem a jogászok logikáját követi (véleményem szerint ez is a nemzetrészünk egyik tragédiája, hiszen pártjaink zömét jogászok vezetik). Nem lehet mindent aprólékosan előre meghatározni. A napnak nem lehet előre megszabni milyen irányból, és mikor jöjjön fel a Magyar Autonóm Körzet területén.

Zárszóként: Egyezem veled ami a tudományos monográfiát illeti. Tudományos, pártatlan személyek által végzett kutatások során fényt kell deríteni az egységes VMDK szétverésére, kinek milyen szerepe volt az egész történetben. Talán egyszer választ kapunk erre a kérdésre is.

Barátsággal,

Csonka Áron

Ada, 2013.09.08.

Ui. Nem akarok beleszólni a pártotok belügyeibe, majd megbeszélitek egymás között kinek mi a szerepe.

Kezd elválni a tüdő a májtól

Minap egy történelmi politikus, ma civil szervezet vezetője ( aki továbbra is egy párt nevében levelez?! Akkor ki is vezeti a pártot?) pánikrohamában megírt hírlevelében lejáratási kampányba fogott. Valószínű, hogy a rohamát az a többpárti nyilatkozat váltotta ki, amelyben aláírói a területi autonómia iránti támogatásukat fejezték ki. Lejáratási szándékában attól sem riadt vissza, hogy egy elírásból azt olvassa ki, hogy a nyilatkozat aláírói „jobbról” előznek a politikai színtéren, azt sugallva, hogy a területi autonómiát követelők valójában a szélső jobboldalnak kedveznek.

Hogy honnan erednek agyrémei, azt nem tudom. Ahogyan azt sem tudom nyilatkozatával kinek is akar kedvezni, hiszen Bácstopolyán első kézből hallhatta egy Fidesz-KDNP politikustól, hogy ott ahol a magyarság tömbben él, ott a területi autonómia a megoldás.

Egyet azonban biztosan tudok. Még a Belgrád és Pristina párbeszéd kezdetén a VMDK kimondta: nem lehet kettős mérce a kisebbségi jogok érvényesítésében! Azt amit sajátjaiknak követelnek Koszovón, azokat a jogokat adják meg a Szerbiában élő őshonos magyarságnak is. Ha a széleskörű területi autonómia megfelel a szerbeknek, akkor az megfelel nekünk is.

Igaz, egyesek arról győzködnek bennünket, hogy a „perszonális autonómia”(kulturális) az igazi megoldás, míg mások azt állítják az már meg is valósult, és itt van a kisebbségi Kánaán. Ne is követeljünk többet. Állításaik sulykolásában nem riadnak vissza még a folyamatos félrevezetésektől és csúsztatásoktól sem. Az egyiknek van tévéje, rádiója, napilapja, hetilapja, beágyazta magát Belgrádban és Budapesten, míg a másiknak elég vastag orcája és hírlevele van, amelyben arcátlanul azt bizonygatja, hogy a "filatelisták klubja" (ahogyan Dacic miniszterelnök fogalmazott a Pristina kulturális autonómia ajánlata kapcsán), az a valami, az a tuti, míg a területi autonómia fogalma az az ördögtől való. Érvelésükben igazán fajsúlyos argumentumokat sorolnak fel. Vegyük szemügyre őket: mert az irritálja a szerbséget, nincsen kidolgozott autonómia koncepció, még nem jött el a megfelelő pillanat.

Elemezzük őket: Az első és az utolsó „érv” tiszta kimagyarázás miért nem lehet valamit megcsinálni, ezért nem is foglalkozom velük. Azonban az az „érv” miszerint a vajdasági magyaroknak nincsen kidolgozott területi autonómiára vonatkozó koncepció, az egy komoly csúsztatás. Értem én annak a pártvezetőnek a tétovázását és magyarázkodását aki annak idején az autonómia szó hallatán elszökött a kanizsai VMDK közgyűlésről. Legalább hű maradt önmagához.

Azonban ismételten emlékeztetnem kell azt a történelmi politikust, aki ezt a csúsztatást előszeretettel használja ( azt remélvén, hogy a többször elmondott gazság az a végén igazság lesz), arra az apró tényre, hogy átlátszó az amit csinál. Területi autonómia koncepció létezik. Megfogalmazódott például a VMDK 1995-ös dokumentumában, illetve a Magyar Koalíció 2008-as koncepciójában is, ahol pontos és részletes leírásban körvonalazva lett a vajdasági magyar területi autonómia kerete, hatásköre és felhatalmazása.

Ezt a tényt azzal sem lehet lesöpörni az asztalról, hogy a szokásos csúsztatását megtoldván a területi autonómiát követelőket, lejáratási szándékkal Jobbik közelinek akarja bemutatni.

Tisztelt „filatelisták”!

A kép kezd tisztulni. Szavaitokból, tetteitekből minden kiolvasható. Kezd elválni a tüdő a májtól. Mi meg legalább megerősítést nyertünk abban, hogy jó úton járunk. Hogy honnan tudjuk? Abból, hogy azok akiknek nem érdekük utunk bejárása és célunk elérése, eszközöket nem válogatva, megtesznek mindent ellehetetlenítésünk érdekében. Szavaikra, tetteitekre csak egy válaszom van: sumákoltok és alibi politizálást folytattok.

Egyel azért tisztában kell lennetek: ha a gazditoknak már nem lesz szüksége rátok, ti is sorba kerültök. És akkor nem lesz menekvés, nem lesz aki megvédjen benneteket. Addig is, szolgalelkűség, hazugság, megalkuvás legyen a nevetek.

A külhoni magyarok választási névjegyzékébe való felvételéről

2013. augusztus 03-án Bácstopolyán konferenciát tartottak a külhoni magyarok választási névjegyzékbe való felvétele kapcsán. A konferenciára két civil szervezet megrendezésében került sor. Jelen volt Potápi Árpád János a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, aki kimerítő tájékoztatást adott az egész folyamatról. Nem meglepő módon, a tanácskozásról tudósító újságírók ismét cenzúrázták az ott elhangzottakat. Különösen azt a részt, amely rámutatott a távol maradt egypárt készülő félben lévő turpisságaira. Ezért döntöttem úgy, hogy a jegyzeteim alapján megkísérlem minél pontosabban összeállítani az ott elmondott beszédemet és azt közzé teszem a világháló segítségével.

Kisebbségi Fórum és a Nagyapáti Kukac Péter civil szervezetek által szervezett tanácskozás

A külhoni magyar állampolgárok választási névjegyzékbe való regisztrációjáról

Csonka Áronnak a VMDK elnökének beszéde

Bácstopolya, 2013.08.03.

A jegyzetek alapján elkészített változata

Szeretettel üdvözlök mindenkit aki ma eljött erre a megbeszélésre, minden érdeklődőt. Egyben szeretném megköszönni a szervezőknek is, hogy lehetőséget adtak arra, hogy első kézből információhoz juthassunk a 2014-es magyarországi választásokról, és az azokra való előkészületekre, vagyis a választási névjegyzékre való feliratkozásra.

Hiszen, mindenkinek aki külhoni magyar állampolgár lett, jogot formált arra, a pozitív törvények értelmében, hogy befolyásolja szavazatával a magyarországi választásokat.

 Ugyanakkor, szeretném megvilágítani ezt a mai eseményt egy másik oldalról is. Valahogyan azt tapasztaljuk közegünkben, hogy az ilyen fajta viták, közviták, megbeszélések, közösben való gondolkodások elmaradnak.

Igaz, vannak mímelt megbeszélések, és mímelt egyeztetések, de  azokon a mímelt egyeztetéseken nincsen vélemény ütköztetés és nincsenek igazi állásfoglalások.

Szeretném megköszönni Potápi elnök úrnak is, hogy lehetőséget adott arra, hogy az itt lévők véleményüket kifejthessék jelenlétében, és egy úton egy jelzést adjanak a budapesti politikumnak, hogyan és milyen irányban gondolkodnak a délvidéki magyarok.

El kell mondanom, sokszor  tapasztaljuk, hogy egy forrásból merítenek információkat és nem  kapnak árnyalt képet az itteni eseményekről, és sokszor utána téves döntések születnek ebből kifolyólag. Néhányat  említenék: itt van a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitálási törvény, vagy  a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény, ami igen lúgos, és említhetném a nemrég megtörtént úgynevezett magyar-szerb megbékélést is. Mi úgy gondoljuk, az egy kicsit hézagosra sikeredett. A gesztusokat értjük és értékeljük, viszont annak a teljességét és igazságosságát  kifogásoljuk. De, erről a témáról talán egy másik fórumon bővebben beszélhetnénk.

Amit a VMDK álláspontjáról tudnék mondani az az, hogy a VMDK az idén tartott kongresszusán Zárónyilatkozatában elfogadott egy olyan részt, amelyben kimondja egyértelműen, hogy ismét olyan nemzeti kormányra van szükségünk, amely szem előtt fogja tartani a magyar nemzet egészének érdekeit.

Ha a Délvidékre gondolunk, akkor Tőkés László szavaival élve azt kell mondanom védhatalomként, és hogyha kell, bizonyos kérdésekben talán Szerbia EU útját akár a vétó említésével is befolyásolhatja, annak érdekében, hogy a délvidéki magyarság nyílt és rendezetlen ügyeinek rendezését segítsék. Gondolván itt, elsősorban a valódi délvidéki magyar autonómiának a kiteljesedésére.

Mi támogatjuk a választási névjegyzékre való feliratkozást és a tömeges részvételt a 2014-ben tartandó magyarországi választásokon. Lehetőségeink szerint mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél többen éljenek törvény adta jogukkal, íratkozzanak fel. Buzdítjuk a délvidéki magyarságot arra, hogy íratkozzanak fel, éljenek a regisztráció lehetőségével, úgy levélben, úgy az interneten keresztül november elsejétől. Természetesen arra is buzdítjuk, hogy tömegesen vegyenek részt a 2014-es választásokon.

Szeretnék most beszélni arról is ami  Magyarországon történik ezzel kapcsolatosan. Olvasgatjuk mi is a magyarországi sajtót és azt kell mondanom, hogy a VMDK elítéli a magyarországi baloldalnak azon kísérletét, hogy már előre kikiáltsa a választási csalásokat és ismét a külhoni magyarságot felhasználja a belső politikai  csatározásban, ahogyan azt tette azon a szégyenletes népszavazáson amikor megtagadtak bennünket, és  nagyon otromba dolgokat mondtak a külhoni magyarokról. Mi ezt elíteljük és elhatárolódunk az  ilyen fajta kijelentésektől.  Talán ez a megnyilatkozás része a baloldal politikai örökségének, de az ilyen nyilatkozatok nem hoznak semmi jót senki számára sem.

Amit  még mondani szeretnék a regisztrációs eljárás és a 2014-es választások kapcsán, azaz szeretnék rámutatni azokra a tényezőkre, amelyek veszélyeztethetik az egész folyamat tisztaságát és sikerességét. A választások egyik alappillére az adatok titkossága. A sajtón keresztül már értesülhettünk arról, hogy bizonyos politikai pártok bejelentették Tusványoson, szeretnék összekötni a délvidéki Nemzeti Tanácsi választásokat  a 2014-ben esedékes magyarországi parlamenti választásokkal.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezt nem szabadna összekötni, hiszen ez egy potenciális konfliktus forrás, amely, ha valaki kívülről beleszól a mi belső politikai csatározásainkba a Nemzeti Tanácsok választása alkalmával, akkor ez a tény befolyásolhatja a mozgósítási folyamatokat.

Szeretném még felhívni figyelmüket egy másik jelenségre is. A  sajtóban már bejelentették, hogy augusztus huszadika után "technikai" segítséget fognak nyújtani a regisztrációs űrlapok kitöltésénél. Ez a fajta "segítség" már veszélyezteti az adatok titkosságát és arra is lehetőséget ad, hogy adatokhoz jussanak nem a legjogszerűbb módon, valamint alkalmat adnak arra, hogy egy jogszerűtlen adatbázist alakítsanak ki, ami már nem az első eset lesz.

Arra szeretnék apellálni, hogy ez ne történjen meg.  Kerüljük el ezt a két esetleges veszély forrást, ne engedjük meg, hogy befolyásolja  mozgósításunkat a 2014-es magyarországi választásokra.

Végezetül, még egyszer szeretném aláhúzni, hogy a VMDK-nak is, és úgy gondolom a többi délvidéki magyar pártnak is, az az érdeke, hogy a 2014-es magyarországi választások sikeresek legyenek, és újból egy olyan nemzeti kormány vezesse Magyarországot, amely a külhoni magyarok mellett kitart, gondoskodik róluk és védhatalomként lép fel, akkor és azokban az esetekben amikor arra a külhoni magyaroknak szüksége van.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.