Vasárnap, 2O12.november 25.-én
Budapesten voltam a Szent István Bazilikában. Engesztelő misét tartották az
1944/45-ben ártatlanul kivégzett délvidéki magyarokért. Mély benyomást tett rám
a bazilika épülete. Igazi ékszerdoboz, kívül-belül. A mise is szép volt. Sokan
eljöttek, köztük neves magyarországi politikusok is. A padsorok megteltek,
sokan állva kisérték végig a misét. Köszönöm mindenkinek aki eljött. A mise
végén, a délvidéki „zarándokok” (közöttük harminc VMDK-ás) egy címeres zászlót
kaptak ajándékba. A mise befejeztével megálltam egy freskónál és ott várakozva
arra figyeltem fel, hogy idős emberek kérdezősködnek a zarándokok között honnan
jöttek, hova valósiak. Zombor, Óbecse, Topolya, Zenta, Ada, Bezdán, Temerin….
Csak úgy sorakoztak a nevek. Ők meg bólogattak. Csillogott szemük meg büszkén
mondogatták, mi is ott születtünk, csak hát, el kellett onnan jönnünk. Most itt
élünk Budapesten. Láttam rajtuk, erőre kaptak az a pár perc beszélgetés alatt.
Arcuk kiviláglott. A vér nem víz, a gyökerek meg mélyen vannak. Még ha oly
távolban öntözgetik is őket. Elhagyva a bazilikát, átmentünk az Alkotmány utcába
ahol kerekasztal beszélgetésre voltam hivatalos. Téma: Rehabilitáció,
Vagyon-visszaszármaztatás, Nikolic-Áder Köztársasági elnökök jövő évi főhajtása
az 1942 szerb, majd 1944/45 magyar ártatlan áldozatok emlékére. A szép számban
megjelent publikum előtt elmondhattam, hogy a főhajtást akkor hiszem el ha azt
saját szememmel láttam. Sok volt az ígéret. Kevés cselekedet. Hosszú az az egy
év. Addig még sok minden történhet. Ami meg a rehabilitációt és a
vagyon-visszaszármaztatást illeti, konkrét adatokkal alátámasztottam a VMDK
álláspontját ebben a kérdésben. Nevezetesen azt, hogy ez egy melléfogás volt a
délvidéki magyar politikum egypárti részéről (minket kizártak az egészből), de
a Magyarország diplomáciájának is, amely meg lett vezetve az egypárt részéről, és nem vétózta meg
Szerbia további EU integrációs folyamatainak folytatását, hanem zöld fényt adott a
diszkriminatív, ellentmondásos és a kollektív bűnösséget sugalló törvények
elfogadására. Hogy mennyire igazunk volt / van dr. Juhász Imre nemzetközi
jogász szavai is megerősítették. Remélem, a jelenlévők között ülő magyarországi
politikusok, kormányzati tisztségviselők végre rádöbbennek, hogy az egypárt
félrevezeti őket, nem tájékoztat tisztességesen a délvidéki eseményekről. Hadd
említsek három példát: a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény, Rehabilitáció és
Vagyon-visszaszármaztatás, a 2O12. május 6.-ai választási eredmények - az
„ellopott” 3O.OOO szavazat. Egyet mondanak Budapesten és mást Belgrádban. A délvidéki magyarságnak meg valami harmadikat. Talán
egyszer a kentaurok kora is lejár.
Végezetül, az alábbiakban közzé teszem a
bazilikában készült fotókat, valamint a kerekasztalon elhangzottakat
(telefonos felvétel,elnézést a minőségért) teljes terjedelmében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése