A KAKUKK TOJÁS

Az elmúlt hetekben, hónapokban, komoly társadalmi vita alakult ki a VAT helyzetéről. Egyesek a VAT megszüntetését követelik, mások köztársasági státust követelnek a Vajdaságnak. Majd vannak olyanok is akik magukat a magyar közösség képviselőinek definiálják, de nem a délvidéki magyar területi autonómiáért küzdenek, hanem kakukk tojásként a VAT autonómiájával bódítják  a délvidéki magyarokat és a budapesti politikumot. Véleményem szerint, most amikor a koszovói kérdés rendezése a végső stádiumába ért, ezzel hatalmas károkat okoznak a délvidéki magyarságnak. Ezért úgy döntöttem, az elkövetkezőkben többet foglalkozok evvel a témával és rámutatok arra milyen téves útra  terelnek minket. 

Kezdetnek, közzé teszem az újvidéki szerb nyelvű Dnevnik nevezetű napilapnak adott interjúm magyar nyelvű fordítását. Jellemző, hogy a délvidéki magyar sajtó elhallgatta megjelenését.      Az interjú 2013 január 21-én jelent meg. Eredetiben itt olvasható. A fordítást a VMDK sajtószolgálata végezte.

INTERJÚ CSONKA ÁRONNAL:  Három szintű autonómiát  kérnek a magyarok

A magyarok Szerbiában itt kívánnak maradni a szülőföldjükön és a boldogságot  az életben  nem  máshol akarják keresni. Ezért elvárják, hogy az államot, amellyel szemben jóhiszeműek és méltányosak, tegye lehetővé, hogy újból teljes mértékben úgy éljék meg mint a sajátjukat. Számukra, ez az utóbbi már  több évre visszamenőleg kérdéses, elsősorban gazdasági okok miatt. A munkanélküliség  a Vajdaság azon részein ahol a magyarok többséget képeznek nagyobb mint  a  VAT egészében, ami jelenleg eléri a dicstelen 27 %-os átlagot.

Semmi más, mint az, hogy ez a helyzet változzon, volt az az indíték  a magyar nemzeti közösség politikai képviselői számára, hogy  megfogalmazzák a vajdasági magyarok  nemzeti autonómia igényét területi elv alapján. Igaz, az elképzelés nem számít újnak, hiszen még 1995-től  jelen van a  szerbiai politikai szintéren, de  Belgrád  hivatalos álláspontja a koszovói szerbek helyzetének megoldására ismét aktuálissá tette a témát. Ez alkalommal, éppen a belgrádi hatalom politikai konszenzusára alapozva, nagyobb esélyt látnak a megvalósítására. Valóban van rá esély?

- Ahogyan a szerbiai hatalom nagy jelentőséget tulajdonít a koszovói szerbek területi autonómiára tett javaslatára, és fontosnak tartja az ott élő szerbek megmaradása szempontjából,  ugyan olyan súlyt tulajdonítunk mi is a magyar területi autonómiára tett javaslatunknak a  magyarok megmaradása szempontjából  a Vajdaságban és Szerbiában. Pontosan ez az az indíték, a megmaradás biztosítása és a szerbiai polgárok jólétének javítása, az a pont ahol azt a lehetőséget látom, hogy a mi javaslatunkat is  figyelembe vegyék, valamint a későbbiekben végre is hajtsák - mondja Csonka Áron, a  Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke.

Csonka a beszélgetés folyamán kiegyensúlyozott, higgadt és  racionális  személy hatását kelti, és akár hogyan is hangzik, az ő számára ez a politikai realitás, hogy a   magyar területi autonómia indítványának megvalósításáról a Vajdaság északi részén párbeszédre kerüljön sor a Szerb Köztársaság képviselőivel.   

     

- Ha arról kérdeznek várok-e valamilyen reakciót a javaslatunkra, igen, várom, hogy erről a javaslatról párbeszédet kezdjünk el, és hogy a mi  javaslatunkat  kellő komolysággal vegyék  figyelembe  – határozott Csonka -  Minden  ami szükséges , az a jó szándék, azután az ügyet a jogászokra kell bízni. A jelenlegi szerbiai Alkotmány lehetővé teszi azt  amiért mi is síkra szállunk, hiszen autonómiákról és a helyi önkormányzatok társulási  jogáról beszél, tehát, erről  az oldalról sincs akadálya annak, hogy ez a javaslat megvalósuljon. 

Csonka erről a javaslatról a múlt hónapban beszélt  a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának autonómia albizottsága előtt, amely a külhoni magyarok  kisebbségben élő  közösségek autonómiájával foglalkozik. Valójában, tételesen ismertette azokat a követeléseket, amelyeket múlt év szeptemberében fogalmazott  meg  négy vajdasági magyar párt, valamennyi  civil szervezet és magánszemély, akik szerepelnek a dokumentum aláírói között is.

- A beszámoló célja az volt, hogy  más szemszögből  mutassa be a magyarok helyzetét, annak javítását és fejlődését a  Vajdaságban, ami viszonylag új volt  az albizottság tagjainak. Elsősorban azért, mert már megszoktak egy egyoldalú tájékoztatást  a Vajdasági Magyar Szövetség részéről és azon médiáktól, amelyeket a Magyar Nemzeti Tanács tart az ellenőrzése alatt – állítja a VMDK vezetője.

A budapesti összejövetelen  részt vett a Magyar Remény Mozgalom elnöke, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és a Magyar Polgári Szövetség elnöke . A  Vajdasági Magyar Szövetségnek nem volt hivatalos képviselője, de  a párt érdekeit bizonyos értelemben  Korhecz Tamás a  szerbiai Magyar Nemzeti Tanács elnöke képviselte.

- Azt gondolom, hogy Korhecz Tamás fellépése sajátos meglepetés volt, mivel, tudtommal, első alkalommal mondta ki magyarországi politikusok előtt, hogy az  eddigi  „autonómia” koncepció, amelyet a nemzeti tanácsokról szóló törvény jelenített meg, a gyakorlatban nem hozta meg a várt eredményeket.  Ismertette  a legutóbbi népszámlálási adatokat mi szerint megközelítőleg 40000-el  kevesebb magyar van Szerbiában az előző népszámláshoz képest.  Korhecz elismerte, hogy valami nem működött jól az előbbi időszakban és kifejtette véleményét miszerint a területi autonómia volna az a hosszú távú megoldás ami szavatolná  a magyar közösség  megmaradását  Szerbiában - mondta Csonka.

 Csonka számára ez nem jelent változást a VMSZ politikájában. A magyar területi autonómia elképzelés kereteit ismertetve,  emlékeztet arra, hogy a 2008-as választásokon szerepelő Magyar Koalíció  létrehozása előtt, a  három magyar párt megfogalmazta a három szintű autonómia koncepciót. Nem bírja említés nélkül hagyni, hogy a VMSZ a választások után  nem csak a koalíciós partnereit felejtette el, hanem a közös választási programot is.

Ebben a közös programban domináns helyet foglalt el a Vajdaságban élő magyarok számára elfogadható háromlépcsős autonómia követelés: az első fokozatot  képezné  a területi autonómia, amely a tartomány északi részén,  ahol a magyarok képezik a lakósság többségét, nyolc község egyesülésével alakulna. Adva lenne  annak a lehetősége is, hogy  népszavazás útján más önkormányzatok is társuljanak. Ezt követően, azok a települések ahol  a magyarok vannak többségben, azon helyi önkormányzatok speciális státussal rendelkeznének, míg a harmadik szintet a személyi elvű autonómia képezné, melynek megtestesítője  a nemzeti tanács.  Természetesen  nem olyan formában és tartalommal ahogyan azt előírja a 2009-es törvény- aláhúzza a beszélgetőtársam.

Kérem, hogy magyarázza meg, hogy a községek egyesülése hogyan járulna hozzá az ott élő magyarok helyzetének javulásához, hogyan élesztené fel a gazdaságot, hogyan  csökkentené  a munkanélküliséget, hogyan akadályozná meg  a külföldre,  vagy a nagyobb városokba való távozást. . .

- Jogunk lenne arra, hogy mi szabályozzuk a régiónkat érintő fontos kérdéseket  – válaszolja- A Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara adatai szerint ebből a régióból, amely az általunk elképzelt régiónak jó részét lefedi, a 2011-es évben  1,5 milliárd dollár árú kivitel volt. Ebből a községek csak morzsányit kapnak  vissza a helyi önkormányzatoknak való átutalások alkalmával. Azonban, mint régió fellépnénk annak érdekében, hogy ezen összegek nagyobb része a régióban maradjon. Ez segítene nekünk abban, hogy javítsunk a lakosság életkörülményein, elsősorban, hogy hatással legyünk a nem létező infrastruktúra problémájának megoldására. Ennek a körzetnek nincsen megfelelő vasúthálózata, az itt haladó autópálya csak részlegesen érinti régiónkat, itt hajtották végre a legsikertelenebb privatizációkat Szerbiában, a munkanélküliség nagyobb a vajdasági  átlagnál, amely eléri a 27 százalékot. Nem is kell csodálkozni azon, hogy az emberek állandóan elvándorolnak, hol nagyobb városokba, hol külföldre. 

- Vajdaság autonómiája, vagyis ami maradt belőle, nem elegendő  ezen problémák megoldására- mondja a beszélgetőtársam- A vajdasági autonómiának nincsenek mechanizmusai a nemzeti közösségeket érintő problémák megoldására, olyan mértékben, amely az nekik szükséges – emeli ki Csonka.

 Zavarja a mantraként használt multikulturalizmus kifejezés, mert, állítása szerint, az csak  papíron létezik. A gyakorlatban, mondja, egész más a helyzet: - Tessék csak kipróbálni! Kérjen csak kétnyelvű anyakönyvi kivonatot (szerbül és az adott nemzeti közösség nyelvén) , vagy próbáljon saját anyanyelvén fordulni az állami szervekhez. Egyebekről nem is beszélve.                                                                                                                                          

A végén, rámutat arra, hogy a szerb államba vetett bizalom a magyarok körében drasztikusan csökkent a 90-es évek folyamán, amikor tisztogatásokat hajtottak végre a vállalatokban, a rendőrségen, a bíróságokon, majd a tömeges mozgósításokat követően, amikor a magyarokat kivezényelték a volt Jugoszlávia minden lehető frontjára.

- Ez a bizalom részben visszatért, de továbbra is messze van a kívánatostól, hiszen a magyarok számára nincsen biztosítva a részarányos képviselet az állami szervekben, a gyakorlatban az anyanyelv használatának joga el van hanyagolva és ez a nemzettársaimnál olyan érzés vált ki mintha Szerbia nem édesanyaként bánik velünk, hanem mostohagyerekként kezel.  Mi, az indítványunkon keresztül, melyet igazoltnak tekintünk a magyarok megmaradása szempontjából, egy demokratikus párbeszédet szeretnénk elkezdeni a szerbiai hatalommal, és azt szeretnénk elérni,  hogy a magyarok teljes mértékben éljék meg Szerbiát mint saját államukat, mert Szerbia a mi államunk is   - állítja Csonka.

Kolundžija Denis