Miért fél a tartományi fekete-vörös-zöld koalíció az ellenzék kérdéseitől? - parlamenti napló - VAT 16. ülés

A Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) 16-ik ülését 2017. november 15-én tartották. Eredetileg két napirendi ponttal hívták össze, amihez a későbbiekben csatoltak további hatot. Ebből két napirendi pont pénzügyi vonatkozású - a tartományi költségvetés 9 havi megvalósításáról szóló jelentés és a vajdasági garancia alap 2016-os jelentése-  a további hat személyi kinevezéseket takart. Elejében csodálkoztunk is rajta miért hívták össze a képviselőház ülését ilyen “lájtos” napirenddel, de a későbbiekben megértettük mi volt az eredeti szándék. Ugyanis, a VAT előző ülésén kemény ellenzéki kritikák hangzottak el a féléves költségvetési jelentés októberi megvitatására, hiszen akkor már a költségvetési törvény szerint a 9 havi jelentést kellett volna megvitatni. Úgy látszik ez “megülte” a fekete-vörös-zöld hatalmi koalíció gyomrát és most előzékenyen “kikerülték” az ellenzék előre borítékolható kritikáját.

A “kikerülés” szándéka olyan jól sikerült, hogy még az ülést is a megszokottnál egy nappal rövidebb idő alatt hívták össze, nehogy az ülés elején - még megy az élő tévés közvetítés - az úgynevezett képviselői órában az ellenzéknek lehetősége legyen kérdéseket intéznie a tartományi kormányhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy  az ellenzéktől megvonták a hatalom egyik fontos ellenőrzési mechanizmusának intézményét.

Ezzel a tartományban is precedenst teremtettek  hiszen a köztársasági parlamentben ez már régóta működik. Ebből is látszik mit gondolnak a demokráciáról és hogyan manipulálnak. A házelnök ( a  délvidéki magyar leggazdagabb párt elnöke) ezt az “előre jegyzet kötelezettségek fontosságával” indokolta, ami elég szegényes kifogás.

A kritikából azért így is kaptak mert a 9 havi költségvetési jelentésből kiolvasható a nagyberuházások alacsony szintű megvalósítása, és egyre nyilvánvalóbb az a kemény pénzügyi központosítás amit Belgrád végez.

Az eszközök 67% átutalásként érkezik - céleszközként- és csak “átfolyik” a tartomány költségvetésén. Ezzel mesterségesen növelik azt a pénzt amit a tartománynak az alkotmányos 7% ellenében kellene átutalniuk. A megmaradt 23% saját bevétel, de az is részben kötött.

Ezt hívják haladó kommunikációban “projektek körüli gyülekezet”.

De egyéb furcsaságokat is észleltünk. Pld. a tartományi költségvetésből több millió dinár nagyságában végzik a Hilandar (Görögország) és Vranje környéki kolostorok rendbetételét, vagy  éppen fél millió dinárt költenek a horvátországi szerb kisebbség tankönyvvásárlására - amit a Horvát állam egyébként is ingyen biztosít!

Ehhez képest a vajdasági iskolákban tanuló diákok számára az ingyen tankönyvek biztosítására csupán pár ezer dinárt láttak elő ami nem valósult meg.

Persze, ezek a kritikák leperegnek róluk. Dolgozik a szavazógépezet. Ahogyan a személyi kinevezéseknél is, ahol gőzerővel folyik a tartományi intézmények, egyetemi tanácsok “haladósítása”. Még akkor is ha a konkrét esetben Igor Mirović tartományi kormányfő testvérét mentették fel összeférhetetlenség miatt és helyébe egy másik haladót neveztek ki.

A jó történetekben - így az enyémben is - a csattanó a végén szokott történni. Igaz a kamerák  akkor már rég nem peregtek, de érdekes volt megfigyelni a képviselői kérdéseket, amelyek az összehívásból eredően az ülés elejéről az ülés végére szorultak. Itt csak a legérdekesebbeket említem.

Saša Šućurović kolléga arra volt kíváncsi az ígéretekhez képest mit is tett a tartományi és a köztársasági kormány együttesen a földművesekért aszálykárok kapcsán (a múlt ülésen leszavazták az ellenzék erre vonatkozó javaslatát, és azóta sem intézkedtek). 

Míg én azt szerettem volna megkérdezni az oktatási titkártól hogyan  lehetséges az, hogy az ötödikes magyar nyelvű naplók csak november közepén kerültek az iskolákba amikor  Belgrádban van oktatási államtitkáruk, a tartományban ők vezetik az oktatási titkárságot, többségük van a Magyar Nemzeti Tanácsban és olyan jó az együttműködés a tartományi és a köztársasági kormány között mint eddig soha! (http://tinyurl.com/y9axs4kw)

Sajnos egyikünk sem kapott azonnali választ mert a tartományi kormány tagjai - így az oktatási titkár is- nem tartózkodtak a teremben!

Ezért az írásom végére ismét kérdést kell elhelyeznem: miért fél a hatalmi koalíció az ellenzék kérdéseitől?

Nyelvhasználati jogok a Délvidéken - levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek

Magyarország Kormánya

Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes

1357 Budapest, Pf.6.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Bozóki Antal honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz fűződő joga? kérdésére adott válaszát. Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam Önt a pontos és valós tényekről.

A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák, horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg, kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot, amit – kifejezett kérelme esetén – a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a Szerb Köztársaság alkotmánya

garantálja, amit ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a „munkaanyagok” és a képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.

A Képviselőház különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi nyelveken. A VMDK álláspontja szerint – a fentiekben részletezett okok miatt – az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május 15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül – két ülést követően – 2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.

Ami a Hivatalos Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén), szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a fordító szolgálat „túlterheltségére” és a Képviselőház munkájának „megbénítására” hivatkozni. Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok „bizonyos” hivatalnokainak magyarázkodására emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen telepítve.   Meggyőződésem, hogy az ügy gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.

  

Miniszterelnök-helyettes Úr!

Ha a válaszában említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?

Sajnos, az általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati csorbítására, amit a fordító szolgálat „túlterheltségére” fognak. Közel 40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el, aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti. Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt közreműködésével teszik.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Sajnálatosnak tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.

Számítok megtisztelő válaszára.

Ada, 2017. október  27.

      Szíves üdvözlettel:

                      Csonka Áron

 a VMDK elnöke, tartományi képviselő