Majdnem egy éves semmittevés után a szerbiai Államigazgatási és Önkormányzati minisztérium gondolt egyet és belefogott a Nemzeti Tanácsokról (NT) szóló törvény módosításába. Létrehozott egy 27 tagú munkacsoportot ami főleg kormányzati hivatalnokokkal, jogászokkal lett feltöltve, de helyet találtak benne a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) képviselői, illetve Nyilas Mihály a tartományi Közigazgatási, Oktatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkár is.
Írásomban nem
szándékozom kitérni a NT szóló törvény módosításaira, erről már többször
nyilatkoztam, illetve részletes elemzést tett közzé a VMDK. Akit érdekel az
megnézheti, elolvashatja őket itt:
- Szerbia
csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét
- Végleg
bedőlt a kulturális autonómiának nevezett kirakat
- Már az anyaországgal való
együttműködést is korlátoznák a NT-oknak? A törvénytervezet elemzése
I.rész
- Korlátozzák az NT-ok és az anyaországok
együttműködését! - A NT szóló törvény módosításának RÉSZLETES ELEMZÉSE
II. rész
Amiről szeretnék írni az
inkább a NT törvény módosításának “a konzultációs közvitáját” érintené. Szerbia
az EU csatlakozása során a 23-as fejezet keretein belül elfogadott egy külön
kisebbségi akciótervet amiben elkötelezték magukat a NT szóló törvény
rendezésére. Új törvény elfogadását vagy a jelenlegi törvény módosítását látták
elő, a határidő 2017. első negyedéve volt.
Ehhez képest 2017.
november 27-én az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium honlapján
megjelent egy rövidke hír mi szerint 2017. november 29-én Újvidéken elkezdenék
a NT szóló törvény módosítási javaslatának “előzetes konzultatív közvitáját”.
Ugyanitt olvashattuk, hogy Újvidék mellett ilyen “közvitát” még Novi Pazar,
Bujanovac, Petrovac na Mlavi és Belgrád területén rendeznének. Majd a cikk
végén egy linket jelöltek meg ahol elvileg elérhető volna a “közvita” tárgya,
nevezetesen a NT törvény módosításának munkatervezete.
Természtesen ezt a rövid
kis közleményt senki sem vette észre, a sajtó ingerküszöbét nem érte el. Annál
is inkább a már említett újvidéki,első kerekasztal megszervezése!
Talán azért mert a
házigazda, a tartományi Közigazgatási, Önkormányzati, Oktatási és Nemzeti
Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkárság meg sem hírdette a kerekasztal
időpontját, a titkárság nem értesítette a vajdasági parlamentben lévő
frakciókat a kerekasztal megtartásáról, a képviselőház honlapján csak egy
utólagos tájékoztatást lehetett elolvasni a kerekesztal lebonyolításáról. A mai
napig nem lehet tudni ki volt ezen a kerekasztalon és milyen módon került oda.
Amint látjuk, teljesen
átlátható és nyomon követhető módon történt az első “közvita”. Amikor ennek
híre ment, sokan felkapták a fejüket és számon kérték (többek között én is a
VMDK nevében) a minisztériumtól hogyan is gondolták ilyen módon eljátszani a NT
törvény módosításának “közvitáját”?
A reklamálásnak meg lett
az eredménye és a minisztérium utólag még egy vajdasági színhelyt iktatott
be 2017. december 15-ére Szabadkán.
A szabadkai “közvitát”
már a média is jobban kikisérte ( a szerb jobban mint a magyar!), de szép
számban jelentek meg az érdekelt felek képviselői is. Nyilvántartásom szerint a
szabadkai “közvitán” jelen voltak a magyar, horvát, bunyevác, német nemzeti
tanácsok képviselői, valamint a felsorolt nemzeti közösségeket képviselő pártok
képviselői.
Magyar részről a már
említett MNT-én kívül, jelen volt még a Magyar Mozgalom és személyemben a VMDK
képviselője. Hivatalosan a szabadkai székhellyel rendelkező magyar pártot nem
képviselte senki, azt meg már nem tudtam eldönteni, hogy az MNT elnöke vagy
Nyilas Mihály tartományi titkár hivatalukon kívül még a pártot is képviselik.
A bevezető
felszólalásokban mindenki számára egyértelművé vált, hogy a minisztérium
szakemberei egy hátralépéses, az alkotmánybíróság döntéseinek szigorú
állásponton vannak. A felszólalókat ugyan meghallgatták, de nem sok mindent
jegyeztek fel maguknak abból ami ott elhangzott. Pedig volt mit hallani!
Mert a nemzeti közösségek
képviselői közül egy jó szót sem lehetett hallani a NT-okról szóló törvény
módosítási javaslatáról. Mindenki élesen, de a politikai diskurzus
illedelmes keretein belül, bírálta a javasolt tervezetet. A bunyevác és a
horvát nemzeti tanács képviselői még azt is szóvá tették az ott jelenlévő
államtitkárnak és a minisztérium jogászainak, hogy nem hozták nyilvánosságra
milyen észrevételek érkeztek eddig a NT-ok részéről a tervezet szövegére,
valamint egyetlen megoldást sem láttak a tervezeteben azokból a javaslatokból
amit a nemzeti tanácsok koordinációs testületén keresztül adták át (ezt most
történetesen a MNT koordinálja!). Magyarán mindent elutasítottak!
Bevallom
nagy érdeklődéssel kísértem az MNT elnökének és jogtanácsosának felszólalását.
Jól esett hallani az álláspontjukat a tervezet visszautasításáról, az
általuk javasolt módosításokat is teljesen ésszerűnek és elfogadhatónak tartom.
Kár hogy addig erről nem nyilatkoztak a közvélemény előtt és nem akartak teret
adni a MNT-én belül e kérdés megvitatásának, közös álláspont kialakításában.
Azonban
a hallottak alapján az a kérdés is megfogalmazódott bennem hogyan is
helyezkedhettek erre az álláspontra ha részt vettek a törvénytervezet
kidolgozásában? Milyen álláspontot képviseltek ebben a folyamatban? Miért nem
vették figyelembe az észrevételeiket (ha voltak) ha már megegyezik a MNT
többséget adó politikai opció és az ami jelen van a szerbiai kormányban?
Jó volna ha ezekre a kérdésekre minél előbb választ
kapnánk!
A
Magyar Mozgalom képviselője Józsa László (volt MNT elnök) is elfogadhatatlannak
és visszalépésnek minősítette a NT módosításának tervezetét. Konkrét
észrevételeivel, javasolt megoldásaival (amiket helyeseltem) kiegészítette azt
amit a MNT képviselői nem mondtak el.
Felszólalásomban
igyekeztem olyan szempontokra kitérni amiről az előttem felszólalók nem tettek
említést ( a konkrétumokról lásd a fenti linkeket). Véleményem szerint
így lett kerek a történet. Számomra ez is csak azt bizonyította, hogy ezen a
téren nincsen olyan nagy különbség közöttünk, és az igazi átütést - a délvidéki
magyarság érdekei mentén - akkor érhetnénk el ha egy közösen érlelt és
kiforrott javaslattal fordulnánk a szerbiai hatóságok felé.
Hogy
lesz-e erre hajlandóság, vagy nem, azt a jövő fogja megmutatni. Ha mégis a
politikai hiúság, presztízs, pártérdekek, koalíciós símulékonyság kerülne
előtérbe a közösségi érdekek helyett, akkor félő, hogy hosszú távon egy nagy
esélyt szalasztanánk el az autonómia terén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése