PARLAMENTI KÉPVISELŐK A KÉPMUTATÁSRÓL

2013. december 16-án a Napjaink c. műsorban vendégszerepeltek dr. Korhecz Tamás MNT elnöke, Pásztor Bálint egypárti köztársasági parlamenti képviselő, és Tóth Tamás dépés tartományi, volt köztársasági parlamenti képviselő. A műsor témája a VAT helyzete volt. Mint ismeretes, a szerbiai alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a VAT Statútumának és a Hatásköri Törvényének számos rendelkezéseit, és hat hónapos határidőt rendelt el ezen dokumentumok összehangolására az aktuális szerbiai alkotmánnyal. A műsorban nagyobb teret kapott a két politikus akik élesen bírálták a jelenlegi szerbiai kormányt ,és ezen keresztül a hatalmon lévő pártokat is, a VAT iránti mostoha viszonyulása, a 7% alkotmányos tétel be nem tartása, az állam további eladósítása miatt stb. Ami megfogott az a dépés és az egypárti politikus pengeváltása volt, ahol az egypárti politikus képmutatónak nevezte a dépések mostani politikáját, azzal érvelve, hogy a dépések sem tettek eleget alkotmányos kötelezettségüknek akkor amikor hatalmon voltak, ők sem adták meg azt a bizonyos 7% amikor azt tehették, bezzeg az egypártiak mindig is következetesek voltak, még akkor is ha az a zentai és a szabadkai önkormányzat „elvesztését” jelentette. Pásztor Bálint mondanivalóját azzal fejezte, hogy: „ az életben, de a politikában sem szeretem a képmutatást”.

Helyes. Ezért remélem nem veszi zokon, ha gondolataimmal hozzájárulok álláspontjának megerősítéséhez.

Kezdeném azzal, hogy ugyan ezt a (most bíráló, akkor szolgáló) képmutató dépés kormányzati politikát végig támogatták. Méghozzá „mérleg nyelveként”. Igaz, előtte kést szúrtak MAGYAR KOALÍCIÓS partnerei hátába. Csak az összefogás erősítésének kedvéért. Majd, cirill betűs, külön alkut kötve, elfogadtatták a kirakat jellegű, gyengécske Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt. A törvény gyakorlati alkalmazása a törvényt bírálok álláspontját igazolta, amit Budapesten is beláttak. Igaz, a hivatalos kommunikáció még „sikertörténetként” vezeti, de a színfalak mögött egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a MNT-ot a kulturális autonómia esetleges „csírájaként” (milyen helyes megnevezés!) emlegetik. És most arra vetemedünk, hogy védjük minden erővel a semmit!

Vagy vegyünk egy másik példát. Az 1944/45-ös atrocitások témakörét. Az egypárti politikus néhány évvel ezelőtt még elutasította a délvidéki vérengzések elítélésére irányuló parlamenti határozat beterjesztését. Tavaly megszavazott egy olyan Vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amely a magyarokra nézve továbbra is megbélyegező tartalmakkal bír és háborús bűnösként tekint a délvidéki magyarokra. Majd egy másik hátrányos törvényre is rászavazott, azzal az indokkal, hogy a Rehabilitálási törvény orvosolni fogja az előző törvény rendelkezéseit. (Említettem már, hogy a képviselő úr végzettsége szerint jogász? Ezt csak azért említem mert a jogászok az egyetem első éven azt tanulják, hogy egy törvényt csak a kérdéses törvény módosításával lehet „helyrepofozni”, másik törvény rendelkezéseivel nem lehet szabályozni). A „ három a magyaré” szellemében beterjesztettek egy „ Nyilatkozatot a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-1945-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről”, majd ezt megszavazták. Az nem zavarta őket, hogy az ülés összehívását a parlamenti többség azzal magyarázta, hogy az elfogadását az EU csatlakozása miatt kell megtenni. Semmi megbánás, csak őszinte politikai pragmatizmus. Ezt tetőzte Áder János bocsánatkérése, és Tomislav Nikolić hallgatása, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak a kollektív bűnösséget felbontó kormány rendelet elmaradása. Említenem sem kell, hogy itt felmerül az egypárt felelőssége a délvidéki magyarok és magyarországi diplomácia félrevezetése miatt.

De itt van a délvidéki magyar állampolgárok sikertelen összeírása is. Egyrészt, adatvédelmi és politikai szempontból is aggályos az újabb „sikertörténetük”, hiszen komoly visszaélések sorozatára került sor, másrészt gyatra munkát végeztek. Ugyanis, a 13500 összeírt délvidéki magyar állampolgárok kb. 30% visszautasítást kapott a regisztrációs kérelmükre. Még az alacsonyabb kritériumok alapján is.

Hol itt a képmutatás? Ott, hogy a „sikertörténeteket” a délvidéki magyarságnak kicicomázva tálalják, de azok valójában és elsősorban a szerbiai hatalomnak kedveznek, mert nyugodt lélekkel mutogathatják őket Brüsszelben, milyen csodásan oldották meg a kisebbségi jogok és a vagyon-visszaszármaztatás kérdését, azonban a KMKF és más magyarországi fórumok zárónyilatkozataiban már a következőket olvashatjuk:

- A KMKF üdvözli Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit és eddig elért eredményeit, egyúttal reményének ad hangot, hogy a csatlakozási tárgyalások során kiemelt figyelmet fordít a kisebbségvédelem területére vonatkozó nemzetközi normákra, és azokat fokozott körültekintéssel építi be jogrendjébe. Elvárja továbbá, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulása zökkenőmentesen történjen.

- A KMKF aggodalmát fejezi ki a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt, és bízik abban, hogy a testület döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogok tekintetében. A nemzeti tanácsokat szabályozó törvény várható módosításaival kapcsolatban hasonlóképpen elvárja, hogy a törvénymódosítás ne korlátozza a nemzeti tanácsok jelenlegi hatásköreit, a választási szabályok pedig szavatolják, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, a plurális politikai demokrácia vívmányaival összhangban, reprezentatív módon képviselhesse a vajdasági magyarokat.

- A KMKF aggodalmának ad hangot a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat során tapasztalható problémák miatt. Tekintettel arra, hogy a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazza az eljárások felgyorsítását.

- A KMKF üdvözli, hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnökök közös főhajtással emlékeztek meg a második világháború során elhunyt ártatlan magyar és szerb áldozatokról. Fontos előrelépésnek tekintik a Szerb Képviselőház által 2013. június 22-én elfogadott, az 1944-45-ös vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, de szorgalmazza a kollektív bűnösséget hatályon kívül helyező kormányhatározat mielőbbi elfogadását is.

- A KMKF üdvözli azokat a lépéseket, amelyekkel a Vajdasági Magyar Szövetség az új magyar állampolgárok tájékoztatását segíti a regisztráció folyamatában. Ugyanakkor méltatlannak tartja azokat a támadásokat, amelyek e közreműködés miatt érik a szervezetet. Felhívja a figyelmet arra, hogy közös felelősség a választópolgárok pontos, hiteles, széleskörű tájékoztatása és a regisztráció folyamatának támogatása.

Ezek után, eltudjuk-e képzelni mi történne velünk ha a délvidéki magyarságnak képmutató parlamenti képviselői lennének?