2013. december 16-án a
Napjaink c. műsorban vendégszerepeltek dr. Korhecz Tamás MNT
elnöke, Pásztor Bálint egypárti köztársasági parlamenti
képviselő, és Tóth Tamás dépés tartományi, volt köztársasági
parlamenti képviselő. A műsor témája a VAT helyzete volt. Mint
ismeretes, a szerbiai alkotmánybíróság alkotmányellenesnek
minősítette a VAT Statútumának és a Hatásköri Törvényének
számos rendelkezéseit, és hat hónapos határidőt rendelt el ezen
dokumentumok összehangolására az aktuális szerbiai alkotmánnyal.
A műsorban nagyobb teret kapott a két politikus akik élesen
bírálták a jelenlegi szerbiai kormányt ,és ezen keresztül a
hatalmon lévő pártokat is, a VAT iránti mostoha viszonyulása, a
7% alkotmányos tétel be nem tartása, az állam további
eladósítása miatt stb. Ami megfogott az a dépés és az egypárti
politikus pengeváltása volt, ahol az egypárti politikus
képmutatónak nevezte a dépések mostani politikáját, azzal
érvelve, hogy a dépések sem tettek eleget alkotmányos
kötelezettségüknek akkor amikor hatalmon voltak, ők sem adták
meg azt a bizonyos 7% amikor azt tehették, bezzeg az egypártiak
mindig is következetesek voltak, még akkor is ha az a zentai és a
szabadkai önkormányzat „elvesztését” jelentette. Pásztor
Bálint mondanivalóját azzal fejezte, hogy: „ az életben, de
a politikában sem szeretem a képmutatást”.
Helyes. Ezért remélem
nem veszi zokon, ha gondolataimmal hozzájárulok álláspontjának
megerősítéséhez.
Kezdeném azzal, hogy
ugyan ezt a (most bíráló, akkor szolgáló) képmutató dépés
kormányzati politikát végig támogatták. Méghozzá „mérleg
nyelveként”. Igaz, előtte kést szúrtak MAGYAR KOALÍCIÓS
partnerei hátába. Csak az összefogás erősítésének kedvéért.
Majd, cirill betűs, külön alkut kötve, elfogadtatták a kirakat
jellegű, gyengécske Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt. A
törvény gyakorlati alkalmazása a törvényt bírálok álláspontját
igazolta, amit Budapesten is beláttak. Igaz, a hivatalos
kommunikáció még „sikertörténetként” vezeti, de a színfalak
mögött egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a MNT-ot a
kulturális autonómia esetleges „csírájaként” (milyen helyes
megnevezés!) emlegetik. És most arra vetemedünk, hogy védjük
minden erővel a semmit!
Vagy vegyünk egy másik
példát. Az 1944/45-ös atrocitások témakörét. Az egypárti
politikus néhány évvel ezelőtt még elutasította a délvidéki
vérengzések elítélésére irányuló parlamenti határozat
beterjesztését. Tavaly megszavazott egy olyan
Vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amely a magyarokra nézve
továbbra is megbélyegező tartalmakkal bír és háborús bűnösként
tekint a délvidéki magyarokra. Majd egy másik hátrányos
törvényre is rászavazott, azzal az indokkal, hogy a Rehabilitálási
törvény orvosolni fogja az előző törvény rendelkezéseit.
(Említettem már, hogy a képviselő úr végzettsége szerint
jogász? Ezt csak azért említem mert a jogászok az egyetem első
éven azt tanulják, hogy egy törvényt csak a kérdéses törvény
módosításával lehet „helyrepofozni”, másik törvény
rendelkezéseivel nem lehet szabályozni). A „ három a magyaré”
szellemében beterjesztettek egy „ Nyilatkozatot a vajdasági
magyar polgári lakosság ellen 1944-1945-ben elkövetett
gonosztettek elítéléséről”, majd ezt megszavazták. Az nem
zavarta őket, hogy az ülés összehívását a parlamenti többség
azzal magyarázta, hogy az elfogadását az EU csatlakozása miatt
kell megtenni. Semmi megbánás, csak őszinte politikai
pragmatizmus. Ezt tetőzte Áder János bocsánatkérése, és
Tomislav Nikolić hallgatása,
illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak a kollektív bűnösséget
felbontó kormány rendelet elmaradása. Említenem sem kell, hogy
itt felmerül az egypárt felelőssége a délvidéki magyarok és
magyarországi diplomácia félrevezetése miatt.
De
itt van a délvidéki magyar állampolgárok sikertelen összeírása
is. Egyrészt, adatvédelmi és politikai szempontból is aggályos
az újabb „sikertörténetük”, hiszen komoly visszaélések
sorozatára került sor, másrészt gyatra munkát végeztek.
Ugyanis, a 13500 összeírt délvidéki magyar állampolgárok kb.
30% visszautasítást kapott a regisztrációs kérelmükre. Még az
alacsonyabb kritériumok alapján is.
Hol itt a
képmutatás? Ott, hogy a „sikertörténeteket” a délvidéki
magyarságnak kicicomázva tálalják, de azok valójában és
elsősorban a szerbiai hatalomnak kedveznek, mert nyugodt lélekkel
mutogathatják őket Brüsszelben, milyen csodásan oldották meg a
kisebbségi jogok és a vagyon-visszaszármaztatás kérdését,
azonban a KMKF és más magyarországi fórumok zárónyilatkozataiban
már a következőket olvashatjuk:
- A KMKF üdvözli Szerbiának az Európai Unióhoz
való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit és eddig elért
eredményeit, egyúttal reményének ad hangot, hogy a
csatlakozási tárgyalások során kiemelt figyelmet fordít a
kisebbségvédelem területére vonatkozó nemzetközi normákra, és
azokat fokozott körültekintéssel építi be jogrendjébe. Elvárja
továbbá, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogok gyakorlati
megvalósulása zökkenőmentesen történjen.
- A KMKF aggodalmát fejezi ki a
Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági
felülvizsgálata miatt, és bízik abban, hogy a testület
döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi
jogok tekintetében. A nemzeti tanácsokat szabályozó törvény
várható módosításaival kapcsolatban hasonlóképpen elvárja,
hogy a törvénymódosítás ne korlátozza a nemzeti tanácsok
jelenlegi hatásköreit, a választási szabályok pedig szavatolják,
hogy a Magyar Nemzeti Tanács, a plurális politikai demokrácia
vívmányaival összhangban, reprezentatív módon képviselhesse a
vajdasági magyarokat.
- A KMKF aggodalmának ad hangot
a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat
során tapasztalható problémák miatt. Tekintettel arra, hogy a
vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási
határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazza az eljárások
felgyorsítását.
- A KMKF üdvözli, hogy 2013.
június 26-án a magyar és a szerb államelnökök közös
főhajtással emlékeztek meg a második világháború során
elhunyt ártatlan magyar és szerb áldozatokról. Fontos
előrelépésnek tekintik a Szerb Képviselőház által 2013. június
22-én elfogadott, az 1944-45-ös vérengzéseket elítélő
nyilatkozatot, de szorgalmazza a kollektív bűnösséget hatályon
kívül helyező kormányhatározat mielőbbi elfogadását is.
- A KMKF üdvözli azokat a
lépéseket, amelyekkel a Vajdasági Magyar Szövetség az új magyar
állampolgárok tájékoztatását segíti a regisztráció
folyamatában. Ugyanakkor méltatlannak tartja azokat a
támadásokat, amelyek e közreműködés miatt érik a szervezetet.
Felhívja a figyelmet arra, hogy közös felelősség a
választópolgárok pontos, hiteles, széleskörű tájékoztatása
és a regisztráció folyamatának támogatása.
Ezek
után, eltudjuk-e képzelni mi történne velünk ha a délvidéki magyarságnak képmutató
parlamenti képviselői lennének?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése