2012. december 25., kedd

KARÁCSONY

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KíVÁNOK!

2012. december 20., csütörtök

LEVELEM A VAJDASÁG MA HíRPORTÁL SZERKESZTŐSÉGÉNEK



Tisztelt szerkesztőség!



Az Önök hírportálján a Kárpát-medence  rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.

1.      A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén” állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen  az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.

2.      Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a  15 pontot tartalmazó „ A  VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI” című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).

3.      Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik  a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.

4.      Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a  fent említett dokumentumban megfogalmazott 15 pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.

5.      Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném: 
       „ Legyen a 2013-as év  a cselekvés éve”



Tisztelettel,

Csonka Áron

a VMDK elnöke

Ada, 2012.12.20


2012. december 17., hétfő

AMI HAZUGSÁGGAL KEZDŐDIK, AZ HAZUGSÁGGAL IS VÉGZŐDIK...

ELSŐ TÉTEL

Joseph Goebbels a Harmadik  Birodalom propaganda főnökének tulajdonítják azt a mondást, hogy ha egy (fél) hazugságot sokáig mondogatsz és a sajtóban igazságként állítod be, azt egy idő után az emberek elfogják hinni és igazságnak fogják tartani. Napjainkban  néhány ilyen fogalmat az egypárti magyar sajtó mantraként emleget. Az egyik az az egypárti kulturális "autonómia nagyszerűsége". De, hogyan lehet valami nagyszerű, ha az hazugságokon alapszik? A teljesség igénye nélkül, felsorolnék néhány tényt, ami igazolja kijelentésemet. Volt egyszer egy hárompárti Magyar Koalíció. Volt egy közös autonómia koncepciójuk. Az egypárt elnöke fittyet hányva koalíciós partnereire külön megállapodást kötött az akkori szerbiai politikai elit vezetőjével (Óbecsén ellenzékbe taszította a VMDK-ás "koalíciós partnert"). A szocialista internacionáléhoz tartozó tábor (MSZP-Bajnai Gordon és DS-Boris Tadic) által  istenített Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt megszavazták, négy délvidéki magyar párt és számos civil szervezet tiltakozása ellenére. Miért tiltakoztak? Mert nem tartalmazta a MK autonómia koncepciójában foglaltakat, és a kompromisszumok, kompromisszumaként jött létre. Egy ilyen tervezet nem előrelépést, hanem hátralépést jelentett. Autonómia- valós autonómia nélkül. Szerbia kapott egy kirakat törvényt Brüsszel felé, míg az egypártiak megkapták a harminc ezüstöt. 
A "leg európaibb" törvénynek nevezték Budapesten. Míg le nem fordították magyarra. Utána magyar narancs lett belőle. A törvény alkalmazását számos botrány és törvénysértés sorozata kíséri. Titkos adatbázisok kidolgozása az egypárt részéről, a külön választási névjegyzék adataival való visszaélés ( amit a szerbiai adatvédelmi biztos is megállapított és elmarasztalt), majd a híres "zentagunarasi beszéd".   
Az egypárti MNT mostani elnöke végig tagadta, hogy ő lesz a listavezető és azt is, hogy ő számít az elnöki szék várományosának.  Megalakulását követően  gyorsan beigazolódott a törvény gyengesége, ami a tiltakozókat igazolta. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy az egypárt, más fórumokon megcsappant politikai befolyását, az egypárti MNT-én keresztül egyensúlyozza. Még jobban maga alá gyűrte a délvidéki magyar médiát, oktatást, kultúrát, civil szférát. A magyarországi adófizetők pénzét osztogatva kliensi viszonyokat építenek. Ma a kisebbségi magyar társadalomban olyan helyzetben vagyunk mint a legsötétebb milosevictyi időkben. Ha nem sorakozol fel, nem juthatsz munkához. Nem lehetsz iskolaszéki tag, intézmény igazgató, bizottsági tag, igazgató, oktató, könyvtáros, újságíró, színházas stb. Egyszerűen nem a rátermettség, iskolai végzettség, hanem a párt könyvecske számít. És aztán csodálkozunk miért fordulnak el az emberek (főleg a fiatalok) a politikától? A kiélesedett kenyérharc csak fokozza ezt az állapotot. Az emberek meg vannak félemlítve és zsarnokok uralkodnak felettük. Nem mer senki sem lázadni. Emelt fővel járni. Az értelmiségünk- ha lehet ilyenről beszélni- is besorakozott. Hallgatnak. Cinkosok lettek. Az helyett, hogy a délvidéki magyarság jövőjét meghatározó egyéniségei legyenek, beültek a hátsó padokba és vegetálnak. A markukat, azt azért tartják. Mert valamiből meg kell élni. Szomorú helyzet. Egyedül néhány baloldali értelmiségi a Napló Kör társaságból mer megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy igazi társadalmi párbeszéd kialakulásához azonban ez nem elegendő. Kanyarodjunk vissza.


MÁSODIK TÉTEL

Azt mondják a legnagyobb "sikere" a kisebbségi "autonómiánknak" az ösztöndíj program. Ez vitathatatlan. Mi a vitatható? Az állítás első része. Ehhez nem kellett MNT. Csak egy egész Délvidéket átfogó ösztöndíj alap. Három, esetleg öt ember elegendő volna a pályázatok lebonyolítására. Olcsóbb is lenne mert a  MNT költségvetésében megmaradna a rengeteg sóhivatalban dolgozók (nem kevés) fizetése és egyéb járandóságuk. Mivel Szerbiában élünk, csak gondoljunk  vissza a Matica Srpska és a Tököliánum  formájára és szerepére a szerbek nemzeti felemelkedésében.  A 25 pontos ösztöndíjas történet is csak azt bizonyítja, hogy az adóforintokat kliensi rendszer építésére használják (meg a diplomahonosítási költségek részleges visszatérítésére szánt forintokat is).  Az esély egyenlőségi biztosnak beadott észrevételünk némileg enyhített a helyzeten, így a tanulmányi eredmény kerülhetett előtérbe (ami a normális) és a diákok széles köre pályázhatott  ösztöndíjra.
A "második legnagyobb MNT siker" az a magyar diákok "felzárkoztatása" a három  éves (szakma) iskoláztatásról a négy éves (technikum, gimnázium) irányzatokra. Nos, ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot. Akik az oktatásban dolgoznak azok tudják, hogy az általános iskola végén egy fajta "kis érettségit" kell "tenniük" a végzős diákoknak, ami egyben a középiskolába való felvételit is  jelenti. Ha tudjuk azt, hogy a diákok akár O (nulla) ponttal is bejuthatnak négy éves szakra, akkor ez a "siker" már nem is olyan fényes. A gimnáziumi "őrület" keltése sem jó. Igen, szükségünk van egyetemet végzett emberekre, de szükségünk van jó műszaki szakemberekre is. Meg mesterekre is. Mi a "kis érettségi" hátulütője? A három éves szakok üresednek, eltűnnek. Velük együtt az oktatók is. A négy éves oktatás tempóját meg nem tudja minden diák felvenni. Ha nincsen alternatíva, kieshetnek a rendszerből. Mint mindenben, itt is fontos a megfelelő tervezés és az egyensúly. 



2012. december 4., kedd

KASZA JÓZSEF - MÁSKÉPP



Az elmúlt hetek egyik meghatározó eseménye Kasza József letartóztatása volt.  Aki ismerte politikai pályafutását az tudja, hogy a kezdeteket a Horn -Milosevic féle kormányoknak köszönheti. Szétverve az egységes VMDK-át, a milosevici szocialistákkal „technikai” koalícióban kormányoztak Szabadka - Óbecse vonalon. Pártja igazi etnobiznisz tömörülés lett (ezzel az örökséggel a mai napig nem szakítottak), állítólagosan személyes gazdagságát is ennek köszönheti. Sokan a leggazdagabb magyar nábobnak tartották. Leköszönt, majd kizárták pártjából. Letartóztatása számos kérdést nyitott meg az egyszerű embereknél. A volt pártjának vezetői sebtében elhatárolódtak tőle, mondván letartóztatásának semmi köze a politikához és a volt pártjához ( bár pontosan ennek köszönheti összeköttetéseit és a jól jövedelmező állásokat), míg a délvidéki magyar sajtó alig közölt valamit az egészről. Mintha nem is érdekelné őket mi történik az elmúlt évek délvidéki magyar politizálás egyik meghatározó személyiségével. Vagy a mostani munkaadóiktól félnek? Vagy azok félnek az újságíróktól nehogy kedvet kapjanak egy magyar vonatkozású „patrióta rablás” féle műsor elkészítésére? Lehet ezért neveztek ki még egy cenzori testületet (hivatalosan "minőség" ellenőrző szerepet tölt be) az így is agyon ellenőrzött délvidéki magyar írott és elektronikus sajtó nyakába. Nehogy valakinek ilyen eretnek gondolat az eszébe jusson! Nehogy róluk is kiderüljön valami…. 

Személy szerint, nem akarok pálcát törni felette. Vannak erre illetékesek. Egy másik dolog foglalkoztat. Mennyi kárt okoztak/okoznak közösségünknek a korrupt politikusok? Korrumpáltságukkal (nem feltétlenül pénz kell, hogy legyen a dolgok hátterében) zsarolhatóvá válnak és onnantól kezdve irányíthatók a mindenkori szerb hatalom részéről. Hogyan küzdhet a magyar ügyekért, ha a damoklészi kard ott lebeg a feje felett?  

Tudom, most egyesek azt fogják mondani, a mi közösségünk is csak a jelenlegi szerb társadalom tükörképe és itt így működnek a dolgok. Ha nem így csinálja, nem tud érvényesülni és a közösségünk dolgait sem tudja előrébb vinni, mert kimaradunk a „pénzek” elosztásánál. De, nézzük meg mik az ilyen magaviseletnek a következményei? Az egyszeri emberek elfordulnak a politikától, elfordulnak a magyar érdekképviselettől, mert azt látják egyesek vagyona szavazataiknak köszönhetően évről évre gyarapodik. Inkább a szerb „polgári” előjelű pártokra szavaznak. A fiatalok látván a mostani politikai elit  meddőségét (a „legnagyobbnak” a felelőssége is a legnagyobb!), illetve eredménytelenségét, jogosan lázadoznak és lázadásukban a radikalizmus felé sodródnak. Ez miatt (is) elveszik az a bizalom a politikusok és a választók között, ami nélkül nem lehet eredményeket elérni. A javak megszerzése elhomályosítja az ideológiát, a magyar autonómiát aprópénzre váltják fel. Majd szándékosan tévútra vezetik a Vajdaság autonómia meséjével. De, erről a témáról egy másik írásban. Egyszerűen eltűnik az ideológia és csakis a pénz tartja össze a gépezetet. Ha ez elfogy…Ismerik a patkányok és a hajóról szóló közmondást. Mi a kiút? Vissza kell hoznunk a közéletbe azokat az erkölcsi mércéket, amelyeket minden keresztény értékrendet valló ember ismer. Meg kell szüntetnünk a kettős beszédet. Nem lehet egyet mondani Budapesten és Brüsszelben, valami mást Belgrádban és egy harmadikat a délvidéki magyarságnak. Vissza kell hoznunk a politikai közbeszédbe a magyar autonómiát, területit, perszonálist és a települési önkormányzatok rendszerét. Közigazgatási reform, valós decentralizáció, többlet demokrácia!

Olyan értékek mentén kell állást foglalnunk, mint a becsületesség, a tudás megbecsülése, a tanulás, a munka, a munkából való megélhetés, a tisztességes életkörülmények, a szociális jólét, a családvállalás,  a társadalmi szolidaritás, a szavakat tettek kövessék, a politikai felelősség alkalmazása stb.

Mindez nem lesz könnyű. Tisztában vagyok vele, de számunkra más kiút nincsen. Nem tarthat örökké ez az iránytűt és értékrendet vesztett társadalmi hanyatlás. A kérdésem csupán ez: képesek vagyunk-e  rá?   Vagy már mi is elsajátítottuk a bizánci populista politizálást és nem tudunk vele szakítani?

2012. november 29., csütörtök

AKIKÉRT 1944/45-BEN NEM SZÓLT A HARANG- EGY KEREKASZTAL MARGÓJÁRA



Vasárnap, 2O12.november 25.-én Budapesten voltam a Szent István Bazilikában. Engesztelő misét tartották az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett délvidéki magyarokért. Mély benyomást tett rám a bazilika épülete. Igazi ékszerdoboz, kívül-belül. A mise is szép volt. Sokan eljöttek, köztük neves magyarországi politikusok is. A padsorok megteltek, sokan állva kisérték végig a misét. Köszönöm mindenkinek aki eljött. A mise végén, a délvidéki „zarándokok” (közöttük harminc VMDK-ás) egy címeres zászlót kaptak ajándékba. A mise befejeztével megálltam egy freskónál és ott várakozva arra figyeltem fel, hogy idős emberek kérdezősködnek a zarándokok között honnan jöttek, hova valósiak. Zombor, Óbecse, Topolya, Zenta, Ada, Bezdán, Temerin…. Csak úgy sorakoztak a nevek. Ők meg bólogattak. Csillogott szemük meg büszkén mondogatták, mi is ott születtünk, csak hát, el kellett onnan jönnünk. Most itt élünk Budapesten. Láttam rajtuk, erőre kaptak az a pár perc beszélgetés alatt. Arcuk kiviláglott. A vér nem víz, a gyökerek meg mélyen vannak. Még ha oly távolban öntözgetik is őket. Elhagyva a bazilikát, átmentünk az Alkotmány utcába ahol kerekasztal beszélgetésre voltam hivatalos. Téma: Rehabilitáció, Vagyon-visszaszármaztatás, Nikolic-Áder Köztársasági elnökök jövő évi főhajtása az 1942 szerb, majd 1944/45 magyar ártatlan áldozatok emlékére. A szép számban megjelent publikum előtt elmondhattam, hogy a főhajtást akkor hiszem el ha azt saját szememmel láttam. Sok volt az ígéret. Kevés cselekedet. Hosszú az az egy év. Addig még sok minden történhet. Ami meg a rehabilitációt és a vagyon-visszaszármaztatást illeti, konkrét adatokkal alátámasztottam a VMDK álláspontját ebben a kérdésben. Nevezetesen azt, hogy ez egy melléfogás volt a délvidéki magyar politikum egypárti részéről (minket kizártak az egészből), de a Magyarország diplomáciájának is, amely meg lett vezetve  az egypárt részéről, és nem vétózta meg Szerbia további EU integrációs folyamatainak folytatását, hanem zöld fényt adott a diszkriminatív, ellentmondásos és a kollektív bűnösséget sugalló törvények elfogadására. Hogy mennyire igazunk volt / van dr. Juhász Imre nemzetközi jogász szavai is megerősítették. Remélem, a jelenlévők között ülő magyarországi politikusok, kormányzati tisztségviselők végre rádöbbennek, hogy az egypárt félrevezeti őket, nem tájékoztat tisztességesen a délvidéki eseményekről. Hadd említsek három példát: a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény, Rehabilitáció és Vagyon-visszaszármaztatás, a 2O12. május 6.-ai választási eredmények - az „ellopott” 3O.OOO szavazat. Egyet mondanak Budapesten és mást Belgrádban. A délvidéki magyarságnak meg valami harmadikat. Talán egyszer a kentaurok kora is lejár.
Végezetül, az alábbiakban közzé teszem a bazilikában készült fotókat, valamint a kerekasztalon elhangzottakat (telefonos felvétel,elnézést a minőségért) teljes terjedelmében.    


 

   

2012. november 27., kedd

A KISEBBSÉGEK EURÓPÁJA: A KISEBBSÉGI JOGOK, MINT EMBERI JOGOK KONFERENCIA ZÁRÓHATÁROZATA



A KETTŐS BESZÉD JELLEGZETES PÉLDÁJA



2O12. november 24.-én ünnepség volt a VAT Képviselőházban. Azt ünnepelték, hogy 94.-éve csatolták a Vajdaságot az SZHSZ-hez. Mondhatnánk semmi különleges, egy momentumot kivéve. Az ülést az egypárt elnöke hívta össze az SZHP tartományi képviselőinek kérelmére, elnökölt, felszólalt, és berendelte a teljes csapatát. Csupán négy évvel ezelőtt, egy hasonló ünnepséget tartottak Újvidéken a VAT Képviselőházban. Akkor a magyar listáról (Magyar Koalíció) bejutott képviselők nem vettek részt a díszülésen. Pedig akkor is magyar volt a VAT képviselőházi elnöke. Egyetlen magyar nemzetiségű képviselőként a DS színeiben politizáló dr. Lódi Gábor volt jelen az ünnepségen. Tudjuk jól minek nevezték akkor (és utána is) a DS színeiben politizáló magyarokat. Mi változott meg 2OO8 óta tisztelt egypártiak? Ezek után, mi-a különbség a DS magyarok és az egypárti magyarok között?
  Ilyenkor eszembe jutnak megboldogult dr. Páll Sándor szavai: „Azt tapasztalom, hogy ügyünk nem megy előre. Azért nem megy előbbre, mert politikusaink egy része kettős beszédet alkalmaz. Valamit mond a magyaroknak, keményen, viszont szerb koalíciós felvilágosult nacionalista partnereinek nem mond semmit, cinkosan összekacsint a hátunk mögött, s úgy gondolja, hogy ezt a hatalmat így kell gyakorolni. Nos, ennek a viselkedésnek a szenvedő alanyai vagyunk mi."

Dokumentumok:

TÁMOGATJUK A VAJDASÁG MÓDOSITÓ INDITVÁNYAIT



A héten intenzív kommunikációban voltunk Emir Elfićtyel a Mindannyian Együtt kisebbségi koalíciónk parlamenti képviselőjével. A modern technikának köszönve gyors információ csere után  úgy döntöttünk, koalíciónk támogatni fogja a 2013.-as szerbiai költségvetésre tett VAT módosító javaslatait. Egyetértettünk abban, hogy a Vajdaság kérdése elsődlegesen politikai kérdésként van kezelve és aztán alkotmányjogilag, míg az összes többi pénzügyi fogalmakkal való manipulálás csak ködösítés. A Vajdaságot megilleti az az ominózus 7 % (3/7 nagyberuházásokra) és itt nincsen mit a továbbiakban vitázni. Mégis, hozzá kell tenni, hogy elvárjuk a VAT vezetőitől a pénzeszközök felelősség teljes kezelését, átlátható és ellenőrizhető felhasználását, valamint a VAT régióinak egyenlő fejlődését, különös tekintettel a mikro régiókra ahol a nemzeti közösségek többségben élnek. Ezt azért tartottuk fontosnak kihangsúlyozni mert az elmúlt években pont az ellenkezőjét tapasztaltuk.  
Egyeztetett álláspontunkat  képviselte felszólalásában, megnézhető itt:



Tovább elemezve a költségvetési tervezetet megállapítottuk, hogy az mint olyan, nem biztosítja Szerbia régiónkénti egyenlő fejlődését, kevés eszközt lát elő azoknak a térségeknek ahol a nemzeti közösségek többségben élnek (a Vajdaságon kívül, Sandžak, Dél-Szerbia, Preševo-Bujanovac-Medveđa), alábecsüli a várható inflációt és túlbecsüli a bevételeket. Egyszerűen nem reális adatokra épül. Ha ez így marad, valamint ha nem fogadják el a VAT módosító javaslatait, akkor nem fogunk szavazni a 2O13.-as költségvetési javaslatra.  
                   Emir Elfićtyel, a BDZ elnökével a Szerb Képviselőházban