KARÁCSONY

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KíVÁNOK!

LEVELEM A VAJDASÁG MA HíRPORTÁL SZERKESZTŐSÉGÉNEK

Tisztelt szerkesztőség!

Az Önök hírportálján a Kárpát-medence  rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.

1.      A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén” állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen  az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.

2.      Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a  15 pontot tartalmazó „ A  VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI” című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).

3.      Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik  a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.

4.      Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a  fent említett dokumentumban megfogalmazott 15 pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.

5.      Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném: 

       „ Legyen a 2013-as év  a cselekvés éve”

Tisztelettel,

Csonka Áron

a VMDK elnöke

Ada, 2012.12.20

AMI HAZUGSÁGGAL KEZDŐDIK, AZ HAZUGSÁGGAL IS VÉGZŐDIK...

ELSŐ TÉTEL

Joseph Goebbels a Harmadik  Birodalom propaganda főnökének tulajdonítják azt a mondást, hogy ha egy (fél) hazugságot sokáig mondogatsz és a sajtóban igazságként állítod be, azt egy idő után az emberek elfogják hinni és igazságnak fogják tartani. Napjainkban  néhány ilyen fogalmat az egypárti magyar sajtó mantraként emleget. Az egyik az az egypárti kulturális "autonómia nagyszerűsége". De, hogyan lehet valami nagyszerű, ha az hazugságokon alapszik? A teljesség igénye nélkül, felsorolnék néhány tényt, ami igazolja kijelentésemet. Volt egyszer egy hárompárti Magyar Koalíció. Volt egy közös autonómia koncepciójuk. Az egypárt elnöke fittyet hányva koalíciós partnereire külön megállapodást kötött az akkori szerbiai politikai elit vezetőjével (Óbecsén ellenzékbe taszította a VMDK-ás "koalíciós partnert"). A szocialista internacionáléhoz tartozó tábor (MSZP-Bajnai Gordon és DS-Boris Tadic) által  istenített Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt megszavazták, négy délvidéki magyar párt és számos civil szervezet tiltakozása ellenére. Miért tiltakoztak? Mert nem tartalmazta a MK autonómia koncepciójában foglaltakat, és a kompromisszumok, kompromisszumaként jött létre. Egy ilyen tervezet nem előrelépést, hanem hátralépést jelentett. Autonómia- valós autonómia nélkül. Szerbia kapott egy kirakat törvényt Brüsszel felé, míg az egypártiak megkapták a harminc ezüstöt. 
A "leg európaibb" törvénynek nevezték Budapesten. Míg le nem fordították magyarra. Utána magyar narancs lett belőle. A törvény alkalmazását számos botrány és törvénysértés sorozata kíséri. Titkos adatbázisok kidolgozása az egypárt részéről, a külön választási névjegyzék adataival való visszaélés ( amit a szerbiai adatvédelmi biztos is megállapított és elmarasztalt), majd a híres "zentagunarasi beszéd".   
Az egypárti MNT mostani elnöke végig tagadta, hogy ő lesz a listavezető és azt is, hogy ő számít az elnöki szék várományosának.  Megalakulását követően  gyorsan beigazolódott a törvény gyengesége, ami a tiltakozókat igazolta. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy az egypárt, más fórumokon megcsappant politikai befolyását, az egypárti MNT-én keresztül egyensúlyozza. Még jobban maga alá gyűrte a délvidéki magyar médiát, oktatást, kultúrát, civil szférát. A magyarországi adófizetők pénzét osztogatva kliensi viszonyokat építenek. Ma a kisebbségi magyar társadalomban olyan helyzetben vagyunk mint a legsötétebb milosevictyi időkben. Ha nem sorakozol fel, nem juthatsz munkához. Nem lehetsz iskolaszéki tag, intézmény igazgató, bizottsági tag, igazgató, oktató, könyvtáros, újságíró, színházas stb. Egyszerűen nem a rátermettség, iskolai végzettség, hanem a párt könyvecske számít. És aztán csodálkozunk miért fordulnak el az emberek (főleg a fiatalok) a politikától? A kiélesedett kenyérharc csak fokozza ezt az állapotot. Az emberek meg vannak félemlítve és zsarnokok uralkodnak felettük. Nem mer senki sem lázadni. Emelt fővel járni. Az értelmiségünk- ha lehet ilyenről beszélni- is besorakozott. Hallgatnak. Cinkosok lettek. Az helyett, hogy a délvidéki magyarság jövőjét meghatározó egyéniségei legyenek, beültek a hátsó padokba és vegetálnak. A markukat, azt azért tartják. Mert valamiből meg kell élni. Szomorú helyzet. Egyedül néhány baloldali értelmiségi a Napló Kör társaságból mer megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy igazi társadalmi párbeszéd kialakulásához azonban ez nem elegendő. Kanyarodjunk vissza.

MÁSODIK TÉTEL

Azt mondják a legnagyobb "sikere" a kisebbségi "autonómiánknak" az ösztöndíj program. Ez vitathatatlan. Mi a vitatható? Az állítás első része. Ehhez nem kellett MNT. Csak egy egész Délvidéket átfogó ösztöndíj alap. Három, esetleg öt ember elegendő volna a pályázatok lebonyolítására. Olcsóbb is lenne mert a  MNT költségvetésében megmaradna a rengeteg sóhivatalban dolgozók (nem kevés) fizetése és egyéb járandóságuk. Mivel Szerbiában élünk, csak gondoljunk  vissza a Matica Srpska és a Tököliánum  formájára és szerepére a szerbek nemzeti felemelkedésében.  A 25 pontos ösztöndíjas történet is csak azt bizonyítja, hogy az adóforintokat kliensi rendszer építésére használják (meg a diplomahonosítási költségek részleges visszatérítésére szánt forintokat is).  Az esély egyenlőségi biztosnak beadott észrevételünk némileg enyhített a helyzeten, így a tanulmányi eredmény kerülhetett előtérbe (ami a normális) és a diákok széles köre pályázhatott  ösztöndíjra.

A "második legnagyobb MNT siker" az a magyar diákok "felzárkoztatása" a három  éves (szakma) iskoláztatásról a négy éves (technikum, gimnázium) irányzatokra. Nos, ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot. Akik az oktatásban dolgoznak azok tudják, hogy az általános iskola végén egy fajta "kis érettségit" kell "tenniük" a végzős diákoknak, ami egyben a középiskolába való felvételit is  jelenti. Ha tudjuk azt, hogy a diákok akár O (nulla) ponttal is bejuthatnak négy éves szakra, akkor ez a "siker" már nem is olyan fényes. A gimnáziumi "őrület" keltése sem jó. Igen, szükségünk van egyetemet végzett emberekre, de szükségünk van jó műszaki szakemberekre is. Meg mesterekre is. Mi a "kis érettségi" hátulütője? A három éves szakok üresednek, eltűnnek. Velük együtt az oktatók is. A négy éves oktatás tempóját meg nem tudja minden diák felvenni. Ha nincsen alternatíva, kieshetnek a rendszerből. Mint mindenben, itt is fontos a megfelelő tervezés és az egyensúly. 

KASZA JÓZSEF - MÁSKÉPP

Az elmúlt hetek egyik meghatározó eseménye Kasza József letartóztatása volt.  Aki ismerte politikai pályafutását az tudja, hogy a kezdeteket a Horn -Milosevic féle kormányoknak köszönheti. Szétverve az egységes VMDK-át, a milosevici szocialistákkal „technikai” koalícióban kormányoztak Szabadka - Óbecse vonalon. Pártja igazi etnobiznisz tömörülés lett (ezzel az örökséggel a mai napig nem szakítottak), állítólagosan személyes gazdagságát is ennek köszönheti. Sokan a leggazdagabb magyar nábobnak tartották. Leköszönt, majd kizárták pártjából. Letartóztatása számos kérdést nyitott meg az egyszerű embereknél. A volt pártjának vezetői sebtében elhatárolódtak tőle, mondván letartóztatásának semmi köze a politikához és a volt pártjához ( bár pontosan ennek köszönheti összeköttetéseit és a jól jövedelmező állásokat), míg a délvidéki magyar sajtó alig közölt valamit az egészről. Mintha nem is érdekelné őket mi történik az elmúlt évek délvidéki magyar politizálás egyik meghatározó személyiségével. Vagy a mostani munkaadóiktól félnek? Vagy azok félnek az újságíróktól nehogy kedvet kapjanak egy magyar vonatkozású „patrióta rablás” féle műsor elkészítésére? Lehet ezért neveztek ki még egy cenzori testületet (hivatalosan "minőség" ellenőrző szerepet tölt be) az így is agyon ellenőrzött délvidéki magyar írott és elektronikus sajtó nyakába. Nehogy valakinek ilyen eretnek gondolat az eszébe jusson! Nehogy róluk is kiderüljön valami…. 

Személy szerint, nem akarok pálcát törni felette. Vannak erre illetékesek. Egy másik dolog foglalkoztat. Mennyi kárt okoztak/okoznak közösségünknek a korrupt politikusok? Korrumpáltságukkal (nem feltétlenül pénz kell, hogy legyen a dolgok hátterében) zsarolhatóvá válnak és onnantól kezdve irányíthatók a mindenkori szerb hatalom részéről. Hogyan küzdhet a magyar ügyekért, ha a damoklészi kard ott lebeg a feje felett?  

Tudom, most egyesek azt fogják mondani, a mi közösségünk is csak a jelenlegi szerb társadalom tükörképe és itt így működnek a dolgok. Ha nem így csinálja, nem tud érvényesülni és a közösségünk dolgait sem tudja előrébb vinni, mert kimaradunk a „pénzek” elosztásánál. De, nézzük meg mik az ilyen magaviseletnek a következményei? Az egyszeri emberek elfordulnak a politikától, elfordulnak a magyar érdekképviselettől, mert azt látják egyesek vagyona szavazataiknak köszönhetően évről évre gyarapodik. Inkább a szerb „polgári” előjelű pártokra szavaznak. A fiatalok látván a mostani politikai elit  meddőségét (a „legnagyobbnak” a felelőssége is a legnagyobb!), illetve eredménytelenségét, jogosan lázadoznak és lázadásukban a radikalizmus felé sodródnak. Ez miatt (is) elveszik az a bizalom a politikusok és a választók között, ami nélkül nem lehet eredményeket elérni. A javak megszerzése elhomályosítja az ideológiát, a magyar autonómiát aprópénzre váltják fel. Majd szándékosan tévútra vezetik a Vajdaság autonómia meséjével. De, erről a témáról egy másik írásban. Egyszerűen eltűnik az ideológia és csakis a pénz tartja össze a gépezetet. Ha ez elfogy…Ismerik a patkányok és a hajóról szóló közmondást. Mi a kiút? Vissza kell hoznunk a közéletbe azokat az erkölcsi mércéket, amelyeket minden keresztény értékrendet valló ember ismer. Meg kell szüntetnünk a kettős beszédet. Nem lehet egyet mondani Budapesten és Brüsszelben, valami mást Belgrádban és egy harmadikat a délvidéki magyarságnak. Vissza kell hoznunk a politikai közbeszédbe a magyar autonómiát, területit, perszonálist és a települési önkormányzatok rendszerét. Közigazgatási reform, valós decentralizáció, többlet demokrácia!

Olyan értékek mentén kell állást foglalnunk, mint a becsületesség, a tudás megbecsülése, a tanulás, a munka, a munkából való megélhetés, a tisztességes életkörülmények, a szociális jólét, a családvállalás,  a társadalmi szolidaritás, a szavakat tettek kövessék, a politikai felelősség alkalmazása stb.

Mindez nem lesz könnyű. Tisztában vagyok vele, de számunkra más kiút nincsen. Nem tarthat örökké ez az iránytűt és értékrendet vesztett társadalmi hanyatlás. A kérdésem csupán ez: képesek vagyunk-e  rá?   Vagy már mi is elsajátítottuk a bizánci populista politizálást és nem tudunk vele szakítani?