Az MNT és a kisebbségi akcióterv esete

Mint ismeretes négy vajdasági/délvidéki magyar párt, számos civil szervezet, pártonkívüli egyén egyeztetésének „termékeként” létrejött egy javaslat a kisebbségi akcióterv tartalmára. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének MNT képviselője a javaslatot be is terjesztette a MNT hetedik rendes ülésén. Ugyanis, az MNT elnöke úgy képviselte a testület álláspontját a szerbiai állami szervek előtt, hogy a háta mögött nem volt (és most sincs) testületi felhatalmazás, ami alapszabály ellenes. Azonban ettől még nagyobb baj az, hogy azt sem tudja milyen tartalommal kellene feltölteni azt kisebbségi akciótervet, amely hosszútávon meghatározhatja közösségünk sorsát. Természetesen, a MNT-ben regnáló többség elutasította a javaslat megvitatását, ráadásul úgy, hogy még a napirendre sem akarta felvenni. Így támogatásukat adták a további alapszabály ellenes működésnek és egyben megkárosították azt a közösséget, amelynek a képviseletére esküdtek fel.

Sajnálattal állapítom meg, hogy a 2015. június 22-i belgrádi tanácskozáson az MNT elnöke olyan javaslatot terjesztett elő a szerbiai illetékesnek amit az MNT tagjai nem is láttak, értelemszerűen az MNT testületei nem vitatták meg, és nem foglaltak róla állást. Tartalmáról csak egy semmitmondó mondatot tudtunk meg: az oktatási törvények összehangolását, a kétnyelvű oktatás visszautasítását, ami „a Magyar Nemzeti Tanácsokról szóló törvény egy olyan, a szaktörvények felett álló, alkotmányból eredő, kisebbségi dolgokat szavatoló biztosító törvényként tudjon működni, amely mint a most tapasztalható összehangolatlanságot ki tudná küszöbölni.” nyakatekert mondatszerkezettel ért véget. Gyanítom ezt a dokumentumot számon fogjuk kérni az elnök úrtól.

Ada, 2015. június 23.

Határzár

A napok leggyakrabban emlegetett híre a 175km hosszú határzár Magyarország és Szerbia között. A (vélhetően) szögesdróttal ellátott kerítés elvileg azért épül, hogy ellehetetlenítse azt a menekültáradatot, amely egyre tömegesebb méreteket ölt. Természetesen az intézkedés egyből politikai vitát gerjesztett Magyarországon, Szerbiában, de az EU-ban is. Szűkebb pátriánkban is nyilatkozatok sora látott napvilágot. Elsősorban a magyarországi média kereste fel az itteni magyar, illetve szerb politikusokat, majd a hazai média is bekapcsolódott. Míg a szerbiai miniszterelnök egyenesen „auschwitzi” állapotokról beszélt, addig mi, délvidéki magyarok már mérsékeltebben fogalmaztunk. Talán jobban ismerjük a felmerült problémát, hiszen a kilencvenes években, és most is (főleg koszovói romák) betelepítésében részesedtünk/ részesedünk. A nemzetközi szervezetek pontosan ugyan olyan fejkvóta és támogatási rendszert alkalmaztak Szerbia esetében, mint amit a napokban javasoltak az EU tagállamai felé. Mindenki kap belőlük egy kicsit, mellé egy kis pénzt az elszállásolásukra, ellátásukra. Igen ám! Csak egy idő után ezek a források elapadnak, a menekültek meg maradnak, ami egyben az adott ország, régió, település etnikai arányának megváltoztatását eredményezi. Ezért megértjük az intézkedések lényegét.

Végigfutva a nyilatkozatokat azt lehet mondani, hogy lényegében minden megszólítottnak igaza van abban amit állít. Aki útlevéllel szeretne átmenni a határon annak eddig, de ezután sem lesz gondja. Aki meg a zöldhatáron szeretne átcsusszanni, annak ez egy kicsit nehezebb lesz, de a kerítés nem állítja meg. Többet fog időzni a határ menti falvakban, és az is elképzelhető, hogy ez miatt majd ide, a délvidéki magyarok közé húzzák fel a menekülteket befogadó központok zömét. Az embercsempészek előre dörgölik markukat, mert nagyobb tarifát kérhetnek az átkelésért. Két alternatív utat is használhatnak. Bosznia, majd Horvátország, illetve Magyarország-Szerbia-Románia hátár törökkanizsai csücskét. Minden más csak kommunikáció, amely hosszútávon nem oldja meg a ránk nehezedő nyomást. Ebből kifolyólag nem értem azokat a történelmi politikusokat akik a jelen helyzetből (is) délvidéki magyar belpolitikai „ügyet” szeretnének kerekíteni. Aki nincs velünk, az ellenünk van alapon. Aki gondolkodni mer saját fejével, netán kételyeinek hangot mer adni, na az egyből balliberális, vagy szélsőjobbos címkét kap. A pirinyó gond ezzel csak az, hogy azok is akik ilyen módon címkéznek (civil sapkában) azt mondják amit a címkézettek. Mert a (civil) címkézés közepette, a politikai szárny Budapest felé azt üzeni, hogy a kerítés az egyetlen jó megoldás, de belföldön már a jó megoldás esetleges délvidéki (negatív) következményeit járná körül, és egy egységes platform elfogadását javasolja. Bevallom, nekem ez egy kicsit ellentmondásos, de hát a politika az már csak ilyen.

Ada, 2015. június 23. 

Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács? Gondolatok az MNT aktuális helyzete kapcsán

Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?

Az utóbbi hetekben sokan és sokfélén tették fel/ válaszolták meg ezt a kérdést. Nekem is ez a szándékom. Meglátásaim szerint az első lépés az volna ha a mindenkori Magyar Nemzeti Tanács függetlenítené magát a politikai csatározásoktól. Természetesen ehhez két alapvető feltételnek kell eleget tenni. Egy: a politikai pártoknak le kell szokni arról, hogy az MNT-ét csak zsákmányként, illetve pénzeszsákként kezeljék. Kettő: az MNT vezetőinek egyformán kell kezelniük közösségünk minden tagját. Civilt, politikust, szavazót, minden délvidéki magyart. Ha ez megtörtént, jöhet a következő lépés. Az MNT közösségünk érdekérvényesítő testülete kell, hogy legyen. Nem korlátozhatja magát csak a négy, a nemzeti tanácsokról szóló törvény által előírt hatáskörökre(tájékoztatás, oktatás, kultúra,nyelvhasználat). A MNT-nak joga és kötelessége kilépni ebből a keretből, ha azt a közösségi érdek megköveteli. Még akkor is ha az csak erkölcsi vagy politikai állásfoglalás szintjén marad. Formálnia kell a közvéleményt, példát kell mutatnia. Vezetnie kell! Csakis így tudja kivívni azt a társadalmi elismerést, amely a MNT széleskörű elfogadottságához szükséges. Mindezt egy példával támasztom alá. A monarchiai szerbeknek egyházi autonómiájuk volt. Ennek köszönhetően, úgy-ahogy de meg tudták tartani nemzeti identitásukat, anyanyelvüket, iskolákat tartottak fenn, értelmiségieket, gazdag kereskedőket termeltek ki. Egyszer évente rendezték meg az egyházi gyűléseket, ahol rendszerint szerb(területi) autonómiát követelték, amire reálisan nem volt törvényes felhatalmazásuk. Azonban, ez nem gátolta meg őket abban, hogy politikailag állást foglaljanak. Később, ezek az állásfoglalások voltak a Szerb Vajdaság eszmeiségének meghatározói, illetve cselekvési tervük alapja. Majd Budapesten megalakult a Matica Srpska, mint kultúr- egyesület. Ha azt a mai nyelvezetre fordítanánk, akkor civil egyesületről beszélhetnénk. Nos, ez a Matica, ez a civil szervezet, a kezdetektől fogva támogatásra lelt a monarchiai, majd a Dunán túli szerbség körében. Meghatározó szerepet játszott a szerb identitás megőrzésében, fejlesztésében, majd az államiságuk kialakításában. Miért? Mert a vezetői az egyetemes szerbséget és annak nemzeti érdekeit tartották szem előtt. Mindig és minden helyzetben. Nem engedték meg maguknak, hogy ilyen vagy olyan érdekcsoportok maguk alá gyűrjék őket. És ez így ment nemzedékről nemzedékre. Nehéz volt, de működött. Pontosan ezért a tehetős iparosok, kereskedők, a szerb diaszpóra, a szerbiai vajda/kenézi/királyi családok (Obrenović, Karađorđević), de az „egyszerű” emberek is (kiadványok, újság és könyvek vásárlásán keresztül) anyagilag támogatták működését, amiből még az akkori szerb iskolákat, diákokat is (ösztöndíjakon keresztül) támogatták. Egyszerűen csak azért mert megbíztak a Maticát vezető emberekben. Pedig a szerbekre sem lehet azt mondani, hogy mindenben olyan egységesek. És mégis.

Nem ragoznám tovább ezt a témát, mert mindenki előtt ismeretes a történet. Talán még csak annyit említenék, hogy a Matica most is létezik, dolgozik, közösségi elismertsége még ma is hatalmas. Szavának van súlya.

Most pedig vonjunk párhuzamot a Matica Srpska, és a délvidéki magyarság „kulturális autonómia” intézménye között, annak vezetői (Józsa, Korhecz, Hajnal), viselkedése, tettei(k),állásfoglalásai(k), illetve a Matica Srpska és az MNT társadalmi elismertsége között. Ugye, hogy van hová fölfejlődni? Ugye, hogy nem is olyan nehéz megválaszolni merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?

Ada, 2015. június 16.