2015. december 30., szerda
2015. december 29., kedd
2015. december 28., hétfő
2015. december 18., péntek
Az 50 milliárd forintos kérdés
Ha valaki a fentiek alapján Rózsa Gyurira és a Kapcsoltam
című műsorra gondol, hát nagyot tévedne. Ez nem az a játék. Ennél sokkal
nagyobb, és nem annyira közönségbarát, de még szórakoztató sem. Ez a játék egy gazdaságfejlesztési
stratégiával kezdődik és mutyilistával végződik. Vagyis, majdnem azzal. Mert
ennek van/volt előzménye.
Az elmúlt 20 évben a délvidéki magyar szavazókat a
szerbiai, tartományi, önkormányzati dinárokkal "bódították" felcserélve vele a nemzeti
autonómia eszméjét. Aprópénzre váltották. Tették ezt olyan sikeresen, hogy alig
maradt haza e vidéken. Természetesen a felelősség vállalása és a bocsánatkérés
(közéletből való távozás?) elmaradt.
Amióta az eddigi dináros
ködárusítást forintosították, a
közmédiában megfigyelhetően nőtt azoknak
a cikkeknek a száma ahol napi
szinten boldog-boldogtalan kormánypárti kukutyini szárkúp melletti szervezet
elnöke elmondja milyen fantasztikus a
magyar adófizetők pénzéből érkező csomag. Le a kalappal az anyaország előtt,
köszönjük neki, hogy törődik velünk.
Azonban, számomra az anyaországi pénzekkel való hivalkodás egyszerre a politikai vereség beismerését is
jelenti. Ugyanis, nyilvánvalóvá lett a király meztelensége. Téves politika,
megcsappant befolyás. A nagy ígéreteket már senki sem hiszi el. Hát újakat kell
kitalálni. Csak az a baj, hogy megmaradtak
a régi berögződések. Mert a kisebbségi kormánypárt vezetői úgy nyilatkoznak
mintha az a pénz az övéké volna és mintha azt ők osztanák zsebből.
A mutyilistás botrány egyik főszereplője (különben a párt
elnökségi tagja, a szabadkai alapszervezet elnöke) azt találta mondani az újságíróknak, ugyan ő nem fog pályázni,
de azért a gyereke igen. Nehogy már hátrány érje csak azért mert az ő fia! Aki
mellékesen ott szerepel a mutyilistán is, csekély 3 millió euróért kuncsorogva
termőföld vásárlás céljából. De jó volna ha minden fiatal földművesnek ennyi jutna! Még akkor is ha az apja miatt hátrányos helyzetből indul! De vajon mi
történne ha más volna az apja?! Akkor mennyi jutna neki?
Minél többet beszélnek róla, annál jobban kerülnek ellentmondásba saját magukkal.
Míg anno elnök úr 200 szakemberről meg számtalan munkaóráról
beszélt, addig a most napvilágot látott cikkekben már csak 25 szakember, meg 3
évről tesznek említést. A 25 szakembert felsorakoztató névsorban olyan neves párttisztségviselőket
és politikusokat is találunk akik előtte a "stratégia" közelében sem
voltak. A "mutyilistás" botrány kirobbanásánál egyenesen tagadták,
hogy bármit is tudnának róla, de most meg a nevük a "stratégia" borítóján díszeleg.
Az eredetileg kiszivárogtatott "stratégiához"
képest jelentős momentumok hiányoznak a
mostani "végleges" változatban. Ezek tükröződnek nyilatkozataikban
is. Töredelmesen bevallották:
1. nem ők, hanem a magyar kormány fogja "osztani" a pénzt
(eredetileg az általuk létrehozott vállalkozói központ végezte volna )
2. a magyar kormány fog ügyelni az "elosztásra" váró pénzeszközök
elbírálási rendszerének "átláthatóságára" és "tisztaságára"
(magyar érdekeltségű bankon keresztül, eredetileg a központ igazgató bizottsága
végezte volna)
3. a pályázati anyagok ismertetésére és
lebonyolítására létrehozott irodákat a
magyar kormány fogja működtetni (eredetileg párt közeli lett volna)
4. nem csak a magyar vállalkozóknak
szól majd a pályázatok kiírása, hanem szerb vállalkozók is részt vehetnek rajta
és támogatásban részesedhetnek (eredetileg a magyar gazdák megerősítése volt a cél)
Hogy minek köszönhetjük ezt a pálfordulást, az nem
tudjuk, de feltételezhetően nem önszántukból jutottak el eddig.
Lehet, hogy a
"stratégia" kiszivárogtatása tette meg a hatását. Bárki is volt az aki meglobogtatta, hálásak lehetünk
neki/nekik érte. Legalább is úgy tűnik.
Mivel minap elnök úr személyesen tartott bemutatót Szabadkán
és ott kiderült, hogy még ő sem tudja hogyan fog működni az egész rendszer, de
azért már beszélünk róla és áruljuk a ködöt, fontosnak tartanám néhány egyszerű
szempontnak az említését.
Hiszen az összes eddigi tapasztalatunk arról szól hogyan
épültek rá/be ezeknek az eszközöknek az "elcsatornázásába" . Sajnos ez most is így van. A Bethlen Gábor
Alap, MNT, önkormányzati, tartományi "civil" pályázatok nagy
mértékben ma is erről szólnak.
Ezért itt nem szabad megállni. Az ügy sikeressége miatt szükségszerű a
további nyomás fokozása. A honi közvéleménynek és a kormánypárton kívüli
politikumnak ragaszkodnia kell a tiszta viszonyok kialakításához.
Ha a magyar kormánynak, de a kisebbségi kormánypártnak is
valóban az elsődleges célja az, hogy a
délvidéki magyarság gazdaságilag megkapaszkodjon és megerősödjön, akkor semmilyen
körülmények között sem szabad megengedni, hogy a pénzek elosztása körül bármilyen gyanú támadjon. Még az árnyékát is
kerülni kell.
Ezért elengedhetetlenül fontos a mutyisok távol tartása. Nem szabad megengedni a beszivárgásukat szabályzatokba,
előzetes szűrőkbe, programok ismertetésébe, lebonyolításukba és hasonló
jellegű mechanizmusokba. A kádereiket nem szabad alkalmazni. Vannak már
gazdasági attasék egy-egy külképviseleten, tessék nekik ledelegálni ezt a
feladatot.
Ha meg a magyar kormány ezt mégis megteszi, akkor annak
is üzenetértéke lesz, és akkor is tiszta víz kerül a pohárba, csak annak egy
picit más lesz az íze.
Fontos szempontnak számítana az is ha a pénzeket
elosztó bank, illetve a területi irodákat, nem terhelné a kisebbségi
kormánypárt jelenléte.
A szerb vállalkozók bevonását meg egyenesen kifogásolom!
Ha valódi, erős magyar vállalkozói és polgári réteg kialakításában gondolkodunk,
akkor alkalmaznunk kell a "gazdasági nacionalizmus" elvét.
Magyar bank, magyar embernek adjon támogatást, az meg
magyar embert alkalmazzon. Ez volna a lényeg.
Ha meg a magyar kormány politikusai félnek a
diszkrimináció vádjától, egy egyszerű megoldást tudnék javasolni. A magyar
állam, magyar bankon keresztül, magyar állampolgároknak biztosítson kölcsönöket és vissza nem térítendő támogatásokat.
Tudom, egyesek
erre egyből azt fogják mondani a Vajdaságban
élő magyar állampolgárok között vannak
szerb vagy más nemzetiségűek is,
de ezzel a kikötéssel lényegesen csökkenne az esetleges nem magyar
kedvezményezettek köre, valamint nem szólhatna bele senki sem a támogatások
odaítélésébe.
Ellenkező esetben, tisztán a gazdasági erejük miatt, a friss tőke a szerb újgazdagok zsebébe fog
vándorolni. A magyar állam meg saját állampolgárai közül azt támogat akit akar.
Ügyelni kell a tiszta
és mindenki számára elfogadható pályázati feltételekre, ellenőrzési
módszerekre. Főleg a vissza nem térítendő pénzeszközök esetében.
A közösségünk szempontjából az eszközök odaítélésénél nem
szabadna a nagy tőke logikáját alkalmazni. Az csak zselléreket és még erősebb
nábobokat teremtene. A hangsúlyt
inkább a mikrohitelek és a
mikrovállalkozások felé kellene irányítani.
Hogy mindez miért volna fontos? Tényleg el kell
magyaráznom?
Ada, 2015-12-18
2015. december 16., szerda
2015. december 4., péntek
2015. december 3., csütörtök
2015. november 12., csütörtök
2015. november 4., szerda
2015. november 3., kedd
Történelmi megbékélés: a közeljövőben még számos feladat vár ránk
"Nem
azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük."
- Seneca
I.
Tisztelt
Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
Ma, ezen a jelképes helyen azon újvidéki
magyarokra emlékezünk, akik életüket vesztették az 1944-es események
során. Még a helyi szerbség 1944. október 23-án a szovjet és a partizán
csapatok bevonulását, a felszabadulást és
Újvidék Novi Sad-á változását ünnepelte, addig az itteni magyarság
egészen mással szembesült. Cseres Tibor, a "Vérbosszú Bácskában" c.
könyvében azt jegyzi, hogy 1944. október 20-án az utolsó rendfenntartó
csendőralakulatok is kivonultak Újvidékről. Az első szovjet és partizán
csapatok október 22-én érkeztek meg.
Másnap a 7. Vajdasági brigád is megérkezett, majd a városházára kitűzték az Új
Jugoszlávia csillagos zászlaját. E három nap nem hivatalos városparancsnoka egy
Olimpia nevezetű szerb pap volt. Már akkor elkezdődött a helyi magyar lakosság
vérvesztesége, hiszen a helyi szláv lakosság felbuzdítására egy-egy üveg
pálinka kíséretében a partizánok felkeresték a magyar házakat és otthonukban
agyonlőtték valamennyiüket. Az átvonuló bolgár csapatok sok magyar életet
mentettek meg. Október 23-án a vasútvonaltól nyugatra lévő Telepen elkezdődött
a magyar férfilakosság összefogdosása. Hivatalosan a fosztogató, bujkáló
fasisztákat keresték, de rendszerint éjszaka hurcolták el a férfiakat, sokszor
csak a helyi lakosság besúgása, útmutatása és vezérlése alapján. A magyar
asszonyok és lányok is sokat szenvedtek. A városi csőcselék nappal kikémlelte,
hol vannak fiatal és jóképű fehérnépek, majd odakalauzolták a részeg
szovjeteket és partizánokat. Ellenszolgáltatásként nyugodtan rabolhattak.
A németeket a valamikori csavargyárba
gyűjtötték. Aki
nem akarta átadni értékeit önként, azt agyonlőtték. A magyarokat a volt dunai
téli kikötőbe hurcolták, az úgynevezett Hadi-szigetre. Itt történt az öldöklés.
Napokig fogva tartották az ide érkezőket, egyes szemtanúk szerint mintegy 4000
embert. Sok volt közöttük a 14-15 éves levente, mint veszélyes fasiszták.
Október 25-én mintegy 300 embert végeztek ki, majd teherautókkal elszállították
tetemüket. A lakásukból elhurcoltakat előre elkészített listák alapján vitték
el. Akkor már tudták, csak azért kell meghalniuk, mert magyarok. Az elhurcolásokat
eleinte név szerinti feljelentések alapján a Népvédelmi
Osztály, az Odelenja za zastitu Naroda nevében foganatosították. Ez a szerv
volt a későbbi rettegett UDBA elődje. Valamennyi elhurcolt férfi azért maradt
szülőföldjén, mert ártatlannak tudta magát minden előző időben történt
atrocitásban. De
utóbb kiderült, nem holmi háborús tett a fő bűnük, hanem az, hogy magyarok. Másodnap
hasonló kiválasztás történt azzal az ígérettel, hogy az, akinek felolvassák a
nevét, hazamehet. Elvonulásukat követően nem hallatszott géppuska robaj, de
haza nem értek. Ötödnap kaptak némi
vizet és kenyeret. A hét végén orosz katonák elvittek vagy száz embert a
repülőtér rendbe hozására. Ezek közül sokan életben maradtak. Az első hét
leforgása alatt ezen a szigeten mintegy 1500 személyt tüntettek el. Leginkább a
Dunába lőtték őket, egy részük a vágóhíd mögött elterülő dunai árterületen, a
Káty község felé vezető országút és a Duna között húzódó,
"Sanghaj"-nak nevezett területen van elásva. A partizánok az összeszedett férfiak nagy
részét agyonlőtték, az elfogottak kisebb hányadát munkára hajtották, de
útközben közülük is sokat megöltek, köztük a két ferences szerzetest is: páter
Körösztös Krizosztom házfőnököt és páter Kovács Kristófot.
A Dunába lövésen kívül a vágóhíd melletti ún. Sanghajban elégették
a hullák egy részét. Az elfogott magyar diákokat mind agyonlőtték. Halomra
lőtték őket a Rajc erdőben.
Mivel a magyar vasutasok
részt vettek a bukovinából érkező székelyek szállításában, kirakodásába és letelepítésében
a dobrovoljacok helyére őket is összeszedték. Elmondások szerint dobrovoljac
biztatásra a partizánok a pirosi állomáson a sínekre drótozták valamennyiüket és
egy mozdonnyal keresztülhajtottak rajtuk. Egy német hadifogoly szerint a Újvidéken
kivégzettek egy részét Szenttamás és Feketics közötti tömegsírba vitték el.
II.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
Nem is olyan rég egy olyan mondat hangzott el Csúrogon, hogy:
"ami ma politikailag, közéletileg, emberileg kiszabható feladat, annak a teljesítése
szempontjából a megbékélési folyamat vége felé járunk". Engedjék meg
nekem, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében kifejezzem e
mondattal való egyet nem értésünket. Ezt nem a
"csakazértis" miatt tesszük, hanem azért, mert azt gondoljuk, a szerb
fél nem járt el a kölcsönösség és a méltányosság jegyében. A vagyon-visszaszármaztatási
törvény továbbra is olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek a kollektív bűnösséget
sugallják, a vagyon-visszaszármaztatási- és a rehabilitációs törvény egymásnak
ellentmondó szakaszai miatt vontatottan vagy sehogyan valósul meg az elkobzott vagyon
visszaszármaztatása, hagyományos egyházaink még nem kapták vissza vagyonukat,
ráadásul Szerbia az anyagi kárpótlások kifizetését a továbbiakig elhalasztotta.
A bocsánatkérés is várat magára.
Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira vonatkozó rendelet hatályon kívül helyezése
nem teszi lehetővé a teljes körű vagyon-visszaszármaztatást.
Tudom, sokan ennek a kormányrendeletnek a gesztus
jellegét hangsúlyozzák, mert elmondásuk szerint arról a vagyonról már úgyis
lemondtak. De van-e erre jogunk? Van-e jogunk csak úgy lemondani arról a vagyonról,
ami minket és gyermekeinket, közösségünket illeti meg? Hiszen annak a vagyonnak
az elkobzásával, a javak újraosztásával
a délszlávok között, valamint a délvidéki magyarság szellemi vezetőinek kivégzésével, elűzésével, a biológiailag
legéletképesebbek kiiktatásával, teljesen új társadalmi rendet hoztak létre. A
délvidéki magyarság alárendelt szerepbe került. Az évek során rendszeresen
kimaradt a javak újraosztásából, magánosítási folyamatokból, ami miatt nem
alakulhatott ki egy erős vállalkozói, illetve szellemileg erős polgári réteg. E
kapaszkodó hiánya most látszik legjobban, amikor fiataljaink egyik napról a
másikra felszámolják azt a keveset, ami köti őket a délvidéki rónához, és
távoznak. Amikor a törvényházban rossz kompromisszumokat
kötünk, akkor vétünk a jövő nemzedékei ellen.
III.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
A közeljövő még számos feladatot
tartogat számunkra. Délvidék-szerte számos olyan hely van még, ahol emlékművel
kell adóznunk az ártatlanul kivégzettek emlékének, többek között itt, Újvidéken
is. Meg kell jelölni a tömegsírokat. Műemlékeink államilag biztosított védelmét,
gondozását biztosítani kell a szerbiai kulturális javakról szóló törvény ide
vonatkozó szakaszainak értelmében. A
kutatásokkal nem szabad leállni, történészeinknek folytatniuk kell a
tényfeltáró munkát, egy központi múzeumot, emlékházat kell létesítenünk, ahol
állandó jellegű kiállítás keretében az utánunk jövő nemzedékek is
megismerkedhetnének az 1944/45-ös történésekkel. A tankönyvekből ki kell
törölni a megbélyegező tartalmakat. A harcban elesett vagy eltűnt honvédek,
csendőrök számára biztosítani kell a végtiszteletet. Ez a jog a hadijogi
törvények szerint is megilleti őket. Egyedül Szerbiában számít továbbra is tabunak.
Még a valamikori Szovjetúnió területén is keresztek jelzik az elhunyt katonák
utolsó lakhelyét. Talán ennek kapcsán érdemes elmondani, hogy az 1944/45-ös
magyarírtás nem csak Délvidéken, hanem más, az akkori Magyarországtól elcsatolt
területen is megtörtént. Mostanára már azt is tudjuk, hogy más magyarlakta
területeken is voltak olyan kezdeményezések, néhol még az 1970-es években,
amelyek az akkor történt véres események kivizsgálását, az áldozatok
rehabilitálását, kárpótlását követelték. Kezdeményezéseikről, azok
megvalósulásáról a téma iránt érdeklődőknek dr. Dupka György
A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a
kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben, a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa
határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944–1946 c. könyvét ajánlanám.
IV.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt
Megemlékezők!
A felsorolt feladatok
megvalósítása nélkül nincsen igazi megbékélés. Nincsen kölcsönösség, nincsen
méltányosság. És véleményünk szerint, ezt semmilyen pillanatnyi, gazdasági vagy
politikai érdek nem írhat felül.
Köszönöm,
hogy meghallgattak!
Újvidék, 2015. november 1.
2015. november 2., hétfő
2015. október 29., csütörtök
Nagy a zűrzavar a Magyar Szónál, MNT-nél-nyilatkozat a Szabadkai Rádiónak
http://yourlisten.com/VMDKhangja/nagy-a-zrzavar
2015. október 22., csütörtök
A MSZÓ és TJGYT elnökének mennie kell!
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19224/Az-MNT-es-a-Tajekoztatasi-Bizottsag-rendkivuli-ulesenek-osszehivasat-koveteli-a-VMDK.html
2015. október 14., szerda
2015. október 9., péntek
Új közlemény
http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2759/A-VMDK-kozlemenye-az-MNT-palyazatainak-elbiralasa-kapcsan.html
2015. október 7., szerda
2015. október 6., kedd
2015. szeptember 30., szerda
2015. augusztus 3., hétfő
A kormány saját magát kérdezi?
Rövid jegyzet az elmúlt hét eseményeiről. |
Az első esetben nyilvánvaló "spinnelésnek" voltunk a szem (fül) tanúi, míg a másik esetben a szerbiai honatyák felhördülését figyelhettük meg egy jogos kérdés felvetésére.
Mindkét esetben a kormány részét alkotó kisebbségi kormánypárt "tudathasadásos" viselkedést mutatott.
"Javaslatainkat elfogadtattuk a kormánnyal" mondja a kisebbségi kormánypárt frakcióvezetője (nem szó szerinti idézet). Azzal a kormánnyal amelynek a szerves részét képezik?
Nem abszurdum ez? Ha a kormány tagjai vagyunk, akkor nincs mit elfogadtatni. Természetes állapot, hogy a koalíciós partnerek beépítik javaslatunkat a törvénybe. Vagy csak arról van szó, hogy a kamerák előtt egy átlátszó politikai színjátékot kellett eljátszani a népszerűségi index növelésére? Netán tényleg ennyire súlytalanok a hatalmi a koalícióban? Mert az elhangzott mondatnak lehet ilyen olvasata is.
Majd a kérdés (nem szó szerinti idézet): " Ki fogja megtéríteni a migránsok által okozott károkat? Mit tesz a szerb kormány az illegális bevándorlók ügyében?"
A kérdés jogos. Csupán érdekesnek tartom, hogy a kormány részét képező alakulat, kihasználván a kamerák jelenlétét, saját magának (azaz a kormánynak) teszi fel ezt a kérdést? Nem átlátszó ez egy kicsit? Vagy minden áron tetszelegni kell a szavazók előtt?
Először a szerb hatóságokkal megegyezünk a menekülteket befogadó központ kialakításában(pénzt ígérvén a községi vezetőknek), majd az előre borítékolható nehézségek kicsúcsosodása után (amiről Budapesten nem beszélünk) feltesszük a kérdést? Olyat amire már tudjuk a választ? A szerb közvéleményt meg azzal nyugtatjuk, hogy a kerítés jót fog hozni nekik is, hiszen akkor majd a migránsok más útvonalat fognak választani.....
A délvidéki magyarokkal meg mi lesz? Nincsen elég bajunk a falvainkba telepített koszovói romákkal, hanem még a bevándorlókat is ide helyezik?
Mert a dolgok jelen állása szerint, nagyon reálisnak tartom annak az esélyét, hogy (a kerítés felépítése, illetve a várható kitoloncolások után) a határhoz közeli magyar településeken egyfajta "csalagúti hangulat" fog kialakulni.
2015. július 31., péntek
Leépítések a közszférában, spinnelés a részarányos foglalkoztatással
A
kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a közszféra
tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben számos
magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó felelősséget
pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének
„spinnelésével”1szeretnék
palástolni
Eddig
már több esetben rámutattunk a felemás megoldások
„hasznosságáról”. Rehabilitáció, vagyon-visszaszármaztatás,
nemzeti tanácsokról szóló törvény etc. mind ebbe a kategóriába
sorolható. Van egy törvényes keret, amelyre lehet hivatkozni,
azonban igazi, hosszú távú, teljes körű és érdemleges
megoldást nem tesz lehetővé. Arra viszont tökéletes, hogy a
mindenkori szerb politikum tisztázza magát Brüsszel előtt.
De
miért is írjuk ezt? Azért mert a napokban ismét szemtanúi
vagyunk egy ilyen „megoldás” elfogadásának. Történetesen, a
szerbiai szkupstina minap tárgyalta annak a törvénynek a
javaslatát, amellyel szabályoznák a közigazgatásban/
közszférában dolgozók létszámát. A törvényt eredetileg azért
hozzák meg, hogy elvégezhessék az IMF által kért
elbocsájtásokat.
A
kisebbségi kormánypárt képviselői módosító indítványokat
adtak be a törvény tervezetére, amit a szerb kormány támogatott.
A
javaslatadók máris dicshimnuszokat zengenek saját munkájukról.
Szerintük „megvalósult a délvidéki magyarság 25 éves
követelése a részarányos foglalkoztatás terén”, ilyen
senkinek sincs a Kárpát-medencében etc. Szokásos
propagandisztikus szöveg.
De
nézzük csak
meg mi is van/
volt eddig ezen a téren:
-
A kisebbségek részarányos foglalkoztatása a közigazgatásban, rendőrségben és az igazságszolgáltatási szervekben szavatolva van Horvátországban (gyakorlatban nem igazán működik).
-
Tehát nem igaz az az állítás, hogy „ilyen senkinek sincsen a Kárpát-medencében”.
-
Szerbia alkotmánya lehetőségként tartalmazza a „gondot kell viselni a kisebbségek részarányos képviseletéről az állami szervekben” mondatot.
-
A 2009-ben elfogadott törvényes rendelkezések szerint ( a helyi és köztársasági közigazgatásban dolgozók maximális létszámát szabályozó törvények) 1000 lakosra 4 foglalkoztatott lehetett a közigazgatásban, azaz a létszámot 0,1% lehet korrigálni azokban a községekben ahol hivatalos használatban vannak kisebbségi nyelvek.
-
Mindez eddig a gyakorlatban nem igazán működött. Az előirányozott számokat nem tartották be. A foglalkoztatás politikai alapon ment, és a részarányos foglalkoztatásra nem fordítottak kellő figyelmet. Még azokban a községekben, illetve tartományi szervekben sem, ahol a kisebbségi kormánypárt volt/ van hatalmon kb.20-25 éve.
A
jelenlegi javaslat szerint:
-
A közszférában dolgozó tisztségviselők és alkalmazottak számát szabályozó törvény javaslata a 0,1% százalékot 0,3%-ra növeli, ami első olvasatra jól hangzik és élőrélepésnek tűnik. Azonban, ez a növelés egy kiszélesített közalkalmazotti bázist takar. Tehát, azt lehet mondani, hogy ha a számokat/arányokat nézzük, akkor nem történt előrelépés.
-
2016 szeptemberétől nyilvántartásba fogják venni-többek között- a közalkalmazottak nemzeti hovatartozását ( önkéntes alapon), kisebbségi nyelvek ismeretét, valamint azt, hogy milyen nyelven fejezte tanulmányait. A kisebbségi kormánypárt szerint ennek az adatbázisnak a létrehozása, valamint az alkotmány és a törvény által előlátott lehetőségek a nemzetiségi arányok figyelembe vételét fogja szavatolni, ami majd hozzájárul a részarányos foglalkoztatás növeléséhez.
-
Abban az esetben ha egy munkahely betöltésénél (elbocsájtások esetében is) két jelöltnek egyforma pontszáma van, az „részesül előnyben” akinek kisebbségi nyelvismerete van.
Mit
is jelent ez?
-
Ez valójában azt jelenti, hogy a mostani leépítések, amelyek nagy valószínűséggel már 2015. szeptember elsejétől beindulnak, nem kerülik el a közszférában dolgozó magyarokat. Ugyanúgy elbocsájthatják őket mint bárki mást.
-
A leépítések az amúgy is alacsony százalékban foglalkoztatott magyar közalkalmazottak és tisztségviselők számbéli csökkenéséhez vezethet.
-
A törvény tervezete nem lát elő semmilyen garanciát a részarányosság elve alapján szavatolt kisebbségi helyek kötelező feltöltésére, illetve nem lát elő büntető rendelkezéseket arra az esetre ha a munkahelyek betöltésénél nem tartják be az „előnyjog” alkalmazását.
-
Tisztázatlan kérdésnek számít a hivatalos használatban lévő (kisebbségi) nyelv/ nyelvek ismeretének igazolása.
Tehát
a kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a
közszféra tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben
számos magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó
felelősséget pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének
„spinnelésével”2szeretnék
palástolni, amit a haladókkal kötött koalíciós szerződés
betartásával/ megvalósulásával fűszereznek. Hátha így
ízletesebb lesz a falat és könnyebben lenyeljük.
1(Vagyis
az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt
narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba
juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni
– a szerk.)
2(Vagyis
az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt
narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba
juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni
– a szerk.)
2015. július 28., kedd
A váltás szükségszerűsége
Pezseg
a vita délvidéki magyar közéletünkben. Persze nem az
agyoncenzúrázott MNT alapítású lakájmédiában, hanem az online
média és a közösségi hálón. A mutyilistások jól tudják,
hogy a szavazóbázis (mostanára az itthon maradt nyugdíjasok-tiszta
milosevityi idők! Sic!) elsődlegesen a nyomtatott sajtóból
tájékozódik. Megszokásból meghallgatják/ megnézik az újvidéki
rádió/ tévé magyar nyelvű híradásait és ennyi. Az igaz, hogy
ők (ÚRTV) nincsenek az ementések markában, de „átszervezés”
alatt vannak és féltik munkahelyüket. Ezért gyakori az öncenzúra.
Az internet világa főleg a fiataloké. Azok meg csak pislognak.
Nyílnak a szemek, de az helyett, hogy felvegyék a lantot és
játszanak jövőjük érdekében, inkább távol maradnak vagy az
utazótáskát csapják vállukra. Esetleg hozzászólásban kifejtik
véleményüket, a „jól megmondtam” kategóriára korlátozva
cselekvésüket. Tudják jól ezt a mutyilistások is. Ezért
engedik el fülük mellett a virtuális dorgálásokat. A fiatalok
úgysem mennek el szavazni!
Pedig a gőz kiengedése után fel
kell kelni a fotelból és igazi cselekvést kell alkalmazni. Meg
kell fogni a ceruzát és a szavazófülke magányában azokat kell
keretezni akik visszaállíthatják közösségünk egyensúlyát.
Mert a szavazatainkkal „kicsikből” lesznek a „nagyok”.
Megvonásával pedig a „nagyok” lesznek „kicsik”. És akkor,
ha akarják, ha nem, rákényszerülnek a párbeszédre. Le kell
ülniük a másik féllel, figyelembe kell venniük a délvidéki
magyarok akaratát. Ez a demokrácia útja. Egyensúlyt fenntartó
pólusok.
De
ne legyenek hiú ábrándjaink. A mutyilistásokat már nem lehet
reformálni. Ahogyan azokat sem akik eddig hozzájárultak
közösségünk elbalkanizálódásához, és most kilépvén
köreikből látszat demokráciát festegetnek. Ehhez már túl késői
fázisban vannak. A belső és külső rothadás messziről bűzlik.
És ettől a rothadástól beteg közösségünk. Mint egy test,
amely kívülről erős szervezet benyomását kelti, de valójában
a belső szervek 70% felmondta a szolgálatot. Közösségi testünk
egészségéhez egy új összefogás szükségeltetik!
És
ezt csak mi, VMDK-sok tudjuk biztosítani.
2015. június 23., kedd
Az MNT és a kisebbségi akcióterv esete
Mint
ismeretes négy vajdasági/délvidéki magyar párt, számos civil
szervezet, pártonkívüli egyén egyeztetésének „termékeként”
létrejött egy javaslat a kisebbségi akcióterv tartalmára. A
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének MNT képviselője a
javaslatot be is terjesztette a MNT hetedik rendes ülésén.
Ugyanis, az MNT elnöke úgy képviselte a testület álláspontját
a szerbiai állami szervek előtt, hogy a háta mögött nem volt (és
most sincs) testületi felhatalmazás, ami alapszabály ellenes.
Azonban ettől még nagyobb baj az, hogy azt sem tudja milyen
tartalommal kellene feltölteni azt kisebbségi akciótervet, amely
hosszútávon meghatározhatja közösségünk sorsát.
Természetesen, a MNT-ben regnáló többség elutasította a
javaslat megvitatását, ráadásul úgy, hogy még a napirendre sem
akarta felvenni. Így támogatásukat adták a további alapszabály
ellenes működésnek és egyben megkárosították azt a közösséget,
amelynek a képviseletére esküdtek fel.
Sajnálattal
állapítom meg, hogy a 2015. június 22-i belgrádi tanácskozáson
az MNT elnöke olyan javaslatot terjesztett elő a szerbiai
illetékesnek amit az MNT tagjai nem is láttak, értelemszerűen az
MNT testületei nem vitatták meg, és nem foglaltak róla állást.
Tartalmáról csak egy semmitmondó mondatot tudtunk meg: az oktatási
törvények összehangolását, a kétnyelvű oktatás
visszautasítását, ami „a
Magyar Nemzeti Tanácsokról szóló törvény egy olyan, a
szaktörvények felett álló, alkotmányból eredő, kisebbségi
dolgokat szavatoló biztosító törvényként tudjon működni,
amely mint a most tapasztalható összehangolatlanságot ki tudná
küszöbölni.” nyakatekert
mondatszerkezettel ért véget. Gyanítom ezt a dokumentumot számon
fogjuk kérni az elnök úrtól.
Ada,
2015. június 23.
Határzár
A
napok leggyakrabban emlegetett híre a 175km hosszú határzár
Magyarország és Szerbia között. A (vélhetően) szögesdróttal
ellátott kerítés elvileg azért épül, hogy ellehetetlenítse azt
a menekültáradatot, amely egyre tömegesebb méreteket ölt.
Természetesen az intézkedés egyből politikai vitát gerjesztett
Magyarországon, Szerbiában, de az EU-ban is. Szűkebb pátriánkban
is nyilatkozatok sora látott napvilágot. Elsősorban a
magyarországi média kereste fel az itteni magyar, illetve szerb
politikusokat, majd a hazai média is bekapcsolódott. Míg a szerbiai
miniszterelnök egyenesen „auschwitzi” állapotokról beszélt,
addig mi, délvidéki magyarok már mérsékeltebben fogalmaztunk.
Talán jobban ismerjük a felmerült problémát, hiszen a
kilencvenes években, és most is (főleg koszovói romák)
betelepítésében részesedtünk/ részesedünk. A nemzetközi
szervezetek pontosan ugyan olyan fejkvóta és támogatási rendszert
alkalmaztak Szerbia esetében, mint amit a napokban javasoltak az EU
tagállamai felé. Mindenki kap belőlük egy kicsit, mellé egy kis
pénzt az elszállásolásukra, ellátásukra. Igen ám! Csak egy idő
után ezek a források elapadnak, a menekültek meg maradnak, ami
egyben az adott ország, régió, település etnikai arányának
megváltoztatását eredményezi. Ezért megértjük az intézkedések lényegét.
Végigfutva
a nyilatkozatokat azt lehet mondani, hogy lényegében minden
megszólítottnak igaza van abban amit állít. Aki útlevéllel
szeretne átmenni a határon annak eddig, de ezután sem lesz gondja.
Aki meg a zöldhatáron szeretne átcsusszanni, annak ez egy kicsit
nehezebb lesz, de a kerítés nem állítja meg. Többet fog
időzni a határ menti falvakban, és az is elképzelhető, hogy ez
miatt majd ide, a délvidéki magyarok közé húzzák fel a
menekülteket befogadó központok zömét. Az embercsempészek előre
dörgölik markukat, mert nagyobb tarifát kérhetnek az átkelésért.
Két alternatív utat is használhatnak. Bosznia, majd Horvátország,
illetve Magyarország-Szerbia-Románia hátár törökkanizsai csücskét.
Minden más csak kommunikáció, amely hosszútávon nem oldja meg a
ránk nehezedő nyomást. Ebből kifolyólag nem értem azokat a
történelmi politikusokat akik a jelen helyzetből (is) délvidéki magyar
belpolitikai „ügyet” szeretnének kerekíteni. Aki nincs velünk,
az ellenünk van alapon. Aki gondolkodni mer saját fejével, netán
kételyeinek hangot mer adni, na az egyből balliberális, vagy
szélsőjobbos címkét kap. A pirinyó gond ezzel csak az, hogy azok is akik ilyen
módon címkéznek (civil sapkában) azt mondják amit a címkézettek. Mert a (civil) címkézés közepette, a politikai szárny Budapest felé azt üzeni, hogy a
kerítés az egyetlen jó megoldás, de belföldön már a jó
megoldás esetleges délvidéki (negatív) következményeit járná körül, és egy egységes platform elfogadását javasolja. Bevallom, nekem ez egy kicsit ellentmondásos, de hát a politika az
már csak ilyen.
Ada,
2015. június 23.
2015. június 16., kedd
Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács? Gondolatok az MNT aktuális helyzete kapcsán
Merre
tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?
Az
utóbbi hetekben sokan és sokfélén tették fel/ válaszolták meg
ezt a kérdést. Nekem is ez a szándékom. Meglátásaim szerint az
első lépés az volna ha a mindenkori Magyar Nemzeti Tanács
függetlenítené magát a politikai csatározásoktól.
Természetesen ehhez két alapvető feltételnek kell eleget tenni.
Egy: a politikai pártoknak le kell szokni arról, hogy az MNT-ét
csak zsákmányként, illetve pénzeszsákként kezeljék. Kettő: az
MNT vezetőinek egyformán kell kezelniük közösségünk minden
tagját. Civilt, politikust, szavazót, minden délvidéki magyart.
Ha ez megtörtént, jöhet a következő lépés. Az MNT közösségünk
érdekérvényesítő testülete kell, hogy legyen. Nem korlátozhatja
magát csak a négy, a nemzeti tanácsokról szóló törvény által
előírt hatáskörökre(tájékoztatás, oktatás,
kultúra,nyelvhasználat). A MNT-nak joga és kötelessége kilépni
ebből a keretből, ha azt a közösségi érdek megköveteli. Még
akkor is ha az csak erkölcsi vagy politikai állásfoglalás
szintjén marad. Formálnia kell a közvéleményt, példát kell
mutatnia. Vezetnie kell! Csakis így tudja kivívni azt a társadalmi
elismerést, amely a MNT széleskörű elfogadottságához szükséges.
Mindezt egy példával támasztom alá. A monarchiai szerbeknek
egyházi autonómiájuk volt. Ennek köszönhetően, úgy-ahogy de
meg tudták tartani nemzeti identitásukat, anyanyelvüket, iskolákat
tartottak fenn, értelmiségieket, gazdag kereskedőket termeltek ki.
Egyszer évente rendezték meg az egyházi gyűléseket, ahol
rendszerint szerb(területi) autonómiát követelték, amire
reálisan nem volt törvényes felhatalmazásuk. Azonban, ez nem
gátolta meg őket abban, hogy politikailag állást foglaljanak.
Később, ezek az állásfoglalások voltak a Szerb Vajdaság
eszmeiségének meghatározói, illetve cselekvési tervük alapja.
Majd Budapesten megalakult a Matica Srpska, mint kultúr- egyesület.
Ha azt a mai nyelvezetre fordítanánk, akkor civil egyesületről
beszélhetnénk. Nos, ez a Matica, ez a civil szervezet, a
kezdetektől fogva támogatásra lelt a monarchiai, majd a Dunán
túli szerbség körében. Meghatározó szerepet játszott a szerb
identitás megőrzésében, fejlesztésében, majd az államiságuk
kialakításában. Miért? Mert a vezetői az egyetemes szerbséget
és annak nemzeti érdekeit tartották szem előtt. Mindig és minden
helyzetben. Nem engedték meg maguknak, hogy ilyen vagy olyan
érdekcsoportok maguk alá gyűrjék őket. És ez így ment
nemzedékről nemzedékre. Nehéz volt, de működött. Pontosan
ezért a tehetős iparosok, kereskedők, a szerb diaszpóra, a
szerbiai vajda/kenézi/királyi családok (Obrenović,
Karađorđević), de az „egyszerű” emberek is (kiadványok, újság
és könyvek vásárlásán keresztül) anyagilag támogatták
működését, amiből még az akkori szerb iskolákat, diákokat is
(ösztöndíjakon keresztül) támogatták. Egyszerűen csak azért
mert megbíztak a Maticát vezető emberekben. Pedig a szerbekre sem
lehet azt mondani, hogy mindenben olyan egységesek. És mégis.
Nem
ragoznám tovább ezt a témát, mert mindenki előtt ismeretes a
történet. Talán még csak annyit említenék, hogy a Matica most
is létezik, dolgozik, közösségi elismertsége még ma is
hatalmas. Szavának van súlya.
Most
pedig vonjunk párhuzamot a Matica Srpska, és a délvidéki
magyarság „kulturális autonómia” intézménye között, annak
vezetői (Józsa, Korhecz, Hajnal), viselkedése,
tettei(k),állásfoglalásai(k), illetve a Matica Srpska és az MNT
társadalmi elismertsége között. Ugye, hogy van hová fölfejlődni?
Ugye, hogy nem is olyan nehéz megválaszolni merre tart(son) a
Magyar Nemzeti Tanács?
Ada,
2015. június 16.
2015. március 30., hétfő
Köszönet, hűség, jövőbe vetett hit. Ünnepi gondolatok a VMDK alapításának 25-ik evfordulója alkalmából
Köszönet, hűség, jövőbe vetett hit
Ünnepi gondolatok a VMDK alapításának 25-ik
evfordulója alkalmából
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt vendégek, Tisztelt
VMDK-ások, Barátaim!
Amikor a
beszédemet készítettem, magamban kerestem azokat a szavakat, amelyek
egyszerűen, tömören kifejeznék 25 éves
küzdelmünket. A bennem felmerült
gondolatok érlelése, szavak értékelése után a következőknél állapodtam meg:
köszönet, hűség és a jövőbe vetett hit, hiszen a köszönet kijár mindazoknak,
akik még 1989-ben önvédelmi reflexként reagáltak az 1987-ben hatalomra jutó új
szerbiai vezetőség azon törekvéseire, hogy a koszovói szerbek
veszélyeztetettségére és a szerb nemzetnek a jugoszláv födérációban elfoglalt
helyezetével kapcsolatos vélt vagy valós sérelmek hangoztatásával megnyerjék
számukra a tömegek támogatottságát. Köszönettel tartozunk azoknak, akik előkészítették,
majd be is terjesztették a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének
megalakítására vonatkozó kérelmet. Köszönettel tartozunk aVMDK előző vezetőnek,
de köszönettel tartozunk azoknak is, akik aláírásukkal, szavazatukkal, önzetlen
munkájukkal támogatták szervezetünk létrejöttét, indulását, politikai
tevékenységét és fejlődését. Tetteikkel nem
csak a vajdasági magyarság önszerveződését segítették, hanem egy impulzust adtak más Kárpát-medencei magyar közösségek számára
saját politikai szervezetük létrehozására. A VMDK autonómia koncepcióját más magyar közösségek szívesen forgatták,
tartalmáról elismerően beszéltek. Köszönetünk kijár továbbá mindazoknak is, akik
a VMDK-val együtt küzdöttek a katoanai
behívók és az erőszakos betelepítések ellen. Köszönet azoknak is, akik azokban az
időkben orvossággal, élelmiszerrel, ruházattal, anyagiakkal támogatták a
vajdasági magyarságot. Köszönet, köszönet, köszönet!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Úgy gondolom, hogy
mindenki előtt többé vagy kevésbé ismeretes azoknak az eseményeknek a
láncolata, amely az akkor még egyetlen vajdasági magyar párt szakadásához
vezetett. Személy szerint itt és most ezzel nem szeretnék foglalkozni. Három okból kifolyólag. Az első
az, hogy a mai díszülésünk nem a múlt elemzéséről, hanem a 25 éves folyamatos működésünkről szól. A
második ok az, hogy a VMDK történetének ezen szakaszát független és pártatlan
kutatóknak kellene kivizsgálnia és megírnia. A harmadik ok pedig az, hogy
életkoromból kifolyólag később
csatlakoztam a VMDK-hoz, így nem tudnék hitelesen beszélni az akkor
történtekről. Meggyőződésem azonban, hogy érdemes volna ezeket a kérdéseket
tisztázni, mert a vajdasági magyarság a mai napig válaszokat vár, és bizonyos
módon traumaként éli meg a VMDK által megtestesített egységes érdekvédelmi
szervezet szétdarabolását, majd az abból eredő, a mai napig is mesterségesen fenntartott
politikai széttagoltságot.
Ha a gondolatainkban végigmegyünk az évek során, akkor talán
teljesen érthető miért válsztottam a
hűséget mint azt a fogalmat, amely annyira jellemző a VMDK-ra. Igaz, egyre
kevesebben, de még mindig vannak közöttünk olyanok akik a kezdetektől a VMDK
útját járják. Minden nehézség, megpróbáltatás ellenére hűségesek maradtak ahhoz
a párthoz, amely azzal büszkélkedhet, hogy a Szerbiában működő pártok jegyzékében
a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
mellett továbbra is alapítási
időpontként 1990. március 31. van
feltüntetve. Hűségünk az eredeti
célkitűzésinkre is vonatkozik, hiszen sosem
tértünk el az 1992. április 25-én, Magyarkanizsán
elfogadott hármas autonómia-tervezettől, amelyben külön jelentőséggel bír a
magyar területi autonómia intézménye. Erről a VMDK
akkor sem fog lemondani, ha vörös posztónak számít a szerb politikai elit
szemében. Pontosan ez a fajta hűség az, ami a
mai napig is megkülönböztet bennünket más vajdasági magyar pártoktól, mert ők
erről a követelésről nyilvánosan lemondtak, pedig az autonómia szorgalmazása
még most is időszerű! Még csak MOST
időszerű! Állításom igazolására engedjenek meg nekem egy rövid idézetet: "A
tervezet szerint a Carrington-féle különleges jogállás, amely a horvátországi
krajináknak járna, meg kell hogy illesse egyebek között a magyar többségű
községeket is Szerbiában. Erre vonatkozóan a javaslat részletezi a különleges
státusú községek önkormányzati jogát, amely tartalmazza például a saját rendőrség
és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaságfejlesztést. A
különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és
létrehozzák a Magyar Autonóm Körzetet. Ez az egyszeru többségű magyar
községeket ölelné fel: Kanizsát, Zentát, Adát, Csókát, Becsét, Szabadkát,
Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után
létrejövő új képviselő-testületek döntenének, vitás esetekben pedig a polgárok
referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre,
gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságokra és rendőrségre, az
önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A Körzetnek címere
lenne és piros-fehér-zöld zászlója. Szabadkán székelne, az elnök irányítaná a
Körzet Képviselő-testülete és a Területi Tanács segítségével. Természetesen
ezek megválasztása is általános, közvetlen és titkos választással történne. Más
népcsoportok tagjai teljes egyenjogúságot élveznének a Körzet területén. A
határ menti települések csatlakozhatnak a Körzethez, illetve ki is válhatnak
belőle."
Akik figyelemmel kísérik a volt Jugoszlávia térségének rendezését, azok
a felolvasott sorokban felismerik azoknak a követeléseknek a lényegét, amit a
mostani Szerb állam követel a Koszovón élő szerbeknek. Az áthallás a két
követelés között talán nem is annyira véletlen, hiszen dr. Páll Sándor még
2007-ben megküldte tervezetünket az akkori
elnöknek, Dr. Vojislav Koštunicának. Akkor is , és mai is, mi azt mondjuk: amit a sajátjaiknak
követelnek, azt adják meg nekünk is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, a VMDK-nak mindig
is volt jövőképe. Tudtuk, mit akarunk és tudtuk, mit kell tennünk. Míg mások
lapítottak, és az utolsó pillanatban pártoltak el Milosevićtől, addig a VMDK az
elsők között csatlakozott Zoran Đinđić
ellenzéki tömörüléséhez, amely a későbbi DOS magját képezte. A NATO
légicsapások közepette részt vettünk az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács alapításában.
Folyamatosan a demokratikus változások támogatói voltunk. Azóta elmúlt tizenöt
év, és azt kell mondanom, hogy a demokratikus változások nem úgy zajlottak le,
ahogyan azt a vajdasági magyarság remélte. Igaz, nem háborúzunk és nem kell
vízum az EU-ba, de a vajdasági magyarság helyzete továbbra is nyílt és
megoldatlan, annak ellenére, hogy az elmúlt tizenöt évben egyes vajdasági
magyar pártoknak volt köztársasági kormány alelnökük, tartományi, gazdasági,
magánosítási, oktatási, kisebbségügyi és ki tudja még milyen titkáruk. Ennek
ellenére a kérdéses időszakban a vajdasági magyarság kimaradt a magánosítási folyamatokból, a
kisbirtokok szétzilálásával és a termőföld szerb újgazdagok és háborús nyerészkedők kezére való atjátszásával, tovább csökkentette a
vajdasági magyarság gazdasági erejét, ami felgyorsította a falvak üresedését,
hagyományos szálláshelyeink önkéntes feladását. Beruházások
akkor, de most sem érkeznek a magyarok lakta régióba. Ezt a szakirodalom
gazdasági etnikai tisztogatásnak nevezi.
Ha valaki most ébredne fel a kilencvenes években
elkezdett álmából, az azt gondolná, semmi sem változott. Most is azok irányítják az országot, akik olyan sok szenvedést
okoztak. Igaz, átestek a szerecsenmosdatáson,
demokrata zubbonyt vettek fel, a
módszereik azonban a régiek. Napról napra beigazolódik az amit a legelején mondtunk: nincsen meg a
kapacitásuk, tudásuk a szükséges átalakítások végrehajtására, és ezt lehet
mondani a mostani vajdasági magyar
kormányzati szerepvállalásra is. A fokozódó szegénység, elvándorlás,
médiasötétség, az oktatás és egészségügy
hanyatlása, az ország további eladósítása, a magyar és a vajdasági
autonómia csökkentése, a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan ügyei
egyaránt megkövetelik e tényállás felvetését. Mert megszavazták a bérek és
nyugdíjak csökkentését, szavaztak a
közszférában dolgozók (tanárok, egészségügyi munkások, közigazgatási dolgozók)
bérének csökkentésére és a közelgő elbocsátásuk előkészítésére. Támogatták
a munkások gátlástalan kizsákmányolását és elbocsátását biztosító
munkaügyi törvényt. Támogatták a nyugdíjaztatási korhatár
további növelését, a mezőgazdasági támogatások csökkentek, a vajdasági
termőföldeket arab, és más külföldi állampolgárok kezére játszották, belementek a vagyon-visszaszármaztatás és a
kollektív bűnösség méltánytalan kezelésébe. Csúrog- Zsablya- Mozsor magyarjai
továbbra is csak egyéni kérelemre indíthatják el a rehabilitációs folyamatot,
de anyagi kárpótlást már nem kérhetnek a határidő lejárta miatt, a szerb
államfő a mai napig nem kért bocsánatot az 1944/45-ben történt délvidéki
vérengzésekért. Megszavazták a köztársasági költségvetést a Vajdaságnak
járó 7% nélkül. A magyar autonómia ügyét nem képviselték a szerbiai
szkupstinában. Az autonómiától pedig olyan messze
vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől.
Mostanára már mindenki látja, hogy a király meztelen. Az MNT nem autonómia,
hanem kirakat szerepet tölt be Szerbia EU csatlakozási folyamatában. Költségvetésének 80% -át a magyarországi
adófizetők pénze tölti fel, míg Szerbia csak 20%-al járul hozzá
identitásunk megőrzéséhez, holott mi, vajdasági magyarok vagyunk
Szerbia legjobb adófizető polgárai. Formája tisztázatlan, mert a nemzeti tanácsok formális-jogi tekintetben sem állami intézmények, sem közigazgatási szervek,
sem polgári egyesületek, ennek ellenére közmegbízatást látnak el, és a
költségvetési eszközök felhasználói. Ezzel kapcsolatban felmerül a nemzeti
tanácsok aktivitásinak megtervezésére és végrehajtására vonatkozó kérdés,
hiszen az állami költségvetésből származó eszközöket rendszertelenül és
késéssel utalják ki.
Közösségünkben eluralkodott a zsarnokság és a teljes cenzúra. Ma már takarító munkához sem
juthat az ember, ha nem tagja egy
bizonyos pártnak. Mindez közvetett úton hozzájárul ahhoz a lelki és anyagi
állapothoz, ami a magyar szavazókat távol tartja a közügyektől, és sok esetben távozásra
készteti. Azt gondolom, hogy a Vajdaság hagyományos jelképei körüli botrány után világosan látható, ki milyen érdekeltséget
képvisel. Ezért közösségünkben megérett az idő a belső változásokra, amelyre már a
közeledő tartományi és önkormányzati
választások kiváló alkalmat adnak. Jelen
helyzetben, értékelvén a vajdasági magyar politikai színteret, talán egyedül a
VMDK-nak van meg az a politikai ereje,
szervezettsége, tapasztalata, hogy maga köré gyűjtse mindazokat az egyéneket,
civil szervezeteket, polgári egyesületeket, politikai pártokat, akiknek elegük van az önsorvasztásból, és abból
az élősködésből és zsarnokságból, amely eluralkodott közösségünkben, mert vissza
kell állítanunk az egyensúlyt közösségünk életében. Küzdenünk kell azért, hogy
a munkából élők bérüket maradéktalanul megkapják, családjaik számára
tisztességes megélhetést tudjanak
biztosítani. A közbeszédbe vissza kell
hoznunk az autonómia ügyét. Szerbia EU
csatlakozási folyamatában követelnünk kell jogaink biztosítását, a valós
vagyon-visszaszármaztatást, az ország decentralizálását, regionalizálását, a
települési önkormányzatok bevezetését, hogy mindenki a saját településén
dönthesse el, mire szeretné költeni adódinárjait.
Köszönöm figyelmüket. Hajrá Magyarok! Hajrá VMDK!
Óbecse, 2015. március 27.
2015. január 29., csütörtök
Mit "hozott" a kormányzati felelősség a délvidéki magyarságnak?
A közösségnek semmit. Egyéneknek, csoportoknak, igen.
Azonban a címben szerepelő kérdés egyre
aktuálisabb. A haladókkal kötött paktum évfordulójának közeledése, a fokozódó
szegénység (nem csak feltétlenül anyagi), elvándorlás, médiasötétség, az
oktatás, egészségügy hanyatlása, az ország további eladósítása, a magyar és a vajdasági autonómia csökkenése,
a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan ügyei egyaránt megkövetelik felvetését.
A paktum szövegének (részleges) megjelenítése után, már tettünk egy kísérletet
a dokumentum részletes elemzésére. Sőt, politikai tapasztalatainkra
támaszkodva, egyes esetékben még előre borítékolhatókat is megfogalmaztunk
(beigazolódtak). Most eljött az ideje, hogy ismét kivesézzük a dokumentumot,
ezúttal a jelenben. Az átláthatóság miatt, tesszük ezt táblázat formájában,
arra törekedvén, hogy megtartsuk objektivitásunkat.
Ígéret
|
Igaz
|
Hamis
|
A szerb kormány dolgozni fog a kisebbségi
kormánypárt által megfogalmazott programjában foglalt prioritásokon
|
------------------------------
|
Hamis
|
A kisebbségi kormánypárt támogatni fogja
Aleksandar Vučić beiktatási beszédében foglaltakat
|
Igaz, maradéktalanul támogatták minden
javaslatát
|
Vajdaság autonómiájának csökkentése, bérek,
nyugdíjak lefaragása, a közszférában dolgozók elbocsájtása, a VAT-nak járó 7%
mellőzése. Közvetett úton a magyarok elvándorlásának serkentése.
|
Európai integrációk: a magyar közösség
érdekeit a legnagyobb mértékben
figyelembe fogják venni, a 22. fejezet megnyitásáig meghozzák az EGTC
alakításáról szóló törvényt
|
----------------------------------------
|
Eddig semmi sem valósult meg
|
Vajdaság helyzete: Vajdaság új statútumának
meghozatala, hatásköri törvény elfogadása, Vajdaság pénzeléséről szóló
törvény elfogadása, fizetési osztályok bevezetése
|
Részben teljesítették. Vajdaság új
Statútumát elfogadták, azonban az tovább szűkíti Vajdaság autonómiáját.
|
Hatásköri, pénzelési törvény nincsen
elfogadva, még a VAT-ban sem. A fizetési osztályok kidolgozás alatt vannak.
Elfogadásával várható a bérek további csökkenése.
|
Regionális fejlesztés, infrastruktúra
fejlesztése, nagyberuházások
|
Részben igaz. A Belgrád-Budapest
vasútvonalat kínai gazdasági érdekek
mentén beválasztották Szerbia prioritásai közé,
Szeged-Szabadka-Bácsalmás-Baja vonal sorsa még ismeretlen. A Szabadkai
Színház épületére ígéret van a pénzügyi támogatásra(eddig csak a szabadkai
önkormányzat, a VAT adott rá eszközöket), ahogyan az Y ág esetében is. Az
utóbbi két beruházás kérdéses, hogy magyar érdekeltségű projektumok.
|
A fejlesztési térségek összehangolásából
eddig nem lett semmi, cserében lemondtak
Ada-Zenta-Magyarkanizsa visszatéréséről Bácskába.
|
A magyarok által lakott vidékeken nem
történtek jelentősebb fejlesztések, beruházások.
|
||
Egészségügy
|
-----------------------------
|
Tovább romlott a szerbiai, vajdasági
egészségügy színvonala, a szakemberek elvándorolnak, a szabadkai, zentai
kórházak fejlesztéséből eddig semmi sem érzékelhető.
|
Szociális védelem
|
Egyedül a közmunkák terén történt némi
előrelépés a megfelelő törvényes keretek kidolgozásával.
|
Nem lett elegendő pénz elválasztva a
falugondnoki szolgálatok működtetésére,
a visszaeső bűnözők segélyeztetéséről nem tudni semmit.
|
Mezőgazdaság
|
A termelők szociális biztosítási módja és a
csatlakoztatható járművek regisztrálását szabályozó keretek változtak.
|
A mezőgazdasági támogatások rendszere
(szubvenciók) ugyan változott, de a
termelők kevesebb pénzt kapnak mint eddig és csak a kisebb területek
után lehet igényelni. Nem lett összehangolva az EU irányvonalaival. A
termőföldeket el lehet adni külföldi állampolgároknak.
|
Részarányos foglalkoztatás
|
---------------------------------------
|
Semmi előrelépés az állami szférában
(rendőrség, katonaság, állami közvállalatok, önkormányzatok, köztársasági
szervek, igazságszolgáltatás etc.). A létszámstop, bérek csökkentése,
elbocsájtások a jelenleginél is
rosszabb helyzetet fognak előidézni. A részarányos foglalkoztatást előkészítő intézkedések sem készültek el.
|
Kisebbségi jogok
|
A nemzeti tanácsokról szóló törvényt
megkurtította a szerbiai alkotmánybíróság. Első módosítása megtörtént. A
lényegen nem változtattak.
|
A nemzeti tanácsokról szóló törvény második
módosítása, amely a hatáskörökkel foglalkozna nem történt meg. A kultúráról
szóló törvény rendelkezései nem lettek összehangolva a NT szóló törvénnyel,
az iskolák alapítási jogának átvitele nem történt meg.Nem lett meghozva az új
nyelvhasználati törvény, a kisebbségi sajtó nem lett megvédve a
magánosítástól, a kisebbségi költségvetési alapba nem lettek előlátva
jelentősebb összegek, a szerb mint környezeti nyelv oktatási programja nem
lett megváltoztatva, a kis létszámú magyar osztályokat most is bezáratták, a
diplomák honosítása terén nem történ semmi, ahogyan az Európa kollégium
ügyében sem. Nem lett kialakítva a szabadkai körzeti iskolaigazgatóság, a
magyar kultúrára, civil társadalom működésére nem lettek eszközök
kiválasztva.
|
A bűnözés elleni harc, igazságügy
|
-----------------------------------
|
Az 5000 dinár alatti lopások nem lettek besorolva
a szabálysértések közé, hivatalból nem emelnek vádat ellenük. Nem alkalmazzák
a részarányos foglalkoztatást az igazságügyben, a bírósági elnökök, bírók, bírói segédek, ügyészek, gyakornokok
alkalmazásánál, de a foglalkoztatottak esetében sem. Magyarkanizsa, Ada,
Temerin, Bácstopolya nem kapták vissza a bíróságokat, Csóka és Törökkanizsa
nem lettek Zenta felé irányítva.
|
Szerb-magyar megbékélés,
vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció, együttműködés az egyházakkal
|
Hatályon kívül lett helyezve Csúrog-Zsablya-Mozsor
magyarjaira rótt kollektív bűnösség, a szerb kormányfő nem kért bocsánatot a
"nép nevében" elkövetett népirtásért, de a határozat nem lett
semmisé nyilvánítva. Egyénileg kell
kérelmezniük a rehabilitációt, vagyon-visszaszármaztatásra nem jogosultak
mert lejárt az igénylési határidő. Módosító indítványon keresztül lett
előirányozva pénz a vegyes szerb-magyar történész bizottság működésére.
|
A vagyon-visszaszármaztatás akadozik, főleg
a termőföldek esetében, a részvényekben történő kárpótlást elodázták, a természetbeli cserelehetőséget
(szubsztitúció) nem valósították meg, az egyházi vagyon nem lett
visszaszármaztatva, a papság szociális helyzete továbbra is megoldatlan.
|
Önkormányzatok
|
----------------------------
|
Nem lett módosítva az önkormányzati törvény,
nem lett módosítva a helyi közösségek státusát meghatározó jogi környezet
(Szerbia ratifikálta a szubszidiaritás elvén működő települési
önkormányzatokról szóló dokumentumot és ezt kellene számon kérni, nem a helyi
közösségekkel foglalkozni!-szerk. megjegyzés), nem lett megváltoztatva a
kommunális rendőrségről szóló törvény, továbbra sem lehet alkalmazni községi
szinten kommunális rendőröket
|
A VMDK véleménye szerint nyugodtan mondható, hogy a
kormányzati felelősség nem hozott semmit a délvidéki/vajdasági
magyarságnak. Egyes esetekben még rontott is az esélyeinken az ügyeink
megfelelő rendezésére, mert a félmegoldások elfogadásával , amelyek a
gyakorlatban nem alkalmazhatóak, illetve nem alkalmazzák őket, jó hivatkozási
alapot adtak/adnak a mindenkori szerbiai politikai elitnek Brüsszel előtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)