A Szabadkai Rádiót végleg eladták

Tegnap( 2014. december 29.) tartották az MNT 3. rendes ülését. Az MNT elnökének megkeresését követően, napirendre szerettük volna tűzni a Szabadkai Rádió és egyéb magyar médiák helyzetének megvitatását. Tettük ezt annak érdekében, hogy megmentsük őket az utókornak. Az MNT hatalmi többség leszavazta kezdeményezésünket. Pedig van közöttük érintett személy is. Ezennel az erre vonatkozó levelezést, dokumentumokat, véleményeket a nyilvánosság elé bocsájtom.

Levél az MNT elnökéhez

Levél az MNT elnökéhez

Az MNT elnökének válasza

Javaslat az MNT napirendjére

Javaslat az MNT napirendjére

MNT választások - VMDK eredmények, elemzés III. rész

Lehet jó néhányan türelmetlenül várták mikor jelenik meg elemzésem harmadik része, de azt gondolom, helyesen tettem, hogy vártam vele. Mostanára már  megalakult az új összetételű MNT, megszülettek az első döntések, személyi megoldások, és ez így értékelhetőbbé teszi írásomat.  A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatónak mondhatja az MNT választásokon elérteket. Ugyan szűkös korlátok között mozoghattunk, de mégis sikerült bemutatni programunkat, ötleteinket, jelöltjeinket. Számos  helyre eljutottunk, oda is ahol az utóbbi időben nem igazán voltunk jelen, és ezen keresztül bővíteni tudtunk. A csapatszellem erősödött, kipróbálhattunk új szervezései technikákat, le tudtuk mérni futamidőnket. Kielemezvén a ránk adott szavazatokat (http://rik.parlament.gov.rs/cirilica/Rezultati/REZULTATI_29102014_po%20birackim_mestima.zip), nagy vonalakban azt lehet mondani, hogy  a Tisza mentén megerősítésre kerültek  a  köztársasági választásokon elért eredmények, Szabadkán és Magyarkanizsán lassan "gyökeret" eresztünk. Nyugat-Bácska  hozta a várt eredményeket. A "legizgalmasabb" eredmények Újvidéken, Szerémség, Bánát, Belgrád és Szerbia településein születtek. Kampányunk során oda már nem tudtunk eljutni, a sajtó tudósítása pedig elégtelen volt,  így az ott elért eredmény teljes mértékben pozitívumnak mondható. Összegezvén: az eredmény biztató, azonban itt nem szabad megállnunk. Fejlődési felületünk van, élnünk kell vele.  Az MNT választásokat követően, a vajdasági magyar politikai  színtér kezd tisztulni, mi stabilizálódtunk, a vajdasági magyar nemzeti  pártok körében helyzetünk erősödött. Fent vagyunk a pályán és focizunk.  A hosszútávú cél pedig az, hogy a tartományi választásokig egy olyan csapatot hozzunk létre, amely bejut a tartományi parlamentbe, és ezzel "megtöri" a közösségünkre ráerőszakolt állapotokat. Ami az MNT munkáját illeti, sajnálom az indulásnál elszalasztott lehetőséget. Személy szerint elvártam volna egy egyeztetést az MNT-ben jelenlévő  listák képviselői között. Célok és elvárások megfogalmazását, munkamódszerek kidolgozását. Helyette kizárólagosságot, kirekesztést, zsarnokságot, dölyfösséget, és az MNT Tanácsának kiskorúsítását kaptuk. Az antidemokratikus vezetési módszerek számunkra nem elfogadhatóak.  Felvállaljuk az ellenzéki szerepet, amit  tisztességesen végig fogunk  csinálni. Természetesen, azokat a javaslatokat, amelyek egyeznek programunkkal támogatásunkban részesítjük. Élni fogunk  a parlamentáris demokrácia összes eszközével annak érdekében, hogy minden olyan téma ami  közösségünket érinti, az napirendre legyen  tűzve, ügyeink meglegyenek vitatva, és megfelelő módon legyen cselekedve. Remélhetőleg az elkövetkezőkben fontos szerepünk lesz az  NT törvény módosításainak kidolgozásában, illetve hozzájárulunk az MNT nagyobb társadalmi elfogadottságához, méltóságának növeléséhez, és a közösségünkön belüli egyensúly kialakulásához.     

                       

Miért cenzúráz Varjú Márta a Magyar Szó főszerkesztője? Válasz Pásztor Bálintnak és az MNT elnökének valótlanságaira és a személyemet ért rágalmakra

Magyar Szó

Vojvode Mišića 1.

21000 Újvidék

foszerk@magyarszo.com

Tisztelt főszerkesztő asszony!

2014. december 13-án a Magyar Szóban megjelent a "Nem kell temetni a Szabadkai Rádiót!" című cikk (http://www.magyarszo.com/hu/2552/vajdasag_szabadka/119598/%E2%80%9ENem-kell-temetni-a-Szabadkai-R%C3%A1di%C3%B3t!%E2%80%9D.htm újságíró Tómó Margaréta), amelyben Pásztor Bálint kormánypárti képviselő, Maglai Jenő Szabadka város polgármestere, Hajnal Jenő az MNT elnöke nyilatkoznak a Szabadkai Rádió, de más, kisebbségi nyelveken is tájékoztató médiumok magánosításáról, illetve véleményt mondanak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének e témakörben tartott sajtótájékoztatójáról, és az ott elhangzottakról. Mivel a fent említett cikkben a kormánypárti képviselő és az MNT elnöke többször is megszólítják a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét (VMDK), sajtón keresztül kérdéseket intéznek hozzánk, valótlanságokat állítanak a VMDK-ról, illetve rágalmazzák személyemet, kérem önöktől, hogy a sajtót szabályozó pozitív törvények értelmében ( Törvény a tömegtájékoztatásról és a médiáról, a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 83/2014. szám, 83.,  84., 87. szakasz ), közöljék válaszomat a Magyar Szó hétvégi szám főoldalán, azonos terjedelemben, azonos helyen és azonos betűmérettel.

Válaszomat az érintett személyekhez kötöttem. Elsőként  Pásztor Bálint kormánypárti képviselő állításaira térek ki, majd a folytatásban az MNT elnökéhez intézett válaszom következik.

Tisztelt képviselő úr!

A szerbiai valóság bebizonyította, hogy  a médiumokról szóló törvénycsomagban szerepelő  garanciák nem köteleznek semmire sem, és nem riasztják vissza a tisztességtelen szándékú résztvevőket a kisebbségi nyelveken is sugározó médiumok magánosítási folyamatától. Köszönöm Önnek, hogy "ráharapott" a szándékosan felállított "kétéves csalira", hiszen így első kézből megerősítette állításunk lényegét: öt év (a jobbik eseteben) eltelte után a tulajdonos teljes egészében eltörölheti az addig működtetett műsorrácsot, ami az említett médiumok esetében, a kisebbségi nyelveken történő műsorok törlésével járhat. Az eddig lebonyolított szerbiai magánosítások tapasztalata is azt mutatja, hogy az új tulajdonosok sok esetben  nem teljesítették a magánosítási szerződésben vállalt kötelezettségeket.  A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szabadkai Rádió megmaradását szeretné elérni. Temetését pedig azok készítik elő, akik támogatásukat adták  a médiumokról szóló törvénycsomagra. A szakmai egyeztetésre tett célzását jól hangzó, de hamisságot tartalmazó politikai mondatnak tartom. Ha erre meg lett volna az igazi szándék, akkor mint koalíciós partnerrel 2009-ben egyeztettek volna  a  nemzeti tanácsokról szóló törvény kidolgozásáról, vagy a későbbiekben  a  közösségünket mélyen éríntő vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs törvény, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak kollektív bűnösségét megszüntető (sic!) határozat  kapcsán is.  Talán akkor elkerülhettük volna a jól megfizetett jogászok által kidolgozott "van valami, de nem az igazi" megoldásokat. Egyúttal, tisztelettel felkérem  Önt, hogy adjon bővebb magyarázatot  mit ért a "mindent megteszünk azért, hogy a médiumok magánosításában részt vegyenek olyanok is akik az adott médiumokat fejleszteni szeretnék" mondat alatt. Ugyanis, ez a  megfogalmazás akár azt is jelentheti, hogy a magánosítási folyamatban helyzetbe szeretnék hozni azokat az egyéneket, akik közel állnak érdekeltségi köreikhez, ami tilos a hatályban lévő szerbiai törvények szerint. Továbbá, a legjobb tudomásom szerint, a szerbiai alkotmánybíróság döntése után már nem vehetőek át az alapító jogok. Ezt az előző periódusban kellett volna megtenni. A Szabadkai Rádió szerkesztőségei pénzelése kapcsán, hadd válaszoljak önnek egy kérdéssel. Indítványozta-e valaki, hogy a többi érdekelt nemzeti tanáccsal közösen kezdeményezzék az alapítói jogok átvételét, majd  a részarányoknak megfelelően a működéshez szükséges költségek fedezését? A VMDK soha nem jelentette fel az MNT-t a médiumok rátenyerelése miatt, ahogyan azt a cikkben állítják. Azonban ki kell mondani, hogy a MNT-t irányító párt visszaélt az MNT általi felhtalmazásokkal, és az MNT mögé bújva  rátenyerelt a vajdasági magyar médiumok szerkesztési politikájára. Valótlanságot állít akkor, amikor azt mondja, hogy  a VMDK feljelentgette az MNT-t a szerb állami szerveknél, mert  az a magyarokat segítette.  A VMDK egyszer fordult  beadvánnyal a szerbiai diszkriminációs biztoshoz, és ezt is azért tette mert az MNT olyan ösztöndíj szabályzatot fogadott el, amellyel diszkriminációhoz vezetett a magyarságon belül. Az akkori ösztöndíj szabályzat szerint 25 pontot kapott volna az a jelentkező, aki szerepel a külön választási névjegyzéken, míg a kitűnő tanulmányi eredménnyel rendelkezők csak 15 pontot kaptak volna az ösztöndíj kérelem elbírálásánál, vagyis startban  kizárta volna azokat a magyar diákokat az ösztöndíjazási folyamatból, akik nem szerepeltek a külön választási névjegyzéken. A diszkrimináció ellenes biztos helyet adott a beadványunknak.  Sikeres akciónknak köszönhetően a szabályzat meg lett változtatva, és így most sokkal többen részesedhetnek a magyarországi támogatásokban. Ami személyemet ért rágalmazást  illeti, már többször kijelentettem, hogy KKT elnökként azért nem írtam alá az adai  "Szarvas Gábor" Könyvtár alapítói jogok részleges átvitelét az MNT-re, mert az MNT által elküldött szerződésben a törvény által előlátott  50%-os alapítói jogok mellett, az intézmény alaptőkéjének 50%-át is az MNT-re szerették volna íratni, ami törvénytelen. Nem tehetek róla, hogy az MNT illetékesei nem akarták törvényes mederbe terelni a szerződés szövegét.

Tisztelt MNT elnök úr!

Ami az ön nyilatkozatát illeti, azt kell mondanom, hogy nagyon sajnálom az elnök úr hozzáállását. Sajnálatos dolog, hogy az elnök úr  a párbeszéd elindítására tett javaslatot feladatosztásként éli meg, és csírájában elutasítja ennek minden lehetőségét. A  cikkben közölt  mondataiból egyenesen érzékelhető, hogy számára nem az a fontos, hogy minden vajdasági magyar  elnöke legyen, hanem csak azok elnöke akar lenni, akik önt megválasztották. Ebben csak az a baj, hogy az MNT minden vajdasági magyaré és nem csak azoké, akik jelenleg bitorolják.  Továbbá, elnök úr elfelejtette azt az apró tényt is, hogy a VMDK  részt vesz az MNT munkájában, és mint ilyennek joga van javaslatokat adni. Vagy már ezt a jogot is elvitatja tőlünk? Köszönöm elnök úr aggodalmát, de a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége politikai és szakmai teljesítményével minden alkalommal el szokott számolni a párt illetékes szervei és a közvéleméy előtt is. Jelenlegi teljesítményünket  illetően, talán érdemes megjegyezni, hogy az elnök úr is előszeretettel "mazsolázgat"   választási programunkból, de irányadó lehet az is, hogy a  múltkori MNT ülésén 23 módosító indítványt nyújtottunk be, azzal a céllal, hogy gátat szabjunk az ön által javasolt és képviselt antidemokratikus vezetési módszernek, amely előirányozza  az ellenzék  kizárását az érdemi munkából, kiskorúsítja az MNT Tanácsát, a valós döntések meghozatalát a Tanácsról átruházza  az MNT elnökére és az MNT Végrehajtó Bizottságára, kikerülvén a döntések meghozatalával járó felelősséget. Ezennel a "vitát" részemről lezártnak tekintem.

Ada, 2014. december 15.                 

U.i.: Ha a viszontválaszom közlése  a hétvégi számban elmarad, nyilvánosságra fogom hozni létezését, közlésének elmaradását is.                                  

                                                                                                                   Tisztelettel,

                                                                                                                   Csonka Áron

                                                                                                                   a VMDK elnöke

Levél az MNT elnökéhez - médiumok magánosítása

Magyar Nemzeti Tanács

Ago Mamužić u.11/II

24000 Szabadka

Hajnal Jenő elnök úr részére

Kelt: 2014.12.17.

Tisztelt elnök úr!

Annak ellenére, hogy Ön a sajtón keresztül már nyilvánosan is elhatárolódott a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének esetleges megkeresésétől és felkérésétől az ügyben, hogy az  MNT elnökeként kezdeményezze egy olyan tanácskozás megtartását, ahol minden érdekelt féllel egyetemben ki lehetne vizsgálni, milyen jogi lehetőségek vannak a magánosításban lévő, kisebbségi nyelveken is tájékoztató helyi, illetve regionális jellegű médiumok megmentésére, kötelességemnek érzem e levél megírását.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tartja megbízhatónak a médiumokról szóló törvénycsomagban szerepelő garanciákat, mert azok, ahogyan azt a szerbiai valóság már be is bizonyította, egyrészt nem tartják vissza a kisebbségi médiumok magánósítási folyamatától a tisztességtelen szándékú résztvevőket, másrészt nem tartalmaznak megfelelő garanciákat a műsorrács hosszú távú fenntartására. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy ez a Szabadkai Rádió, de a topolyai, törökbecsei, zombori,  nagybecskereki stb. kisebbségi nyelveken is tájékoztató médiumok kisebbségi műsorainak megszűnéséhez vezethet.

Mivel a szerbiai alkotmánybíróság döntése miatt a nemzeti tanácsok már nem tudják kezdeményezni az alapítói jogok átvételét, véleményünk szerint az egyik lehetséges megoldás e probléma orvoslására az volna, ha az ebben érdekelt szubjektumok és nemzeti tanácsok, mint jogi személyek, megjelennének a magánosítási folyamatban, majd a későbbiekben, megfelelő részesedési arányban, hozzájárulnának a médiumok működtetéséhez.

Továbbá, azt gondoljuk, hogy az MNT, mint a Szerbiában élő legnépesebb nemzeti közösségét tömörítő szervezete kellene, hogy kezdeményezze  ezen egyeztetések lebonyolítását. Ebben Ön fontos szerepet tölthet be, hiszen az MNT-t a mindenkori elnöke képviseli.

A fentiek értelmében kérem Önt, hogy mégis gondolja meg magát és karolja fel  kezdeményezésünket.

Megtisztelő válaszára várva,

 Csonka Áron

a VMDK elnöke 

Szerbia EU útja magyar mártírokkal van kikövezve

Ezen írás már egy ideje íródik. Már akkor íródott, amikor erről Újvidéken a Futaki - úti temetőben beszéltem (a vajdasági magyar sajtó meg elhallgatta. Megnézni  ITT) Szívben, fejben, lélekben. Megírásának mozgatója a tegnapi Napjaink c. műsora lett. Téma: Csúrog-Mozsor-Zsablya magyarjaira kirótt kollektív bűnösség hatályon kívül helyezése, és annak jogi következményei. Megszólítottak: Varga László, kisebbségi kormánypárti képviselő, illetve Bozóki Antal, ügyvéd. A képviselő bizonygatja milyen nagy sikert értek / értünk el, míg a jogász elmondja egyenesen milyen szemfényvesztés az egész (megnézni ITT). És erről eszembe jutnak tények. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége 25. évvel ezelőtt kimondta: követeljük az 1944/45- ben a vajdasági magyarok felett történt atrocitások kivizsgálását, a délvidéki magyarok megkövetését, illetve kárpótlását. Majd a 2000-es évek közepéig semmi. Aztán megalakult a vegyes magyar-szerb történelmi bizottság. Majd ismét semmi. Hosszas, de annál többet mondó csend után, Božidar Đelić, az akkori szerb kormány képviselője, elindítja a vagyon-visszaszármaztatási törvény közvitáját. A kisebbségi kormánypárt (akkor is a hatalmi többség részét képezték, „mérleg nyelve” voltak a szerbiai szkupstinában) képviselői véletlenszerűen tömegesen szabadságoltak. Mire visszatértek, a törvénytervezet már a parlamentben volt. És jött a nagy színjáték. Kollektív bűnösséget kiáltva, magyarok arcon csapását emlegetve „tiltakoztak” az atyafik. Majd kiegyeztek a szerb koalíciós partnerrel. Németh Zsolt meg bólintott. Ha nektek jó, akkor Magyarországnak is jó. 

Közben megszületett a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs törvény, a szerbiai parlamentben kiszavazták az atrocitásokat elítélő deklarációt, másfél évvel ezelőtt a magyar államfő ismételten bocsánatot kért a szerbek felett elkövetett bűntettek miatt, majd Csúrogon megtörtént Magyarország és Szerbia államfőinek közös tiszteletadása. Elhangzott az az ígéret is, miszerint a szerbiai kormány rövid időn belül hatályon kívül helyezi azt a határozatot, amellyel kollektív bűnösséget róttak ki Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira, a kisebbségi kormánypárt pedig támogatni fogja a Futaki úti Makovecz- -féle templom felépítését. Mindez papírra vetve szépen hangzik, de mi történt a valóságban?
A vegyes történelmi bizottság akadozva működik, az a bizonyos kormányülés késett másfél évet, a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs eljárások a két törvény egymásnak feszülése miatt a továbbiakban sem igazán alkalmazható, az eljárások nagy hányada sikertelenül végződik, új eljárásokat pedig, már nem lehet indítani a törvényben foglalt határidő lejárta miatt, a vagyon-visszaszármaztatási törvény nem lett módosítva, ráadásul a törvényben még mindig ott vannak a délvidéki magyarságot megbélyegző szakaszok, a bírósági ítéletek meghozatalánál a deklaráció "szellemiségét" nem veszik figyelembe (talán azért mert a szerb parlament határozata mögött nem volt igazi szándék, hanem az EU csatlakozási folyamat felgyorsítására hivatkozva fogadta el), a szerb államfő nem kért bocsánatot az elkövetett vérengzések miatt, a Makovecz -féle templom felépítésére tett ígéretet visszavonták. Erre a tényállásra mondta a frissen megválasztott EU parlamenti, délvidéki kisebbségi kormánypárti képviselő, hogy a "történelmi megbékélés folyamata elérte maximumát". Pedig igazi megbékélés méltányosság és kölcsönösség nélkül nem lehetséges. Ezt számos európai példa bebizonyította. Innentől szemlélve, csakis arra a szomorú következtetésre juthatunk, hogy a szerbek ismételten hasznot húztak / húznak kivégzett magyarjainkból. Először akkor, amikor elkobozták a kivégzett magyarok javait és a mai napig is ezen javak haszonélvezői, majd most, amikor ezt kihasználva, ügyesen egyengetik EU-s útjukat. Persze, ehhez kellett egy ilyen kisebbségi kormánypárt, és egy ilyen elnéző, nagylelkű anyaországi politikum is.