Leépítések a közszférában, spinnelés a részarányos foglalkoztatással

A kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a közszféra tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben számos magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó felelősséget pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének „spinnelésével”¹szeretnék palástolni

Eddig már több esetben rámutattunk a felemás megoldások „hasznosságáról”. Rehabilitáció, vagyon-visszaszármaztatás, nemzeti tanácsokról szóló törvény etc. mind ebbe a kategóriába sorolható. Van egy törvényes keret, amelyre lehet hivatkozni, azonban igazi, hosszú távú, teljes körű és érdemleges megoldást nem tesz lehetővé. Arra viszont tökéletes, hogy a mindenkori szerb politikum tisztázza magát Brüsszel előtt.

De miért is írjuk ezt? Azért mert a napokban ismét szemtanúi vagyunk egy ilyen „megoldás” elfogadásának. Történetesen, a szerbiai szkupstina minap tárgyalta annak a törvénynek a javaslatát, amellyel szabályoznák a közigazgatásban/ közszférában dolgozók létszámát. A törvényt eredetileg azért hozzák meg, hogy elvégezhessék az IMF által kért elbocsájtásokat.

A kisebbségi kormánypárt képviselői módosító indítványokat adtak be a törvény tervezetére, amit a szerb kormány támogatott.

A javaslatadók máris dicshimnuszokat zengenek saját munkájukról. Szerintük „megvalósult a délvidéki magyarság 25 éves követelése a részarányos foglalkoztatás terén”, ilyen senkinek sincs a Kárpát-medencében etc. Szokásos propagandisztikus szöveg.

De nézzük csak meg mi is van/ volt eddig ezen a téren:

• A kisebbségek részarányos foglalkoztatása a közigazgatásban, rendőrségben és az igazságszolgáltatási szervekben szavatolva van Horvátországban (gyakorlatban nem igazán működik).
• Tehát nem igaz az az állítás, hogy „ilyen senkinek sincsen a Kárpát-medencében”.
• Szerbia alkotmánya lehetőségként tartalmazza a „gondot kell viselni a kisebbségek részarányos képviseletéről az állami szervekben” mondatot.
• A 2009-ben elfogadott törvényes rendelkezések szerint ( a helyi és köztársasági közigazgatásban dolgozók maximális létszámát szabályozó törvények) 1000 lakosra 4 foglalkoztatott lehetett a közigazgatásban, azaz a létszámot 0,1% lehet korrigálni azokban a községekben ahol hivatalos használatban vannak kisebbségi nyelvek.
• Mindez eddig a gyakorlatban nem igazán működött. Az előirányozott számokat nem tartották be. A foglalkoztatás politikai alapon ment, és a részarányos foglalkoztatásra nem fordítottak kellő figyelmet. Még azokban a községekben, illetve tartományi szervekben sem, ahol a kisebbségi kormánypárt volt/ van hatalmon kb.20-25 éve.

A jelenlegi javaslat szerint:

• A közszférában dolgozó tisztségviselők és alkalmazottak számát szabályozó törvény javaslata a 0,1% százalékot 0,3%-ra növeli, ami első olvasatra jól hangzik és élőrélepésnek tűnik. Azonban, ez a növelés egy kiszélesített közalkalmazotti bázist takar. Tehát, azt lehet mondani, hogy ha a számokat/arányokat nézzük, akkor nem történt előrelépés.
• 2016 szeptemberétől nyilvántartásba fogják venni-többek között- a közalkalmazottak nemzeti hovatartozását ( önkéntes alapon), kisebbségi nyelvek ismeretét, valamint azt, hogy milyen nyelven fejezte tanulmányait. A kisebbségi kormánypárt szerint ennek az adatbázisnak a létrehozása, valamint az alkotmány és a törvény által előlátott lehetőségek a nemzetiségi arányok figyelembe vételét fogja szavatolni, ami majd hozzájárul a részarányos foglalkoztatás növeléséhez.
• Abban az esetben ha egy munkahely betöltésénél (elbocsájtások esetében is) két jelöltnek egyforma pontszáma van, az „részesül előnyben” akinek kisebbségi nyelvismerete van.

Mit is jelent ez?

• Ez valójában azt jelenti, hogy a mostani leépítések, amelyek nagy valószínűséggel már 2015. szeptember elsejétől beindulnak, nem kerülik el a közszférában dolgozó magyarokat. Ugyanúgy elbocsájthatják őket mint bárki mást.
• A leépítések az amúgy is alacsony százalékban foglalkoztatott magyar közalkalmazottak és tisztségviselők számbéli csökkenéséhez vezethet.
• A törvény tervezete nem lát elő semmilyen garanciát a részarányosság elve alapján szavatolt kisebbségi helyek kötelező feltöltésére, illetve nem lát elő büntető rendelkezéseket arra az esetre ha a munkahelyek betöltésénél nem tartják be az „előnyjog” alkalmazását.
• Tisztázatlan kérdésnek számít a hivatalos használatban lévő (kisebbségi) nyelv/ nyelvek ismeretének igazolása.

Tehát a kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a közszféra tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben számos magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó felelősséget pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének „spinnelésével”²szeretnék palástolni, amit a haladókkal kötött koalíciós szerződés betartásával/ megvalósulásával fűszereznek. Hátha így ízletesebb lesz a falat és könnyebben lenyeljük.

1(Vagyis az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni – a szerk.)

2(Vagyis az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni – a szerk.)

A váltás szükségszerűsége

Pezseg a vita délvidéki magyar közéletünkben. Persze nem az agyoncenzúrázott MNT alapítású lakájmédiában, hanem az online média és a közösségi hálón. A mutyilistások jól tudják, hogy a szavazóbázis (mostanára az itthon maradt nyugdíjasok-tiszta milosevityi idők! Sic!) elsődlegesen a nyomtatott sajtóból tájékozódik. Megszokásból meghallgatják/ megnézik az újvidéki rádió/ tévé magyar nyelvű híradásait és ennyi. Az igaz, hogy ők (ÚRTV) nincsenek az ementések markában, de „átszervezés” alatt vannak és féltik munkahelyüket. Ezért gyakori az öncenzúra. Az internet világa főleg a fiataloké. Azok meg csak pislognak. Nyílnak a szemek, de az helyett, hogy felvegyék a lantot és játszanak jövőjük érdekében, inkább távol maradnak vagy az utazótáskát csapják vállukra. Esetleg hozzászólásban kifejtik véleményüket, a „jól megmondtam” kategóriára korlátozva cselekvésüket. Tudják jól ezt a mutyilistások is. Ezért engedik el fülük mellett a virtuális dorgálásokat. A fiatalok úgysem mennek el szavazni!

Pedig a gőz kiengedése után fel kell kelni a fotelból és igazi cselekvést kell alkalmazni. Meg kell fogni a ceruzát és a szavazófülke magányában azokat kell keretezni akik visszaállíthatják közösségünk egyensúlyát. Mert a szavazatainkkal „kicsikből” lesznek a „nagyok”. Megvonásával pedig a „nagyok” lesznek „kicsik”. És akkor, ha akarják, ha nem, rákényszerülnek a párbeszédre. Le kell ülniük a másik féllel, figyelembe kell venniük a délvidéki magyarok akaratát. Ez a demokrácia útja. Egyensúlyt fenntartó pólusok.

De ne legyenek hiú ábrándjaink. A mutyilistásokat már nem lehet reformálni. Ahogyan azokat sem akik eddig hozzájárultak közösségünk elbalkanizálódásához, és most kilépvén köreikből látszat demokráciát festegetnek. Ehhez már túl késői fázisban vannak. A belső és külső rothadás messziről bűzlik. És ettől a rothadástól beteg közösségünk. Mint egy test, amely kívülről erős szervezet benyomását kelti, de valójában a belső szervek 70% felmondta a szolgálatot. Közösségi testünk egészségéhez egy új összefogás szükségeltetik!

És ezt csak mi, VMDK-sok tudjuk biztosítani.