PARLAMENTI KÉPVISELŐK A KÉPMUTATÁSRÓL

2013. december 16-án a Napjaink c. műsorban vendégszerepeltek dr. Korhecz Tamás MNT elnöke, Pásztor Bálint egypárti köztársasági parlamenti képviselő, és Tóth Tamás dépés tartományi, volt köztársasági parlamenti képviselő. A műsor témája a VAT helyzete volt. Mint ismeretes, a szerbiai alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a VAT Statútumának és a Hatásköri Törvényének számos rendelkezéseit, és hat hónapos határidőt rendelt el ezen dokumentumok összehangolására az aktuális szerbiai alkotmánnyal. A műsorban nagyobb teret kapott a két politikus akik élesen bírálták a jelenlegi szerbiai kormányt ,és ezen keresztül a hatalmon lévő pártokat is, a VAT iránti mostoha viszonyulása, a 7% alkotmányos tétel be nem tartása, az állam további eladósítása miatt stb. Ami megfogott az a dépés és az egypárti politikus pengeváltása volt, ahol az egypárti politikus képmutatónak nevezte a dépések mostani politikáját, azzal érvelve, hogy a dépések sem tettek eleget alkotmányos kötelezettségüknek akkor amikor hatalmon voltak, ők sem adták meg azt a bizonyos 7% amikor azt tehették, bezzeg az egypártiak mindig is következetesek voltak, még akkor is ha az a zentai és a szabadkai önkormányzat „elvesztését” jelentette. Pásztor Bálint mondanivalóját azzal fejezte, hogy: „ az életben, de a politikában sem szeretem a képmutatást”.

Helyes. Ezért remélem nem veszi zokon, ha gondolataimmal hozzájárulok álláspontjának megerősítéséhez.

Kezdeném azzal, hogy ugyan ezt a (most bíráló, akkor szolgáló) képmutató dépés kormányzati politikát végig támogatták. Méghozzá „mérleg nyelveként”. Igaz, előtte kést szúrtak MAGYAR KOALÍCIÓS partnerei hátába. Csak az összefogás erősítésének kedvéért. Majd, cirill betűs, külön alkut kötve, elfogadtatták a kirakat jellegű, gyengécske Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt. A törvény gyakorlati alkalmazása a törvényt bírálok álláspontját igazolta, amit Budapesten is beláttak. Igaz, a hivatalos kommunikáció még „sikertörténetként” vezeti, de a színfalak mögött egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek a MNT-ot a kulturális autonómia esetleges „csírájaként” (milyen helyes megnevezés!) emlegetik. És most arra vetemedünk, hogy védjük minden erővel a semmit!

Vagy vegyünk egy másik példát. Az 1944/45-ös atrocitások témakörét. Az egypárti politikus néhány évvel ezelőtt még elutasította a délvidéki vérengzések elítélésére irányuló parlamenti határozat beterjesztését. Tavaly megszavazott egy olyan Vagyon-visszaszármaztatási törvényt, amely a magyarokra nézve továbbra is megbélyegező tartalmakkal bír és háborús bűnösként tekint a délvidéki magyarokra. Majd egy másik hátrányos törvényre is rászavazott, azzal az indokkal, hogy a Rehabilitálási törvény orvosolni fogja az előző törvény rendelkezéseit. (Említettem már, hogy a képviselő úr végzettsége szerint jogász? Ezt csak azért említem mert a jogászok az egyetem első éven azt tanulják, hogy egy törvényt csak a kérdéses törvény módosításával lehet „helyrepofozni”, másik törvény rendelkezéseivel nem lehet szabályozni). A „ három a magyaré” szellemében beterjesztettek egy „ Nyilatkozatot a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-1945-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről”, majd ezt megszavazták. Az nem zavarta őket, hogy az ülés összehívását a parlamenti többség azzal magyarázta, hogy az elfogadását az EU csatlakozása miatt kell megtenni. Semmi megbánás, csak őszinte politikai pragmatizmus. Ezt tetőzte Áder János bocsánatkérése, és Tomislav Nikolić hallgatása, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak a kollektív bűnösséget felbontó kormány rendelet elmaradása. Említenem sem kell, hogy itt felmerül az egypárt felelőssége a délvidéki magyarok és magyarországi diplomácia félrevezetése miatt.

De itt van a délvidéki magyar állampolgárok sikertelen összeírása is. Egyrészt, adatvédelmi és politikai szempontból is aggályos az újabb „sikertörténetük”, hiszen komoly visszaélések sorozatára került sor, másrészt gyatra munkát végeztek. Ugyanis, a 13500 összeírt délvidéki magyar állampolgárok kb. 30% visszautasítást kapott a regisztrációs kérelmükre. Még az alacsonyabb kritériumok alapján is.

Hol itt a képmutatás? Ott, hogy a „sikertörténeteket” a délvidéki magyarságnak kicicomázva tálalják, de azok valójában és elsősorban a szerbiai hatalomnak kedveznek, mert nyugodt lélekkel mutogathatják őket Brüsszelben, milyen csodásan oldották meg a kisebbségi jogok és a vagyon-visszaszármaztatás kérdését, azonban a KMKF és más magyarországi fórumok zárónyilatkozataiban már a következőket olvashatjuk:

- A KMKF üdvözli Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében tett erőfeszítéseit és eddig elért eredményeit, egyúttal reményének ad hangot, hogy a csatlakozási tárgyalások során kiemelt figyelmet fordít a kisebbségvédelem területére vonatkozó nemzetközi normákra, és azokat fokozott körültekintéssel építi be jogrendjébe. Elvárja továbbá, hogy a nemzetiségi és kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulása zökkenőmentesen történjen.

- A KMKF aggodalmát fejezi ki a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt, és bízik abban, hogy a testület döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogok tekintetében. A nemzeti tanácsokat szabályozó törvény várható módosításaival kapcsolatban hasonlóképpen elvárja, hogy a törvénymódosítás ne korlátozza a nemzeti tanácsok jelenlegi hatásköreit, a választási szabályok pedig szavatolják, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, a plurális politikai demokrácia vívmányaival összhangban, reprezentatív módon képviselhesse a vajdasági magyarokat.

- A KMKF aggodalmának ad hangot a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamat során tapasztalható problémák miatt. Tekintettel arra, hogy a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazza az eljárások felgyorsítását.

- A KMKF üdvözli, hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnökök közös főhajtással emlékeztek meg a második világháború során elhunyt ártatlan magyar és szerb áldozatokról. Fontos előrelépésnek tekintik a Szerb Képviselőház által 2013. június 22-én elfogadott, az 1944-45-ös vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, de szorgalmazza a kollektív bűnösséget hatályon kívül helyező kormányhatározat mielőbbi elfogadását is.

- A KMKF üdvözli azokat a lépéseket, amelyekkel a Vajdasági Magyar Szövetség az új magyar állampolgárok tájékoztatását segíti a regisztráció folyamatában. Ugyanakkor méltatlannak tartja azokat a támadásokat, amelyek e közreműködés miatt érik a szervezetet. Felhívja a figyelmet arra, hogy közös felelősség a választópolgárok pontos, hiteles, széleskörű tájékoztatása és a regisztráció folyamatának támogatása.

Ezek után, eltudjuk-e képzelni mi történne velünk ha a délvidéki magyarságnak képmutató parlamenti képviselői lennének?

Tisztázzunk néhány fogalmat

Nem szeretnék fogadatlan prókátorként belekeveredni, sem állást foglalni az Ágoston András és MRM-Jobbik féle vitában. Azonban, kénytelen vagyok a közvélemény felé fordulni néhány olyan állítás miatt, amely téves következtetésre adhat okot.
Ugyanis, jogfolytonossági szempontból nézve nem létezik "történelmi VMDK", csakis VMDK létezik, volt és van is (ha egy párt elnökét leváltják, akkor nem a párt válik történelmivé). Továbbá, az sem felel meg a valóságnak, hogy a délvidéki magyar területi autonómiára vonatkozólag nincsen kidolgozott autonómia tervezet. Emlékeztetni szeretném azokat akik ezt állítják a VMDK 1995-ben, majd a MK által 2008-ban kidolgozott területi autonómiára vonatkozó tervezetekre.
Figyelembe véve a fenti tényeket, az 1997-ben alakult szervezet nem tarthatja magát a VMDK szellemi örökösének sem, ahogyan azt hangoztatják, hiszen a VMDK maradt az 1995-ben elfogadott három pilléres politikai programnál, míg az új alakulat csak a perszonális (személyi elvű) autonómiát emelte ki politikai célnak.
Végezetül, ki kell emelnem, hogy nem tartom szerencsésnek ezeknek a mondatoknak a folytonos hangoztatását, hiszen tovább növelik az amúgy is jelenlévő fogalmi zűrzavart a budapesti és a délvidéki politikai színtéren, illetve a délvidéki magyar választópolgárok körében, és azt a veszélyes látszatot keltik, hogy a délvidéki politikum nem is tudja mit akar, valamint, ha a délvidéki magyar nemzetrész elnyerné autonómiáját, akkor nem is tudna vele mit kezdeni, mert nincsen neki megfelelően kidolgozott tervezete. Szerencsénkre ettől nem kell félni, mert van megfelelő autonómia koncepciónk, és autonómia esetén saját parlamentünk is lesz, amely jogalkotási és végrehajtói felhatalmazásaival élve el fogja dönteni hogyan rendezzük be saját életterünket.

Ada, 2013.12.10.

Közvita szerbiai módra

Miután a sajtóból értesültem arról (péntek, 2014.november 29.), hogy elkészült a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény változtatására irányuló Tervezet, meglátogattam a szerbiai Igazságügyi Minisztérium honlapját. Ott megkerestem, majd átolvastam az említett Tervezetet. Észrevételeimet feljegyeztem. Róluk egy másik írásomban fogok szót ejteni, most csak a Tervezet úgynevezett „közvitáját” teszem szóvá. Ugyanis, a Tervezet szakmai szövege mellett az említett honlapon megtalálható még egy magyarázat is, amely részletesen indokolja mit, mire, miért változtatnak (egyenlőre javaslati szinten). Ezt követi egy értesítés, hogy a Tervezet közvitára van bocsájtva 2014. november 25-től 2014. december 18-ig. Észrevételeiket, javaslatait, ajánlásait az érdekelt felek a honlapon közzétett űrlapon keresztül tehetik meg. Az ügy érdekességé, hogy a honlapon sehol sem találkoztam azzal az információval amit még aznap olvastam a sajtóban, nevezetesen a december elsejére tervezett verseci közvita említését, annak pontos időpontját, helyszínét (a cikk sem közölte). Ezért telefont ragadtam és felhívtam a minisztériumot, majd bizonyos nyomozás után, megtaláltam a Tervezetet elkészítő Bizottság titkárát Biljana Marković asszonyt. A szokásos „Jó napot!” után, megkérdeztem mit tudna mondani arról mikor és hol lesz a verseci közvita, lesznek-e a közeljövőben további helyszínek, ha igen, akkor hol és mikor várhatóak és hogyan lehet ezeken részt venni.

Válasza valóságos sokk volt számomra. Ugyanis, a minisztérium álláspontja szerint a Tervezet a honlapon való közzétételétől közvita alatt van, ami szerintük teljes mértékben kimeríti a közvita fogalmát, illetve annak lehetőségét, a kerekasztalokon való részvétel csakis meghívásos alapon történik, és azokon a Nemzeti Tanácsok képviselői, a nemzetközi szervezetek (elsősorban az EBESZ képviselői), érdekelt civil szervezetek és a minisztérium által delegált szakemberek lesznek jelen. Magyarán, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szerb politikai „elit”, azaz az SNS minisztere dönti el kivel áll szóba, kinek a „véleményére” kíváncsiak.

Amikor Biljana Marković asszonyt szembesítettem azzal az apró ténnyel, hogy a civilizált világban nem szokás közvetlen a választások előtt változtatni a választási szabályokon (ahogyan ezt a Tervezetben előrelátták), továbbá az sem szokás, hogy a közvitából kizárják azokat akik talán közvetlenül érdekeltek a Nemzeti Tanácsi választásokban, nevezetesen a nemzeti közösségek pártjait ( a szerb szkupstinában jelenlevő nemzeti közösségi pártok képviselőit sem hívták meg a közvitára, de még értesíteni sem értesítették őket a Tervezet meglétéről, közvitáról), majd megemlítettem neki azt is, hogy dr Korhecz Tamás a MNT elnöke a Tervezet kapcsán nem tartott egyetlen közösségi konzultációt sem a délvidéki magyarság körében (még a MNT-ben ülőkkel sem!), így neki nincsen joga a teljes délvidéki magyarságot képviselni, illetve a nevében beszélni, cselekedni, akkor csak hebegett-habogott, majd tett egy ígéretet arra, hogy meglátásaimat továbbítani fogja az államtitkárnak, felírta telefonszámomat és a későbbi megkeresésben biztosított. Mondanom sem kell, hogy ez a mai napig nem történt meg.

Szóval, itt tartunk mi a szerbiai demokrácia és a kisebbségi jogok érvényesítése terén. Egészen jó a hozzáállás: A hozzászólás lehetőségét elfojtani csírájában, a háttéralkuk által kiválasztott „kisebbségi képviselők” szerepeltetésével Brüsszel felé a „kisebbségi jogok legmagasabb mércén vannak egész Európában” -féle kirakatot csillogó fényben bemutatni. Enyhén szólva, felháborító! És aztán még ők ( a szerb politikum) tágra nyílt szemekkel csodálkozik azon, hogy miért is függesztették fel a presevói albánok további tárgyalásaikat a szerbiai kormánnyal.....

Ada, 2014.december 2.