Május 6. után

Ahogyan én látom....

Befejeződtek a május 6.-ai választások. Átszámolva a szavazatokat eljött az idő, hogy elvégezzük a számadást. A VMDK nem lehet elégedett a 2O12. O5.O6.-án megtartott választások eredményeivel. Ha a köztársasági választásokat mérlegeljük, akkor talán elégedetten nyugtázhatjuk, hogy parlamenti párt lettünk mivel a Mindannyian együtt koalíció (MEK) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben.. Bár nem a várt eredményekről beszélhetünk, mégis ezek az eredmények elegendőek a VMDK további működéséhez, megmaradásáért. Tartományi szinten nem lehetünk elégedettek hiszen a MEK nem jutott képviselethez, egyéni jelöltjeink nem jutottak be a második körbe. Számunkra a legnagyobb visszalépést az önkormányzati eredmények jelentenek, hiszen az eddigiekhez képest kevesebb képviselővel rendelkezünk.

Mi okozhatta ezt?

Egyrészt a VMDK egy átalakulási folyamaton ment keresztül. Az előző vezetéshez képest nem egy személy tekintélyén alapuló politikai szerveződést, hanem egy testület által (elnökség) irányított szervezeté alakult. Ezt az új arculatot nem tudtuk bevinni a közvéleménybe és így a választók nem tudtak minket beazonosítani. Az alapszervezeteink elkényelmesedtek a MK által nyújtott látszat biztonságban és nem dolgoztak megfelelőképpen. A másik ok a késői indulásban kereshető, amely az anyagiak hiányával párosulva rossz eredményekhez vezetett. Ha ehhez hozzáadjuk a média egyoldalúságát és Ágoston András által szétvert Magyar Fordulat okozta károkat akkor nem is csodálkozhatunk az ilyen eredményeken.

Összmagyar mérleg – Aki másnak vermet ás, maga esik bele

Nem lehet kihagyni a választási eredmények elemzéséből az összmagyar mérleget. A délvidéki magyarság helyzete rosszabbodott. A hivatalos eredményekből megállapítható, hogy a magyar pártokra adott szavazatok száma tovább csökkent. Összességében 38% a magyar választópolgárok köréből szavazott magyar pártokra. Ez azt eredményezte, hogy sem köztársasági, sem tartományi, sem önkormányzati szinten a magyar pártok nem képezik a mérleg nyelvét és mindenhol kihagyhatóak a hatalmi struktúra kialakításánál. A magyar többségű önkormányzatokból talán egy fog talpon maradni. Ott ahol be is veszik a hatalmi struktúrákba, ott csak kirakat szerepet fog játszani és kegyelmi kenyéren lesz.

Ez elsősorban a VMSZ rossz helyzet felismerésének és a magyar közösséget megosztó és egy részét kirekesztő politikájának köszönhető. Emlékeztetőül hadd említsük meg: a VMSZ volt az első aki visszautasította a magyar pártok összefogását. A többi magyar pártra vetélytársként tekintett és igyekezett kiszorítani őket a politikai porondról, adminisztratív (10.000 aláírás), anyagi (választási letét), médiai úton (Magyar Szó, 7 Nap, Pannon TV és Rádió “bedarálása”). Nem ismerte fel az összefogás fontosságát, nem fogta fel, hogy nem a magyar vagy más kisebbségi pártok a vetélytársak, hanem azok a szerb pártok amelyek a magyar szavazatokra pályáznak. Elsősorban a DS, LSV, LDP, URS stb. Most már érezhetik saját bőrükön a régi közmondás beigazolódását: Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

A VMSZ elnökének felelőssége

Arrogáns fellépésével a VMSZ elnöke tovább mélyítette a megosztottságot a magyar közösségben és ezért sok magyar szavazópolgár otthon maradt vagy más, nem magyar pártra szavazott. Majd a CESID becsült eredményeire alapozva meghirdette a 95 000 szavazat megszerzését Belgrádtól Budapestig. Amikor fény derült arra , hogy nem valós adatokról van szó és még csak meg sem tudták ismételni a MK négy évvel ezelőtti eredményeit, sem köztársasági, sem elnökválasztási szinten, a választási eredmények tudatában Pásztor István a VMSZ elnöke az helyett,hogy elismerte volna politikai kudarcát, leplezni próbálta és egy veszélyes játékba bocsátkozott . Megvádolta egész ország és a nemzetközi közvélemény előtt a „stratégiai partnerjét” a DS-t választási lopással, amit nem tudott bizonyítani, majd néhány nap leforgása után képviselői megszavazták és elismerték a köztársasági és tartományi választások végeredményeit. Majd a „balhét” megkísérelte a szabadkai önkormányzat nyakába varrni. Ezidáig sikertelenül. Néhány nap elmúltával a csalással vádolt „stratégiai partner”, a DS elnökét további együttműködésben biztosította. Ezzel teljesen hiteltelenné vált és további károkat okozott a magyar közösségnek.

A VMDP felelőssége és hitelvesztése

A felelősség alól nem mentesíthetjük Ágoston Andrást és a VMDP-t sem. Hiszen a Magyar Fordulat koalíciót ők bontották meg. Tisztában voltak azzal, hogy csak négyen gyűjthettük volna össze a 10.000 aláírást, valamint az anyagi feltételeket is csak közösen vállalhattuk volna. Az helyett, hogy egy egységes nemzeti, magyar autonómiát kínáló alternatívát nyújtottunk volna a magyar közösségnek, ők „Orbáni sugallatra” az utolsó pillanatban kiléptek. Tették azt úgy, hogy még tartományi szinten sem akartak közös listát állítani. Az önkormányzatokban meg lehetetlen feltételeket szabtak amiről előre tudták, hogy nem tudjuk teljesíteni. A MRM addig már a Jobbik támogatásával végleg eldöntötte, hogy önállóan indul a választásokon. Milyen megoldás maradt a VMDK számára ebben a kényszerhelyzetben? Se pénz, se média, se anyaországi támogatásunk nem volt. Ekkor jött a Mindannyian együtt koalíció az előtérbe. Logikus húzásnak tűnt. Szerbia lakosságának minden ötödik állampolgára valamilyen kisebbséghez tartozik. Nem akartunk senkinek a csatlósai lenni, mert ez történt volna ha szerb párthoz csatlakozunk. Sajnos, későn indultunk és az embereknek nem tudtuk elmagyarázni mit képvisel ez a koalíció.

Hogyan tovább?

A VMDK számára biztató, hogy számos önkormányzatban megtudtunk újulni, önálló listákat tudtunk indítani, ezzel bővült a tagságunk, alapszervezeteink megedződtek a választások alatt és ez a tény, a helyi szervezetek finom szerkezeti korrigálásával jó alapot fog képezni a következő megmérettetéseknél. Ezt a folyamatot nem szabad leállítanunk, hanem kihasználva a terepen tapasztaltakat tovább kell fejleszteni és építkezni. A helyi szervezeteinknek nagyobb figyelmet kell szentelni, a helyi gondok feltérképezésére, azok megfogalmazására és ismertetésével a helyi lakossággal. A választási eredmények azt mutatják, hogy ott ahol az alapszervezetek folyamatosan dolgoztak ott volt némi eredmény.

„Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és élni akarunk, tehát dolgozni fogunk”(Kós Károly: Kiáltó szó, 1921)

Számunkra csak egy megoldás maradt. Munkánkat töretlenül folytatni és következetesen kitartani a hárompilléres autonómia mellett. Meggyőződésem, hogy csak a valós decentralizáció, települési önkormányzatok rendszere, valós perszonális autonómia és az egységes magyar többségű régió kialakítása szavatolhatja megmaradásunkat és további gyarapodásunkat. Mert „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és élni akarunk, tehát dolgozni fogunk”(Kós Károly: Kiáltó szó, 1921) 

2012. 05. 18.