ELSŐ TÉTEL
A "leg európaibb" törvénynek nevezték Budapesten. Míg le nem fordították magyarra. Utána magyar narancs lett belőle. A törvény alkalmazását számos botrány és törvénysértés sorozata kíséri. Titkos adatbázisok kidolgozása az egypárt részéről, a külön választási névjegyzék adataival való visszaélés ( amit a szerbiai adatvédelmi biztos is megállapított és elmarasztalt), majd a híres "zentagunarasi beszéd".
Az egypárti MNT mostani elnöke végig tagadta, hogy ő lesz a listavezető és azt is, hogy ő számít az elnöki szék várományosának. Megalakulását követően gyorsan beigazolódott a törvény gyengesége, ami a tiltakozókat igazolta. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy az egypárt, más fórumokon megcsappant politikai befolyását, az egypárti MNT-én keresztül egyensúlyozza. Még jobban maga alá gyűrte a délvidéki magyar médiát, oktatást, kultúrát, civil szférát. A magyarországi adófizetők pénzét osztogatva kliensi viszonyokat építenek. Ma a kisebbségi magyar társadalomban olyan helyzetben vagyunk mint a legsötétebb milosevictyi időkben. Ha nem sorakozol fel, nem juthatsz munkához. Nem lehetsz iskolaszéki tag, intézmény igazgató, bizottsági tag, igazgató, oktató, könyvtáros, újságíró, színházas stb. Egyszerűen nem a rátermettség, iskolai végzettség, hanem a párt könyvecske számít. És aztán csodálkozunk miért fordulnak el az emberek (főleg a fiatalok) a politikától? A kiélesedett kenyérharc csak fokozza ezt az állapotot. Az emberek meg vannak félemlítve és zsarnokok uralkodnak felettük. Nem mer senki sem lázadni. Emelt fővel járni. Az értelmiségünk- ha lehet ilyenről beszélni- is besorakozott. Hallgatnak. Cinkosok lettek. Az helyett, hogy a délvidéki magyarság jövőjét meghatározó egyéniségei legyenek, beültek a hátsó padokba és vegetálnak. A markukat, azt azért tartják. Mert valamiből meg kell élni. Szomorú helyzet. Egyedül néhány baloldali értelmiségi a Napló Kör társaságból mer megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy igazi társadalmi párbeszéd kialakulásához azonban ez nem elegendő. Kanyarodjunk vissza.
MÁSODIK TÉTEL
Azt mondják a legnagyobb "sikere" a
kisebbségi "autonómiánknak" az ösztöndíj program. Ez
vitathatatlan. Mi a vitatható? Az állítás első része. Ehhez nem
kellett MNT. Csak egy egész Délvidéket átfogó ösztöndíj alap.
Három, esetleg öt ember elegendő volna a pályázatok
lebonyolítására. Olcsóbb is lenne mert a MNT
költségvetésében megmaradna a rengeteg sóhivatalban dolgozók
(nem kevés) fizetése és egyéb járandóságuk. Mivel Szerbiában
élünk, csak gondoljunk vissza a Matica
Srpska és a Tököliánum
formájára és szerepére a szerbek nemzeti felemelkedésében.
A 25 pontos ösztöndíjas történet is csak azt bizonyítja, hogy
az adóforintokat kliensi rendszer építésére használják (meg a
diplomahonosítási költségek részleges visszatérítésére szánt
forintokat is). Az esély egyenlőségi biztosnak beadott
észrevételünk némileg enyhített a helyzeten, így a tanulmányi
eredmény kerülhetett előtérbe (ami a normális) és a diákok
széles köre pályázhatott ösztöndíjra.
A "második legnagyobb MNT siker" az a
magyar diákok
"felzárkoztatása" a három éves (szakma)
iskoláztatásról a négy éves (technikum, gimnázium)
irányzatokra. Nos, ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot.
Akik az oktatásban dolgoznak azok tudják, hogy az általános
iskola végén egy fajta "kis érettségit" kell "tenniük"
a végzős diákoknak, ami egyben a középiskolába való felvételit
is jelenti. Ha tudjuk azt, hogy a diákok akár O (nulla)
ponttal is bejuthatnak négy éves szakra, akkor ez a "siker"
már nem is olyan fényes. A gimnáziumi "őrület" keltése
sem jó. Igen, szükségünk van egyetemet végzett emberekre, de
szükségünk van jó műszaki szakemberekre is. Meg mesterekre is.
Mi a "kis érettségi" hátulütője? A három éves szakok
üresednek, eltűnnek. Velük együtt az oktatók is. A négy éves
oktatás tempóját meg nem tudja minden diák felvenni. Ha nincsen
alternatíva, kieshetnek a rendszerből. Mint mindenben, itt is
fontos a megfelelő tervezés és az egyensúly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése