AMI HAZUGSÁGGAL KEZDŐDIK, AZ HAZUGSÁGGAL IS VÉGZŐDIK...

ELSŐ TÉTEL

Joseph Goebbels a Harmadik  Birodalom propaganda főnökének tulajdonítják azt a mondást, hogy ha egy (fél) hazugságot sokáig mondogatsz és a sajtóban igazságként állítod be, azt egy idő után az emberek elfogják hinni és igazságnak fogják tartani. Napjainkban  néhány ilyen fogalmat az egypárti magyar sajtó mantraként emleget. Az egyik az az egypárti kulturális "autonómia nagyszerűsége". De, hogyan lehet valami nagyszerű, ha az hazugságokon alapszik? A teljesség igénye nélkül, felsorolnék néhány tényt, ami igazolja kijelentésemet. Volt egyszer egy hárompárti Magyar Koalíció. Volt egy közös autonómia koncepciójuk. Az egypárt elnöke fittyet hányva koalíciós partnereire külön megállapodást kötött az akkori szerbiai politikai elit vezetőjével (Óbecsén ellenzékbe taszította a VMDK-ás "koalíciós partnert"). A szocialista internacionáléhoz tartozó tábor (MSZP-Bajnai Gordon és DS-Boris Tadic) által  istenített Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt megszavazták, négy délvidéki magyar párt és számos civil szervezet tiltakozása ellenére. Miért tiltakoztak? Mert nem tartalmazta a MK autonómia koncepciójában foglaltakat, és a kompromisszumok, kompromisszumaként jött létre. Egy ilyen tervezet nem előrelépést, hanem hátralépést jelentett. Autonómia- valós autonómia nélkül. Szerbia kapott egy kirakat törvényt Brüsszel felé, míg az egypártiak megkapták a harminc ezüstöt. 
A "leg európaibb" törvénynek nevezték Budapesten. Míg le nem fordították magyarra. Utána magyar narancs lett belőle. A törvény alkalmazását számos botrány és törvénysértés sorozata kíséri. Titkos adatbázisok kidolgozása az egypárt részéről, a külön választási névjegyzék adataival való visszaélés ( amit a szerbiai adatvédelmi biztos is megállapított és elmarasztalt), majd a híres "zentagunarasi beszéd".   
Az egypárti MNT mostani elnöke végig tagadta, hogy ő lesz a listavezető és azt is, hogy ő számít az elnöki szék várományosának.  Megalakulását követően  gyorsan beigazolódott a törvény gyengesége, ami a tiltakozókat igazolta. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy az egypárt, más fórumokon megcsappant politikai befolyását, az egypárti MNT-én keresztül egyensúlyozza. Még jobban maga alá gyűrte a délvidéki magyar médiát, oktatást, kultúrát, civil szférát. A magyarországi adófizetők pénzét osztogatva kliensi viszonyokat építenek. Ma a kisebbségi magyar társadalomban olyan helyzetben vagyunk mint a legsötétebb milosevictyi időkben. Ha nem sorakozol fel, nem juthatsz munkához. Nem lehetsz iskolaszéki tag, intézmény igazgató, bizottsági tag, igazgató, oktató, könyvtáros, újságíró, színházas stb. Egyszerűen nem a rátermettség, iskolai végzettség, hanem a párt könyvecske számít. És aztán csodálkozunk miért fordulnak el az emberek (főleg a fiatalok) a politikától? A kiélesedett kenyérharc csak fokozza ezt az állapotot. Az emberek meg vannak félemlítve és zsarnokok uralkodnak felettük. Nem mer senki sem lázadni. Emelt fővel járni. Az értelmiségünk- ha lehet ilyenről beszélni- is besorakozott. Hallgatnak. Cinkosok lettek. Az helyett, hogy a délvidéki magyarság jövőjét meghatározó egyéniségei legyenek, beültek a hátsó padokba és vegetálnak. A markukat, azt azért tartják. Mert valamiből meg kell élni. Szomorú helyzet. Egyedül néhány baloldali értelmiségi a Napló Kör társaságból mer megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy igazi társadalmi párbeszéd kialakulásához azonban ez nem elegendő. Kanyarodjunk vissza.

MÁSODIK TÉTEL

Azt mondják a legnagyobb "sikere" a kisebbségi "autonómiánknak" az ösztöndíj program. Ez vitathatatlan. Mi a vitatható? Az állítás első része. Ehhez nem kellett MNT. Csak egy egész Délvidéket átfogó ösztöndíj alap. Három, esetleg öt ember elegendő volna a pályázatok lebonyolítására. Olcsóbb is lenne mert a  MNT költségvetésében megmaradna a rengeteg sóhivatalban dolgozók (nem kevés) fizetése és egyéb járandóságuk. Mivel Szerbiában élünk, csak gondoljunk  vissza a Matica Srpska és a Tököliánum  formájára és szerepére a szerbek nemzeti felemelkedésében.  A 25 pontos ösztöndíjas történet is csak azt bizonyítja, hogy az adóforintokat kliensi rendszer építésére használják (meg a diplomahonosítási költségek részleges visszatérítésére szánt forintokat is).  Az esély egyenlőségi biztosnak beadott észrevételünk némileg enyhített a helyzeten, így a tanulmányi eredmény kerülhetett előtérbe (ami a normális) és a diákok széles köre pályázhatott  ösztöndíjra.

A "második legnagyobb MNT siker" az a magyar diákok "felzárkoztatása" a három  éves (szakma) iskoláztatásról a négy éves (technikum, gimnázium) irányzatokra. Nos, ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot. Akik az oktatásban dolgoznak azok tudják, hogy az általános iskola végén egy fajta "kis érettségit" kell "tenniük" a végzős diákoknak, ami egyben a középiskolába való felvételit is  jelenti. Ha tudjuk azt, hogy a diákok akár O (nulla) ponttal is bejuthatnak négy éves szakra, akkor ez a "siker" már nem is olyan fényes. A gimnáziumi "őrület" keltése sem jó. Igen, szükségünk van egyetemet végzett emberekre, de szükségünk van jó műszaki szakemberekre is. Meg mesterekre is. Mi a "kis érettségi" hátulütője? A három éves szakok üresednek, eltűnnek. Velük együtt az oktatók is. A négy éves oktatás tempóját meg nem tudja minden diák felvenni. Ha nincsen alternatíva, kieshetnek a rendszerből. Mint mindenben, itt is fontos a megfelelő tervezés és az egyensúly.