KASZA JÓZSEF - MÁSKÉPP

Az elmúlt hetek egyik meghatározó eseménye Kasza József letartóztatása volt.  Aki ismerte politikai pályafutását az tudja, hogy a kezdeteket a Horn -Milosevic féle kormányoknak köszönheti. Szétverve az egységes VMDK-át, a milosevici szocialistákkal „technikai” koalícióban kormányoztak Szabadka - Óbecse vonalon. Pártja igazi etnobiznisz tömörülés lett (ezzel az örökséggel a mai napig nem szakítottak), állítólagosan személyes gazdagságát is ennek köszönheti. Sokan a leggazdagabb magyar nábobnak tartották. Leköszönt, majd kizárták pártjából. Letartóztatása számos kérdést nyitott meg az egyszerű embereknél. A volt pártjának vezetői sebtében elhatárolódtak tőle, mondván letartóztatásának semmi köze a politikához és a volt pártjához ( bár pontosan ennek köszönheti összeköttetéseit és a jól jövedelmező állásokat), míg a délvidéki magyar sajtó alig közölt valamit az egészről. Mintha nem is érdekelné őket mi történik az elmúlt évek délvidéki magyar politizálás egyik meghatározó személyiségével. Vagy a mostani munkaadóiktól félnek? Vagy azok félnek az újságíróktól nehogy kedvet kapjanak egy magyar vonatkozású „patrióta rablás” féle műsor elkészítésére? Lehet ezért neveztek ki még egy cenzori testületet (hivatalosan "minőség" ellenőrző szerepet tölt be) az így is agyon ellenőrzött délvidéki magyar írott és elektronikus sajtó nyakába. Nehogy valakinek ilyen eretnek gondolat az eszébe jusson! Nehogy róluk is kiderüljön valami…. 

Személy szerint, nem akarok pálcát törni felette. Vannak erre illetékesek. Egy másik dolog foglalkoztat. Mennyi kárt okoztak/okoznak közösségünknek a korrupt politikusok? Korrumpáltságukkal (nem feltétlenül pénz kell, hogy legyen a dolgok hátterében) zsarolhatóvá válnak és onnantól kezdve irányíthatók a mindenkori szerb hatalom részéről. Hogyan küzdhet a magyar ügyekért, ha a damoklészi kard ott lebeg a feje felett?  

Tudom, most egyesek azt fogják mondani, a mi közösségünk is csak a jelenlegi szerb társadalom tükörképe és itt így működnek a dolgok. Ha nem így csinálja, nem tud érvényesülni és a közösségünk dolgait sem tudja előrébb vinni, mert kimaradunk a „pénzek” elosztásánál. De, nézzük meg mik az ilyen magaviseletnek a következményei? Az egyszeri emberek elfordulnak a politikától, elfordulnak a magyar érdekképviselettől, mert azt látják egyesek vagyona szavazataiknak köszönhetően évről évre gyarapodik. Inkább a szerb „polgári” előjelű pártokra szavaznak. A fiatalok látván a mostani politikai elit  meddőségét (a „legnagyobbnak” a felelőssége is a legnagyobb!), illetve eredménytelenségét, jogosan lázadoznak és lázadásukban a radikalizmus felé sodródnak. Ez miatt (is) elveszik az a bizalom a politikusok és a választók között, ami nélkül nem lehet eredményeket elérni. A javak megszerzése elhomályosítja az ideológiát, a magyar autonómiát aprópénzre váltják fel. Majd szándékosan tévútra vezetik a Vajdaság autonómia meséjével. De, erről a témáról egy másik írásban. Egyszerűen eltűnik az ideológia és csakis a pénz tartja össze a gépezetet. Ha ez elfogy…Ismerik a patkányok és a hajóról szóló közmondást. Mi a kiút? Vissza kell hoznunk a közéletbe azokat az erkölcsi mércéket, amelyeket minden keresztény értékrendet valló ember ismer. Meg kell szüntetnünk a kettős beszédet. Nem lehet egyet mondani Budapesten és Brüsszelben, valami mást Belgrádban és egy harmadikat a délvidéki magyarságnak. Vissza kell hoznunk a politikai közbeszédbe a magyar autonómiát, területit, perszonálist és a települési önkormányzatok rendszerét. Közigazgatási reform, valós decentralizáció, többlet demokrácia!

Olyan értékek mentén kell állást foglalnunk, mint a becsületesség, a tudás megbecsülése, a tanulás, a munka, a munkából való megélhetés, a tisztességes életkörülmények, a szociális jólét, a családvállalás,  a társadalmi szolidaritás, a szavakat tettek kövessék, a politikai felelősség alkalmazása stb.

Mindez nem lesz könnyű. Tisztában vagyok vele, de számunkra más kiút nincsen. Nem tarthat örökké ez az iránytűt és értékrendet vesztett társadalmi hanyatlás. A kérdésem csupán ez: képesek vagyunk-e  rá?   Vagy már mi is elsajátítottuk a bizánci populista politizálást és nem tudunk vele szakítani?