A
napok leggyakrabban emlegetett híre a 175km hosszú határzár
Magyarország és Szerbia között. A (vélhetően) szögesdróttal
ellátott kerítés elvileg azért épül, hogy ellehetetlenítse azt
a menekültáradatot, amely egyre tömegesebb méreteket ölt.
Természetesen az intézkedés egyből politikai vitát gerjesztett
Magyarországon, Szerbiában, de az EU-ban is. Szűkebb pátriánkban
is nyilatkozatok sora látott napvilágot. Elsősorban a
magyarországi média kereste fel az itteni magyar, illetve szerb
politikusokat, majd a hazai média is bekapcsolódott. Míg a szerbiai
miniszterelnök egyenesen „auschwitzi” állapotokról beszélt,
addig mi, délvidéki magyarok már mérsékeltebben fogalmaztunk.
Talán jobban ismerjük a felmerült problémát, hiszen a
kilencvenes években, és most is (főleg koszovói romák)
betelepítésében részesedtünk/ részesedünk. A nemzetközi
szervezetek pontosan ugyan olyan fejkvóta és támogatási rendszert
alkalmaztak Szerbia esetében, mint amit a napokban javasoltak az EU
tagállamai felé. Mindenki kap belőlük egy kicsit, mellé egy kis
pénzt az elszállásolásukra, ellátásukra. Igen ám! Csak egy idő
után ezek a források elapadnak, a menekültek meg maradnak, ami
egyben az adott ország, régió, település etnikai arányának
megváltoztatását eredményezi. Ezért megértjük az intézkedések lényegét.
Végigfutva
a nyilatkozatokat azt lehet mondani, hogy lényegében minden
megszólítottnak igaza van abban amit állít. Aki útlevéllel
szeretne átmenni a határon annak eddig, de ezután sem lesz gondja.
Aki meg a zöldhatáron szeretne átcsusszanni, annak ez egy kicsit
nehezebb lesz, de a kerítés nem állítja meg. Többet fog
időzni a határ menti falvakban, és az is elképzelhető, hogy ez
miatt majd ide, a délvidéki magyarok közé húzzák fel a
menekülteket befogadó központok zömét. Az embercsempészek előre
dörgölik markukat, mert nagyobb tarifát kérhetnek az átkelésért.
Két alternatív utat is használhatnak. Bosznia, majd Horvátország,
illetve Magyarország-Szerbia-Románia hátár törökkanizsai csücskét.
Minden más csak kommunikáció, amely hosszútávon nem oldja meg a
ránk nehezedő nyomást. Ebből kifolyólag nem értem azokat a
történelmi politikusokat akik a jelen helyzetből (is) délvidéki magyar
belpolitikai „ügyet” szeretnének kerekíteni. Aki nincs velünk,
az ellenünk van alapon. Aki gondolkodni mer saját fejével, netán
kételyeinek hangot mer adni, na az egyből balliberális, vagy
szélsőjobbos címkét kap. A pirinyó gond ezzel csak az, hogy azok is akik ilyen
módon címkéznek (civil sapkában) azt mondják amit a címkézettek. Mert a (civil) címkézés közepette, a politikai szárny Budapest felé azt üzeni, hogy a
kerítés az egyetlen jó megoldás, de belföldön már a jó
megoldás esetleges délvidéki (negatív) következményeit járná körül, és egy egységes platform elfogadását javasolja. Bevallom, nekem ez egy kicsit ellentmondásos, de hát a politika az
már csak ilyen.
Ada,
2015. június 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése