Merre
tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?
Az
utóbbi hetekben sokan és sokfélén tették fel/ válaszolták meg
ezt a kérdést. Nekem is ez a szándékom. Meglátásaim szerint az
első lépés az volna ha a mindenkori Magyar Nemzeti Tanács
függetlenítené magát a politikai csatározásoktól.
Természetesen ehhez két alapvető feltételnek kell eleget tenni.
Egy: a politikai pártoknak le kell szokni arról, hogy az MNT-ét
csak zsákmányként, illetve pénzeszsákként kezeljék. Kettő: az
MNT vezetőinek egyformán kell kezelniük közösségünk minden
tagját. Civilt, politikust, szavazót, minden délvidéki magyart.
Ha ez megtörtént, jöhet a következő lépés. Az MNT közösségünk
érdekérvényesítő testülete kell, hogy legyen. Nem korlátozhatja
magát csak a négy, a nemzeti tanácsokról szóló törvény által
előírt hatáskörökre(tájékoztatás, oktatás,
kultúra,nyelvhasználat). A MNT-nak joga és kötelessége kilépni
ebből a keretből, ha azt a közösségi érdek megköveteli. Még
akkor is ha az csak erkölcsi vagy politikai állásfoglalás
szintjén marad. Formálnia kell a közvéleményt, példát kell
mutatnia. Vezetnie kell! Csakis így tudja kivívni azt a társadalmi
elismerést, amely a MNT széleskörű elfogadottságához szükséges.
Mindezt egy példával támasztom alá. A monarchiai szerbeknek
egyházi autonómiájuk volt. Ennek köszönhetően, úgy-ahogy de
meg tudták tartani nemzeti identitásukat, anyanyelvüket, iskolákat
tartottak fenn, értelmiségieket, gazdag kereskedőket termeltek ki.
Egyszer évente rendezték meg az egyházi gyűléseket, ahol
rendszerint szerb(területi) autonómiát követelték, amire
reálisan nem volt törvényes felhatalmazásuk. Azonban, ez nem
gátolta meg őket abban, hogy politikailag állást foglaljanak.
Később, ezek az állásfoglalások voltak a Szerb Vajdaság
eszmeiségének meghatározói, illetve cselekvési tervük alapja.
Majd Budapesten megalakult a Matica Srpska, mint kultúr- egyesület.
Ha azt a mai nyelvezetre fordítanánk, akkor civil egyesületről
beszélhetnénk. Nos, ez a Matica, ez a civil szervezet, a
kezdetektől fogva támogatásra lelt a monarchiai, majd a Dunán
túli szerbség körében. Meghatározó szerepet játszott a szerb
identitás megőrzésében, fejlesztésében, majd az államiságuk
kialakításában. Miért? Mert a vezetői az egyetemes szerbséget
és annak nemzeti érdekeit tartották szem előtt. Mindig és minden
helyzetben. Nem engedték meg maguknak, hogy ilyen vagy olyan
érdekcsoportok maguk alá gyűrjék őket. És ez így ment
nemzedékről nemzedékre. Nehéz volt, de működött. Pontosan
ezért a tehetős iparosok, kereskedők, a szerb diaszpóra, a
szerbiai vajda/kenézi/királyi családok (Obrenović,
Karađorđević), de az „egyszerű” emberek is (kiadványok, újság
és könyvek vásárlásán keresztül) anyagilag támogatták
működését, amiből még az akkori szerb iskolákat, diákokat is
(ösztöndíjakon keresztül) támogatták. Egyszerűen csak azért
mert megbíztak a Maticát vezető emberekben. Pedig a szerbekre sem
lehet azt mondani, hogy mindenben olyan egységesek. És mégis.
Nem
ragoznám tovább ezt a témát, mert mindenki előtt ismeretes a
történet. Talán még csak annyit említenék, hogy a Matica most
is létezik, dolgozik, közösségi elismertsége még ma is
hatalmas. Szavának van súlya.
Most
pedig vonjunk párhuzamot a Matica Srpska, és a délvidéki
magyarság „kulturális autonómia” intézménye között, annak
vezetői (Józsa, Korhecz, Hajnal), viselkedése,
tettei(k),állásfoglalásai(k), illetve a Matica Srpska és az MNT
társadalmi elismertsége között. Ugye, hogy van hová fölfejlődni?
Ugye, hogy nem is olyan nehéz megválaszolni merre tart(son) a
Magyar Nemzeti Tanács?
Ada,
2015. június 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése