A KAKUKK TOJÁS

Az elmúlt hetekben, hónapokban, komoly társadalmi vita alakult ki a VAT helyzetéről. Egyesek a VAT megszüntetését követelik, mások köztársasági státust követelnek a Vajdaságnak. Majd vannak olyanok is akik magukat a magyar közösség képviselőinek definiálják, de nem a délvidéki magyar területi autonómiáért küzdenek, hanem kakukk tojásként a VAT autonómiájával bódítják  a délvidéki magyarokat és a budapesti politikumot. Véleményem szerint, most amikor a koszovói kérdés rendezése a végső stádiumába ért, ezzel hatalmas károkat okoznak a délvidéki magyarságnak. Ezért úgy döntöttem, az elkövetkezőkben többet foglalkozok evvel a témával és rámutatok arra milyen téves útra  terelnek minket. 

Kezdetnek, közzé teszem az újvidéki szerb nyelvű Dnevnik nevezetű napilapnak adott interjúm magyar nyelvű fordítását. Jellemző, hogy a délvidéki magyar sajtó elhallgatta megjelenését.      Az interjú 2013 január 21-én jelent meg. Eredetiben itt olvasható. A fordítást a VMDK sajtószolgálata végezte.

INTERJÚ CSONKA ÁRONNAL:  Három szintű autonómiát  kérnek a magyarok

A magyarok Szerbiában itt kívánnak maradni a szülőföldjükön és a boldogságot  az életben  nem  máshol akarják keresni. Ezért elvárják, hogy az államot, amellyel szemben jóhiszeműek és méltányosak, tegye lehetővé, hogy újból teljes mértékben úgy éljék meg mint a sajátjukat. Számukra, ez az utóbbi már  több évre visszamenőleg kérdéses, elsősorban gazdasági okok miatt. A munkanélküliség  a Vajdaság azon részein ahol a magyarok többséget képeznek nagyobb mint  a  VAT egészében, ami jelenleg eléri a dicstelen 27 %-os átlagot.

Semmi más, mint az, hogy ez a helyzet változzon, volt az az indíték  a magyar nemzeti közösség politikai képviselői számára, hogy  megfogalmazzák a vajdasági magyarok  nemzeti autonómia igényét területi elv alapján. Igaz, az elképzelés nem számít újnak, hiszen még 1995-től  jelen van a  szerbiai politikai szintéren, de  Belgrád  hivatalos álláspontja a koszovói szerbek helyzetének megoldására ismét aktuálissá tette a témát. Ez alkalommal, éppen a belgrádi hatalom politikai konszenzusára alapozva, nagyobb esélyt látnak a megvalósítására. Valóban van rá esély?

- Ahogyan a szerbiai hatalom nagy jelentőséget tulajdonít a koszovói szerbek területi autonómiára tett javaslatára, és fontosnak tartja az ott élő szerbek megmaradása szempontjából,  ugyan olyan súlyt tulajdonítunk mi is a magyar területi autonómiára tett javaslatunknak a  magyarok megmaradása szempontjából  a Vajdaságban és Szerbiában. Pontosan ez az az indíték, a megmaradás biztosítása és a szerbiai polgárok jólétének javítása, az a pont ahol azt a lehetőséget látom, hogy a mi javaslatunkat is  figyelembe vegyék, valamint a későbbiekben végre is hajtsák - mondja Csonka Áron, a  Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke.

Csonka a beszélgetés folyamán kiegyensúlyozott, higgadt és  racionális  személy hatását kelti, és akár hogyan is hangzik, az ő számára ez a politikai realitás, hogy a   magyar területi autonómia indítványának megvalósításáról a Vajdaság északi részén párbeszédre kerüljön sor a Szerb Köztársaság képviselőivel.   

     

- Ha arról kérdeznek várok-e valamilyen reakciót a javaslatunkra, igen, várom, hogy erről a javaslatról párbeszédet kezdjünk el, és hogy a mi  javaslatunkat  kellő komolysággal vegyék  figyelembe  – határozott Csonka -  Minden  ami szükséges , az a jó szándék, azután az ügyet a jogászokra kell bízni. A jelenlegi szerbiai Alkotmány lehetővé teszi azt  amiért mi is síkra szállunk, hiszen autonómiákról és a helyi önkormányzatok társulási  jogáról beszél, tehát, erről  az oldalról sincs akadálya annak, hogy ez a javaslat megvalósuljon. 

Csonka erről a javaslatról a múlt hónapban beszélt  a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának autonómia albizottsága előtt, amely a külhoni magyarok  kisebbségben élő  közösségek autonómiájával foglalkozik. Valójában, tételesen ismertette azokat a követeléseket, amelyeket múlt év szeptemberében fogalmazott  meg  négy vajdasági magyar párt, valamennyi  civil szervezet és magánszemély, akik szerepelnek a dokumentum aláírói között is.

- A beszámoló célja az volt, hogy  más szemszögből  mutassa be a magyarok helyzetét, annak javítását és fejlődését a  Vajdaságban, ami viszonylag új volt  az albizottság tagjainak. Elsősorban azért, mert már megszoktak egy egyoldalú tájékoztatást  a Vajdasági Magyar Szövetség részéről és azon médiáktól, amelyeket a Magyar Nemzeti Tanács tart az ellenőrzése alatt – állítja a VMDK vezetője.

A budapesti összejövetelen  részt vett a Magyar Remény Mozgalom elnöke, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke és a Magyar Polgári Szövetség elnöke . A  Vajdasági Magyar Szövetségnek nem volt hivatalos képviselője, de  a párt érdekeit bizonyos értelemben  Korhecz Tamás a  szerbiai Magyar Nemzeti Tanács elnöke képviselte.

- Azt gondolom, hogy Korhecz Tamás fellépése sajátos meglepetés volt, mivel, tudtommal, első alkalommal mondta ki magyarországi politikusok előtt, hogy az  eddigi  „autonómia” koncepció, amelyet a nemzeti tanácsokról szóló törvény jelenített meg, a gyakorlatban nem hozta meg a várt eredményeket.  Ismertette  a legutóbbi népszámlálási adatokat mi szerint megközelítőleg 40000-el  kevesebb magyar van Szerbiában az előző népszámláshoz képest.  Korhecz elismerte, hogy valami nem működött jól az előbbi időszakban és kifejtette véleményét miszerint a területi autonómia volna az a hosszú távú megoldás ami szavatolná  a magyar közösség  megmaradását  Szerbiában - mondta Csonka.

 Csonka számára ez nem jelent változást a VMSZ politikájában. A magyar területi autonómia elképzelés kereteit ismertetve,  emlékeztet arra, hogy a 2008-as választásokon szerepelő Magyar Koalíció  létrehozása előtt, a  három magyar párt megfogalmazta a három szintű autonómia koncepciót. Nem bírja említés nélkül hagyni, hogy a VMSZ a választások után  nem csak a koalíciós partnereit felejtette el, hanem a közös választási programot is.

Ebben a közös programban domináns helyet foglalt el a Vajdaságban élő magyarok számára elfogadható háromlépcsős autonómia követelés: az első fokozatot  képezné  a területi autonómia, amely a tartomány északi részén,  ahol a magyarok képezik a lakósság többségét, nyolc község egyesülésével alakulna. Adva lenne  annak a lehetősége is, hogy  népszavazás útján más önkormányzatok is társuljanak. Ezt követően, azok a települések ahol  a magyarok vannak többségben, azon helyi önkormányzatok speciális státussal rendelkeznének, míg a harmadik szintet a személyi elvű autonómia képezné, melynek megtestesítője  a nemzeti tanács.  Természetesen  nem olyan formában és tartalommal ahogyan azt előírja a 2009-es törvény- aláhúzza a beszélgetőtársam.

Kérem, hogy magyarázza meg, hogy a községek egyesülése hogyan járulna hozzá az ott élő magyarok helyzetének javulásához, hogyan élesztené fel a gazdaságot, hogyan  csökkentené  a munkanélküliséget, hogyan akadályozná meg  a külföldre,  vagy a nagyobb városokba való távozást. . .

- Jogunk lenne arra, hogy mi szabályozzuk a régiónkat érintő fontos kérdéseket  – válaszolja- A Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara adatai szerint ebből a régióból, amely az általunk elképzelt régiónak jó részét lefedi, a 2011-es évben  1,5 milliárd dollár árú kivitel volt. Ebből a községek csak morzsányit kapnak  vissza a helyi önkormányzatoknak való átutalások alkalmával. Azonban, mint régió fellépnénk annak érdekében, hogy ezen összegek nagyobb része a régióban maradjon. Ez segítene nekünk abban, hogy javítsunk a lakosság életkörülményein, elsősorban, hogy hatással legyünk a nem létező infrastruktúra problémájának megoldására. Ennek a körzetnek nincsen megfelelő vasúthálózata, az itt haladó autópálya csak részlegesen érinti régiónkat, itt hajtották végre a legsikertelenebb privatizációkat Szerbiában, a munkanélküliség nagyobb a vajdasági  átlagnál, amely eléri a 27 százalékot. Nem is kell csodálkozni azon, hogy az emberek állandóan elvándorolnak, hol nagyobb városokba, hol külföldre. 

- Vajdaság autonómiája, vagyis ami maradt belőle, nem elegendő  ezen problémák megoldására- mondja a beszélgetőtársam- A vajdasági autonómiának nincsenek mechanizmusai a nemzeti közösségeket érintő problémák megoldására, olyan mértékben, amely az nekik szükséges – emeli ki Csonka.

 Zavarja a mantraként használt multikulturalizmus kifejezés, mert, állítása szerint, az csak  papíron létezik. A gyakorlatban, mondja, egész más a helyzet: - Tessék csak kipróbálni! Kérjen csak kétnyelvű anyakönyvi kivonatot (szerbül és az adott nemzeti közösség nyelvén) , vagy próbáljon saját anyanyelvén fordulni az állami szervekhez. Egyebekről nem is beszélve.                                                                                                                                          

A végén, rámutat arra, hogy a szerb államba vetett bizalom a magyarok körében drasztikusan csökkent a 90-es évek folyamán, amikor tisztogatásokat hajtottak végre a vállalatokban, a rendőrségen, a bíróságokon, majd a tömeges mozgósításokat követően, amikor a magyarokat kivezényelték a volt Jugoszlávia minden lehető frontjára.

- Ez a bizalom részben visszatért, de továbbra is messze van a kívánatostól, hiszen a magyarok számára nincsen biztosítva a részarányos képviselet az állami szervekben, a gyakorlatban az anyanyelv használatának joga el van hanyagolva és ez a nemzettársaimnál olyan érzés vált ki mintha Szerbia nem édesanyaként bánik velünk, hanem mostohagyerekként kezel.  Mi, az indítványunkon keresztül, melyet igazoltnak tekintünk a magyarok megmaradása szempontjából, egy demokratikus párbeszédet szeretnénk elkezdeni a szerbiai hatalommal, és azt szeretnénk elérni,  hogy a magyarok teljes mértékben éljék meg Szerbiát mint saját államukat, mert Szerbia a mi államunk is   - állítja Csonka.

Kolundžija Denis

Újvidék- Borko Ilić gyöngyszemei

2013. január 22. [15:51]

VMDK: Elfogadhatatlan Borko Ilić újvidéki polgármester-helyettes kijelentése

Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke reagált az Újvidéken történtekre, pontosabban arra, hogy tartományi székvárosban a városi buszok irányjelző feliratait latin betűsről cirill betűsre cserélte a helyi vezetőség. - Vukašinović Éva, a kisebbségek jogaival foglalkozó vajdasági ombudsman-helyettes hivatalosan figyelmeztette a városvezetést, hogy az alkotmány a kisebbségi nyelvek és írásmódok használatát is előírja a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód mellett. Az ombudsman-helyettes már megfogalmazta, hogy melyek a törvény által előírt normák a hivatalos nyelvhasználatra vonatkozólag, ezért erre nem szeretnénk külön reagálni, megvárjuk mit lép az újvidéki városvezetés - mondta Csonka Áron, majd hozzátette:
- Elfogadhatatlannak tartjuk azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a polgármester-helyettes tett. Amennyiben ezek tényleg az ő szavai és nem értelmezte félre a sajtó, akkor elfogadhatatlanok azok a nyilatkozatok, amelyeket a napokban olvashattunk. Az egyik az, hogy a kisebbségi írásmódot nem kell alkalmazni, azért mert egyetlen kisebbség sem éri el a 15 százalékot Újvidéken. Ez nem helyes törvénytolmácsolás, hiszen a szerb alkotmány szavatolja a szerzett jogok kategóriáját és tiltja azok csorbítását. A város statútumában is benne van, hogy a szerb mellett hivatalos használatban van a ruszin, a szlovák és a magyar. Erre a jogalapra hivatkozva értük el annak idején, hogy Újvidék be- és kijáratánál a helységnévtáblák ki legyenek írva több nyelven, tehát a kisebbségi nyelveken, köztük magyarul is. A polgármester-helyettes másik elfogadhatatlan nyilatkozata az, hogy a magyarok más szerbiai állampolgárok kárára tanulhatnak a saját anyanyelvükön. Én erre szeretnék kitérni, ugyanis a magyarok ugyanolyan adófizetői ennek az országnak, mint minden más állampolgár, és a magyarok adójából is pénzelik az oktatást és az állami intézményeket, amelyek oktatással foglalkoznak. Ha ilyen logikával gondolkodnánk, akkor fordítva is feltehetnénk a kérdést, hogy akkor most a magyar és más nemzeti közösségek pénzelik a szerb nemzetiségűek oktatását is? Ez a nyilatkozat szerintünk nem helytálló, és ha tényleg valósak, nem pedig félreértelmezések következményei, akkor ilyen nyilatkozatokért más, civilizált országokban a politikusok fel szokták ajánlani a lemondásukat.
(ká)
Forrás: http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14770/VMDK-Elfogadhatatlan-Borko-Ilic-ujvideki-polgarmester-helyettes-kijelentese.html

KORHECZ KONTRA PÁSZTOR

                 Az igazság „fájni fog”. Elkúrtuk, hazudtunk?

A címben szerepelő fogalmakat nem azért elevenítem fel, mert a magyarországi politikumról akarok írni. Hanem azért, mert az idei év első bejegyzésével egy kicsit visszakanyarodok a tavalyi évhez. Nem csak azért, mert az év végére besűrűsödtek a teendőim, ami miatt  nem maradt időm az írásra, hanem azért is, mert a téma most is aktuális. Például azért, mert készítettek két évértékelő interjút két délvidéki politikussal.

Legtöbbször átsiklok az ilyen interjúk felett, leginkább azért, mert a pártlappá züllesztett napilapunk hasonló írásaira egész egyszerűen nem vagyok vevő. De most mégis beleolvastam a két vezető interjújába, akik elvileg ugyanazon politikai opcióhoz tartoznak, mégis - ahogyan az olvasás közben kiderült - igen eltérően nyilatkoztak a párt politikájáról és politikai sikereiről.

A pártelnök hozta a szokásosat: bár minden megváltozott körülöttünk május 6-a után, továbbra is mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak. Rózsaszín szemüveg, sikertörténetek tömkelege. Egyfélét mondunk Brüsszelben, mást Budapesten, harmadikat Belgrádban. Egyszer nem szavazzuk meg a Vajdaság költségvetését, mert nincsen meg a hét százalék,  aztán szépen, csendben, a bársonyszékért megnyomjuk a zöld gombot. Majd elkezdünk Vajdaság megalázásáról beszélni.

A budapesti liberális körökhöz tartozó lapnak  azt nyilatkozzuk, hogy hosszú távon a kisebbségi magyar politizálás halálra van ítélve és vesztesek leszünk (talán ezzel magyarázzák a belgrádi tagtoborzást). Az itthoni médiában pedig arról beszélünk, hogy csak az etnikai politizálás az egyetlen és igaz, azok a magyarok pedig, akik más magyar pártokban politizálnak, nemzetárulók, a többiek meg janicsárok (ez a logika szerint, aki magyar pártban politizál az kevesebbet ér, mint az a magyar, aki szerb pártban van?). Ugyan szavainkkal támogatjuk a területi magyar autonómiát, de megelégszünk a korlátozottabb kulturális autonómiával.

Annál nagyobb figyelmet érdemel a másik interjú. Bevallom, kellemesen csalódtam. Nyíltan kimondták, hogy a délvidéki magyarság száma drasztikusan csökkent az elmúlt 9-1O év alatt, a magyarok helyzete egyre rosszabb, és ha ez így folytatódik, akkor bedől a délvidéki magyarság intézményrendszere (?), onnan meg  már nem lesz visszaút. Az okokat boncolgatva megjelölte a politikai és közéleti közeg mulasztásait, a hosszú távú intézkedések és programok hiányát. Elmondta egyúttal azt is, hogy a megoldást a tükör jelentené, ha szembenéznénk a reális helyzettel, az igazság pedig „fájni fog”. Kiutat a nyilatkozó politikus a keresztény értékeken alapuló társadalmi viszonyok kialakításában látja, szerinte nagyobb hajlandóságra van szükség a gyermekvállalás területén. Ezért egy demográfiai stratégia megalkotásában gondolkodnak az MNT-ben. Ezt azonban egyedül nem fogják tudni végrehajtani. Ehhez társadalmi konszenzus szükséges.

Néhány fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Ha abból indulunk ki, amit a pártelnök már többször is hangsúlyozott, hogy az MNT egy párti politikát folytat, akkor miért van az, hogy a két  vezetőnek ennyire eltérő a véleménye és a helyzetértékelése?  Ha az MNT elnöke nem lepődött meg a népszámlálási adatokon, és előrelátta azokat a folyamatokat, amelyek ide vezettek, miért csak most fogalmazta meg őket? Miért nem figyelmeztetett előbb? Vagy ha megtette, miért nem vették figyelembe a véleményét? Vajon jól értelmezem: a párt vezetőit az igazság mellőzésével vádolja? Lehet-e ez az első törésvonal a párton belül?

És kit terhel a felelősség a téves politika folytatásáért? Kik azok, akik nem tették a dolgukat megfelelően? Várható-e irányváltás? Vajon szétválhat az MNT és a VMSZ akarata?

Remélhetőleg válaszokat is kapunk…

     További olvasnivalók itt és itt

EGY INTERJÚ

Nem csak autonómiát – munkát, családot, szolidaritást is

A Vajdaság Ma interjúja Csonka Áronnal, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökével

Újra be kell építenünk a közbeszédbe a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását, mondta Csonka Áron, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a Vajdaság Mának adott interjújában. Szerinte ugyanis válságban van társadalom értékrendszere.

A 2012-es év legfontosabb eseményeinek egyike a választás voltak a politikában. Merre mozdította az előző év a VMDK-t?

- Ami a választásokat illeti, ismert az eredményünk. Koalíciónk bejutott a szerb képviselőházba egy képviselővel, és így mi is parlamenti párt lettünk. A Mindannyian Együtt koalíció azóta is működik, eddig két olyan kérdésben szólaltak fel, ami számunkra, a vajdasági magyarság számára is kiemelt fontosságú. Az egyik a vajdasági költségvetés módosító indítványa. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy az ominózus hét százalékon belüli nagyberuházásra fordítandó keretből egyenlő mértékben jusson a különböző mikrorégióknak. Sokszor elmondtuk már, de továbbra is szükség van a közlekedési hálózat fejlesztésére, a gazdaságot serkentő intézkedésekre. Ahhoz, hogy élhetőbb legyen a szülőföld az itteni magyarságnak, javítanunk kell az életkörülményeken.

Melyik az a terület, ahol a VMDK konkrét lépésekre készül?

- A legközelebbi konkrétum, ami ránk vár, az a bíróságok kérdése. Legjobb tudomásom szerint hamarosan napirendre kerül az igazságügyi rendszer újbóli átalakítása. Ezen a területen azt szeretnénk elérni, hogy a magyarok által lakott községek mindegyikére, így például Adára is kerüljön vissza az önálló bíróság. Itt 2011-ben elfogadott az akkori önkormányzat egy határozatot, amiben a bíróság visszaállítását kértük. Ez a határozat él, és azért aktuális, mivel a kiszivárgott információk szerint a zentai bírósághoz csatolnák Adát is, ami azt jelentené, hogy az ittenieknek továbbra is utazniuk kellene.

Két felszólalást említett, ami jelentős a vajdasági magyarok számára is. Vajdaság költségvetése volt az egyik.

- A másik kérdés a kis értékű lopásokkal kapcsolatos, a határérték elmozdítására vonatkozott, amit nemrégiben tizenötezer dinárról ötezerre módosítottak. Szerintünk ebben az esetben a zéró tolerancia az egyetlen elfogadható opció. Folytatódik az aláírások gyűjtése, eddig több mint tízezer ember támogatását gyűjtöttük be, az elfogadott módosítással nem szabad megelégednünk.

Mi volt a legfontosabb tapasztalata az elmúlt évnek? Merre lép tovább a párt?

- A választásokon az emberek kevésbé figyeltek a helyi értékekre, a helyi arcokra, politikusokra. A tartományi és köztársasági kampányok elvonták a figyelmet, az emberek könnyebben szavaztak helyi szinten is azokra a csoportosulásokra, akikre a felsőbbeken. Erősítenünk kell a helyi szervezetek munkáját, hiszen mi továbbra is alulról felfelé akarunk építkezni, és az elkövetkezőkben is ez lesz a cél. Tavasszal vár ránk egy kongresszus, ahol megfogalmazzuk a célkitűzéseinket, álláspontjainkat. Mi már ezzel is a következő választásokra kezdünk készülni. Fontosnak tartjuk például a kereszténydemokrata értékeket, azért is, mert úgy látom, a társadalom értékrendszere válságban van.

Hogyan tud erre a válságra a politika választ adni?

- Szükség van arra, hogy újra beépítsük a közbeszédbe például a területi autonómiát, a tisztességes munka, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdését, az emberi jogok tiszteletben tartását. Azok a fogalmak fogják meghatározni a jövőképünket, amelyekbe mi most belekapaszkodunk, mi pedig azokat támogatjuk, amelyek biztos alapot adnak a fejlődéshez.
Ami még talán fontos volt a 2012-es évben a magyar-szerb kapcsolatépítés területén, az a két ország elnöki találkozója. 2013-ra várható az a folyamat is, amely egy kölcsönös főhajtással egyfajta megbékélést is hozhat a két nemzetnek, gondolva itt konkrétan a második világháború áldozatainak emlékére. Erre mindenképpen szükség van, de emellett nem szabad elfeledkezni a még mindig nyitott kérdések lezárásáról sem.

A koszovói kérdés és a költségvetési vita mintha valamelyest aktualizálta volna Vajdaság autonómiájának a kérdését is. Mikrorégiók fejlődését, decentralizációt említett a közigazgatás és a gazdaság összefüggésében is. Milyennek látja a vajdasági autonómia jelenét, jövőjét?

- Az év vége felé Vajdaság és Belgrád viszonya feszültté vált ezzel kapcsolatban. És úgy tűnt, hogy sokak számára a tartomány autonómiája előrébb került a nemzeti autonómiánál. Mi amellett, hogy Vajdaságnak minél szélesebb körű autonómiát szeretnénk, úgy gondoljuk, hogy pillanatnyilag nekünk is a magyar autonómiát kellene előtérbe helyeznünk.

A politikai beszédeken edződött fül szkeptikus az efféle kijelentésekkel szemben. Valóban járhatónak látja ezt az utat? Miért tartja ezt az opciót jobb lehetőségnek a vajdasági autonómia erősítésénél?

- A koszovói szerbek területi autonómiája számunkra is alapot teremthet abban a kérdésben, hogy hogyan alakítsuk a sorsunkat. A kulturális autonómia kevés. A nemzeti autonómia azt jelentené, hogy magunk dönthetnénk gazdasági kérdésekben is, és ez talán a legfontosabb előnye. Ez kiharcolható, csak tudatosítani kell az emberekben. Ki kell állnunk magunkért.
Pál Zsófia
Forrás: http://www.vajma.info/cikk/tukor/5366/Nem-csak-autonomiat-8211-munkat--csaladot--szolidaritast-is.html

KARÁCSONY

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KíVÁNOK!

LEVELEM A VAJDASÁG MA HíRPORTÁL SZERKESZTŐSÉGÉNEK

Tisztelt szerkesztőség!

Az Önök hírportálján a Kárpát-medence  rovatban, A határon túli magyar autonómia-törekvések címmel (http://www.vajma.info/cikk/karpat/9141/A-hataron-tuli-magyar-autonomia-torekvesek-tamogatasa.html), 2012. december 20-ai keltezéssel megjelent cikk kapcsán szeretnék pontosítani és ismertetni néhány szempontot.

1.      A cikk alcímében szerepelő „A vajdasági magyarság autonómiáját állították példaként a Nemzeti Összetartozás Bizottsága albizottságának ülésén” állítás, tudomásom szerint, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Ezen az ülésen  az MNT jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli tervekről hallhattunk ismertetőt.

2.      Egyben szeretném ismertetni a közvéleménnyel, hogy ezen az ülésen a VMDK kérésére, írásos formában ismertetve lett a NÖB autonómia albizottság tagjaival, és a jelenlévő meghívott vendégekkel, az a  15 pontot tartalmazó „ A  VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG AZONOSSÁGA MEGŐRZÉSÉNEK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK ALAPKÖVETELMÉNYEI” című dokumentum, amelyet 2012. szeptember 27-én Újvidéken elfogadta négy délvidéki magyar párt, civil szervezetek, egyének, valamint petíció formájában több százan támogatták. (http://www.vmdk.org.rs/hirek/129-a-vajdasagi-magyar-koezoesseg-azonossaga-megorzesenek-es-fejlodesenek-alapkoevetelmenyei).

3.      Kifejeztük véleményünket, hogy a koszovói kérdés rendezése során, az ott élő szerbség részére emlegetett széles körű területi autonómia, megvalósulásának esetén, jó példa lehet a vajdasági magyar területi autonómia vonatkozásában is. Ebből a megfontolásból nem tartjuk célravezetőnek azt a tendenciát, hogy egyes magyar politikai erők, a délvidéki magyar területi autonómiával szemben, előtérbe helyezik  a Vajdaság autonómiájáért folytatott politikai harcot, azt a látszatot keltve, hogy a Vajdaság autonómiája egyet jelent a magyar autonómiával.

4.      Biztatónak találjuk az MNT elnökének Budapesten elhangzott mondatait, miszerint elfogadhatónak tartja a  fent említett dokumentumban megfogalmazott 15 pontot, tisztában van a jelenlegi Nemzeti Tanácsokról szóló törvény által állított korlátokkal és azzal, hogy a vajdasági magyarság megmaradását és fejlődését, hosszú távon csak a területi autonómia biztosíthatja.

5.      Zárszóként, Szili Katalin elnök asszony mondatát idézném: 

       „ Legyen a 2013-as év  a cselekvés éve”

Tisztelettel,

Csonka Áron

a VMDK elnöke

Ada, 2012.12.20

AMI HAZUGSÁGGAL KEZDŐDIK, AZ HAZUGSÁGGAL IS VÉGZŐDIK...

ELSŐ TÉTEL

Joseph Goebbels a Harmadik  Birodalom propaganda főnökének tulajdonítják azt a mondást, hogy ha egy (fél) hazugságot sokáig mondogatsz és a sajtóban igazságként állítod be, azt egy idő után az emberek elfogják hinni és igazságnak fogják tartani. Napjainkban  néhány ilyen fogalmat az egypárti magyar sajtó mantraként emleget. Az egyik az az egypárti kulturális "autonómia nagyszerűsége". De, hogyan lehet valami nagyszerű, ha az hazugságokon alapszik? A teljesség igénye nélkül, felsorolnék néhány tényt, ami igazolja kijelentésemet. Volt egyszer egy hárompárti Magyar Koalíció. Volt egy közös autonómia koncepciójuk. Az egypárt elnöke fittyet hányva koalíciós partnereire külön megállapodást kötött az akkori szerbiai politikai elit vezetőjével (Óbecsén ellenzékbe taszította a VMDK-ás "koalíciós partnert"). A szocialista internacionáléhoz tartozó tábor (MSZP-Bajnai Gordon és DS-Boris Tadic) által  istenített Nemzeti Tanácsokról szóló törvényt megszavazták, négy délvidéki magyar párt és számos civil szervezet tiltakozása ellenére. Miért tiltakoztak? Mert nem tartalmazta a MK autonómia koncepciójában foglaltakat, és a kompromisszumok, kompromisszumaként jött létre. Egy ilyen tervezet nem előrelépést, hanem hátralépést jelentett. Autonómia- valós autonómia nélkül. Szerbia kapott egy kirakat törvényt Brüsszel felé, míg az egypártiak megkapták a harminc ezüstöt. 
A "leg európaibb" törvénynek nevezték Budapesten. Míg le nem fordították magyarra. Utána magyar narancs lett belőle. A törvény alkalmazását számos botrány és törvénysértés sorozata kíséri. Titkos adatbázisok kidolgozása az egypárt részéről, a külön választási névjegyzék adataival való visszaélés ( amit a szerbiai adatvédelmi biztos is megállapított és elmarasztalt), majd a híres "zentagunarasi beszéd".   
Az egypárti MNT mostani elnöke végig tagadta, hogy ő lesz a listavezető és azt is, hogy ő számít az elnöki szék várományosának.  Megalakulását követően  gyorsan beigazolódott a törvény gyengesége, ami a tiltakozókat igazolta. Arra viszont elegendőnek bizonyult, hogy az egypárt, más fórumokon megcsappant politikai befolyását, az egypárti MNT-én keresztül egyensúlyozza. Még jobban maga alá gyűrte a délvidéki magyar médiát, oktatást, kultúrát, civil szférát. A magyarországi adófizetők pénzét osztogatva kliensi viszonyokat építenek. Ma a kisebbségi magyar társadalomban olyan helyzetben vagyunk mint a legsötétebb milosevictyi időkben. Ha nem sorakozol fel, nem juthatsz munkához. Nem lehetsz iskolaszéki tag, intézmény igazgató, bizottsági tag, igazgató, oktató, könyvtáros, újságíró, színházas stb. Egyszerűen nem a rátermettség, iskolai végzettség, hanem a párt könyvecske számít. És aztán csodálkozunk miért fordulnak el az emberek (főleg a fiatalok) a politikától? A kiélesedett kenyérharc csak fokozza ezt az állapotot. Az emberek meg vannak félemlítve és zsarnokok uralkodnak felettük. Nem mer senki sem lázadni. Emelt fővel járni. Az értelmiségünk- ha lehet ilyenről beszélni- is besorakozott. Hallgatnak. Cinkosok lettek. Az helyett, hogy a délvidéki magyarság jövőjét meghatározó egyéniségei legyenek, beültek a hátsó padokba és vegetálnak. A markukat, azt azért tartják. Mert valamiből meg kell élni. Szomorú helyzet. Egyedül néhány baloldali értelmiségi a Napló Kör társaságból mer megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy igazi társadalmi párbeszéd kialakulásához azonban ez nem elegendő. Kanyarodjunk vissza.

MÁSODIK TÉTEL

Azt mondják a legnagyobb "sikere" a kisebbségi "autonómiánknak" az ösztöndíj program. Ez vitathatatlan. Mi a vitatható? Az állítás első része. Ehhez nem kellett MNT. Csak egy egész Délvidéket átfogó ösztöndíj alap. Három, esetleg öt ember elegendő volna a pályázatok lebonyolítására. Olcsóbb is lenne mert a  MNT költségvetésében megmaradna a rengeteg sóhivatalban dolgozók (nem kevés) fizetése és egyéb járandóságuk. Mivel Szerbiában élünk, csak gondoljunk  vissza a Matica Srpska és a Tököliánum  formájára és szerepére a szerbek nemzeti felemelkedésében.  A 25 pontos ösztöndíjas történet is csak azt bizonyítja, hogy az adóforintokat kliensi rendszer építésére használják (meg a diplomahonosítási költségek részleges visszatérítésére szánt forintokat is).  Az esély egyenlőségi biztosnak beadott észrevételünk némileg enyhített a helyzeten, így a tanulmányi eredmény kerülhetett előtérbe (ami a normális) és a diákok széles köre pályázhatott  ösztöndíjra.

A "második legnagyobb MNT siker" az a magyar diákok "felzárkoztatása" a három  éves (szakma) iskoláztatásról a négy éves (technikum, gimnázium) irányzatokra. Nos, ez így, ebben a formában nem fedi a valóságot. Akik az oktatásban dolgoznak azok tudják, hogy az általános iskola végén egy fajta "kis érettségit" kell "tenniük" a végzős diákoknak, ami egyben a középiskolába való felvételit is  jelenti. Ha tudjuk azt, hogy a diákok akár O (nulla) ponttal is bejuthatnak négy éves szakra, akkor ez a "siker" már nem is olyan fényes. A gimnáziumi "őrület" keltése sem jó. Igen, szükségünk van egyetemet végzett emberekre, de szükségünk van jó műszaki szakemberekre is. Meg mesterekre is. Mi a "kis érettségi" hátulütője? A három éves szakok üresednek, eltűnnek. Velük együtt az oktatók is. A négy éves oktatás tempóját meg nem tudja minden diák felvenni. Ha nincsen alternatíva, kieshetnek a rendszerből. Mint mindenben, itt is fontos a megfelelő tervezés és az egyensúly.