Janus hónapjának
első napjai csak úgy zengtek a múltévi visszatekintésektől, illetve az
idei évre szőtt tervek zajától. A népi mondás szerint ember tervez, Isten végez.
Ezért írásomban nem a terveket tekintem
át, hanem a múltat. Annál is inkább a
múltat, mert az már megtörtént, elvégeztetett. Lassan egy éve, hogy azt mondták
a vajdasági/délvidéki magyarságnak elemi érdeke a kormányzati szerepvállalás.
Felejtsék el a múltat, meg a szendvicseket, Arkan és Milosevic embereit. Mert
azok időközben megváltoztak. Igaz, Szrebrenicát még vitatják, meg a boszniai
Szerb Köztársaságot is Szerbiához csatolnák, meg továbbra is Oroszország felé kacsingatnak,
míg az EU-ra esküdöznek. De hát ezek csak jelentéktelen részletek. Nekünk meg
ott kell lennünk Belgrádban, tűzközelben. Ahol a döntéseket hozzák. Csak így
tudjuk érvényesíteni jogainkat. Miniszterek nem kellenek, elegendőek az
államtitkárok. Azok is csak a kimondottan kisebbségi gondokkal foglalkozó
minisztériumokban, mint a turisztikai, mezőgazdasági, építészeti, egészségügyi,
szociális és munkaügyi minisztérium. Milyen oktatás, kisebbségi igazgatóság
(valamikori kisebbségügyi minisztérium), belügy, önkormányzati minisztérium meg
ehhez hasonló sóhivatalok! Ezek nem érdekesek számunkra. Mert megmaradásunk
záloga a jól megfogalmazott prioritások. Hiszen a falusi turizmus fejlesztése
nagyobb súllyal bír mint az anyanyelvű oktatás biztosítása. Hagyományos
disznóvágás, magyaros kolbász, pálinka meg a délvidéki vágta. Mangalicában él a
nemzet! Meg hát most még vagyunk e vidéken, hadd lássák azok a fránya turisták
hogyan is élnek az utolsó mohikánok. Nyújtsuk be nekik a cirill betűs csekket.
Utánunk úgyis vízözön. Szerencsénkre, sikerült kieszközölni a koalíciós
szerződés nyilvánossá tételét. Legalábbis a nem titkosított részét (azt nem kell mindenkinek tudni, hogy
kiegyeztek Vajdaság körül). Nézzük meg,
milyen sikertörténeteket köszönhetünk e kiemelten fontos dokumentumnak:
Ø
A bérek és nyugdíjak csökkentése,
életszínvonalunk rohamos zuhanása, a kivándorlás gerjesztése
Ø
A közszférában dolgozók (tanárok, egészségügyi
munkások, közigazgatási dolgozók) bérének csökkentése és közelgő elbocsájtásuk
előkészítése
Ø
A munkások gátlástalan kizsákmányolását és elbocsájtását biztosító munkaügyi törvény
megszavazása
Ø
A nyugdíjaztatási korhatár további növelése
Ø
Az egészségügy, oktatás hanyatlása
Ø
A mezőgazdasági támogatások csökkentése
Ø
A
vajdasági autonómia további szűkítése (az új statútum elfogadásával)
Ø
A vajdasági termőföldek arab és más külföldi állampolgároknak való
kiszolgáltatása
Ø
Az ország további eladósítása külföldi
kölcsönök felvételével (dédunokáink is fizetni fogják)
Ø
A kollektív bűnösség méltánytalan kezelése -
Csúrog, Zsablya, Mozsor magyarjai továbbra is csak egyéni kérelemre indíthatják
el a rehabilitációs folyamatot, de anyagi kárpótlást már nem kérhetnek a
határidő lejárta miatt, a szerb államfő
a mai napig nem kért bocsánatot az 1944/45-ben történt délvidéki vérengzésekért
Ø
Megszavazták a köztársasági költségvetést a
Vajdaságnak járó 7% nélkül
Ø A magyar autonómia ügyet nem képviseltek a szerbiai
szkupstinában
A lista igazán fajsúlyos és sokatmondó. Nem is értem a lakájmédia miért nem
akar vele foglalkozni? Mert kell ennél
jobb? Kell ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése