2015. december 30., szerda

2015. december 29., kedd

2015. december 18., péntek

Az 50 milliárd forintos kérdés

Ha valaki a fentiek alapján Rózsa Gyurira és a Kapcsoltam című műsorra gondol, hát nagyot tévedne. Ez nem az a játék. Ennél sokkal nagyobb, és nem annyira közönségbarát, de még szórakoztató sem. Ez a játék egy gazdaságfejlesztési stratégiával kezdődik és mutyilistával végződik. Vagyis, majdnem azzal. Mert ennek van/volt  előzménye.


Az elmúlt 20 évben a délvidéki magyar szavazókat a szerbiai, tartományi, önkormányzati dinárokkal  "bódították" felcserélve vele a nemzeti autonómia eszméjét. Aprópénzre váltották. Tették ezt olyan sikeresen, hogy alig maradt haza e vidéken. Természetesen a felelősség vállalása és a bocsánatkérés (közéletből való távozás?) elmaradt. 

Amióta az eddigi dináros  ködárusítást  forintosították, a közmédiában megfigyelhetően nőtt  azoknak a cikkeknek a száma ahol  napi szinten boldog-boldogtalan kormánypárti kukutyini szárkúp melletti szervezet elnöke  elmondja milyen fantasztikus a magyar adófizetők pénzéből érkező csomag. Le a kalappal az anyaország előtt, köszönjük neki, hogy törődik velünk.

Azonban, számomra az anyaországi pénzekkel  való hivalkodás  egyszerre a politikai vereség beismerését is jelenti. Ugyanis, nyilvánvalóvá lett a király meztelensége. Téves politika, megcsappant befolyás. A nagy ígéreteket már senki sem hiszi el. Hát újakat kell kitalálni.  Csak az a baj, hogy megmaradtak a régi berögződések. Mert a kisebbségi kormánypárt vezetői úgy nyilatkoznak mintha az a pénz az övéké volna és mintha azt ők osztanák zsebből.

A mutyilistás botrány egyik főszereplője (különben a párt elnökségi tagja, a szabadkai alapszervezet elnöke) azt találta  mondani az újságíróknak, ugyan ő nem fog pályázni, de azért a gyereke igen. Nehogy már hátrány érje csak azért mert az ő fia! Aki mellékesen ott szerepel a mutyilistán is, csekély 3 millió euróért kuncsorogva termőföld vásárlás céljából. De jó volna ha minden fiatal földművesnek ennyi jutna! Még akkor is ha az apja miatt hátrányos helyzetből indul! De vajon mi történne ha más volna az apja?! Akkor mennyi jutna neki?

 Minél többet beszélnek róla, annál jobban kerülnek  ellentmondásba saját magukkal.  
Míg anno elnök úr  200 szakemberről meg számtalan munkaóráról beszélt, addig a most napvilágot látott cikkekben már csak 25 szakember, meg 3 évről tesznek említést. A 25 szakembert felsorakoztató  névsorban olyan neves párttisztségviselőket és politikusokat is találunk akik előtte a "stratégia" közelében sem voltak. A "mutyilistás" botrány kirobbanásánál egyenesen tagadták, hogy bármit is tudnának róla, de most meg  a nevük a "stratégia" borítóján  díszeleg.

Az eredetileg  kiszivárogtatott "stratégiához" képest jelentős momentumok hiányoznak  a mostani "végleges" változatban. Ezek tükröződnek nyilatkozataikban is. Töredelmesen bevallották:
1.      nem ők, hanem a magyar kormány fogja "osztani" a pénzt (eredetileg az általuk létrehozott vállalkozói központ végezte volna )
2.      a magyar kormány fog ügyelni az "elosztásra" váró pénzeszközök elbírálási rendszerének "átláthatóságára" és "tisztaságára" (magyar érdekeltségű bankon keresztül, eredetileg a központ igazgató bizottsága végezte volna)
3.       a pályázati anyagok ismertetésére és lebonyolítására  létrehozott irodákat a magyar kormány fogja működtetni (eredetileg párt közeli lett volna)
4.       nem csak a magyar vállalkozóknak szól majd a pályázatok kiírása, hanem szerb vállalkozók is részt vehetnek rajta és támogatásban részesedhetnek (eredetileg  a magyar gazdák megerősítése volt a cél)  

Hogy minek köszönhetjük ezt  a pálfordulást, az nem tudjuk, de feltételezhetően nem önszántukból jutottak el eddig.

Lehet, hogy  a "stratégia" kiszivárogtatása tette meg a hatását. Bárki  is volt az aki meglobogtatta, hálásak lehetünk neki/nekik érte. Legalább is úgy tűnik.

Mivel minap elnök úr személyesen tartott bemutatót Szabadkán és ott kiderült, hogy még ő sem tudja hogyan fog működni az egész rendszer, de azért már  beszélünk róla és áruljuk  a ködöt, fontosnak tartanám néhány egyszerű szempontnak az említését.

Hiszen az összes eddigi tapasztalatunk arról szól hogyan épültek rá/be ezeknek az eszközöknek az "elcsatornázásába" .  Sajnos ez most is így van. A Bethlen Gábor Alap, MNT, önkormányzati, tartományi "civil" pályázatok nagy mértékben ma is erről szólnak.

Ezért itt nem szabad megállni.  Az ügy sikeressége miatt szükségszerű a további nyomás fokozása. A honi közvéleménynek és a kormánypárton kívüli politikumnak ragaszkodnia kell a tiszta viszonyok kialakításához.

Ha a magyar kormánynak, de a kisebbségi kormánypártnak is valóban az elsődleges célja az, hogy  a  délvidéki magyarság gazdaságilag megkapaszkodjon és megerősödjön, akkor semmilyen körülmények között sem szabad megengedni, hogy  a pénzek elosztása körül  bármilyen gyanú támadjon. Még az árnyékát is kerülni kell.

Ezért elengedhetetlenül fontos a mutyisok  távol tartása. Nem szabad  megengedni a beszivárgásukat szabályzatokba, előzetes szűrőkbe, programok ismertetésébe, lebonyolításukba és hasonló jellegű mechanizmusokba. A kádereiket nem szabad alkalmazni. Vannak már gazdasági attasék egy-egy külképviseleten, tessék nekik ledelegálni ezt a feladatot. 

Ha meg a magyar kormány ezt mégis megteszi, akkor annak is üzenetértéke lesz, és akkor is tiszta víz kerül a pohárba, csak annak egy picit más  lesz az íze.  

Fontos szempontnak számítana az is ha a pénzeket elosztó bank, illetve a területi irodákat, nem terhelné  a  kisebbségi kormánypárt jelenléte.

A szerb vállalkozók bevonását meg egyenesen kifogásolom! Ha valódi, erős magyar vállalkozói és polgári réteg kialakításában gondolkodunk, akkor alkalmaznunk kell a "gazdasági nacionalizmus" elvét.

Magyar bank, magyar embernek adjon támogatást, az meg magyar embert alkalmazzon. Ez volna a lényeg.

Ha meg a magyar kormány politikusai félnek a diszkrimináció vádjától, egy egyszerű megoldást tudnék javasolni. A magyar állam, magyar bankon keresztül, magyar állampolgároknak biztosítson  kölcsönöket és vissza nem térítendő támogatásokat.

 Tudom, egyesek erre egyből azt fogják mondani a Vajdaságban  élő magyar állampolgárok között  vannak  szerb vagy  más nemzetiségűek is, de ezzel a kikötéssel lényegesen csökkenne az esetleges nem magyar kedvezményezettek köre, valamint nem szólhatna bele senki sem a támogatások odaítélésébe.

Ellenkező esetben, tisztán a gazdasági erejük miatt,  a friss tőke a szerb újgazdagok zsebébe fog vándorolni. A magyar állam meg saját állampolgárai közül azt támogat akit akar.

Ügyelni kell a tiszta  és mindenki számára elfogadható pályázati feltételekre, ellenőrzési módszerekre. Főleg a vissza nem térítendő pénzeszközök  esetében.

A közösségünk szempontjából az eszközök odaítélésénél nem szabadna a nagy tőke logikáját alkalmazni. Az csak zselléreket és még erősebb nábobokat teremtene. A  hangsúlyt inkább  a mikrohitelek és a mikrovállalkozások felé kellene  irányítani.

Hogy mindez miért volna fontos? Tényleg el kell magyaráznom?

 

Ada, 2015-12-18

2015. november 3., kedd

Történelmi megbékélés: a közeljövőben még számos feladat vár ránk

"Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük."
- Seneca
I.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
Ma, ezen a jelképes helyen azon újvidéki  magyarokra emlékezünk, akik életüket vesztették az 1944-es események során. Még a helyi szerbség 1944. október 23-án a szovjet és a partizán csapatok bevonulását, a felszabadulást és  Újvidék Novi Sad-á változását ünnepelte, addig az itteni magyarság egészen mással szembesült. Cseres Tibor, a "Vérbosszú Bácskában" c. könyvében azt jegyzi, hogy 1944. október 20-án az utolsó rendfenntartó csendőralakulatok is kivonultak Újvidékről. Az első szovjet és partizán csapatok október  22-én érkeztek meg. Másnap a 7. Vajdasági brigád is megérkezett, majd a városházára kitűzték az Új Jugoszlávia csillagos zászlaját. E három nap nem hivatalos városparancsnoka egy Olimpia nevezetű szerb pap volt. Már akkor elkezdődött a helyi magyar lakosság vérvesztesége, hiszen a helyi szláv lakosság felbuzdítására egy-egy üveg pálinka kíséretében a partizánok felkeresték a magyar házakat és otthonukban agyonlőtték valamennyiüket. Az átvonuló bolgár csapatok sok magyar életet mentettek meg. Október 23-án a vasútvonaltól nyugatra lévő Telepen elkezdődött a magyar férfilakosság összefogdosása. Hivatalosan a fosztogató, bujkáló fasisztákat keresték, de rendszerint éjszaka hurcolták el a férfiakat, sokszor csak a helyi lakosság besúgása, útmutatása és vezérlése alapján. A magyar asszonyok és lányok is sokat szenvedtek. A városi csőcselék nappal kikémlelte, hol vannak fiatal és jóképű fehérnépek, majd odakalauzolták a részeg szovjeteket és partizánokat. Ellenszolgáltatásként nyugodtan rabolhattak.
A németeket a valamikori csavargyárba gyűjtötték. Aki nem akarta átadni értékeit önként, azt agyonlőtték. A magyarokat a volt dunai téli kikötőbe hurcolták, az úgynevezett Hadi-szigetre. Itt történt az öldöklés. Napokig fogva tartották az ide érkezőket, egyes szemtanúk szerint mintegy 4000 embert. Sok volt közöttük a 14-15 éves levente, mint veszélyes fasiszták. Október 25-én mintegy 300 embert végeztek ki, majd teherautókkal elszállították tetemüket. A lakásukból elhurcoltakat előre elkészített listák alapján vitték el. Akkor már tudták, csak azért kell meghalniuk, mert magyarok. Az elhurcolásokat eleinte név szerinti feljelentések alapján a Népvédelmi Osztály, az Odelenja za zastitu Naroda nevében foganatosították. Ez a szerv volt a későbbi rettegett UDBA elődje. Valamennyi elhurcolt férfi azért maradt szülőföldjén, mert ártatlannak tudta magát minden előző időben történt atrocitásban. De utóbb kiderült, nem holmi háborús tett a fő bűnük, hanem az, hogy magyarok. Másodnap hasonló kiválasztás történt azzal az ígérettel, hogy az, akinek felolvassák a nevét, hazamehet. Elvonulásukat követően nem hallatszott géppuska robaj, de haza nem értek.  Ötödnap kaptak némi vizet és kenyeret. A hét végén orosz katonák elvittek vagy száz embert a repülőtér rendbe hozására. Ezek közül sokan életben maradtak. Az első hét leforgása alatt ezen a szigeten mintegy 1500 személyt tüntettek el. Leginkább a Dunába lőtték őket, egy részük a vágóhíd mögött elterülő dunai árterületen, a Káty község felé vezető országút és a Duna között húzódó, "Sanghaj"-nak nevezett területen van elásva. A partizánok az összeszedett férfiak nagy részét agyonlőtték, az elfogottak kisebb hányadát munkára hajtották, de útközben közülük is sokat megöltek, köztük a két ferences szerzetest is: páter Körösztös Krizosztom házfőnököt és páter Kovács Kristófot. 
A Dunába lövésen kívül a vágóhíd melletti ún. Sanghajban elégették a hullák egy részét. Az elfogott magyar diákokat mind agyonlőtték. Halomra lőtték őket a Rajc erdőben.
 Mivel a magyar vasutasok részt vettek a bukovinából érkező székelyek szállításában, kirakodásába és letelepítésében a dobrovoljacok helyére őket is összeszedték. Elmondások szerint dobrovoljac biztatásra a partizánok a pirosi állomáson a sínekre drótozták valamennyiüket és egy mozdonnyal keresztülhajtottak rajtuk.  Egy német hadifogoly szerint a Újvidéken kivégzettek egy részét Szenttamás és Feketics közötti tömegsírba vitték el.
II.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt  Megemlékezők!
Nem is olyan rég egy olyan mondat hangzott el Csúrogon, hogy: "ami ma politikailag, közéletileg, emberileg kiszabható feladat, annak a teljesítése szempontjából a megbékélési folyamat vége felé járunk". Engedjék meg nekem, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nevében kifejezzem e mondattal való egyet nem értésünket. Ezt nem a "csakazértis" miatt tesszük, hanem azért, mert azt gondoljuk, a szerb fél nem járt el a kölcsönösség és a méltányosság jegyében. A vagyon-visszaszármaztatási törvény továbbra is olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek a kollektív bűnösséget sugallják, a vagyon-visszaszármaztatási- és a rehabilitációs törvény egymásnak ellentmondó szakaszai miatt vontatottan vagy sehogyan  valósul meg az elkobzott vagyon visszaszármaztatása, hagyományos egyházaink még nem kapták vissza vagyonukat, ráadásul Szerbia az anyagi kárpótlások kifizetését a továbbiakig elhalasztotta. A bocsánatkérés  is várat magára. Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira vonatkozó rendelet hatályon kívül helyezése nem teszi lehetővé a teljes körű vagyon-visszaszármaztatást.
Tudom, sokan ennek a kormányrendeletnek a gesztus jellegét hangsúlyozzák, mert elmondásuk szerint arról a vagyonról már úgyis lemondtak. De van-e erre jogunk? Van-e jogunk csak úgy lemondani arról a vagyonról, ami minket és gyermekeinket, közösségünket illeti meg? Hiszen annak a vagyonnak  az elkobzásával, a javak újraosztásával a délszlávok között, valamint a délvidéki magyarság szellemi vezetőinek  kivégzésével, elűzésével, a biológiailag legéletképesebbek kiiktatásával, teljesen új társadalmi rendet hoztak létre. A délvidéki magyarság alárendelt szerepbe került. Az évek során rendszeresen kimaradt a javak újraosztásából, magánosítási folyamatokból, ami miatt nem alakulhatott ki egy erős vállalkozói, illetve szellemileg erős polgári réteg. E  kapaszkodó  hiánya most látszik  legjobban, amikor fiataljaink egyik napról a másikra felszámolják azt a keveset, ami köti őket a délvidéki rónához, és távoznak. Amikor  a törvényházban rossz kompromisszumokat kötünk, akkor vétünk a jövő nemzedékei ellen.
III.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
A közeljövő még számos feladatot tartogat számunkra. Délvidék-szerte számos olyan hely van még, ahol emlékművel kell adóznunk az ártatlanul kivégzettek emlékének, többek között itt, Újvidéken is. Meg kell jelölni a tömegsírokat. Műemlékeink államilag biztosított védelmét, gondozását biztosítani kell a szerbiai kulturális javakról szóló törvény ide vonatkozó szakaszainak értelmében.  A kutatásokkal nem szabad leállni, történészeinknek folytatniuk kell a tényfeltáró munkát, egy központi múzeumot, emlékházat kell létesítenünk, ahol állandó jellegű kiállítás keretében az utánunk jövő nemzedékek is megismerkedhetnének az 1944/45-ös történésekkel. A tankönyvekből ki kell törölni a megbélyegező tartalmakat. A harcban elesett vagy eltűnt honvédek, csendőrök számára biztosítani kell a végtiszteletet. Ez a jog a hadijogi törvények szerint is megilleti őket. Egyedül Szerbiában számít továbbra is tabunak. Még a valamikori Szovjetúnió területén is keresztek jelzik az elhunyt katonák utolsó lakhelyét. Talán ennek kapcsán érdemes elmondani, hogy az 1944/45-ös magyarírtás nem csak Délvidéken, hanem más, az akkori Magyarországtól elcsatolt területen is megtörtént. Mostanára már azt is tudjuk, hogy más magyarlakta területeken is voltak olyan kezdeményezések, néhol még az 1970-es években, amelyek az akkor történt véres események kivizsgálását, az áldozatok rehabilitálását, kárpótlását követelték. Kezdeményezéseikről, azok megvalósulásáról a téma iránt érdeklődőknek  dr.  Dupka György  A kollektív bűnösség elvének alkalmazása a kárpátaljai magyarokkal és németekkel szemben, a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa határozatainak végrehajtása az NKVD-jelentések tükrében, 1944–1946 c. könyvét ajánlanám.   
IV.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Megemlékezők!
A felsorolt feladatok megvalósítása nélkül nincsen igazi megbékélés. Nincsen kölcsönösség, nincsen méltányosság. És véleményünk szerint, ezt semmilyen pillanatnyi, gazdasági vagy politikai érdek nem írhat felül. 
   Köszönöm, hogy meghallgattak!
Újvidék, 2015. november 1.

 

2015. október 9., péntek

Új közlemény

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2759/A-VMDK-kozlemenye-az-MNT-palyazatainak-elbiralasa-kapcsan.html

2015. október 7., szerda

Elnökségi közlemény

http://www.vmdk.org.rs/hirek/503-gazdasagi-mutyilista-utan-civil-mutyilista

2015. augusztus 3., hétfő

A kormány saját magát kérdezi?

Rövid jegyzet az elmúlt hét
eseményeiről.
Az elmúlt hét legtöbbet emlegetett témái a közszféra leépítését szabályozó törvény, és a szerbiai szkupstinában elhangzott kérdés az illegális bevándorlók kapcsán.

Az első esetben nyilvánvaló "spinnelésnek" voltunk a szem (fül) tanúi, míg a másik esetben  a szerbiai honatyák felhördülését figyelhettük meg egy jogos kérdés felvetésére.

Mindkét esetben a kormány részét alkotó kisebbségi kormánypárt "tudathasadásos" viselkedést mutatott.  

"Javaslatainkat elfogadtattuk a kormánnyal" mondja a kisebbségi kormánypárt frakcióvezetője (nem szó szerinti idézet). Azzal a kormánnyal amelynek a szerves részét képezik?

Nem abszurdum ez? Ha a kormány tagjai vagyunk, akkor nincs mit elfogadtatni. Természetes állapot, hogy a koalíciós partnerek beépítik  javaslatunkat a törvénybe. Vagy csak arról van szó, hogy a kamerák előtt egy átlátszó politikai színjátékot kellett eljátszani a népszerűségi index növelésére? Netán tényleg ennyire súlytalanok a hatalmi a koalícióban? Mert az elhangzott mondatnak lehet ilyen olvasata is.

Majd a kérdés (nem szó szerinti idézet): " Ki fogja megtéríteni a migránsok által okozott károkat? Mit tesz a szerb kormány az illegális bevándorlók ügyében?"

A kérdés jogos. Csupán érdekesnek tartom, hogy a kormány részét képező alakulat, kihasználván a kamerák jelenlétét, saját magának (azaz a kormánynak) teszi fel ezt a kérdést? Nem átlátszó ez egy kicsit? Vagy minden áron tetszelegni kell a szavazók előtt?

Először a szerb hatóságokkal megegyezünk a menekülteket befogadó központ kialakításában(pénzt ígérvén a községi vezetőknek), majd az előre borítékolható nehézségek kicsúcsosodása után (amiről Budapesten nem beszélünk) feltesszük a kérdést? Olyat amire már tudjuk a választ? A szerb közvéleményt meg azzal nyugtatjuk, hogy a kerítés jót fog hozni nekik is, hiszen akkor majd a migránsok más útvonalat fognak választani.....

A délvidéki magyarokkal meg mi lesz? Nincsen elég bajunk a falvainkba telepített koszovói romákkal, hanem még a bevándorlókat is ide helyezik?

Mert a dolgok jelen állása szerint, nagyon reálisnak tartom annak az esélyét, hogy (a kerítés felépítése, illetve a várható kitoloncolások után) a határhoz közeli magyar településeken egyfajta "csalagúti hangulat" fog kialakulni.      

2015. július 31., péntek

Leépítések a közszférában, spinnelés a részarányos foglalkoztatással

A kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a közszféra tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben számos magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó felelősséget pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének „spinnelésével”1szeretnék palástolni

Eddig már több esetben rámutattunk a felemás megoldások „hasznosságáról”. Rehabilitáció, vagyon-visszaszármaztatás, nemzeti tanácsokról szóló törvény etc. mind ebbe a kategóriába sorolható. Van egy törvényes keret, amelyre lehet hivatkozni, azonban igazi, hosszú távú, teljes körű és érdemleges megoldást nem tesz lehetővé. Arra viszont tökéletes, hogy a mindenkori szerb politikum tisztázza magát Brüsszel előtt.

De miért is írjuk ezt? Azért mert a napokban ismét szemtanúi vagyunk egy ilyen „megoldás” elfogadásának. Történetesen, a szerbiai szkupstina minap tárgyalta annak a törvénynek a javaslatát, amellyel szabályoznák a közigazgatásban/ közszférában dolgozók létszámát. A törvényt eredetileg azért hozzák meg, hogy elvégezhessék az IMF által kért elbocsájtásokat.

A kisebbségi kormánypárt képviselői módosító indítványokat adtak be a törvény tervezetére, amit a szerb kormány támogatott.

A javaslatadók máris dicshimnuszokat zengenek saját munkájukról. Szerintük „megvalósult a délvidéki magyarság 25 éves követelése a részarányos foglalkoztatás terén”, ilyen senkinek sincs a Kárpát-medencében etc. Szokásos propagandisztikus szöveg.

De nézzük csak meg mi is van/ volt eddig ezen a téren:
  • A kisebbségek részarányos foglalkoztatása a közigazgatásban, rendőrségben és az igazságszolgáltatási szervekben szavatolva van Horvátországban (gyakorlatban nem igazán működik).
  • Tehát nem igaz az az állítás, hogy „ilyen senkinek sincsen a Kárpát-medencében”.
  • Szerbia alkotmánya lehetőségként tartalmazza a „gondot kell viselni a kisebbségek részarányos képviseletéről az állami szervekben” mondatot.
  • A 2009-ben elfogadott törvényes rendelkezések szerint ( a helyi és köztársasági közigazgatásban dolgozók maximális létszámát szabályozó törvények) 1000 lakosra 4 foglalkoztatott lehetett a közigazgatásban, azaz a létszámot 0,1% lehet korrigálni azokban a községekben ahol hivatalos használatban vannak kisebbségi nyelvek.
  • Mindez eddig a gyakorlatban nem igazán működött. Az előirányozott számokat nem tartották be. A foglalkoztatás politikai alapon ment, és a részarányos foglalkoztatásra nem fordítottak kellő figyelmet. Még azokban a községekben, illetve tartományi szervekben sem, ahol a kisebbségi kormánypárt volt/ van hatalmon kb.20-25 éve.

A jelenlegi javaslat szerint:
  • A közszférában dolgozó tisztségviselők és alkalmazottak számát szabályozó törvény javaslata a 0,1% százalékot 0,3%-ra növeli, ami első olvasatra jól hangzik és élőrélepésnek tűnik. Azonban, ez a növelés egy kiszélesített közalkalmazotti bázist takar. Tehát, azt lehet mondani, hogy ha a számokat/arányokat nézzük, akkor nem történt előrelépés.
  • 2016 szeptemberétől nyilvántartásba fogják venni-többek között- a közalkalmazottak nemzeti hovatartozását ( önkéntes alapon), kisebbségi nyelvek ismeretét, valamint azt, hogy milyen nyelven fejezte tanulmányait. A kisebbségi kormánypárt szerint ennek az adatbázisnak a létrehozása, valamint az alkotmány és a törvény által előlátott lehetőségek a nemzetiségi arányok figyelembe vételét fogja szavatolni, ami majd hozzájárul a részarányos foglalkoztatás növeléséhez.
  • Abban az esetben ha egy munkahely betöltésénél (elbocsájtások esetében is) két jelöltnek egyforma pontszáma van, az „részesül előnyben” akinek kisebbségi nyelvismerete van.
Mit is jelent ez?
  • Ez valójában azt jelenti, hogy a mostani leépítések, amelyek nagy valószínűséggel már 2015. szeptember elsejétől beindulnak, nem kerülik el a közszférában dolgozó magyarokat. Ugyanúgy elbocsájthatják őket mint bárki mást.
  • A leépítések az amúgy is alacsony százalékban foglalkoztatott magyar közalkalmazottak és tisztségviselők számbéli csökkenéséhez vezethet.
  • A törvény tervezete nem lát elő semmilyen garanciát a részarányosság elve alapján szavatolt kisebbségi helyek kötelező feltöltésére, illetve nem lát elő büntető rendelkezéseket arra az esetre ha a munkahelyek betöltésénél nem tartják be az „előnyjog” alkalmazását.
  • Tisztázatlan kérdésnek számít a hivatalos használatban lévő (kisebbségi) nyelv/ nyelvek ismeretének igazolása.

Tehát a kisebbségi kormánypárt arra készül, hogy megszavazza a közszféra tömeges leépítéséről szóló törvényt, ami egyben számos magyar családot is érint. A cselekedetükkel járó felelősséget pedig a részarányos foglalkoztatás kérdésének „spinnelésével”2szeretnék palástolni, amit a haladókkal kötött koalíciós szerződés betartásával/ megvalósulásával fűszereznek. Hátha így ízletesebb lesz a falat és könnyebben lenyeljük.
1(Vagyis az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni – a szerk.)

2(Vagyis az a kommunikációs technika, ahogy kitervelt narratívákat, üzeneteket próbálnak észrevétlenül célba juttatni, hogy azok elkezdjenek széles körben véleménnyé válni – a szerk.)

2015. július 28., kedd

A váltás szükségszerűsége



Pezseg a vita délvidéki magyar közéletünkben. Persze nem az agyoncenzúrázott MNT alapítású lakájmédiában, hanem az online média és a közösségi hálón. A mutyilistások jól tudják, hogy a szavazóbázis (mostanára az itthon maradt nyugdíjasok-tiszta milosevityi idők! Sic!) elsődlegesen a nyomtatott sajtóból tájékozódik. Megszokásból meghallgatják/ megnézik az újvidéki rádió/ tévé magyar nyelvű híradásait és ennyi. Az igaz, hogy ők (ÚRTV) nincsenek az ementések markában, de „átszervezés” alatt vannak és féltik munkahelyüket. Ezért gyakori az öncenzúra. Az internet világa főleg a fiataloké. Azok meg csak pislognak. Nyílnak a szemek, de az helyett, hogy felvegyék a lantot és játszanak jövőjük érdekében, inkább távol maradnak vagy az utazótáskát csapják vállukra. Esetleg hozzászólásban kifejtik véleményüket, a „jól megmondtam” kategóriára korlátozva cselekvésüket. Tudják jól ezt a mutyilistások is. Ezért engedik el fülük mellett a virtuális dorgálásokat. A fiatalok úgysem mennek el szavazni!

Pedig a gőz kiengedése után fel kell kelni a fotelból és igazi cselekvést kell alkalmazni. Meg kell fogni a ceruzát és a szavazófülke magányában azokat kell keretezni akik visszaállíthatják közösségünk egyensúlyát. Mert a szavazatainkkal „kicsikből” lesznek a „nagyok”. Megvonásával pedig a „nagyok” lesznek „kicsik”. És akkor, ha akarják, ha nem, rákényszerülnek a párbeszédre. Le kell ülniük a másik féllel, figyelembe kell venniük a délvidéki magyarok akaratát. Ez a demokrácia útja. Egyensúlyt fenntartó pólusok.

De ne legyenek hiú ábrándjaink. A mutyilistásokat már nem lehet reformálni. Ahogyan azokat sem akik eddig hozzájárultak közösségünk elbalkanizálódásához, és most kilépvén köreikből látszat demokráciát festegetnek. Ehhez már túl késői fázisban vannak. A belső és külső rothadás messziről bűzlik. És ettől a rothadástól beteg közösségünk. Mint egy test, amely kívülről erős szervezet benyomását kelti, de valójában a belső szervek 70% felmondta a szolgálatot. Közösségi testünk egészségéhez egy új összefogás szükségeltetik!


És ezt csak mi, VMDK-sok tudjuk biztosítani.

2015. június 23., kedd

Az MNT és a kisebbségi akcióterv esete


Mint ismeretes négy vajdasági/délvidéki magyar párt, számos civil szervezet, pártonkívüli egyén egyeztetésének „termékeként” létrejött egy javaslat a kisebbségi akcióterv tartalmára. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének MNT képviselője a javaslatot be is terjesztette a MNT hetedik rendes ülésén. Ugyanis, az MNT elnöke úgy képviselte a testület álláspontját a szerbiai állami szervek előtt, hogy a háta mögött nem volt (és most sincs) testületi felhatalmazás, ami alapszabály ellenes. Azonban ettől még nagyobb baj az, hogy azt sem tudja milyen tartalommal kellene feltölteni azt kisebbségi akciótervet, amely hosszútávon meghatározhatja közösségünk sorsát. Természetesen, a MNT-ben regnáló többség elutasította a javaslat megvitatását, ráadásul úgy, hogy még a napirendre sem akarta felvenni. Így támogatásukat adták a további alapszabály ellenes működésnek és egyben megkárosították azt a közösséget, amelynek a képviseletére esküdtek fel.
Sajnálattal állapítom meg, hogy a 2015. június 22-i belgrádi tanácskozáson az MNT elnöke olyan javaslatot terjesztett elő a szerbiai illetékesnek amit az MNT tagjai nem is láttak, értelemszerűen az MNT testületei nem vitatták meg, és nem foglaltak róla állást. Tartalmáról csak egy semmitmondó mondatot tudtunk meg: az oktatási törvények összehangolását, a kétnyelvű oktatás visszautasítását, ami „a Magyar Nemzeti Tanácsokról szóló törvény egy olyan, a szaktörvények felett álló, alkotmányból eredő, kisebbségi dolgokat szavatoló biztosító törvényként tudjon működni, amely mint a most tapasztalható összehangolatlanságot ki tudná küszöbölni.” nyakatekert mondatszerkezettel ért véget. Gyanítom ezt a dokumentumot számon fogjuk kérni az elnök úrtól.

Ada, 2015. június 23.

Határzár



A napok leggyakrabban emlegetett híre a 175km hosszú határzár Magyarország és Szerbia között. A (vélhetően) szögesdróttal ellátott kerítés elvileg azért épül, hogy ellehetetlenítse azt a menekültáradatot, amely egyre tömegesebb méreteket ölt. Természetesen az intézkedés egyből politikai vitát gerjesztett Magyarországon, Szerbiában, de az EU-ban is. Szűkebb pátriánkban is nyilatkozatok sora látott napvilágot. Elsősorban a magyarországi média kereste fel az itteni magyar, illetve szerb politikusokat, majd a hazai média is bekapcsolódott. Míg a szerbiai miniszterelnök egyenesen „auschwitzi” állapotokról beszélt, addig mi, délvidéki magyarok már mérsékeltebben fogalmaztunk. Talán jobban ismerjük a felmerült problémát, hiszen a kilencvenes években, és most is (főleg koszovói romák) betelepítésében részesedtünk/ részesedünk. A nemzetközi szervezetek pontosan ugyan olyan fejkvóta és támogatási rendszert alkalmaztak Szerbia esetében, mint amit a napokban javasoltak az EU tagállamai felé. Mindenki kap belőlük egy kicsit, mellé egy kis pénzt az elszállásolásukra, ellátásukra. Igen ám! Csak egy idő után ezek a források elapadnak, a menekültek meg maradnak, ami egyben az adott ország, régió, település etnikai arányának megváltoztatását eredményezi. Ezért megértjük az intézkedések lényegét.
Végigfutva a nyilatkozatokat azt lehet mondani, hogy lényegében minden megszólítottnak igaza van abban amit állít. Aki útlevéllel szeretne átmenni a határon annak eddig, de ezután sem lesz gondja. Aki meg a zöldhatáron szeretne átcsusszanni, annak ez egy kicsit nehezebb lesz, de a kerítés nem állítja meg. Többet fog időzni a határ menti falvakban, és az is elképzelhető, hogy ez miatt majd ide, a délvidéki magyarok közé húzzák fel a menekülteket befogadó központok zömét. Az embercsempészek előre dörgölik markukat, mert nagyobb tarifát kérhetnek az átkelésért. Két alternatív utat is használhatnak. Bosznia, majd Horvátország, illetve Magyarország-Szerbia-Románia hátár törökkanizsai csücskét. Minden más csak kommunikáció, amely hosszútávon nem oldja meg a ránk nehezedő nyomást. Ebből kifolyólag nem értem azokat a történelmi politikusokat akik a jelen helyzetből (is) délvidéki magyar belpolitikai „ügyet” szeretnének kerekíteni. Aki nincs velünk, az ellenünk van alapon. Aki gondolkodni mer saját fejével, netán kételyeinek hangot mer adni, na az egyből balliberális, vagy szélsőjobbos címkét kap. A pirinyó gond ezzel csak az, hogy azok is akik ilyen módon címkéznek (civil sapkában) azt mondják amit a címkézettek. Mert a (civil) címkézés közepette, a politikai szárny Budapest felé azt üzeni, hogy a kerítés az egyetlen jó megoldás, de belföldön már a jó megoldás esetleges délvidéki (negatív) következményeit járná körül, és egy egységes platform elfogadását javasolja. Bevallom, nekem ez egy kicsit ellentmondásos, de hát a politika az már csak ilyen.


Ada, 2015. június 23. 

2015. június 16., kedd

Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács? Gondolatok az MNT aktuális helyzete kapcsán

Merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?

Az utóbbi hetekben sokan és sokfélén tették fel/ válaszolták meg ezt a kérdést. Nekem is ez a szándékom. Meglátásaim szerint az első lépés az volna ha a mindenkori Magyar Nemzeti Tanács függetlenítené magát a politikai csatározásoktól. Természetesen ehhez két alapvető feltételnek kell eleget tenni. Egy: a politikai pártoknak le kell szokni arról, hogy az MNT-ét csak zsákmányként, illetve pénzeszsákként kezeljék. Kettő: az MNT vezetőinek egyformán kell kezelniük közösségünk minden tagját. Civilt, politikust, szavazót, minden délvidéki magyart. Ha ez megtörtént, jöhet a következő lépés. Az MNT közösségünk érdekérvényesítő testülete kell, hogy legyen. Nem korlátozhatja magát csak a négy, a nemzeti tanácsokról szóló törvény által előírt hatáskörökre(tájékoztatás, oktatás, kultúra,nyelvhasználat). A MNT-nak joga és kötelessége kilépni ebből a keretből, ha azt a közösségi érdek megköveteli. Még akkor is ha az csak erkölcsi vagy politikai állásfoglalás szintjén marad. Formálnia kell a közvéleményt, példát kell mutatnia. Vezetnie kell! Csakis így tudja kivívni azt a társadalmi elismerést, amely a MNT széleskörű elfogadottságához szükséges. Mindezt egy példával támasztom alá. A monarchiai szerbeknek egyházi autonómiájuk volt. Ennek köszönhetően, úgy-ahogy de meg tudták tartani nemzeti identitásukat, anyanyelvüket, iskolákat tartottak fenn, értelmiségieket, gazdag kereskedőket termeltek ki. Egyszer évente rendezték meg az egyházi gyűléseket, ahol rendszerint szerb(területi) autonómiát követelték, amire reálisan nem volt törvényes felhatalmazásuk. Azonban, ez nem gátolta meg őket abban, hogy politikailag állást foglaljanak. Később, ezek az állásfoglalások voltak a Szerb Vajdaság eszmeiségének meghatározói, illetve cselekvési tervük alapja. Majd Budapesten megalakult a Matica Srpska, mint kultúr- egyesület. Ha azt a mai nyelvezetre fordítanánk, akkor civil egyesületről beszélhetnénk. Nos, ez a Matica, ez a civil szervezet, a kezdetektől fogva támogatásra lelt a monarchiai, majd a Dunán túli szerbség körében. Meghatározó szerepet játszott a szerb identitás megőrzésében, fejlesztésében, majd az államiságuk kialakításában. Miért? Mert a vezetői az egyetemes szerbséget és annak nemzeti érdekeit tartották szem előtt. Mindig és minden helyzetben. Nem engedték meg maguknak, hogy ilyen vagy olyan érdekcsoportok maguk alá gyűrjék őket. És ez így ment nemzedékről nemzedékre. Nehéz volt, de működött. Pontosan ezért a tehetős iparosok, kereskedők, a szerb diaszpóra, a szerbiai vajda/kenézi/királyi családok (Obrenović, Karađorđević), de az „egyszerű” emberek is (kiadványok, újság és könyvek vásárlásán keresztül) anyagilag támogatták működését, amiből még az akkori szerb iskolákat, diákokat is (ösztöndíjakon keresztül) támogatták. Egyszerűen csak azért mert megbíztak a Maticát vezető emberekben. Pedig a szerbekre sem lehet azt mondani, hogy mindenben olyan egységesek. És mégis.
Nem ragoznám tovább ezt a témát, mert mindenki előtt ismeretes a történet. Talán még csak annyit említenék, hogy a Matica most is létezik, dolgozik, közösségi elismertsége még ma is hatalmas. Szavának van súlya.
Most pedig vonjunk párhuzamot a Matica Srpska, és a délvidéki magyarság „kulturális autonómia” intézménye között, annak vezetői (Józsa, Korhecz, Hajnal), viselkedése, tettei(k),állásfoglalásai(k), illetve a Matica Srpska és az MNT társadalmi elismertsége között. Ugye, hogy van hová fölfejlődni? Ugye, hogy nem is olyan nehéz megválaszolni merre tart(son) a Magyar Nemzeti Tanács?


Ada, 2015. június 16.

2015. március 30., hétfő

Köszönet, hűség, jövőbe vetett hit. Ünnepi gondolatok a VMDK alapításának 25-ik evfordulója alkalmából

Köszönet, hűség, jövőbe vetett hit
Ünnepi gondolatok a VMDK alapításának 25-ik evfordulója alkalmából

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt vendégek, Tisztelt VMDK-ások, Barátaim!

 Amikor a beszédemet készítettem, magamban kerestem azokat a szavakat, amelyek egyszerűen, tömören kifejeznék  25 éves küzdelmünket.  A bennem felmerült gondolatok érlelése, szavak értékelése után a következőknél állapodtam meg: köszönet, hűség és a jövőbe vetett hit, hiszen a köszönet kijár mindazoknak, akik még 1989-ben önvédelmi reflexként reagáltak az 1987-ben hatalomra jutó új szerbiai vezetőség azon törekvéseire, hogy a koszovói szerbek veszélyeztetettségére és a szerb nemzetnek a jugoszláv födérációban elfoglalt helyezetével kapcsolatos vélt vagy valós sérelmek hangoztatásával megnyerjék számukra a tömegek támogatottságát. Köszönettel tartozunk azoknak, akik előkészítették, majd be is terjesztették a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének megalakítására vonatkozó kérelmet. Köszönettel tartozunk aVMDK előző vezetőnek, de köszönettel tartozunk azoknak is, akik aláírásukkal, szavazatukkal, önzetlen munkájukkal támogatták szervezetünk létrejöttét, indulását, politikai tevékenységét  és fejlődését. Tetteikkel nem csak a vajdasági magyarság önszerveződését segítették, hanem  egy impulzust adtak  más Kárpát-medencei magyar közösségek számára saját politikai szervezetük létrehozására. A VMDK  autonómia koncepcióját  más magyar közösségek szívesen forgatták, tartalmáról elismerően beszéltek.   Köszönetünk kijár továbbá mindazoknak is, akik  a VMDK-val együtt küzdöttek a katoanai behívók és az erőszakos betelepítések  ellen. Köszönet azoknak is, akik azokban az időkben orvossággal, élelmiszerrel, ruházattal, anyagiakkal támogatták a vajdasági magyarságot. Köszönet, köszönet, köszönet!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 Úgy gondolom, hogy mindenki előtt többé vagy kevésbé ismeretes azoknak az eseményeknek a láncolata, amely az akkor még egyetlen vajdasági magyar párt szakadásához vezetett. Személy szerint itt és most ezzel nem szeretnék  foglalkozni. Három okból kifolyólag. Az első az, hogy a mai díszülésünk nem a múlt elemzéséről, hanem  a 25 éves folyamatos működésünkről szól. A második ok az, hogy a VMDK történetének ezen szakaszát független és pártatlan kutatóknak kellene kivizsgálnia és megírnia. A harmadik ok  pedig az, hogy  életkoromból kifolyólag  később csatlakoztam a VMDK-hoz, így nem tudnék hitelesen beszélni az akkor történtekről. Meggyőződésem azonban, hogy érdemes volna ezeket a kérdéseket tisztázni, mert a vajdasági magyarság a mai napig válaszokat vár, és bizonyos módon traumaként éli meg a VMDK által megtestesített egységes érdekvédelmi szervezet szétdarabolását, majd az abból eredő, a mai napig is mesterségesen fenntartott  politikai széttagoltságot. 
Ha a gondolatainkban végigmegyünk az évek során, akkor talán teljesen érthető  miért válsztottam a hűséget mint azt a fogalmat, amely annyira jellemző a VMDK-ra. Igaz, egyre kevesebben, de még mindig vannak közöttünk olyanok akik a kezdetektől a VMDK útját járják. Minden nehézség, megpróbáltatás ellenére hűségesek maradtak ahhoz a párthoz, amely azzal büszkélkedhet, hogy  a  Szerbiában működő pártok jegyzékében a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége  mellett  továbbra is alapítási időpontként  1990. március 31. van feltüntetve.  Hűségünk az eredeti célkitűzésinkre is vonatkozik, hiszen sosem tértünk el az 1992. április 25-én,  Magyarkanizsán elfogadott hármas autonómia-tervezettől, amelyben külön jelentőséggel bír a magyar területi autonómia intézménye. Erről a VMDK akkor sem fog lemondani, ha vörös posztónak számít a szerb politikai elit szemében.  Pontosan ez a fajta hűség az, ami a mai napig is megkülönböztet bennünket más vajdasági magyar pártoktól, mert ők erről a követelésről nyilvánosan lemondtak, pedig az autonómia szorgalmazása még most is időszerű!  Még csak MOST időszerű! Állításom igazolására engedjenek meg nekem egy rövid idézetet: "A tervezet szerint a Carrington-féle különleges jogállás, amely a horvátországi krajináknak járna, meg kell hogy illesse egyebek között a magyar többségű községeket is Szerbiában. Erre vonatkozóan a javaslat részletezi a különleges státusú községek önkormányzati jogát, amely tartalmazza például a saját rendőrség és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaságfejlesztést. A különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és létrehozzák a Magyar Autonóm Körzetet. Ez az egyszeru többségű magyar községeket ölelné fel: Kanizsát, Zentát, Adát, Csókát, Becsét, Szabadkát, Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után létrejövő új képviselő-testületek döntenének, vitás esetekben pedig a polgárok referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre, gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságokra és rendőrségre, az önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A Körzetnek címere lenne és piros-fehér-zöld zászlója. Szabadkán székelne, az elnök irányítaná a Körzet Képviselő-testülete és a Területi Tanács segítségével. Természetesen ezek megválasztása is általános, közvetlen és titkos választással történne. Más népcsoportok tagjai teljes egyenjogúságot élveznének a Körzet területén. A határ menti települések csatlakozhatnak a Körzethez, illetve ki is válhatnak belőle."
Akik figyelemmel kísérik  a volt Jugoszlávia térségének rendezését, azok a felolvasott sorokban felismerik azoknak a követeléseknek a lényegét, amit a mostani Szerb állam követel a Koszovón élő szerbeknek. Az áthallás a két követelés között talán nem is annyira véletlen, hiszen dr. Páll Sándor még 2007-ben megküldte tervezetünket az akkori  elnöknek,  Dr. Vojislav Koštunicának. Akkor is , és mai is, mi azt mondjuk: amit a sajátjaiknak követelnek, azt adják meg nekünk is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, a VMDK-nak mindig is volt jövőképe. Tudtuk, mit akarunk és tudtuk, mit kell tennünk. Míg mások lapítottak, és az utolsó pillanatban pártoltak el Milosevićtől, addig a VMDK az elsők között csatlakozott Zoran Đinđić  ellenzéki tömörüléséhez, amely a későbbi DOS magját képezte. A NATO légicsapások közepette részt vettünk az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács alapításában. Folyamatosan a demokratikus változások támogatói voltunk. Azóta elmúlt tizenöt év, és azt kell mondanom, hogy a demokratikus változások nem úgy zajlottak le, ahogyan azt a vajdasági magyarság remélte. Igaz, nem háborúzunk és nem kell vízum az EU-ba, de a vajdasági magyarság helyzete továbbra is nyílt és megoldatlan, annak ellenére, hogy az elmúlt tizenöt évben egyes vajdasági magyar pártoknak volt köztársasági kormány alelnökük, tartományi, gazdasági, magánosítási, oktatási, kisebbségügyi és ki tudja még milyen titkáruk. Ennek ellenére a kérdéses időszakban a vajdasági magyarság  kimaradt a magánosítási folyamatokból, a kisbirtokok szétzilálásával és a termőföld szerb újgazdagok és háborús nyerészkedők kezére való atjátszásával, tovább csökkentette a vajdasági magyarság gazdasági erejét, ami felgyorsította a falvak üresedését, hagyományos szálláshelyeink önkéntes feladását. Beruházások akkor, de most sem érkeznek a magyarok lakta régióba. Ezt a szakirodalom gazdasági etnikai tisztogatásnak nevezi.
Ha valaki most ébredne fel a kilencvenes években elkezdett álmából, az azt gondolná, semmi sem változott. Most is azok irányítják az országot, akik olyan sok szenvedést okoztak. Igaz, átestek a szerecsenmosdatáson,  demokrata zubbonyt vettek fel,  a módszereik azonban a régiek. Napról napra beigazolódik az amit  a legelején mondtunk: nincsen meg a kapacitásuk, tudásuk a szükséges átalakítások végrehajtására, és ezt lehet mondani a  mostani vajdasági magyar kormányzati szerepvállalásra is.  A   fokozódó szegénység, elvándorlás, médiasötétség, az oktatás és  egészségügy hanyatlása, az ország további eladósítása,  a magyar és a vajdasági autonómia csökkentése, a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan ügyei egyaránt megkövetelik e tényállás  felvetését. Mert megszavazták a bérek és nyugdíjak csökkentését,  szavaztak a közszférában dolgozók (tanárok, egészségügyi munkások, közigazgatási dolgozók) bérének csökkentésére és a közelgő elbocsátásuk előkészítésére. Támogatták a  munkások gátlástalan kizsákmányolását  és elbocsátását biztosító munkaügyi törvényt.  Támogatták a nyugdíjaztatási  korhatár további növelését, a mezőgazdasági támogatások csökkentek, a vajdasági termőföldeket  arab, és más külföldi állampolgárok kezére játszották,  belementek a vagyon-visszaszármaztatás és a kollektív bűnösség méltánytalan kezelésébe. Csúrog- Zsablya- Mozsor magyarjai továbbra is csak egyéni kérelemre indíthatják el a rehabilitációs folyamatot, de anyagi kárpótlást már nem kérhetnek a határidő lejárta miatt,  a szerb államfő a mai napig nem kért bocsánatot az 1944/45-ben történt délvidéki vérengzésekért.  Megszavazták a köztársasági költségvetést a Vajdaságnak járó 7% nélkül. A magyar  autonómia ügyét nem képviselték a szerbiai szkupstinában.  Az autonómiától pedig olyan messze vagyunk,  mint Makó Jeruzsálemtől. Mostanára már mindenki látja, hogy a király meztelen. Az MNT nem autonómia, hanem kirakat szerepet tölt be Szerbia EU csatlakozási folyamatában.  Költségvetésének 80% -át a magyarországi adófizetők pénze tölti fel, míg Szerbia csak 20%-al  járul hozzá  identitásunk megőrzéséhez, holott mi, vajdasági magyarok vagyunk Szerbia legjobb adófizető polgárai. Formája tisztázatlan, mert a nemzeti tanácsok formális-jogi tekintetben sem  állami intézmények, sem közigazgatási szervek, sem polgári egyesületek, ennek ellenére közmegbízatást látnak el, és a költségvetési eszközök felhasználói. Ezzel kapcsolatban felmerül a nemzeti tanácsok aktivitásinak megtervezésére és végrehajtására vonatkozó kérdés, hiszen az állami költségvetésből származó eszközöket rendszertelenül és késéssel utalják ki.
 Közösségünkben eluralkodott  a zsarnokság és  a teljes cenzúra. Ma már takarító munkához sem  juthat az ember, ha nem tagja egy bizonyos pártnak. Mindez közvetett úton hozzájárul ahhoz a lelki és anyagi állapothoz, ami a magyar szavazókat távol tartja a közügyektől, és sok esetben távozásra készteti. Azt gondolom, hogy a Vajdaság hagyományos jelképei körüli botrány után  világosan látható, ki milyen érdekeltséget képvisel. Ezért közösségünkben megérett az  idő a belső változásokra, amelyre már a közeledő tartományi  és önkormányzati választások  kiváló alkalmat adnak. Jelen helyzetben, értékelvén a vajdasági magyar politikai színteret, talán egyedül a VMDK-nak van meg  az a politikai ereje, szervezettsége, tapasztalata, hogy maga köré gyűjtse mindazokat az egyéneket, civil szervezeteket, polgári egyesületeket, politikai pártokat,  akiknek elegük van az önsorvasztásból, és abból az élősködésből és zsarnokságból, amely eluralkodott közösségünkben, mert vissza kell állítanunk az egyensúlyt közösségünk életében. Küzdenünk kell azért, hogy a munkából élők bérüket maradéktalanul megkapják, családjaik számára tisztességes    megélhetést tudjanak biztosítani.  A közbeszédbe vissza kell hoznunk az autonómia ügyét.  Szerbia EU csatlakozási folyamatában követelnünk kell jogaink biztosítását, a valós vagyon-visszaszármaztatást, az ország decentralizálását, regionalizálását, a települési önkormányzatok bevezetését, hogy mindenki a saját településén dönthesse el, mire szeretné költeni adódinárjait.


Köszönöm figyelmüket. Hajrá Magyarok! Hajrá VMDK!  
Óbecse, 2015. március 27.

2015. január 29., csütörtök

Mit "hozott" a kormányzati felelősség a délvidéki magyarságnak?

A közösségnek semmit. Egyéneknek, csoportoknak, igen. Azonban  a címben szerepelő kérdés egyre aktuálisabb. A haladókkal kötött paktum évfordulójának közeledése, a fokozódó szegénység (nem csak feltétlenül anyagi), elvándorlás, médiasötétség, az oktatás, egészségügy hanyatlása, az ország további eladósítása,  a magyar és a vajdasági autonómia csökkenése, a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan ügyei egyaránt megkövetelik felvetését. A paktum szövegének (részleges) megjelenítése után, már tettünk egy kísérletet a dokumentum részletes elemzésére. Sőt, politikai tapasztalatainkra támaszkodva, egyes esetékben még előre borítékolhatókat is megfogalmaztunk (beigazolódtak). Most eljött az ideje, hogy ismét kivesézzük a dokumentumot, ezúttal a jelenben. Az átláthatóság miatt, tesszük ezt táblázat formájában, arra törekedvén, hogy megtartsuk objektivitásunkat.

Ígéret
Igaz
Hamis
A szerb kormány dolgozni fog a kisebbségi kormánypárt által megfogalmazott programjában foglalt prioritásokon
------------------------------
Hamis
A kisebbségi kormánypárt támogatni fogja Aleksandar Vučić beiktatási beszédében foglaltakat
Igaz, maradéktalanul támogatták minden javaslatát
Vajdaság autonómiájának csökkentése, bérek, nyugdíjak lefaragása, a közszférában dolgozók elbocsájtása, a VAT-nak járó 7% mellőzése. Közvetett úton a magyarok elvándorlásának serkentése.
Európai integrációk: a magyar közösség érdekeit  a legnagyobb mértékben figyelembe fogják venni, a 22. fejezet megnyitásáig meghozzák az EGTC alakításáról szóló törvényt
----------------------------------------
Eddig semmi sem valósult meg
Vajdaság helyzete: Vajdaság új statútumának meghozatala, hatásköri törvény elfogadása, Vajdaság pénzeléséről szóló törvény elfogadása, fizetési osztályok bevezetése
Részben teljesítették. Vajdaság új Statútumát elfogadták, azonban az tovább szűkíti Vajdaság autonómiáját.
Hatásköri, pénzelési törvény nincsen elfogadva, még a VAT-ban sem. A fizetési osztályok kidolgozás alatt vannak. Elfogadásával várható a bérek további csökkenése.
Regionális fejlesztés, infrastruktúra fejlesztése, nagyberuházások
Részben igaz. A Belgrád-Budapest vasútvonalat  kínai gazdasági érdekek mentén beválasztották Szerbia prioritásai közé, Szeged-Szabadka-Bácsalmás-Baja vonal sorsa még ismeretlen. A Szabadkai Színház épületére ígéret van a pénzügyi támogatásra(eddig csak a szabadkai önkormányzat, a VAT adott rá eszközöket), ahogyan az Y ág esetében is. Az utóbbi két beruházás kérdéses, hogy magyar érdekeltségű projektumok.
A fejlesztési térségek összehangolásából eddig nem lett semmi, cserében lemondtak  Ada-Zenta-Magyarkanizsa visszatéréséről Bácskába.



A magyarok által lakott vidékeken nem történtek jelentősebb fejlesztések, beruházások.
Egészségügy
-----------------------------
Tovább romlott a szerbiai, vajdasági egészségügy színvonala, a szakemberek elvándorolnak, a szabadkai, zentai kórházak fejlesztéséből eddig semmi sem érzékelhető.
Szociális védelem
Egyedül a közmunkák terén történt némi előrelépés a megfelelő törvényes keretek kidolgozásával.
Nem lett elegendő pénz elválasztva a falugondnoki szolgálatok működtetésére,  a visszaeső bűnözők segélyeztetéséről nem tudni semmit.
Mezőgazdaság
A termelők szociális biztosítási módja és a csatlakoztatható járművek regisztrálását szabályozó keretek változtak.
A mezőgazdasági támogatások rendszere (szubvenciók) ugyan változott, de a  termelők kevesebb pénzt kapnak mint eddig és csak a kisebb területek után lehet igényelni. Nem lett összehangolva az EU irányvonalaival. A termőföldeket el lehet adni külföldi állampolgároknak. 
Részarányos foglalkoztatás
---------------------------------------
Semmi előrelépés az állami szférában (rendőrség, katonaság, állami közvállalatok, önkormányzatok, köztársasági szervek, igazságszolgáltatás etc.). A létszámstop, bérek csökkentése, elbocsájtások a jelenleginél is  rosszabb helyzetet fognak előidézni. A részarányos foglalkoztatást  előkészítő intézkedések sem készültek el.
Kisebbségi jogok
A nemzeti tanácsokról szóló törvényt megkurtította a szerbiai alkotmánybíróság. Első módosítása megtörtént. A lényegen nem változtattak.
A nemzeti tanácsokról szóló törvény második módosítása, amely a hatáskörökkel foglalkozna nem történt meg. A kultúráról szóló törvény rendelkezései nem lettek összehangolva a NT szóló törvénnyel, az iskolák alapítási jogának átvitele nem történt meg.Nem lett meghozva az új nyelvhasználati törvény, a kisebbségi sajtó nem lett megvédve a magánosítástól, a kisebbségi költségvetési alapba nem lettek előlátva jelentősebb összegek, a szerb mint környezeti nyelv oktatási programja nem lett megváltoztatva, a kis létszámú magyar osztályokat most is bezáratták, a diplomák honosítása terén nem történ semmi, ahogyan az Európa kollégium ügyében sem. Nem lett kialakítva a szabadkai körzeti iskolaigazgatóság, a magyar kultúrára, civil társadalom működésére nem lettek eszközök kiválasztva.
A bűnözés elleni harc, igazságügy
-----------------------------------
Az 5000 dinár alatti lopások nem lettek besorolva a szabálysértések közé, hivatalból nem emelnek vádat ellenük. Nem alkalmazzák a részarányos foglalkoztatást az igazságügyben, a bírósági elnökök,  bírók, bírói segédek, ügyészek, gyakornokok alkalmazásánál, de a foglalkoztatottak esetében sem. Magyarkanizsa, Ada, Temerin, Bácstopolya nem kapták vissza a bíróságokat, Csóka és Törökkanizsa nem lettek Zenta felé irányítva.
Szerb-magyar megbékélés, vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció, együttműködés az egyházakkal
Hatályon kívül lett helyezve Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira rótt kollektív bűnösség, a szerb kormányfő nem kért bocsánatot a "nép nevében" elkövetett népirtásért, de a határozat nem lett semmisé nyilvánítva.  Egyénileg kell kérelmezniük a rehabilitációt, vagyon-visszaszármaztatásra nem jogosultak mert lejárt az igénylési határidő. Módosító indítványon keresztül lett előirányozva pénz a vegyes szerb-magyar történész bizottság működésére.
A vagyon-visszaszármaztatás akadozik, főleg a termőföldek esetében, a részvényekben történő kárpótlást elodázták,  a természetbeli cserelehetőséget (szubsztitúció) nem valósították meg, az egyházi vagyon nem lett visszaszármaztatva, a papság szociális helyzete továbbra is megoldatlan.
Önkormányzatok
----------------------------
Nem lett módosítva az önkormányzati törvény, nem lett módosítva a helyi közösségek státusát meghatározó jogi környezet (Szerbia ratifikálta a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatokról szóló dokumentumot és ezt kellene számon kérni, nem a helyi közösségekkel foglalkozni!-szerk. megjegyzés), nem lett megváltoztatva a kommunális rendőrségről szóló törvény, továbbra sem lehet alkalmazni községi szinten kommunális rendőröket
  


A VMDK véleménye szerint nyugodtan mondható, hogy a kormányzati felelősség nem hozott semmit  a délvidéki/vajdasági magyarságnak. Egyes esetekben még rontott is az esélyeinken az ügyeink megfelelő rendezésére, mert a félmegoldások elfogadásával , amelyek a gyakorlatban nem alkalmazhatóak, illetve nem alkalmazzák őket, jó hivatkozási alapot adtak/adnak a mindenkori szerbiai politikai elitnek Brüsszel előtt.