Ha valaki a fentiek alapján Rózsa Gyurira és a Kapcsoltam
című műsorra gondol, hát nagyot tévedne. Ez nem az a játék. Ennél sokkal
nagyobb, és nem annyira közönségbarát, de még szórakoztató sem. Ez a játék egy gazdaságfejlesztési
stratégiával kezdődik és mutyilistával végződik. Vagyis, majdnem azzal. Mert
ennek van/volt előzménye.
Az elmúlt 20 évben a délvidéki magyar szavazókat a
szerbiai, tartományi, önkormányzati dinárokkal "bódították" felcserélve vele a nemzeti
autonómia eszméjét. Aprópénzre váltották. Tették ezt olyan sikeresen, hogy alig
maradt haza e vidéken. Természetesen a felelősség vállalása és a bocsánatkérés
(közéletből való távozás?) elmaradt.
Amióta az eddigi dináros
ködárusítást forintosították, a
közmédiában megfigyelhetően nőtt azoknak
a cikkeknek a száma ahol napi
szinten boldog-boldogtalan kormánypárti kukutyini szárkúp melletti szervezet
elnöke elmondja milyen fantasztikus a
magyar adófizetők pénzéből érkező csomag. Le a kalappal az anyaország előtt,
köszönjük neki, hogy törődik velünk.
Azonban, számomra az anyaországi pénzekkel való hivalkodás egyszerre a politikai vereség beismerését is
jelenti. Ugyanis, nyilvánvalóvá lett a király meztelensége. Téves politika,
megcsappant befolyás. A nagy ígéreteket már senki sem hiszi el. Hát újakat kell
kitalálni. Csak az a baj, hogy megmaradtak
a régi berögződések. Mert a kisebbségi kormánypárt vezetői úgy nyilatkoznak
mintha az a pénz az övéké volna és mintha azt ők osztanák zsebből.
A mutyilistás botrány egyik főszereplője (különben a párt
elnökségi tagja, a szabadkai alapszervezet elnöke) azt találta mondani az újságíróknak, ugyan ő nem fog pályázni,
de azért a gyereke igen. Nehogy már hátrány érje csak azért mert az ő fia! Aki
mellékesen ott szerepel a mutyilistán is, csekély 3 millió euróért kuncsorogva
termőföld vásárlás céljából. De jó volna ha minden fiatal földművesnek ennyi jutna! Még akkor is ha az apja miatt hátrányos helyzetből indul! De vajon mi
történne ha más volna az apja?! Akkor mennyi jutna neki?
Minél többet beszélnek róla, annál jobban kerülnek ellentmondásba saját magukkal.
Míg anno elnök úr 200 szakemberről meg számtalan munkaóráról
beszélt, addig a most napvilágot látott cikkekben már csak 25 szakember, meg 3
évről tesznek említést. A 25 szakembert felsorakoztató névsorban olyan neves párttisztségviselőket
és politikusokat is találunk akik előtte a "stratégia" közelében sem
voltak. A "mutyilistás" botrány kirobbanásánál egyenesen tagadták,
hogy bármit is tudnának róla, de most meg a nevük a "stratégia" borítóján díszeleg.
Az eredetileg kiszivárogtatott "stratégiához"
képest jelentős momentumok hiányoznak a
mostani "végleges" változatban. Ezek tükröződnek nyilatkozataikban
is. Töredelmesen bevallották:
1. nem ők, hanem a magyar kormány fogja "osztani" a pénzt
(eredetileg az általuk létrehozott vállalkozói központ végezte volna )
2. a magyar kormány fog ügyelni az "elosztásra" váró pénzeszközök
elbírálási rendszerének "átláthatóságára" és "tisztaságára"
(magyar érdekeltségű bankon keresztül, eredetileg a központ igazgató bizottsága
végezte volna)
3. a pályázati anyagok ismertetésére és
lebonyolítására létrehozott irodákat a
magyar kormány fogja működtetni (eredetileg párt közeli lett volna)
4. nem csak a magyar vállalkozóknak
szól majd a pályázatok kiírása, hanem szerb vállalkozók is részt vehetnek rajta
és támogatásban részesedhetnek (eredetileg a magyar gazdák megerősítése volt a cél)
Hogy minek köszönhetjük ezt a pálfordulást, az nem
tudjuk, de feltételezhetően nem önszántukból jutottak el eddig.
Lehet, hogy a
"stratégia" kiszivárogtatása tette meg a hatását. Bárki is volt az aki meglobogtatta, hálásak lehetünk
neki/nekik érte. Legalább is úgy tűnik.
Mivel minap elnök úr személyesen tartott bemutatót Szabadkán
és ott kiderült, hogy még ő sem tudja hogyan fog működni az egész rendszer, de
azért már beszélünk róla és áruljuk a ködöt, fontosnak tartanám néhány egyszerű
szempontnak az említését.
Hiszen az összes eddigi tapasztalatunk arról szól hogyan
épültek rá/be ezeknek az eszközöknek az "elcsatornázásába" . Sajnos ez most is így van. A Bethlen Gábor
Alap, MNT, önkormányzati, tartományi "civil" pályázatok nagy
mértékben ma is erről szólnak.
Ezért itt nem szabad megállni. Az ügy sikeressége miatt szükségszerű a
további nyomás fokozása. A honi közvéleménynek és a kormánypárton kívüli
politikumnak ragaszkodnia kell a tiszta viszonyok kialakításához.
Ha a magyar kormánynak, de a kisebbségi kormánypártnak is
valóban az elsődleges célja az, hogy a
délvidéki magyarság gazdaságilag megkapaszkodjon és megerősödjön, akkor semmilyen
körülmények között sem szabad megengedni, hogy a pénzek elosztása körül bármilyen gyanú támadjon. Még az árnyékát is
kerülni kell.
Ezért elengedhetetlenül fontos a mutyisok távol tartása. Nem szabad megengedni a beszivárgásukat szabályzatokba,
előzetes szűrőkbe, programok ismertetésébe, lebonyolításukba és hasonló
jellegű mechanizmusokba. A kádereiket nem szabad alkalmazni. Vannak már
gazdasági attasék egy-egy külképviseleten, tessék nekik ledelegálni ezt a
feladatot.
Ha meg a magyar kormány ezt mégis megteszi, akkor annak
is üzenetértéke lesz, és akkor is tiszta víz kerül a pohárba, csak annak egy
picit más lesz az íze.
Fontos szempontnak számítana az is ha a pénzeket
elosztó bank, illetve a területi irodákat, nem terhelné a kisebbségi
kormánypárt jelenléte.
A szerb vállalkozók bevonását meg egyenesen kifogásolom!
Ha valódi, erős magyar vállalkozói és polgári réteg kialakításában gondolkodunk,
akkor alkalmaznunk kell a "gazdasági nacionalizmus" elvét.
Magyar bank, magyar embernek adjon támogatást, az meg
magyar embert alkalmazzon. Ez volna a lényeg.
Ha meg a magyar kormány politikusai félnek a
diszkrimináció vádjától, egy egyszerű megoldást tudnék javasolni. A magyar
állam, magyar bankon keresztül, magyar állampolgároknak biztosítson kölcsönöket és vissza nem térítendő támogatásokat.
Tudom, egyesek
erre egyből azt fogják mondani a Vajdaságban
élő magyar állampolgárok között vannak
szerb vagy más nemzetiségűek is,
de ezzel a kikötéssel lényegesen csökkenne az esetleges nem magyar
kedvezményezettek köre, valamint nem szólhatna bele senki sem a támogatások
odaítélésébe.
Ellenkező esetben, tisztán a gazdasági erejük miatt, a friss tőke a szerb újgazdagok zsebébe fog
vándorolni. A magyar állam meg saját állampolgárai közül azt támogat akit akar.
Ügyelni kell a tiszta
és mindenki számára elfogadható pályázati feltételekre, ellenőrzési
módszerekre. Főleg a vissza nem térítendő pénzeszközök esetében.
A közösségünk szempontjából az eszközök odaítélésénél nem
szabadna a nagy tőke logikáját alkalmazni. Az csak zselléreket és még erősebb
nábobokat teremtene. A hangsúlyt
inkább a mikrohitelek és a
mikrovállalkozások felé kellene irányítani.
Hogy mindez miért volna fontos? Tényleg el kell
magyaráznom?
Ada, 2015-12-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése