2015. december 18., péntek

Az 50 milliárd forintos kérdés

Ha valaki a fentiek alapján Rózsa Gyurira és a Kapcsoltam című műsorra gondol, hát nagyot tévedne. Ez nem az a játék. Ennél sokkal nagyobb, és nem annyira közönségbarát, de még szórakoztató sem. Ez a játék egy gazdaságfejlesztési stratégiával kezdődik és mutyilistával végződik. Vagyis, majdnem azzal. Mert ennek van/volt  előzménye.


Az elmúlt 20 évben a délvidéki magyar szavazókat a szerbiai, tartományi, önkormányzati dinárokkal  "bódították" felcserélve vele a nemzeti autonómia eszméjét. Aprópénzre váltották. Tették ezt olyan sikeresen, hogy alig maradt haza e vidéken. Természetesen a felelősség vállalása és a bocsánatkérés (közéletből való távozás?) elmaradt. 

Amióta az eddigi dináros  ködárusítást  forintosították, a közmédiában megfigyelhetően nőtt  azoknak a cikkeknek a száma ahol  napi szinten boldog-boldogtalan kormánypárti kukutyini szárkúp melletti szervezet elnöke  elmondja milyen fantasztikus a magyar adófizetők pénzéből érkező csomag. Le a kalappal az anyaország előtt, köszönjük neki, hogy törődik velünk.

Azonban, számomra az anyaországi pénzekkel  való hivalkodás  egyszerre a politikai vereség beismerését is jelenti. Ugyanis, nyilvánvalóvá lett a király meztelensége. Téves politika, megcsappant befolyás. A nagy ígéreteket már senki sem hiszi el. Hát újakat kell kitalálni.  Csak az a baj, hogy megmaradtak a régi berögződések. Mert a kisebbségi kormánypárt vezetői úgy nyilatkoznak mintha az a pénz az övéké volna és mintha azt ők osztanák zsebből.

A mutyilistás botrány egyik főszereplője (különben a párt elnökségi tagja, a szabadkai alapszervezet elnöke) azt találta  mondani az újságíróknak, ugyan ő nem fog pályázni, de azért a gyereke igen. Nehogy már hátrány érje csak azért mert az ő fia! Aki mellékesen ott szerepel a mutyilistán is, csekély 3 millió euróért kuncsorogva termőföld vásárlás céljából. De jó volna ha minden fiatal földművesnek ennyi jutna! Még akkor is ha az apja miatt hátrányos helyzetből indul! De vajon mi történne ha más volna az apja?! Akkor mennyi jutna neki?

 Minél többet beszélnek róla, annál jobban kerülnek  ellentmondásba saját magukkal.  
Míg anno elnök úr  200 szakemberről meg számtalan munkaóráról beszélt, addig a most napvilágot látott cikkekben már csak 25 szakember, meg 3 évről tesznek említést. A 25 szakembert felsorakoztató  névsorban olyan neves párttisztségviselőket és politikusokat is találunk akik előtte a "stratégia" közelében sem voltak. A "mutyilistás" botrány kirobbanásánál egyenesen tagadták, hogy bármit is tudnának róla, de most meg  a nevük a "stratégia" borítóján  díszeleg.

Az eredetileg  kiszivárogtatott "stratégiához" képest jelentős momentumok hiányoznak  a mostani "végleges" változatban. Ezek tükröződnek nyilatkozataikban is. Töredelmesen bevallották:
1.      nem ők, hanem a magyar kormány fogja "osztani" a pénzt (eredetileg az általuk létrehozott vállalkozói központ végezte volna )
2.      a magyar kormány fog ügyelni az "elosztásra" váró pénzeszközök elbírálási rendszerének "átláthatóságára" és "tisztaságára" (magyar érdekeltségű bankon keresztül, eredetileg a központ igazgató bizottsága végezte volna)
3.       a pályázati anyagok ismertetésére és lebonyolítására  létrehozott irodákat a magyar kormány fogja működtetni (eredetileg párt közeli lett volna)
4.       nem csak a magyar vállalkozóknak szól majd a pályázatok kiírása, hanem szerb vállalkozók is részt vehetnek rajta és támogatásban részesedhetnek (eredetileg  a magyar gazdák megerősítése volt a cél)  

Hogy minek köszönhetjük ezt  a pálfordulást, az nem tudjuk, de feltételezhetően nem önszántukból jutottak el eddig.

Lehet, hogy  a "stratégia" kiszivárogtatása tette meg a hatását. Bárki  is volt az aki meglobogtatta, hálásak lehetünk neki/nekik érte. Legalább is úgy tűnik.

Mivel minap elnök úr személyesen tartott bemutatót Szabadkán és ott kiderült, hogy még ő sem tudja hogyan fog működni az egész rendszer, de azért már  beszélünk róla és áruljuk  a ködöt, fontosnak tartanám néhány egyszerű szempontnak az említését.

Hiszen az összes eddigi tapasztalatunk arról szól hogyan épültek rá/be ezeknek az eszközöknek az "elcsatornázásába" .  Sajnos ez most is így van. A Bethlen Gábor Alap, MNT, önkormányzati, tartományi "civil" pályázatok nagy mértékben ma is erről szólnak.

Ezért itt nem szabad megállni.  Az ügy sikeressége miatt szükségszerű a további nyomás fokozása. A honi közvéleménynek és a kormánypárton kívüli politikumnak ragaszkodnia kell a tiszta viszonyok kialakításához.

Ha a magyar kormánynak, de a kisebbségi kormánypártnak is valóban az elsődleges célja az, hogy  a  délvidéki magyarság gazdaságilag megkapaszkodjon és megerősödjön, akkor semmilyen körülmények között sem szabad megengedni, hogy  a pénzek elosztása körül  bármilyen gyanú támadjon. Még az árnyékát is kerülni kell.

Ezért elengedhetetlenül fontos a mutyisok  távol tartása. Nem szabad  megengedni a beszivárgásukat szabályzatokba, előzetes szűrőkbe, programok ismertetésébe, lebonyolításukba és hasonló jellegű mechanizmusokba. A kádereiket nem szabad alkalmazni. Vannak már gazdasági attasék egy-egy külképviseleten, tessék nekik ledelegálni ezt a feladatot. 

Ha meg a magyar kormány ezt mégis megteszi, akkor annak is üzenetértéke lesz, és akkor is tiszta víz kerül a pohárba, csak annak egy picit más  lesz az íze.  

Fontos szempontnak számítana az is ha a pénzeket elosztó bank, illetve a területi irodákat, nem terhelné  a  kisebbségi kormánypárt jelenléte.

A szerb vállalkozók bevonását meg egyenesen kifogásolom! Ha valódi, erős magyar vállalkozói és polgári réteg kialakításában gondolkodunk, akkor alkalmaznunk kell a "gazdasági nacionalizmus" elvét.

Magyar bank, magyar embernek adjon támogatást, az meg magyar embert alkalmazzon. Ez volna a lényeg.

Ha meg a magyar kormány politikusai félnek a diszkrimináció vádjától, egy egyszerű megoldást tudnék javasolni. A magyar állam, magyar bankon keresztül, magyar állampolgároknak biztosítson  kölcsönöket és vissza nem térítendő támogatásokat.

 Tudom, egyesek erre egyből azt fogják mondani a Vajdaságban  élő magyar állampolgárok között  vannak  szerb vagy  más nemzetiségűek is, de ezzel a kikötéssel lényegesen csökkenne az esetleges nem magyar kedvezményezettek köre, valamint nem szólhatna bele senki sem a támogatások odaítélésébe.

Ellenkező esetben, tisztán a gazdasági erejük miatt,  a friss tőke a szerb újgazdagok zsebébe fog vándorolni. A magyar állam meg saját állampolgárai közül azt támogat akit akar.

Ügyelni kell a tiszta  és mindenki számára elfogadható pályázati feltételekre, ellenőrzési módszerekre. Főleg a vissza nem térítendő pénzeszközök  esetében.

A közösségünk szempontjából az eszközök odaítélésénél nem szabadna a nagy tőke logikáját alkalmazni. Az csak zselléreket és még erősebb nábobokat teremtene. A  hangsúlyt inkább  a mikrohitelek és a mikrovállalkozások felé kellene  irányítani.

Hogy mindez miért volna fontos? Tényleg el kell magyaráznom?

 

Ada, 2015-12-18

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése