Határzár

A napok leggyakrabban emlegetett híre a 175km hosszú határzár Magyarország és Szerbia között. A (vélhetően) szögesdróttal ellátott kerítés elvileg azért épül, hogy ellehetetlenítse azt a menekültáradatot, amely egyre tömegesebb méreteket ölt. Természetesen az intézkedés egyből politikai vitát gerjesztett Magyarországon, Szerbiában, de az EU-ban is. Szűkebb pátriánkban is nyilatkozatok sora látott napvilágot. Elsősorban a magyarországi média kereste fel az itteni magyar, illetve szerb politikusokat, majd a hazai média is bekapcsolódott. Míg a szerbiai miniszterelnök egyenesen „auschwitzi” állapotokról beszélt, addig mi, délvidéki magyarok már mérsékeltebben fogalmaztunk. Talán jobban ismerjük a felmerült problémát, hiszen a kilencvenes években, és most is (főleg koszovói romák) betelepítésében részesedtünk/ részesedünk. A nemzetközi szervezetek pontosan ugyan olyan fejkvóta és támogatási rendszert alkalmaztak Szerbia esetében, mint amit a napokban javasoltak az EU tagállamai felé. Mindenki kap belőlük egy kicsit, mellé egy kis pénzt az elszállásolásukra, ellátásukra. Igen ám! Csak egy idő után ezek a források elapadnak, a menekültek meg maradnak, ami egyben az adott ország, régió, település etnikai arányának megváltoztatását eredményezi. Ezért megértjük az intézkedések lényegét.

Végigfutva a nyilatkozatokat azt lehet mondani, hogy lényegében minden megszólítottnak igaza van abban amit állít. Aki útlevéllel szeretne átmenni a határon annak eddig, de ezután sem lesz gondja. Aki meg a zöldhatáron szeretne átcsusszanni, annak ez egy kicsit nehezebb lesz, de a kerítés nem állítja meg. Többet fog időzni a határ menti falvakban, és az is elképzelhető, hogy ez miatt majd ide, a délvidéki magyarok közé húzzák fel a menekülteket befogadó központok zömét. Az embercsempészek előre dörgölik markukat, mert nagyobb tarifát kérhetnek az átkelésért. Két alternatív utat is használhatnak. Bosznia, majd Horvátország, illetve Magyarország-Szerbia-Románia hátár törökkanizsai csücskét. Minden más csak kommunikáció, amely hosszútávon nem oldja meg a ránk nehezedő nyomást. Ebből kifolyólag nem értem azokat a történelmi politikusokat akik a jelen helyzetből (is) délvidéki magyar belpolitikai „ügyet” szeretnének kerekíteni. Aki nincs velünk, az ellenünk van alapon. Aki gondolkodni mer saját fejével, netán kételyeinek hangot mer adni, na az egyből balliberális, vagy szélsőjobbos címkét kap. A pirinyó gond ezzel csak az, hogy azok is akik ilyen módon címkéznek (civil sapkában) azt mondják amit a címkézettek. Mert a (civil) címkézés közepette, a politikai szárny Budapest felé azt üzeni, hogy a kerítés az egyetlen jó megoldás, de belföldön már a jó megoldás esetleges délvidéki (negatív) következményeit járná körül, és egy egységes platform elfogadását javasolja. Bevallom, nekem ez egy kicsit ellentmondásos, de hát a politika az már csak ilyen.

Ada, 2015. június 23.