2017. november 21., kedd

Nyelvhasználati jogok a Délvidéken - levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek

Magyarország Kormánya
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
1357 Budapest, Pf.6.


Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Bozóki Antal honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz fűződő joga? kérdésére adott válaszát. Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam Önt a pontos és valós tényekről.

A Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák, horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg, kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot, amit kifejezett kérelme esetén a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a munkaanyagok és a képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.

A Képviselőház különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi nyelveken. A VMDK álláspontja szerint a fentiekben részletezett okok miatt az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május 15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül két ülést követően 2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.

Ami a Hivatalos Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén), szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a fordító szolgálat túlterheltségére és a Képviselőház munkájának megbénítására hivatkozni. Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok bizonyos hivatalnokainak magyarázkodására emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen telepítve.   Meggyőződésem, hogy az ügy gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
  
Miniszterelnök-helyettes Úr!

Ha a válaszában említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?

Sajnos, az általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati csorbítására, amit a fordító szolgálat túlterheltségére fognak. Közel 40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el, aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti. Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt közreműködésével teszik.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!

Sajnálatosnak tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.
Számítok megtisztelő válaszára.

Ada, 2017. október  27.
      Szíves üdvözlettel:
                      Csonka Áron
 a VMDK elnöke, tartományi képviselő