Egy közvita margójára - a NT szóló törvény módosítása kapcsán

Majdnem egy éves semmittevés után a szerbiai Államigazgatási és Önkormányzati minisztérium gondolt egyet és belefogott a Nemzeti Tanácsokról (NT) szóló törvény módosításába. Létrehozott egy 27 tagú munkacsoportot ami főleg kormányzati hivatalnokokkal, jogászokkal lett feltöltve, de helyet találtak benne a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) képviselői, illetve Nyilas Mihály a tartományi Közigazgatási, Oktatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkár is.

Írásomban nem szándékozom kitérni a NT szóló törvény módosításaira, erről már többször nyilatkoztam, illetve részletes elemzést tett közzé a VMDK. Akit érdekel az megnézheti, elolvashatja őket itt:

1. Szerbia csökkenti a nemzeti tanácsok jogkörét
2. Végleg bedőlt a kulturális autonómiának nevezett kirakat
3. Már az anyaországgal való együttműködést is korlátoznák a NT-oknak? A törvénytervezet elemzése I.rész
4. Korlátozzák az NT-ok és az anyaországok együttműködését! - A NT szóló törvény módosításának RÉSZLETES ELEMZÉSE  II. rész

Amiről szeretnék írni az inkább a NT törvény módosításának “a konzultációs közvitáját” érintené. Szerbia az EU csatlakozása során a 23-as fejezet keretein belül elfogadott egy külön kisebbségi akciótervet  amiben elkötelezték magukat a NT szóló törvény rendezésére. Új törvény elfogadását vagy a jelenlegi törvény módosítását látták elő, a határidő 2017. első negyedéve volt.

Ehhez képest 2017. november 27-én az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium honlapján megjelent egy rövidke hír mi szerint 2017. november 29-én Újvidéken elkezdenék a NT szóló törvény módosítási javaslatának “előzetes konzultatív közvitáját”. Ugyanitt olvashattuk, hogy Újvidék mellett ilyen “közvitát” még Novi Pazar, Bujanovac, Petrovac na Mlavi és Belgrád területén rendeznének. Majd a cikk végén egy linket jelöltek meg ahol elvileg elérhető volna a “közvita” tárgya, nevezetesen a NT törvény módosításának munkatervezete.

Természtesen ezt a rövid kis közleményt senki sem vette észre, a sajtó ingerküszöbét nem érte el. Annál is inkább a már említett  újvidéki,első kerekasztal megszervezése!

Talán azért mert a házigazda, a tartományi Közigazgatási, Önkormányzati, Oktatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkárság  meg sem hírdette a kerekasztal időpontját, a titkárság nem értesítette a vajdasági parlamentben lévő frakciókat a kerekasztal megtartásáról,  a képviselőház honlapján csak egy utólagos tájékoztatást lehetett elolvasni a kerekesztal lebonyolításáról. A mai napig nem lehet tudni ki volt ezen a kerekasztalon és milyen módon került oda.

Amint látjuk, teljesen átlátható és nyomon követhető módon történt az első “közvita”. Amikor ennek híre ment, sokan felkapták a fejüket és számon kérték (többek között én is a VMDK nevében) a minisztériumtól hogyan is gondolták ilyen módon eljátszani a NT törvény módosításának “közvitáját”?

A reklamálásnak meg lett az eredménye és a minisztérium utólag még egy vajdasági színhelyt iktatott be 2017. december 15-ére Szabadkán.

A szabadkai “közvitát” már a média is jobban kikisérte ( a szerb jobban mint a magyar!), de szép számban jelentek meg az érdekelt felek képviselői is. Nyilvántartásom szerint a szabadkai “közvitán” jelen voltak a magyar, horvát, bunyevác, német nemzeti tanácsok képviselői, valamint a felsorolt nemzeti közösségeket képviselő pártok képviselői.

Magyar részről a már említett MNT-én kívül, jelen volt még a Magyar Mozgalom és személyemben a VMDK képviselője. Hivatalosan a szabadkai székhellyel rendelkező magyar pártot nem képviselte senki, azt meg már nem tudtam eldönteni, hogy az MNT elnöke vagy Nyilas Mihály tartományi titkár hivatalukon kívül még a pártot is képviselik.

A bevezető felszólalásokban mindenki számára egyértelművé vált, hogy a minisztérium szakemberei egy hátralépéses, az alkotmánybíróság döntéseinek szigorú állásponton vannak. A felszólalókat ugyan meghallgatták, de nem sok mindent jegyeztek fel maguknak abból ami ott elhangzott. Pedig volt mit hallani!

Mert a nemzeti közösségek képviselői közül egy jó szót sem lehetett hallani a NT-okról szóló törvény módosítási javaslatáról. Mindenki élesen, de a politikai diskurzus illedelmes keretein belül, bírálta a javasolt tervezetet. A bunyevác és a horvát nemzeti tanács képviselői még azt is szóvá tették az ott jelenlévő államtitkárnak és a minisztérium jogászainak, hogy nem hozták nyilvánosságra milyen észrevételek érkeztek eddig  a NT-ok részéről a tervezet szövegére, valamint egyetlen megoldást sem láttak a tervezeteben azokból a javaslatokból amit a nemzeti tanácsok koordinációs testületén keresztül adták át (ezt most történetesen a MNT koordinálja!). Magyarán mindent elutasítottak!

Bevallom nagy érdeklődéssel kísértem az MNT elnökének és jogtanácsosának felszólalását. Jól esett hallani az álláspontjukat a tervezet  visszautasításáról, az általuk javasolt módosításokat is teljesen ésszerűnek és elfogadhatónak tartom. Kár hogy addig erről nem nyilatkoztak a közvélemény előtt és nem akartak teret adni a MNT-én belül e kérdés megvitatásának, közös álláspont kialakításában.

Azonban a hallottak alapján az a kérdés is megfogalmazódott bennem hogyan is helyezkedhettek erre az álláspontra ha részt vettek a törvénytervezet kidolgozásában? Milyen álláspontot képviseltek ebben a folyamatban? Miért nem vették figyelembe az észrevételeiket (ha voltak) ha már megegyezik a MNT többséget adó politikai opció és az ami jelen van a szerbiai kormányban?

Jó volna ha ezekre a kérdésekre minél előbb választ kapnánk!

A Magyar Mozgalom képviselője Józsa László (volt MNT elnök) is elfogadhatatlannak és visszalépésnek minősítette a NT módosításának tervezetét. Konkrét észrevételeivel, javasolt megoldásaival (amiket helyeseltem) kiegészítette azt amit a MNT képviselői nem mondtak el.

Felszólalásomban igyekeztem olyan szempontokra kitérni amiről az előttem felszólalók nem tettek említést ( a konkrétumokról lásd a fenti linkeket).  Véleményem szerint így lett kerek a történet. Számomra ez is csak azt bizonyította, hogy ezen a téren nincsen olyan nagy különbség közöttünk, és az igazi átütést - a délvidéki magyarság érdekei mentén - akkor érhetnénk el ha egy közösen érlelt és kiforrott javaslattal fordulnánk a szerbiai hatóságok felé.

Hogy lesz-e erre hajlandóság, vagy nem, azt a jövő fogja megmutatni. Ha mégis a politikai hiúság, presztízs, pártérdekek, koalíciós símulékonyság  kerülne előtérbe a közösségi érdekek helyett, akkor félő, hogy hosszú távon egy nagy esélyt szalasztanánk el az autonómia terén.