Megbékélés? Gesztus? Vagy nesze semmi, fogd meg jól?

Néhányat aludva a „történelmi” szerb-magyar megbékélést megtestesítő csúrogi megemlékezésre sehogyan sem tudom magamból kitörölni azt a fura érzést, hogy ismét lóvá tettek bennünket.

Tudom, sokan azt fogják mondani már megint az oldalvonalon túlról kiabálok és mindenben keresem azt a bizonyos csomót, de ez nem így van. A gesztusokat értékelem én is, csak hiányolom belőlük az őszinteséget. Talán azért mert a keresztény értékrend a bűnök megbocsájtását, és a lélek megnyugvását csak az őszinte megbánáshoz köti.

Ez az amit nem érzékeltem a szerb politikusoknál. Az itteni és az ottani sajtó is előszeretettel cikkez erről a témáról és idézget a szerbiai képviselőházban elfogadott Nyilatkozat ( Az 1944/45-ben kivégzett ártatlan magyar civil lakosság kollektív bűnösségének elítéléséről) szövegéből. Főleg abból, amit a parlamentben ülő magyar képviselők tettek közzé. És itt van a kutya elásva! Mert itt kezdődött a félrevezetés és a hazudozás. A tények agyonhallgatása.

A tények pedig makacs dolgok.

Akik vették a fáradságot és elolvasták az eredeti szerb szöveget, azok az indoklási részben érdekeset olvashattak. Mert ott nem az áll, hogy az országunk magyar nemzetiségű polgárainak tett igazságtalanságot szeretnének eltörölni, bocsánatot kérni, kártalanítani stb. hanem ott az áll, hogy a Nyilatkozatot azért kell elfogadni mert ezzel szeretnének hozzájárulni a jobb regionális viszonyok kialakításához és az EU csatlakozás is ezt kívánja el Szerbiától. Természetesen ez nem igaz.

A parlamenti ülés élő közvetítését követve azt láttam, hogy még a hatalmi koalícióban sincs összhang a Nyilatkozatot illetően. Képviselőik nem is tartózkodtak a teremben. Ha az ellenzéki képviselők nem segítenek be, meg sem szavazzák.

Ez volna az őszinteség?

Jogi szempontból a Nyilatkozat csak egy gesztus. Ugyan elítéli és beismeri a gaztetteket, de nem szünteti meg a titói katonai közigazgatás által kollektív bűnösséget kimondó okiratot. A bocsánat szót nem találni benne. Semmilyen kihatással nincsen a rehabilitációs és a vagyon-visszaszármaztatási törvényre, amelyekben most is ott díszelegnek a délvidéki magyarságot megbélyegző kitételek.

Ez volna a gesztus?

Szerdán ott voltam Csúrogon. Saját szememmel láttam a közös főhajtást. Maga az emlékhely gyalázat. Az áldozatok emléke nem ezt, és nem ilyet érdemel. Bezzeg a Topalov féle raktár csillogott. Nekünk megmaradt a szemét, a burgying és egy komolytalan emlékmű, amit nemsokára elvisznek a közelében lakó színes fémkereskedők, míg a szerb félnek megmarad egy örök értéket képviselő múzeum. Meghallgattam Tomislav Nikolic és Áder János beszédét. Bizánc és Európa. Sumákolás és tiszta, egyenes beszéd. Ekkor büszke voltam Áderra. Tomislav Nikolic beszédéből kimaradt a bocsánat szó.

Ez volna az őszinte gesztus?

Hazafelé híreket hallgattam az autóban és akkor tudtam meg, hogy Áder János a szerbiai képviselőházban tartott beszédében bocsánatot kért az elkövetett vérengzésekért 1942-ben.

Ismét. Mert ezt a gesztus Magyarország még 1943-ban megtette. Bíróság elé vezette és elítélte az elkövetőket. Egyeseket ki is szolgált a háború utáni Jugoszláviának, amely kivégezte őket.

Bezzeg, a mai napig senki sem felelt a magyarok felett elkövetettekért. Nikolic beszédjének tudatában megkopott az Áderre való büszkeségem.

Megbékélés? Gesztus? Nesze semmi, fogd meg jól?

Valahogyan az az érzésem, ismét a szerbiai politikum jött ki jobban ebből a történetből. Tiszta látvány, szemfényvesztés, de semmi lényegbevágó. A jól felfogott érdekeket nem érinti. Mintha Szerbia volna az EU-ban és nem mi. Mintha nekünk volna nagyobb szükségünk rájuk mint nekik ránk. Ma olvasom a magyarországi sajtóból átvett elemzést. Döbbenet. Ennyire nem értik a dolgokat, vagy valami más van a háttérben?

Ha a budapesti politikusok azt gondolják, hogy Horvátországban és Szerbiában őszinte partnerekre leltek a Közép-európai blokk kialakításához, és a közös érdekek érvényesítéséhez, Magyar vezetéssel, akkor nagyon tévednek. Ha az érdekeik úgy követelik, lelkiismeret furdalás nélkül hátat fognak fordítani Magyarországnak. Nem tanultunk a múltból?

Szokás szerint, ennek  a  felismerése későn fog megtörténni és sokba fog kerülni.

BESZÉDEM A VMDK KONGRESSZUSA ALKALMÁBÓL 2O13. JÚNIUS 16. ADA

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt VMDK küldöttek! Kedves barátaim!

Engedjétek meg nekem, hogy a beszámolóm kezdetén üdvözöljelek titeket Adán, szülővárosomban. Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy ma házigazdák lehettünk és így a VMDK-át, ha csak egy pár órára is, visszahozhattuk oda ahol sokáig a székhelye volt. Ennek egy jelképes üzenete is lehet, hiszen Ada a Tisza mente közepén van és ezzel is jelezni szeretnénk a délvidéki magyarságnak, hogy itt is és a szórványban is számíthatnak ránk, mert ahogyan azt a népszámlálási kampányunkban is kiemeltük, nekünk minden magyar számít!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy kongresszus mindig egy alkalom arra, hogy beszéljünk a két kongresszus közötti időszakról, és arra is, hogy meghatározzuk a következő időszakhoz való hozzáállásunkat, tervezzük jövőnket, újra meghatározzuk önmagunkat. A két közgyűlés közötti időszokban volt néhány nehéz pillanat a párt életében. Szervezetünket pótolhatatlan veszteség érte dr. Páll Sándor halálával. Távozásával egy olyan meghatározó egyéniséget vesztettünk, amely évek hosszú során fémjelezte a VMDK-át és meghatározta politikai arculatát. Sokan azt gondolták vele a VMDK is távozni fog a délvidéki magyar politikai színtérről. De, nem így történt. Sikerült rendezni sorainkat, lépésről-lépésre rendezni belső viszonyainkat, erősíteni emberi kapcsolatainkat és fokozatosan építkezni.

Az első év az a belső stabilitás megteremtésének és a megszakadt folyamatok, kapcsolatrendszerek, újraélesztésének éve volt. Felvettük a kapcsolatot Tőkés Lászlóval és a KMAT-al. A KMAT-on keresztül igyekeztünk jó kapcsolatokat kialakítani más határon túli szervezetekkel és anyaországi pártokkal Burgenlandtól Székelyföldig, Délvidéktől Kárpátaljáig és kapcsolatot teremtettünk magyarországi pártokkal is. A KMAT tagjaként Brüsszelben voltunk ahol beszélhettünk a Kárpát-medencében élő nemzetrészek autonómia törekvéseiről és megismerkedhettünk a Fidesz-KDNP pártszövetség Brüsszeli delegáció tagjaival.

Reagáltunk az MNT felsőoktatási ösztöndíj szabályzatára, amely ugyan burkolt formában, de megkülönböztetést és kliensi rendszer alkalmazása alapján akarta elbírálni és odaítélni a Magyarországról érkező anyagi eszközöket. Ne károsítsa meg senki sem a délvidéki magyar diákokat csak azért mert valakik a nemzeti tanács mögé bújva a párt struktúráját akarják építeni. A kettős állampolgárság kapcsán több tájékoztató jellegű lakossági gyűlést tartottunk, majd kihelyezett ügyfélfogadási napokat szerveztünk, rámutattunk az úgynevezett kétnyelvű anyakönyvi kivonatok körüli gondokra, konkrét megoldásokat javasoltunk a probléma megoldására, a 2O11-es népszámlálás alkalmával rámutattunk a kétnyelvű űrlapok hiányára és megoldásokat is javasoltunk ennek áthidalására. A Minden magyar számít! Népszámlálási akciónk során arra buzdítottunk, hogy minél többen valljuk magukat magyarnak, hiszen a népszámlálási adatok sok mindenben meghatározzák jövőnket, az oktatás, hivatalos nyelvhasználat, média stb. területén. Tiltakoztunk a Rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási törvények kapcsán, időben figyelmeztettünk az igazságtalan és megbélyegző tartalmára. Rámutattunk a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény gyakorlatban is észlelt hiányosságaira.

A 2O12-es év választási év volt, ezért külön beszélnék róla. A május 6-ikai választások eredményeivel a VMDK nem lehet elégedett. Ha a köztársasági választásokat mérlegeljük, akkor talán elégedetten nyugtázhatjuk, hogy parlamenti párt lettünk mivel a Mindannyian együtt kisebbségi koalíció (MEK) képviselői helyhez jutott a szerbiai parlamentben. Bár nem a várt eredményekről beszélhetünk, mégis ezek az eredmények elegendőeknek bizonyultak a VMDK további működéséhez szükséges anyagi feltételek biztosításához. Tartományi szinten nem lehetünk elégedettek hiszen a MEK nem jutott képviselethez, egyéni jelöltjeink nem jutottak be a második körbe. Számunkra a legnagyobb visszalépést az önkormányzati eredmények jelentenek, hiszen az eddigiekhez képest kevesebb képviselői hellyel rendelkezünk.

Ennek több oka is volt. Egyrészt a VMDK egy átalakulási folyamaton ment keresztül. Az előző évekhez képest nem egy személy tekintélyén alapuló politikai szerveződést, hanem egy testület által (elnökség) irányított szervezetté alakultunk. Ezt az új arculatot nem tudtuk bevinni a közvéleménybe és így a választók nem tudtak minket beazonosítani. Az évek során elkényelmeskedtünk a MK által nyújtott látszat biztonságban és nem dolgoztunk megfelelőképpen alapszervezeteink fejlesztésén. A másik ok a késői indulásban kereshető, amely az anyagiak hiányával párosulva a fent említett eredményekhez vezetett. Ha ehhez hozzáadjuk a média egyoldalúságát és Ágoston András által szétvert Magyar Fordulat okozta károkat akkor nem is csodálkozhatunk az ilyen eredményeken.

Ha az összmagyar mérleget nézzük meg kell állapítanunk, hogy a délvidéki magyarság helyzete rosszabbodott. A hivatalos eredményekből megállapítható, hogy a magyar pártokra adott szavazatok száma tovább csökkent. Összességében 38% a magyar választópolgárok köréből szavazott magyar pártokra. Ez azt eredményezte, hogy sem köztársasági, sem tartományi, sem önkormányzati szinten a magyar pártok nem képezték a mérleg nyelvét és mindenhol kihagyhatóak voltak a hatalmi struktúrák kialakításánál. A magyar többségű önkormányzatokból talán egy maradt talpon. Mint később kiderült, egyes magyar pártok még a választások előtt háttér alkut kötöttek a szavazó polgárok felhatalmazása nélkül.

Nem szeretnék más szervezetek munkájával foglalkozni, de egyet meg kell említenem: nem mi voltunk azok akik kirekesztő politikát folytattak, nem mi utasítottuk vissza a magyar pártok összefogását, nem mi tekintettünk vetélytársként a többi magyar pártra, és igyekezetünk kiszorítani őket a politikai porondról, adminisztratív (10.000 aláírás), anyagi (választási letét), médiai úton (Magyar Szó, 7 Nap, Pannon TV és Rádió “bedarálása”). Sajnos egyeseknek nem jutott el a tudatukig, hogy nem a magyar vagy más kisebbségi pártok a vetélytársak, hanem azok a szerb pártok amelyek a magyar szavazatokra pályáznak. Ezeket a tényeket még a 1OO.OOO szavazatos hazugsággal, majd a 3O.OOO ellopott szavazat mesével sem lehet leplezni.

Azonban, a választások és a vele járó munka sok tanulságot is hozott. Tapasztalhattuk, hogy a világ körülöttünk változik és ha meg szeretnénk maradni, akkor nekünk is változnunk, alkalmazkodnunk kell. Itt elsősorban azokra a törvényes keretekre gondolok, amelyek szabályozzák működésünket. A törvényhozók hozzáállása egyértelmű: a nagy pártok előtérbe helyezése és a kis pártok eltörlése. Hogy ez jót vagy rosszat fog hozni az itteni demokráciának az majd idővel kiderül, de számunkra ez egyértelműen azt jelenti, hogy a VMDK-nak meg kell válnia a mozgalmi szerveződési struktúrától és erősítenie kell politikai szerveit és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az anyagi források felkutatására.

A választások után anyagi helyzetünk stabilizálódott a koalíciós megállapodásnak köszönhetően. A bosnyák partnerünk eddig megbízhatóbbnak bizonyult mint a MK-ós magyar partnerünk. A kommunikációnk folyamatos, képviselőnk felvállalja a magyar érdekek képviseletét, felszólal érdekeink mentén a szerbiai parlamentben. Felkérésünkre ismertette álláspontunkat a szerb parlamentben a kis értékű lopások ügyében, amelyhez sikeres aláírás gyűjtési akciót is szerveztünk, a Vajdaság pénzelésére tett indítványok támogatásánál, és felvállalta azt is, hogy a bíróságok hálózatára vonatkozó törvény módosításánál indítványozni fogja az adai, magyarkanizsai és egyéb magyar többségű települések alapfokú bírósági egység visszaállítását. Sokat dolgoztunk a kapcsolatok fejlesztésén. Tárgyaltunk Pozsgay Imrével- Orbán Viktor tanácsadójával, jó kapcsolatot alakítottunk ki a budapesti Fidelitas-szal, az Erdélyi Magyar Néppárttal, jó kapcsolatot alakítottunk ki a Magyar, Lengyel és a Bolgár belgrádi nagykövetség diplomatáival, a magyarországi parlament Nemzeti Összefogás Bizottság- Autonómia albizottságának ülésén kifejthettük véleményünket a délvidéki magyarság valós helyzetéről, folyamatos meghívásban részesülünk a testület üléseire, a mártélyi KMAT ülésen felvetettük a koszovói rendezési folyamatok és a délvidéki magyarság helyzete közötti párhuzamosságát, részt vettünk a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének kongresszusán, és közvetlen a közgyűlésünk előtt, Lezsák Sándor a magyarországi Országgyűlés elnök helyettese fogadott kabinetjében.

Tisztelt Kongresszus!

Most egy pár szót szólnék azokról a kihívásokról, amelyek előttünk állnak. Remélem, hogy ezzel a mai kongresszussal lezárulnak a belső szervezeti struktúrák átalakulása, és megújulva, friss erővel, hatékonyan tovább tudunk lépni céljaink megvalósítása felé.

A szerbiai társadalom, ahogyan a politikai színtér is, értékrendbeli válságban van. Nem elegendő lecserélni a sajkacsát és a bocskort demokrata zubbonyra és azt mondani most már irány Európa. Európához el kell fogadni az európai értékeket is. Ez a politikai és értékrendbeli válság kihat a mi nemzeti közösségünkre és a jövőképünkre is. A mi jövőnket pedig azok a fogalmak fogják meghatározni, amelyekbe mi most belekapaszkodunk, mi pedig azokat az értékeket támogatjuk, amelyek biztos alapot adnak a fejlődéshez. Véleményem szerint a VMDK-nak és a délvidéki magyarságnak szüksége van arra, hogy visszanyúljon az alapokhoz, hogy újra beépítse a közbeszédbe a területi autonómia fogalmát. Olyan értékrendek mentén kell politizálnunk mint a tisztességes munkából való megélhetés, a család, a családalapítás, a szociális szolidaritás, az önbecsülés kérdése, az emberi jogok tiszteletben tartása.

Teret kell biztosítanunk a fiataloknak, de nyitnunk kell az idősebbek felé is. Több időt kell szánnunk a helyi szervezetekre, tagosításra, a tagság felkészítésére, erősítenünk kell a párt szerveit. Fegyelmezettebbeknek kell lennünk. Helyi szervezeteinknek nagyobb figyelmet kell szentelni a helyi gondok feltérképezésére, azok megfogalmazására és ismertetésével a helyi lakossággal. Olyan polgári köröket kell magunk mellé állítani, megszervezni, amelyek széles rétegeket tudnak megszólítani. Csak így leszünk felismerhetőek a lakosság körében, és csak ezen az úton keresztül tudunk visszatérni az önkormányzatokba, ami a következő választási ciklusra való fölkészülési időszak elsődleges szempontja. Kós Károly szavaival élve:

„Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és élni akarunk, tehát dolgozni fogunk”(Kós Károly: Kiáltó szó, 1921)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előttünk álló időszakban megfelelő válaszokat kell adnunk olyan fontos kérdésekben mint a magyar-szerb megbékélés, a koszovói kérdés rendezése és annak hatása a délvidéki magyarság helyzetére, a Vajdaság autonómiájának kérdése, a közelgő Nemzeti Tanácsokról szóló törvény megváltoztatása, Nemzeti Tanácsi választások, és a magyarországi választások. Iránymutatóként igyekeztünk kidolgozni egy átfogó Zárónyilatkozatot amit most ismertetnék:

ZÁRÓNYILATKOZAT
Figyelembe véve a szerbiai népszámlálási adatokat, a délvidéki magyarság demográfiai és gazdasági helyzetét, valamint kiszolgáltatottságát az állami szerveknek, megállapítható, hogy a kis lépéses politizálás, mint politikai modell csődöt vallott és a továbbiakban nem alkalmazható. Ezért komoly és alapos változásokra van szükség a délvidéki magyar politizálásban. A VMDK meggyőződése, hogy csak a tényleges és teljes körű délvidéki magyar autonómia szavatolhatja a délvidéki magyarság megmaradását és további fejlődését.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mint a délvidéki magyarság autonómia igényét legkövetkezetesebben képviselő politikai pártja, kiértékelve a két kongresszus közötti időszakot, különös tekintettel a Kárpát-medencében zajló közjogi értelemben vett nemzetegyesítési folyamatokat, Belgrád és Pristina közötti egyezményre, valamint a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánypróbáját, illetve a törvény közelgő megváltoztatását és az azt követő Nemzeti Tanácsi választásokat, a VMDK szerveinek, tisztségviselőinek, tagságának az előttünk álló időszakban a következőkre kell összpontosítania:

1. A VMDK üdvözli a Belgrád és Pristina közötti megállapodás létrejöttét. A megállapodás lehetővé teszi Szerbia és Koszovó számára az érzékeny kérdések tárgyalásos rendezését, ami politikai stabilitást jelenthet mindkét kormány, nemkülönben az egész térség számára, felgyorsítva a két ország euró-atlanti integrációs folyamatát, kialakítva a biztonságos befektetéseket feltételező és ösztönző gazdasági helyzetet.
2. A VMDK külön üdvözli a megállapodás azon elemeit, amelyek széleskörű területi autonómiát biztosítanak a koszovói szerbségnek – ezzel is ismételten annak a fontosságát hangsúlyozva, hogy a területi autonómia az egyedüli járható út az őshonos nemzeti kisebbségek közösségének megmaradása és fejlődése szempontjából.
3. A VMDK hangsúlyos véleménye szerint: ez a szerb–albán megállapodás a délvidéki magyarság számára is új lehetőségeket teremthet a nyílt és megoldatlan kérdéseink rendezése ügyében, hiszen Szerbia, ha elvszerűen politizál, nem követelhet Koszovóban rekedt és kisebbségi sorsban élő szerb nemzettársainak olyan jogokat, melyeket nem biztosít a saját fennhatósága alatt élő, és őshonos, délvidéki magyar nemzetrésznek, mely 93 évvel ezelőtt hasonlóan erőszakos nagyhatalmi döntés következtében szenvedte el azt a határmódosítást, melynek következtében elszakadva anyaországától, szülőföldjén leigázott kisebbséggé vált.
4. Ezért időszerűnek tartjuk a délvidéki magyar területi autonómia igényének újbóli beemelését a politikai közbeszédbe , szükségesnek tartjuk a délvidéki magyar pártok építő jellegű eszmecserére felkérő összehívását, azzal a nem titkolt céllal, hogy az újonnan kialakult szerbiai politikai helyzetben régi elképzeléseinket ismét megvitatva és továbbfejlesztve – új egyetértést kialakítva! – letegyük magyar területi autonómiánkra vonatkozó követeléseinket a belgrádi (és budapesti) politikai elit asztalára.
5. Lehetőségeink szerint, hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Magyarországon ismét olyan nemzeti kormány alakuljon, amely felvállalja közösségünk megmaradásának szempontjából vitathatatlanul jogos és szükségszerű önkormányzatiságának képviseletét, illetve Szerbia EU csatlakozása során, számon kéri a belgrádi politikai elittől a koppenhágai kritériumok alkalmazását és azok betartását, akár a vétó jogának alkalmazását is kilátásba helyezvén.
6. Tekintettel Szerbia EU integrációs folyamatára követelnünk kell Szerbia valós decentralizációját, valós régiósítását és a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatok rendszerének bevezetését. A pénz ott legyen költve, ahol azt megteremtik!
7. Követelni kell Szerbia mindenkori kormányától, hogy a decentralizációs folyamatokban, a gazdasági, földrajzi és egyéb követelmények mellett vegye figyelembe az etnikai elv alkalmazását is. A délvidéki magyarság tömbben élő része egy közigazgatási egységben, régióban legyen. Kezdeti lépésként követeljük Ada, Zenta, Magyarkanizsa községek visszatérését a Szabadka központú régióhoz.
8. A szerbiai kormánytól követeljük olyan munkahelyteremtő intézkedések megtételét, amelyek csökkentik a munkanélküliséget a délvidéki magyarság körében, szavatolják a részarányos foglalkoztatást az állami szektorban, biztosítják a tisztességes keresetet és megélhetést, növelik a gyermekvállalás lehetőségét, valamint a fiatal és képzett lakosoknak a szülőföldön való maradását.
9. A VMDK ugyan támogatja a Vajdaság Autonóm Tartomány önkormányzatiságának teljes visszaállítását, beleértve a törvényhozási, végrehajtási és igazságügyi jogkört is. Azonban, a VMDK azon az állásponton van, hogy a VAT önkormányzatisága nem helyettesítheti a Délvidéki Magyar Autonómiát, és nem is helyezhető előtérba a Délvidéki Magyar Autonómiával szemben, hiszen a VAT-nak nincsenek meg azok a mechanizmusai, amelyek hatékony módon rendezhetnék nemzeti közösségünk nyílt és megoldatlan ügyeit, fékezhetnék az asszimilációt.
10. A VMDK szükségesnek tartja a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény mihamarabbi módosítását, amit az alkotmánybírósági kivizsgálása és a bejelentett törvénymódosítás is igazol, hiszen a szóban forgó törvény gyakorlati alkalmazásánál kiütközött annak minden gyengesége, nyilvánvalóvá vált kirakat-jellege is, amelyre a VMDK idejében felhívta a figyelmet. Szorgalmazzuk, hogy a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény módosítására irányuló megbeszéléseink során olyan széleskörű magyar-magyar egyetértést alakítsunk ki, amely szavatolná a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény hatékonyságát, az igazi személyi elvű autonómia kiteljesedését. A Nemzeti Tanácsok ne csak véleményezési, hanem döntéshozatali jogokkal rendelkezzenek, a döntéseinek végrehajtásához rendelt, szerbiai költségvetésből származó közpénzekkel együtt. Követelnünk kell az MNT választási rendszerének megváltoztatását úgy, hogy a területi képviselet és a hiteles egyéni jelöltek is kifejezésre juthassanak.
11. A VMDK álláspontja szerint a MNT minden délvidéki magyar érdek képviseleti szerve kell,hogy legyen. Tevékenysége nem merülhet ki abban, hogy egy bizonyos szűk kör politikai és gazdasági érdekeinek kiszolgálója legyen. A VMDK-nak meg kell tennie mindent az ilyen állapot megszüntetésére.
12. Követeljük a sajtó szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását
13. Követeljük a mindenkori szerbiai kormánytól, hogy tegyen eleget a szerb alkotmány által a nemzeti kisebbségeknek előlátott szavatolt parlamenti helyek beépítésének a választási törvénybe, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten.
14. A VMDK követeli a szerbiai kormánytól a teljes körű magyar oktatási rendszer létrehozását az óvodától az egyetemig, a magyar lakosság érdekei alapján, figyelembe véve a szülők állásfoglalását. Magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen. A szerb, mint nem anyanyelv oktatásának átszervezését, a tankönyvek korszerűsítését és a nemzeti közösségeket megbélyegző tartalmak törlését. Valamint, követeljük a Szerb államtól azt, hogy az oktatási rendszerének reformjában a kisebbségi nyelven történő oktatásban alkalmazza a pozitív diszkriminációt, figyelembe véve a megszerzett és megvalósított jogok alkotmány által rögzített szabályait.
15. A VMDK követeli a községi bíróságok visszaállítását Adán, Csókán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Temerinben, Topolyán és Zentán. A bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítását a tartományi és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben, közvállalatokban és hivatalokban, valamint a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítását ezekben a szervekben, valamint egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalát.
16. A VMDK üdvözli a magyar-szerb történelmi megbékélési folyamatot, azonban azon a véleményen van, hogy a megbékélés csak akkor lehet őszinte és teljes körű ha a szerbiai parlament végrehajtja a kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből. Továbbá, a VMDK követeli, hogy a szerbiai parlament fogadjon el nyilatkozatot, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki, a magyarokat érintő vérengzéseket, kinyilvánítja a bocsánatkérést, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztességet és a méltó megemlékezés jogát. Tegye lehetővé a második világháború áldozatainak (beleértve a katonai áldozatokat is) emlékmű emelését, minden helységben, ahol tömegsír van, a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, segítse az említett események kutatását, valamint tegye lehetővé a besúgók névsorához való hozzáférést és indítson eljárást az atrocitások életben lévő elkövetői ellen. Mindezt nemzetközi fórumok előtt is követelje.
17. A VMDK indítványozni fogja egy független történészekből álló kutató csoport létrehozását, amely valódi és alapos munkát fog végezni a délvidéki magyarság múltjának feltárására és hiteles bemutatására.
18. A VMDK indítványozza a Délvidéki Magyar Kutatóközpont létrehozását, ahol állandó kiállítás formájában be lennének mutatva a délvidéki magyarságot ért atrocitások, illetve folyamatosan dolgoznának az 1944/45-ös események rendszerezésén.
19. A VMDK követeli, hogy állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való költöztetésére, mivel az még jobban megbontaná a lakosság etnikai arányait és rontaná a közbiztonságot.
20. A VMDK követeli a szerb kormánytól, hogy végre biztosítsa az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül.
21. A VMDK üdvözli a szerbiai büntetőtörvénykönyv módosítását mi szerint a kis értékű lopások felső értékhatára 15 ooo,oo dinárról 5ooo,oo dinárra csökkent. Azonban ez az intézkedés nem elegendő a megélhetési bűnözés visszaszorítására. A VMDK a továbbiakban is követelni fogja a „zéró” tolerancia elvének bevezetését, és a szabálysértési büntetések közmunkán keresztüli letöltését.
22. A VMDK követeli a szerb államtól azt, hogy teremtse meg a törvényes és jogi kereteket és feltételeket a polgárőrség megszervezéséhez, annak működtetéséhez.
23. A VMDK követeli a szerb államfőtől, hogy méltányosságot alkalmazva azonnal engedje szabadlábra a „régi temerini fiúk” fennmaradt tagjait, és tegye lehetővé a szabad lábról való védekezést, illetve teremtse meg a feltételeket a pártatlan és igazságos tárgyalásra az „új temerini fiúk” csoportjának.
    Tisztelt Kongresszus!

Végezetül, szeretném megköszönni a VMDK elnökségi tagjainak és a VMDK tanácstagjainak munkáját az elmúlt időszakban. Önöknek, hogy meghallgattak és ezennel megvitatásra, illetve elfogadásra javasolom a jelentést, valamint a Zárónyilatkozatba foglalt irányvonalakat meghatározó program tervezetet. Meggyőződésem, hogy ezt a programtervezetet nem valaki ellen, hanem EGYÜTT ÉS EGYMÁSÉRT kell végrehajtanunk!

Adán, 2013. 06. 16.