VAJON MINDENT FELÜLÍR A MEGFELELŐ KÖNYVECSKE ÉS A BIZTOS SZAVAZÓK LISTÁJA?
Forrás Pixabay
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Ada Község alapszervezete üdvözli Ada község törekvését a kisnyugdíjjal rendelkező polgárok támogatására, azonban nem tudja elfogadni a támogatások elbírálásánál jelentkező megkülönböztetést!
Mint ismeretes nemrég Ada Község területén egyszeri 15000 dináros anyagi támogatás lett kifizetve energiatámogatásként, azoknak a nyugdíjasoknak, akin nem rendelkeznek 30.000 dinárnál nagyobb nyugdíjjal, és nem rendelkeznek nagyobb ingatlanvagyonnal sem.
A kifizetett összeget tartományi (2,5 millió dinár) és önkormányzati (5 millió dinár) forrásból fedezték.
Sajnálatos módon ennek a támogatásnak a kiosztását a községi (adai, moholi, törökfalui) nyugdíjas egyesületekre bízták, és ezzel startban kizárták a támogatást igénylők köréből azokat a kisnyugdíjasokat, akik nem rendelkeznek tagsággal a nyugdíjas egyesületben, holott ők is hozzájárulnak / hozzájárultak a községi költségvetés feltöltéséhez, különféle adók és illetékek befizetésén keresztül.
A társadalmi hálókon megjelent információk szerint a támogatások kiosztása még a nyugdíjas egyesületekben sem történt zökkenőmentesen, mert voltak olyan egyének, akik tagsággal rendelkeznek, de senki sem értesítette őket a támogatás igénylésének lehetőségéről, illetve azzal kellett szembesülniük, hogy a kiosztandó eszközökre nem is jelentkezhet mert már elkészült a kedvezményezettek listája. Arra a kérdésre ki határozta meg a kedvezményezettek rangsorát azt a választ kapták, hogy „a városháza határozta meg”, és a nyugdíjas egyesületben semmit se tudnak róla.
Természtesen ebből nagy felháborodás keletkezett, és az egymásra való mutogatás közben kiderült az is, hogy leginkább azok a kisnyugdíjasok kerültek arra a listára, akik a hatalmon lévő opció támogatói. Náluk nem számított se a szabályzat, se az ingatlan, se nyugdíj magassága. Nekik még utólag is tagsági könyvecskéjük lehetett a nyugdíjas egyesületben.
Figyelembe véve mindezt, a VMDK Ada községi alapszervezete felteszi a kérdést Bilicki Zoltánnak, Ada Község elnökének, miért tettek különbséget a községi kisnyugdíjasok között? Miért nem lehetett ezeket az eszközöket a szociális központon keresztül folyósítani, mint más községek esetében? Miért nem végezték el a kedvezményezettek rangsorolását átlátható és mindenki számára nyitott eljárás keretében? Vagy mindent felülír a megfelelő könyvecske és a biztos szavazók listája?
Nemrég részt vettem egy lakossági fórumon Magyarkanizsán. A fórumot ellenzékiek szervezték, a téma a migránskérdés volt. Érdekelt a téma és egyszerű polgárként elmentem, beültem az utolsó padsorba majd végighallgattam a felszólalásokat. Először a községi illetékeseket, majd a polgárokat. A fórum 2 órát tartott. Az első másfél óra komoly mellébeszélés volt, csak az utolsó fél óra volt érdemben célratörő. Ezek alapján fogalmaztam meg pár gondolatot, lábjegyzetet.
A migránskérdés megoldásához nincsen meg a kellő politikai akarat. Belgrádnak nincsen stratégiája a migrációk kezelésére. A majd csak egyszer tovább mennek, mi meg addig költjük az utánuk kapott pénzt hozzáállás nem működik. Lezárult az út Bosznia, Horvátország, Magyarország felé. Nincs hova és hogyan tovább menni, vagyis itt fognak az emberek ragadni. Mi volna a megoldás? Le kellene "zárni" a déli határt, az országon belül pedig "zárt" jellegű befogadó központokat kell kialakítani ahova el kell szállítani mindazokat akik illegálisan tartózkodnak településeinken.
A fórumon tapasztalt hozzáállás nem hoz jót. Mert mi vagyunk az egyetlenek csak mi teszünk valamit, visszaüt. Elsősorban azért mert ez nem igaz (leszavazták az MNT ülésén a beterjesztést amiben tiltakozunk a migránsok elhelyezését a magyar többségű településeken és kérjük elszállításukat, vagy a migráns kérdésben történt csúfos haladó leszavazás Szabadkán, majd a koalícióban maradás, hallgatás a parlamentben egészen a választásokig, nem hívta össze Pásztor István a tartományi közbiztonsági tanácsot migránsügyben holott 123 Majdán - Rábé lakos kérte ezt beadványban + parlamenti képviselő), másodsorban ezt mi magyarok csak akkor tudjuk erősen képviselni ha ebben egységesek vagyunk. A harmadik tétel ami kell a sikerhez az a közösséghez való hűség, érdekeinek előtérbe helyezése. El kell felejteni a haladó koalíciós partnerhez való igazódási / megfelelési kényszert. Még Jézus is azt mondta nem lehet egyszerre két urat szolgálni. A Belügyminisztérium képviselőjének elmaradása pedig jelzésértékű.
Aleksandar Vučić cikket írt az Euroactivnak amiben azt állítja a bojkott az támadás a demokráciára. Írásában hosszasan dicséri saját magát és szapúlja az ellenzéket, szinte államcsínynek nevezvén a bojkott alkalmazását részükről. Holott ez - a bojkott- csak demokratikus eszköz a politikai célok eléréséhez, vagyis a jobb választási feltételek kieszközöléséhez és a demokratikus választások megtartásához ahol az ellenzéknek egyforma esélyei lesznek a politikai vetélkedésben.
A cikk hemzseg hamis állításoktól (senki sem akarja az ellenzéket, mindent megtettek a választási feltételek javítására stb.), de a legnagyobb hamisság a kisebbségi jogok terén történt.
Vučić azt állítja "szavatolt parlamenti helyeket biztosítottak a kisebbségi pártoknak" ami nem felel meg a valóságnak. Ugyanúgy listát kell állítaniuk mint eddig, a továbbiakban is az úgynevezett "természetes küszöb" szerint jutnak mandátumhoz amit a D'hont rendszer szerint számolnak el.
Az általuk bevezetett "plusz 35%" hamis, illetve nem létező szavazatot biztosít az általuk preferált kisebbségi pártoknak, ami egyenesen "törvényes lopás"( ha valaki 40.000 szavazatot kap, arra jön 35% ami 54.000 szavazat és így vesznek részt a mandátumok szétosztásában). Semmi szín alatt nem lehet kiegyenlíteni a szavatolt parlamenti helyek intézményével, amelyeket számos országban alkalmaznak ( Horvátország, Szlovénia, Koszovó stb.). Tehát Vučić ismét nem mondott igazat a nemzetközi közvéleménynek.
Ideje volna intézményes keretek között reagálni a Vajdaságra nehezedő migrációs nyomásra! Tessék összehívni a tartományi közbiztonsági tanácsot! Bővebben itt 👇👇👇👇👇👇
A délvidéki magyar falvakba migránsok tömege érkezett. Félelmet, garázdaságot, betöréseket hoztak magukkal. Ezért hétfőn (2020.02.03) a VMDK képviselőjeként a tartományi szervekhez fordultam migrációs ügyben. A parlament elnökéhez, a közbiztonsági tanács elnökéhez beadványt intéztem, mellékelve a helyiek petícióját 123 aláírással (az a két falu Majdán-Rábé lakosainak 90%) és a tartományi kormányfőt is értesítettem a történtekről. Kértem a kialakult helyzet gyors megoldását, valamint egy hosszútávú stratégia kidolgozását a migrációs problémák kezelésére.
A közelgő választásokra készülve a haladók az 5% küszöböt 3% fogják csökkenteni. A cél egyértelmű: saját irányított ellenzékét akarnak létrehozni, akikkel tovább tudják mímelni az elfojtott "demokráciát". A kisebbségi koalíciós partnerük se jobb. Mindent megtesznek azért hogy a politikai vetélytársakat ellehetetlenítsék a választásokon való részvételtől.Először kitalálták a közjegyző által hitelesített 10.000 aláírást (minimum 500.000 dinár) a listaállításhoz, majd most bevezetik a nemzeti tanácsok igazolását mint kötelezőt a kisebbségi lista kihirdetésére. Ezzel gyakorlatilag a legitimitás nélküli VMSZ MNT dönti el kit enged ki a választásokra és kit nem magyar pártként. Ilyen csak diktatúrában van.
Jó vita alakult ki a nemzeti tanácsokról szóló törvény rossz irányú módosításáról és elfogadásáról, a csökkenő kisebbségi jogokról, a délvidéki magyarság kulturális autonómia cserbenhagyásáról és arról kit terhel ez a felelősség. Résztvevők: Hajnal Jenő, MNT elnök, Zsoldos Ferenc, MM társelnök, Pásztor Bálint VMSZ, parlamenti képviselő, Csonka Áron, VMDK elnök. Teljes felvétel!
Извод из неауторизованих
стенографских бележака са 23. седнице Скупштине АПВ, одржане 19. јуна 2018.
године
Прва тачка дневног реда је ПРЕДЛОГ ПОКРАЈИНСКЕ СКУПШТИНСКЕ ОДЛУКЕ О
УТВРЂИВАЊУ И СВЕЧАНОМ ОБЕЛЕЖАВАЊУ ДАТУМА ОД ПОКРАЈИНСКОГ ЗНАЧАЈА.
АРОН ЧОНКА:
Захваљујем,
господине председниче.
Прво
бих желео да кажем да наша Посланичка група „Алтернатива за Војводину“ када је
разматрала ово питање је установила да у овом погледу имамо различита мишљења и
да не можемо да донесемо једну заједничку одлуку о овом питању и тако смо се
договорили да ћемо приликом гласања сви послушати своју савест и да ће свако
гласати по свом нахођењу. Ја мислим да је то један демократичан процес који у
другим можда посланичким групама не постоји, али по томе се ми и разликујемо.
Оно што
бих желео првенствено да кажем за Предлог ове одлуке о утврђивању и свечаном
обележавању датума од покрајинског значаја, је првенствено формалне природе,
почевши од тога да смо Предлог ове одлуке као посланици добили у петак у пола
шест имејлом и да смо на тај начин сви ми посланици који станујемо ван Новог
Сада били онемогућени да на време, по Пословнику одређеном времену, донесемо и
да предамо амандмане на ову одлуку. То је једно.
Друга
ствар, приликом установљавања дневног реда, господине председниче, ја сам се
јавио за реч, хтео сам да рекламирам Пословник, и хтео сам да дам предлог да се
ова тачка скине са дневног реда, зато што мислим да није довољно израђена, и
мислим да не треба о овоме да одлучујемо на пречац, него треба о овоме да
разговарамо о неким бољим околностима и уз одговарајуће време. Колико сам
приметио заменик секретара Скупштине је приметио и јавио Вам да сам се јавио за
реч, међутим Ви нисте хтели да ми дате реч, тако да нисам могао да дам тај
предлог.
А сада
да говорим о суштини. Оно што је сигурно да посланици Демократске заједнице
војвођанских Мађара и који су дошли са листе, заједничке листе са Мађарским
покретом, неће подржати овај Предлог, не само због ових формалних ствари, него
и због суштинских ствари. За нас датум који је предложен 25. новембар 1918.,
баш због тих различитих виђења једне историјске ситуације, није прихватљив.
Нама савест не дозвољава да гласамо против неких својих убеђења, уколико други
то могу ништа не могу да им кажем, свака им част, то говори о њиховим убеђењима.
Пре свега, овај датум је историјски и нетачан, ако говоримо о важним датумима
који су довели до тог историјског догађаја свакако да морамо да споменемо и
један дан који се десио раније, 24. новембар, када су се становници Срема
изјашњавали о томе да ли ће се приклонити Србији тј. касније Југославији или
шта ће урадити.
С друге
стране, мора да се каже још једна историјска чињеница, 13. новембра тадашња
мађарска влада је закључила један споразум са француским командантом,
балканским командантом Балканског фронта и закључили су споразум са војводом
Мишићем о томе да ће направити једну демилитаризовану зону и да ће се задржати
мађарска управа над овом територијом заузврат.
Наравно,
од тога није испало ништа и сви знамо после који су историјски догађаји
уследили, о томе не бих да ширим расправу, нисам историчар, историчари ће своје
о томе рећи.
Говорник
пре мене је споменуо и то, а и госпођа секретарка је то рекла, да у члану 3.
предлога ове одлуке су наведени празници националних заједница које живе у
Војводини и чији је језик у службеној употреби. Мислим да је тај члан заправо
само зато стављен у предлог ове одлуке, да би се вашим коалиционим партнерима
омогућило да имају неки изговор за изгласавање једне овакве одлуке. Пре свега,
једним републичким законом, тачније савезним Законом о заштити права и слобода
националних мањина, је одређен процес како може, на предлог Националног савета,
да се установи празник дате националне мањине.
Господин Пастор је погрешио, то
није било 2003. него 2005. године, јер није довољно само предложити, него тај предлог
треба и да прихвати Савет за националне мањине, што је и учињено 2005. године,
и у том смислу 20. август, 15. март и 23. октобар су национални празници
мађарске заједнице. По том истом закону све државне установе имају неку своју
обавезу да обележе тај датум, тиме што ће симболе дате заједнице ставити поред
симбола АП Војводине, Републике Србије и локалне самоуправе. Ако је нешто већ
регулисано једним савезним, тј. републичким законом, онда мислим да нема смисла
да се он ставља или инкорпорира у овај предлог одлуке.
Исто
тако, пошто не знам ко је израдио овај предлог одлуке, желео бих да знам ко је
то тако селективно изабрао који ће се празници националних заједница уважити, а
који неће. Ако једна национална заједница има три датума, зашто они нису
побројани, зашто се они не налазе у овом предлогу одлуке? Ко је тај који је
одлучио да се селективно примењују датуми и да се селективно прави разлика
између онога шта ћемо обележити, а шта нећемо?
Због
свега тога мислим да овај предлог одлуке није израђен, под један, како треба,
не расправљамо о њему на одговарајући начин, а због различитог виђења
историјских ситуација, за нас је овај предлог одлуке неприхватљив. Захваљујем.
A VAT 17-ik ülésén elfogadták a parlament ügyrendjének módosítását amivel lehetőség teremtődött arra, hogy a képviselőház anyagait magyarul is elkaphassuk. A határozatot az ezt megelőző beadvány szellemében dolgozták ki. Elfogadása is azt bizonyítja lehet ellenzékből politizálni és eredményeket elérni.
Felszólalásom gyorsírói jegyzete elérhető itt (szerb nyelven):
Прелазимо на 14.
тачку данашњег дневног реда: ПРЕДЛОГ
ОДЛУКЕ О ИЗМЕНАМА И ДОПУНАМА ПОСЛОВНИКА О РАДУ СКУПШТИНЕ АУТОНОМНЕ ПОКРАЈИНЕ
ВОЈВОДИНЕ.
АРОН ЧОНКА:
Захваљујем,
господине председниче.
Наша посланичка
група ће подржати овај предлог, с обзиром на то да је он израђен у духу и по
оним принципима који су били присутни на дневном реду, чини ми се 15. седнице
Скупштине АП Војводине, када сам једну одлуку предложио, за промену овог
Пословника у овом правцу.
Ако се сећате, у тој
расправи ја сам већ тада изразио вољу и за договор, што се тиче тог неког
временског интервала за примену једне овакве одлуке. Она је сад уграђена у ову
Одлуку о изменама и допунама Пословника и сматрамо да је тај прелазни период
довољан да би се адекватно припремила и скупштинска служба, а и читава
администрација за један овакав искорак у добром правцу.
Оно на шта морам да
скренем пажњу и на то сам скренуо пажњу и на Колегијуму Скупштине, да остаје
још једна недоречена одредница Пословника, а везана је за службену употребу
језика на седницама скупштинских одбора.
XXXVI/ВМ
Наиме, сада ћемо
имати једну ситуацију да ћемо моћи и бити у прилици, наравно сви они који то
затраже и пријаве се у одређеном року ће имати прилику да добију материјал на
неком од службених језика у писаној форми, али не постоји за сада још пословничка
могућност да се и на седницама скупштинских одбора неко обрати у усменој форми,
дакле на овим службеним језицима.
На Колегијуму на
ком сам присуствовао видео сам да постоји добра воља од стране свих странака
које су биле заступљене на овом Колегијуму да се и ово питање реши, и ја се
заиста надам да ће у неком наредном периоду у догледно време бити стављена
тачка и на ову проблематику и да ће се тако заокружити и у свим доменима
службена употреба језика и писма.
На крају, желео бих
само да позовем све оне посланике који се користе неким од службених језика у
употреби, сем српског, да у што већем броју се пријаве у том року за коришћење
својих права, и да живе са овим правом, јер им је сад заиста отворена та
могућност. Захваљујем.
A hatalmi többség azt állítja amióta ők vannak hatalmon azóta minden jobb mint ami előtte volt. Csakhogy a statisztika mást mond! A vajdasági átlagfizetés kisebb mint a belgrádi, a Vajdaság jobban és gyorsabban néptelenedik el Szerbia más területeihez képest. Vajon miért ha itt minden olyan jó?
Felszólalásom gyorsírói jegyzete - szerb nyelven- itt olvasható:
Извод из стенографских бележака са17. седнице СКУПШТИНЕ АУТОНОМНЕ ПОКРАЈИНЕ ВОЈВОДИНЕ, одржане 21. децембра 2017. године
ПРЕДЛОГ ПОКРАЈИНСКЕ СКУПШТИНСКЕ ОДЛУКЕ О БУЏЕТУ АУТОНОМНЕ ПОКРАЈИНЕ ВОЈВОДИНЕ ЗА 2018. ГОДИНУ
АРОН ЧОНКА:
Захваљујем, господине председниче. Посланичка група Алтернатива за Војводину-ДЗВМ-Мађарски покрет- Нова Србија, неће подржати Предлог буџета за 2018. годину. Разматрајући Предлог буџета приметили смо, отприлике, исте оне недостатке које је уважени господин Зеленски већ у свом обраћању изнео, а то је да овај буџет не садржи оне минимуме који су Уставом прописани и ни у погледу оних минималних 7% нити у погледу оних средстава која су предвиђена за капитална улагања. Посматрајући структуру буџета и ценећи оно што је предвиђено као 68 милијарди динара, а као неки оквир за следећу годину од којих су неких 42 милијарде динара заправо трансферна средства која само пролазе кроз буџет АП Војводине, и која су наменског карактера и са којима ми као такви заиста немамо неки велики утицај на те пројекте, нарочито на оне пројекте који се тичу капиталних улагања и који су заправо пројекти републичке Владе међутим, ево средства пролазе кроз буџет АП Војводине и овде се појављују да би, по нашем мишљењу, на вештачки начин подигла та средства која се налазе у овом буџету.
XIII/ВС
Оно што је заправо тај део на који се мора обратити пажња, то је тих неких преосталих 26 милијарди динара, од којих је један већи део, заправо, већ, хајде да тако кажемо, утрошен, пошто су то пренета средства из неких ранијих година, а намењена су такође за неке пројекте који се нису остварили у 2017. години, тако да се заправо можемо ослонити само на оне категорије које произилазе из прихода остварених на порез на добит и порез из зарада. Занимљиво је код ових категорија, и то је веома лепо написано у самом предлогу буџета, ми из тога видимо да и сама секретарка има одређене резерве према остваривању прихода из дела пореза на добит. У неколико реченица је то, чини ми се, више пута и подвучено, али мислим да је, и уколико ми то дозволите, ја бих то прочитао, најјасније је назначено у позивању на мишљење Фискалног савета или на мишљење саме Владе Републике Србије.
Имали смо у неком претходном обраћању и због тога је важно, због јавности, да се чује ово мишљење и да се ово прочита, имали смо једно тумачење да је изненадни прилив пореских прихода, који је остварен у 2017. години, да се може захвалити одличном привредном амбијенту и запошљавању и да је зато Аутономна покрајина Војводина дошла до својих неких изненадних прихода због којих је дошло до ребаланса. Међутим, овде се подвлачи следеће, и сада цитирам, „да привредни раст није једини индикатор наплате овог пореза“, мисли се на порез на добит, „указује и Влада Републике Србије. Наиме, у облазложењу Предлога закона о буџету Републике Србије за 2018. годину стоји: један део прихода у 2017. години, међутим, је резултат примене рачуноводствених прописа који регулишу третман повећања уписа вредности имовине у пословним књигама. Овај део наплаћеног пореза се може сматрати једнократним приливом, јер је рачуноводственог карактера, а не последица раста стварне профитабилности“.
Дакле, сама ова дефиниција, сама ова реченица указује на то да ипак није толико сјајно, ипак није дошло до толиког изненадног раста, стварања пословног амбијента и запошљавања, као што је то у неком претходном периоду изнето, а да би се то поткрепило, можда би се могли позабавити и са тим чињеницама, које су такође статистичке природе и које су изнете у јавност, а то је да је плата у Војводини у овом моменту, просечна плата у Војводини је у овом моменту мања, него просечна плата у Београду, а да се Војводина као регија много брже и више празни, него неке друге регије у Републици Србији. Значи, ако је баш толико сјајно, онда због чега имамо ове појаве.
Такође бисмо желели да нагласимо да има једна категорија у овом предлогу, а то је члан 7. предлога буџета за 2018. годину, у којем се предвиђа могућност да овај дом овласти унапред Владу Војводине да ради финансијске ликвидности може да изврши одређено задуживање највише до 600 милиона динара. Ова ставка је била и у предлогу буџету за 2017. годину. Ми никаквих информација нисмо добили о томе да ли је ово примењено или није примењено, па претпостављамо да није. Међутим, уколико није дошло до тога и није се применило, није се указала потреба за овим, чуди нас зашто се сада ово налази поново у предлогу за буџет за 2018. годину, када је толика самоувереност да ће се сви они планови и приходи, који су ту наведени, остварити у пуној мери. Ово нам делује помало као сумња у оно што је овде написано и што је овде зацртано, а није ничим посебно ни објашњењо зашто је то стављено, зашто је то уцртано у предлог буџета за 2018. годину. Наша посланичка група у принципу није против задуживања, уколико то има смила и ако то има неких својих оправданих разлога, али знамо да и за то постоји нека одређена процедура како се то задуживање мора извршити и ту изражавамо своје резерве.
Пошто имамо на располагању свега десет минута да бисмо говорили о седам тачака предложеног дневног реда, ја бих искористио моје преостало време само да се изјасним и о томе да Предлог покрајинске скупштинске одлуке о Кадровском плану Аутономне покрајине Војводине нећемо прихватити, гласаћемо против, зато што је тај Кадровски план за нас једноставно непрегледан, нарочито у оном делу који се односи на службенике који се налазе на положају. Њихово стање никако да се реши и стално се изигравају или стално се врше неке варијације на тему запошљавања службеника на положају, које ми не подржавамо.
И, на крају, желео бих само да кажем да смо разматрали и неке амандмане које су поднели посланици или посланичке групе које су из опозициије и мислимо да ћемо већину тих предлога подржати. Захваљујем.
Ez év december 21-én sor
került a VAT 17-ik parlamenti ülésére. Szokásukhoz híven az ülést pár napirendi
ponttal hívták össze, majd az ülés kezdetéig folyamatosan küldték a
pótanyagokat és seperc alatt 7 (hét) napirendi pontról 23 (huszonhárom) pontra
duzzadt az ülésanyag.
A PÉNZ
Az ülést meghatározó
napirendje mindenképpen a VAT 2018-as költségvetési tervezete volt. Tudjuk jól,
ha pénzről van szó, akkor mindannyian hozzá szeretnénk szólni, más - más a
meglátásunk mire kellene költeni az adófizetők pénzét. Ezért csak a legfontosabb
részletekre térnék ki. A tervezet szerint a VAT 2018-as költségvetése 68,6
milliárd dinár volna. Ebből 42 milliárd dinár az úgynevezett transzfer
(átutalt) eszköz a köztársasági költségvetésből. Ezek céleszközök és leginkább
csak továbbutalásra kerülnek az oktatásban, egészségügyben, önkormányzatokba
etc. dolgozók fizetésére, intézmények működtetésére, valamint a köztársasági
költségvetésből pénzelt projektumokra, amelyek a Vajdaság területén valósulnak
meg ( BG-BP vasút, Szabadkai Népszínház, Y- ág Szabadkánál, Žeželj híd
Újvidéken etc.).
A
megmaradt 26 milliárd dinár az előző évekből áthozott pénzeszközökből (nem
végrehajtott projektumok), illetve adóbevételekből tevődik. Itt főleg a cégek
nyereségi adójáról és a fizetések utáni adó egy részéről van szó. Valójában ez
teszi ki azt a keretet amivel a Vajdaság szabadon rendelkezhet.
A felsoroltakból
mindenki gyorsan lebonyolíthatja a számadást és ugyanarra a következtetésre fog
jutni mint mi: a VAT 2018-as költségvetésének
tervezete nem felel meg a szerbiai alkotmány általi követelményeknek! Nincsen
meg az a famózus minimális 7%, de a híres 3/7 sem amit nagyberuházásokra
kellene fordítani!
Ezt a tényt maga Igor
Mirović, tartományi kormányfő is elismerte. Persze tett egy gyengécske
próbálkozást az igazság relativizálására és azt állította csak 600 millió
hiányzik a 7%-ig, majd gyorsan áttért a számokkal való licitálásra és azt
bizonygatta, hogy a költségvetési tételek 40%-a fejlesztésekre megy el, és a
2018-as költségvetés 5%-al nagyobb a kezdetleges 2017-estől, illetve 1%-al a
2017-es pótköltségvetés elfogadása utánitól.
Lényegében igazat
mondott, de csak félig. A másik felét elhallgatta. Elfelejtette elmondani, hogy azért
nagyobb a 2018-as költségvetés mert az már tartalmazza az oktatásban,
egészségügyben, közigazgatásban, tartományban, kulturában etc. dolgozók 5 és
10% béremelését, ami szintén a céleszközök oldalát nyomja. Valamint azt
is elfelejtette elmondani, hogy a cégek után megfizettetett nyereségi adó nem a
jó gazdasági körülményeknek köszönhető, hanem a nyereségi adót más
módszerrel számolták el amivel többlet bevételhez jutott az
állami/tartományi költségvetés. Ezt az adót, pontosabban egy részét, a
2018-as évben a cégek visszaigényelhetik.
Hogy a
fizetések utáni adóból eredő bevételek sem olyan fényesek azt abból is észre
lehet venni, hogy a VAT átlagfizetése alacsonyabb mint a belgrádi régióban, és
a hivatalos statisztikai adatok szerint az elvándorlás miatt a Vajdaság
területe sokkal gyorsabban néptelenedik el mint Szerbia más régiói.
A bevételek bizonytalanságát az is bizonyítja, hogy a képviselőháztól blanco felhatalmazást kértek 600 millió dinár kölcsön felvevésére a költségvetés folyamatos fizetőképesség (likviditás) fenntartására.
A költekezés
szempontjából is igen érdekes adatokra lelhettünk. A VAT káderügyi terve
szerint 92 hivatalban lévő tisztségviselőt ( politikai munkahelyekről van szó
mint titkár helyettes, segédtitkár, tanácsadó, segédtitkár helyettes etc.)
“tart el” a jövő évi költségvetés, 24
millió dinárért vásárolnak új autókat, a nemzeti tanácsoknak szánt támogatás
maradt 60 millió dináron, míg egyes projektumoknál a kisebbségi média területén
- a 2017-es költségvetéshez képest - csökkent a támogatás. A kis és közép
vállalkozásoknak szánt összeget is csökkentették. Ezért nem is szavaztunk a
2018-as költségvetési tervezet elfogadására.
ELLENZÉKBŐL IS LEHET EREDMÉNYEKET ELÉRNI!
ÁTTÖRÉS AZ EGYENRANGÚ NYELVHASZNÁLATBAN
Számomra az ülés
legfontosabb mozzanata mégis a képviselőház ügyrendmódosítása volt. Mint
ismeretes, meg valamikor 2017. májusában képviselői beadványban kezdeményeztem
az ügyrend módosítását azzal a céllal, hogy a képviselők elkaphassák a
képviselőházi anyagokat írásos formában minden hivatalos nyelven, így magyarul
is. A kezdeményezésemet elsődlegesen elutasította a hatalmi többség, de a
későbbiekben háttéregyeztetések során, és az ellenzéki eszköztár lehetőségeivel
élve, napirenden lett tartva a felvetett probléma. Az eredeti javaslatom némi
átdolgozásra került, majd ismét a képviselőház elé került, amit ezúttal teljes
konszenzussal szavaztak meg a jelenlévők. Talán ez volt az első alkalom, hogy
az ellenzék és a hatalmi többség is egy oldalon volt. Felszólalásomban két
dolgot emeltem ki:
Az egyenrangú nyelvhasználat
kiteljesedéséért még meg kell teremteni a feltételeket, hogy a
képviselőház bizottsági ülésein is fel lehessen szólalni valamelyik
hivatalos nyelven, így magyarul is.
Megkértem minden kollégámat
éljen a jogával és igényelje az anyanyelvén is elérhető írásos anyagokat.
Remélhetőleg ez egy
további impulzust ad a fordító szolgálat felerősítéséhez, ami után
kezdeményezni lehet a tartományi hivatalos lapok teljes fordítását, és az ott
elkövetett jogcsorbítás kiigazítását.
A javaslat elfogadása
egyben azt is bizonyítja, hogy ellenzékből is lehet eredményesen politizálni.
AZ EGYETEMI AUTONÓMIA KIJÁTSZÁSA
Írásom elején említést
tettem az anyagok kézbesítéséről, és részletesen leírtam hogyan játszák ki az
ügyrendet. Általában a későn vagy utolsó pillanatban érkező anyagokra érdemes
odafigyelni mert komoly turpisságokat rejthet. Ez történt ebben az esetben is.
Ugyanis, az ülés megtartásának napjától számítva 16 (tizenhat) órával előbb
küldték ki azt az anyagot amivel kijátszották az Újvidéki Egyetem autonómiáját.
Az eddigi
szokásoktól eltérően, amikor is a tartományi képviselőházban lévő
frakciók részarányukhoz képest javaslatokat tehettek az Újvidéki Egyetem
Tanácsának tagságára, a Szerb Haladó Párt (SNS) nem konzultálva senkivel
sem, beleértve a koalíciós partnereket is, beterjesztette saját javaslatát az
egyetemi tanács feltöltésére, amit meg is szavaztak.
Ezzel
kijátszották az egyetemi autonómiát mert a haladók egymagukban átvették
az alapító, azaz a VAT egészének szerepét, “átcsomagolták” az egyetemi
tanács összetételét és megteremtették azt a kényelmes többséget a tanácson
belül, amely 2018-ban megválasztja az Újvidéki Egyetem dékánját és az egyetem
egyéb tisztségviselőit. A közmédia után a felsőoktatást is bekebelezik,
bevégezvén a 90-es években is használt káderek visszarendeződését.
Majdnem egy éves
semmittevés után a szerbiai Államigazgatási és Önkormányzati minisztérium
gondolt egyet és belefogott a Nemzeti Tanácsokról (NT) szóló törvény
módosításába. Létrehozott egy 27 tagú munkacsoportot ami főleg kormányzati
hivatalnokokkal, jogászokkal lett feltöltve, de helyet találtak benne a Magyar
Nemzeti Tanács (MNT) képviselői, illetve Nyilas Mihály a tartományi
Közigazgatási, Oktatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkár is.
Írásomban nem
szándékozom kitérni a NT szóló törvény módosításaira, erről már többször
nyilatkoztam, illetve részletes elemzést tett közzé a VMDK. Akit érdekel az
megnézheti, elolvashatja őket itt:
Amiről szeretnék írni az
inkább a NT törvény módosításának “a konzultációs közvitáját” érintené. Szerbia
az EU csatlakozása során a 23-as fejezet keretein belül elfogadott egy külön
kisebbségi akciótervet amiben elkötelezték magukat a NT szóló törvény
rendezésére. Új törvény elfogadását vagy a jelenlegi törvény módosítását látták
elő, a határidő 2017. első negyedéve volt.
Ehhez képest 2017.
november 27-én az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium honlapján
megjelent egy rövidke hír mi szerint 2017. november 29-én Újvidéken elkezdenék
a NT szóló törvény módosítási javaslatának “előzetes konzultatív közvitáját”.
Ugyanitt olvashattuk, hogy Újvidék mellett ilyen “közvitát” még Novi Pazar,
Bujanovac, Petrovac na Mlavi és Belgrád területén rendeznének. Majd a cikk
végén egy linket jelöltek meg ahol elvileg elérhető volna a “közvita” tárgya,
nevezetesen a NT törvény módosításának munkatervezete.
Természtesen ezt a rövid
kis közleményt senki sem vette észre, a sajtó ingerküszöbét nem érte el. Annál
is inkább a már említett újvidéki,első kerekasztal megszervezése!
Talán azért mert a
házigazda, a tartományi Közigazgatási, Önkormányzati, Oktatási és Nemzeti
Kisebbségi-Nemzeti Közösségi titkárság meg sem hírdette a kerekasztal
időpontját, a titkárság nem értesítette a vajdasági parlamentben lévő
frakciókat a kerekasztal megtartásáról, a képviselőház honlapján csak egy
utólagos tájékoztatást lehetett elolvasni a kerekesztal lebonyolításáról. A mai
napig nem lehet tudni ki volt ezen a kerekasztalon és milyen módon került oda.
Amint látjuk, teljesen
átlátható és nyomon követhető módon történt az első “közvita”. Amikor ennek
híre ment, sokan felkapták a fejüket és számon kérték (többek között én is a
VMDK nevében) a minisztériumtól hogyan is gondolták ilyen módon eljátszani a NT
törvény módosításának “közvitáját”?
A reklamálásnak meg lett
az eredménye és a minisztérium utólag még egy vajdasági színhelyt iktatott
be 2017. december 15-ére Szabadkán.
A szabadkai “közvitát”
már a média is jobban kikisérte ( a szerb jobban mint a magyar!), de szép
számban jelentek meg az érdekelt felek képviselői is. Nyilvántartásom szerint a
szabadkai “közvitán” jelen voltak a magyar, horvát, bunyevác, német nemzeti
tanácsok képviselői, valamint a felsorolt nemzeti közösségeket képviselő pártok
képviselői.
Magyar részről a már
említett MNT-én kívül, jelen volt még a Magyar Mozgalom és személyemben a VMDK
képviselője. Hivatalosan a szabadkai székhellyel rendelkező magyar pártot nem
képviselte senki, azt meg már nem tudtam eldönteni, hogy az MNT elnöke vagy
Nyilas Mihály tartományi titkár hivatalukon kívül még a pártot is képviselik.
A bevezető
felszólalásokban mindenki számára egyértelművé vált, hogy a minisztérium
szakemberei egy hátralépéses, az alkotmánybíróság döntéseinek szigorú
állásponton vannak. A felszólalókat ugyan meghallgatták, de nem sok mindent
jegyeztek fel maguknak abból ami ott elhangzott. Pedig volt mit hallani!
Mert a nemzeti közösségek
képviselői közül egy jó szót sem lehetett hallani a NT-okról szóló törvény
módosítási javaslatáról. Mindenki élesen, de a politikai diskurzus
illedelmes keretein belül, bírálta a javasolt tervezetet. A bunyevác és a
horvát nemzeti tanács képviselői még azt is szóvá tették az ott jelenlévő
államtitkárnak és a minisztérium jogászainak, hogy nem hozták nyilvánosságra
milyen észrevételek érkeztek eddig a NT-ok részéről a tervezet szövegére,
valamint egyetlen megoldást sem láttak a tervezeteben azokból a javaslatokból
amit a nemzeti tanácsok koordinációs testületén keresztül adták át (ezt most
történetesen a MNT koordinálja!). Magyarán mindent elutasítottak!
Bevallom
nagy érdeklődéssel kísértem az MNT elnökének és jogtanácsosának felszólalását.
Jól esett hallani az álláspontjukat a tervezet visszautasításáról, az
általuk javasolt módosításokat is teljesen ésszerűnek és elfogadhatónak tartom.
Kár hogy addig erről nem nyilatkoztak a közvélemény előtt és nem akartak teret
adni a MNT-én belül e kérdés megvitatásának, közös álláspont kialakításában.
Azonban
a hallottak alapján az a kérdés is megfogalmazódott bennem hogyan is
helyezkedhettek erre az álláspontra ha részt vettek a törvénytervezet
kidolgozásában? Milyen álláspontot képviseltek ebben a folyamatban? Miért nem
vették figyelembe az észrevételeiket (ha voltak) ha már megegyezik a MNT
többséget adó politikai opció és az ami jelen van a szerbiai kormányban?
Jó volna ha ezekre a kérdésekre minél előbb választ
kapnánk!
A
Magyar Mozgalom képviselője Józsa László (volt MNT elnök) is elfogadhatatlannak
és visszalépésnek minősítette a NT módosításának tervezetét. Konkrét
észrevételeivel, javasolt megoldásaival (amiket helyeseltem) kiegészítette azt
amit a MNT képviselői nem mondtak el.
Felszólalásomban
igyekeztem olyan szempontokra kitérni amiről az előttem felszólalók nem tettek
említést ( a konkrétumokról lásd a fenti linkeket). Véleményem szerint
így lett kerek a történet. Számomra ez is csak azt bizonyította, hogy ezen a
téren nincsen olyan nagy különbség közöttünk, és az igazi átütést - a délvidéki
magyarság érdekei mentén - akkor érhetnénk el ha egy közösen érlelt és
kiforrott javaslattal fordulnánk a szerbiai hatóságok felé.
Hogy
lesz-e erre hajlandóság, vagy nem, azt a jövő fogja megmutatni. Ha mégis a
politikai hiúság, presztízs, pártérdekek, koalíciós símulékonyság kerülne
előtérbe a közösségi érdekek helyett, akkor félő, hogy hosszú távon egy nagy
esélyt szalasztanánk el az autonómia terén.
A Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) 16-ik ülését
2017. november 15-én tartották. Eredetileg két napirendi ponttal hívták össze,
amihez a későbbiekben csatoltak további hatot. Ebből két napirendi pont
pénzügyi vonatkozású - a tartományi költségvetés 9 havi megvalósításáról szóló
jelentés és a vajdasági garancia alap 2016-os jelentése- a további hat
személyi kinevezéseket takart. Elejében csodálkoztunk is rajta miért hívták
össze a képviselőház ülését ilyen “lájtos” napirenddel, de a későbbiekben megértettük
mi volt az eredeti szándék. Ugyanis, a VAT előző ülésén kemény ellenzéki
kritikák hangzottak el a féléves költségvetési jelentés októberi megvitatására,
hiszen akkor már a költségvetési törvény szerint a 9 havi jelentést kellett
volna megvitatni. Úgy látszik ez “megülte” a fekete-vörös-zöld hatalmi koalíció
gyomrát és most előzékenyen “kikerülték” az ellenzék előre borítékolható
kritikáját.
A “kikerülés” szándéka olyan
jól sikerült, hogy még az ülést is a megszokottnál egy nappal rövidebb idő
alatt hívták össze, nehogy az ülés elején - még megy az élő tévés közvetítés -
az úgynevezett képviselői órában az ellenzéknek lehetősége legyen kérdéseket
intéznie a tartományi kormányhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az
ellenzéktől megvonták a hatalom egyik fontos ellenőrzési mechanizmusának
intézményét.
Ezzel a tartományban is precedenst teremtettek
hiszen a köztársasági parlamentben ez már régóta működik. Ebből is
látszik mit gondolnak a demokráciáról és hogyan manipulálnak. A házelnök ( a délvidéki magyar leggazdagabb
párt elnöke) ezt az “előre jegyzet kötelezettségek fontosságával” indokolta,
ami elég szegényes kifogás.
A kritikából azért így is kaptak mert a 9 havi
költségvetési jelentésből kiolvasható a nagyberuházások alacsony szintű
megvalósítása, és egyre nyilvánvalóbb az a kemény pénzügyi központosítás amit
Belgrád végez.
Az eszközök 67% átutalásként érkezik -
céleszközként- és csak “átfolyik” a tartomány költségvetésén. Ezzel
mesterségesen növelik azt a pénzt amit a tartománynak az alkotmányos 7%
ellenében kellene átutalniuk. A megmaradt 23% saját bevétel, de az is részben
kötött.
Ezt hívják haladó
kommunikációban “projektek körüli gyülekezet”.
De egyéb furcsaságokat is észleltünk. Pld. a tartományi költségvetésből több millió dinár
nagyságában végzik a Hilandar (Görögország) és
Vranje környéki kolostorok rendbetételét, vagy éppen fél millió dinárt
költenek a horvátországi szerb kisebbség tankönyvvásárlására - amit a Horvát
állam egyébként is ingyen biztosít!
Ehhez képest a vajdasági iskolákban tanuló
diákok számára az ingyen tankönyvek biztosítására csupán pár ezer dinárt láttak
elő ami nem valósult meg.
Persze, ezek a kritikák leperegnek róluk.
Dolgozik a szavazógépezet. Ahogyan a személyi kinevezéseknél is, ahol gőzerővel
folyik a tartományi intézmények, egyetemi tanácsok “haladósítása”. Még akkor is ha a konkrét esetben Igor Mirović
tartományi kormányfő testvérét mentették fel összeférhetetlenség miatt és
helyébe egy másik haladót neveztek ki.
A jó történetekben - így az enyémben is - a
csattanó a végén szokott történni. Igaz a kamerák akkor már rég nem
peregtek, de érdekes volt megfigyelni a képviselői kérdéseket, amelyek az
összehívásból eredően az ülés elejéről az ülés végére szorultak. Itt csak a
legérdekesebbeket említem.
Saša Šućurović kolléga arra volt kíváncsi az
ígéretekhez képest mit is tett a tartományi és a köztársasági kormány
együttesen a földművesekért aszálykárok kapcsán (a múlt ülésen leszavazták az
ellenzék erre vonatkozó javaslatát, és azóta sem intézkedtek).
Míg én azt szerettem volna megkérdezni az
oktatási titkártól hogyan lehetséges az, hogy az ötödikes magyar nyelvű naplók csak november közepén kerültek az iskolákba amikor Belgrádban van oktatási államtitkáruk, a tartományban ők vezetik az oktatási titkárságot, többségük van a Magyar Nemzeti Tanácsban és olyan jó az együttműködés a tartományi és a köztársasági kormány között mint eddig soha! (http://tinyurl.com/y9axs4kw)
Sajnos egyikünk sem kapott azonnali választ mert
a tartományi kormány tagjai - így az oktatási titkár is- nem tartózkodtak a
teremben!
Ezért az írásom végére ismét
kérdést kell elhelyeznem: miért fél a hatalmi koalíció az ellenzék kérdéseitől?
Bozóki Antal
honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz fűződő joga? kérdésére adott válaszát.
Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány
Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán
végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt
valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan
információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam
Önt a pontos és valós tényekről.
A Vajdaság
Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van
az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák,
horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott
beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes
ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg,
kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot,
amit
kifejezett kérelme esetén
a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen
arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá
lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a
Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit
ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági
Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a munkaanyagok és a
képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.
A Képviselőház
különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még
az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi
nyelveken. A VMDK álláspontja szerint
a fentiekben részletezett okok miatt
az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú
nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb
módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május
15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István
úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés
napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül két ülést
követően
2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen
felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi
többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés
megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és
az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel
ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.
Ami a Hivatalos
Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők
kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén),
szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az
ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a
képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a
Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a
fordító szolgálat túlterheltségére és a
Képviselőház munkájának megbénítására hivatkozni.
Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem
ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok bizonyos hivatalnokainak magyarázkodására
emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett
magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen
telepítve. Meggyőződésem, hogy az ügy
gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Ha a válaszában
említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt
figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi
Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz
tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények
alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat
működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?
Sajnos, az
általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati
csorbítására, amit a fordító szolgálat túlterheltségére fognak. Közel
40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el,
aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti.
Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi
nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett
jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt
közreműködésével teszik.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Sajnálatosnak
tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a
Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha
az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból
tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében
csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha
legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt
párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem
meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar
szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten
egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.