Miért cenzúráz Varjú Márta a Magyar Szó főszerkesztője? Válasz Pásztor Bálintnak és az MNT elnökének valótlanságaira és a személyemet ért rágalmakra

Magyar Szó

Vojvode Mišića 1.

21000 Újvidék

foszerk@magyarszo.com

Tisztelt főszerkesztő asszony!

2014. december 13-án a Magyar Szóban megjelent a "Nem kell temetni a Szabadkai Rádiót!" című cikk (http://www.magyarszo.com/hu/2552/vajdasag_szabadka/119598/%E2%80%9ENem-kell-temetni-a-Szabadkai-R%C3%A1di%C3%B3t!%E2%80%9D.htm újságíró Tómó Margaréta), amelyben Pásztor Bálint kormánypárti képviselő, Maglai Jenő Szabadka város polgármestere, Hajnal Jenő az MNT elnöke nyilatkoznak a Szabadkai Rádió, de más, kisebbségi nyelveken is tájékoztató médiumok magánosításáról, illetve véleményt mondanak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének e témakörben tartott sajtótájékoztatójáról, és az ott elhangzottakról. Mivel a fent említett cikkben a kormánypárti képviselő és az MNT elnöke többször is megszólítják a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét (VMDK), sajtón keresztül kérdéseket intéznek hozzánk, valótlanságokat állítanak a VMDK-ról, illetve rágalmazzák személyemet, kérem önöktől, hogy a sajtót szabályozó pozitív törvények értelmében ( Törvény a tömegtájékoztatásról és a médiáról, a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 83/2014. szám, 83.,  84., 87. szakasz ), közöljék válaszomat a Magyar Szó hétvégi szám főoldalán, azonos terjedelemben, azonos helyen és azonos betűmérettel.

Válaszomat az érintett személyekhez kötöttem. Elsőként  Pásztor Bálint kormánypárti képviselő állításaira térek ki, majd a folytatásban az MNT elnökéhez intézett válaszom következik.

Tisztelt képviselő úr!

A szerbiai valóság bebizonyította, hogy  a médiumokról szóló törvénycsomagban szerepelő  garanciák nem köteleznek semmire sem, és nem riasztják vissza a tisztességtelen szándékú résztvevőket a kisebbségi nyelveken is sugározó médiumok magánosítási folyamatától. Köszönöm Önnek, hogy "ráharapott" a szándékosan felállított "kétéves csalira", hiszen így első kézből megerősítette állításunk lényegét: öt év (a jobbik eseteben) eltelte után a tulajdonos teljes egészében eltörölheti az addig működtetett műsorrácsot, ami az említett médiumok esetében, a kisebbségi nyelveken történő műsorok törlésével járhat. Az eddig lebonyolított szerbiai magánosítások tapasztalata is azt mutatja, hogy az új tulajdonosok sok esetben  nem teljesítették a magánosítási szerződésben vállalt kötelezettségeket.  A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szabadkai Rádió megmaradását szeretné elérni. Temetését pedig azok készítik elő, akik támogatásukat adták  a médiumokról szóló törvénycsomagra. A szakmai egyeztetésre tett célzását jól hangzó, de hamisságot tartalmazó politikai mondatnak tartom. Ha erre meg lett volna az igazi szándék, akkor mint koalíciós partnerrel 2009-ben egyeztettek volna  a  nemzeti tanácsokról szóló törvény kidolgozásáról, vagy a későbbiekben  a  közösségünket mélyen éríntő vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs törvény, illetve a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjainak kollektív bűnösségét megszüntető (sic!) határozat  kapcsán is.  Talán akkor elkerülhettük volna a jól megfizetett jogászok által kidolgozott "van valami, de nem az igazi" megoldásokat. Egyúttal, tisztelettel felkérem  Önt, hogy adjon bővebb magyarázatot  mit ért a "mindent megteszünk azért, hogy a médiumok magánosításában részt vegyenek olyanok is akik az adott médiumokat fejleszteni szeretnék" mondat alatt. Ugyanis, ez a  megfogalmazás akár azt is jelentheti, hogy a magánosítási folyamatban helyzetbe szeretnék hozni azokat az egyéneket, akik közel állnak érdekeltségi köreikhez, ami tilos a hatályban lévő szerbiai törvények szerint. Továbbá, a legjobb tudomásom szerint, a szerbiai alkotmánybíróság döntése után már nem vehetőek át az alapító jogok. Ezt az előző periódusban kellett volna megtenni. A Szabadkai Rádió szerkesztőségei pénzelése kapcsán, hadd válaszoljak önnek egy kérdéssel. Indítványozta-e valaki, hogy a többi érdekelt nemzeti tanáccsal közösen kezdeményezzék az alapítói jogok átvételét, majd  a részarányoknak megfelelően a működéshez szükséges költségek fedezését? A VMDK soha nem jelentette fel az MNT-t a médiumok rátenyerelése miatt, ahogyan azt a cikkben állítják. Azonban ki kell mondani, hogy a MNT-t irányító párt visszaélt az MNT általi felhtalmazásokkal, és az MNT mögé bújva  rátenyerelt a vajdasági magyar médiumok szerkesztési politikájára. Valótlanságot állít akkor, amikor azt mondja, hogy  a VMDK feljelentgette az MNT-t a szerb állami szerveknél, mert  az a magyarokat segítette.  A VMDK egyszer fordult  beadvánnyal a szerbiai diszkriminációs biztoshoz, és ezt is azért tette mert az MNT olyan ösztöndíj szabályzatot fogadott el, amellyel diszkriminációhoz vezetett a magyarságon belül. Az akkori ösztöndíj szabályzat szerint 25 pontot kapott volna az a jelentkező, aki szerepel a külön választási névjegyzéken, míg a kitűnő tanulmányi eredménnyel rendelkezők csak 15 pontot kaptak volna az ösztöndíj kérelem elbírálásánál, vagyis startban  kizárta volna azokat a magyar diákokat az ösztöndíjazási folyamatból, akik nem szerepeltek a külön választási névjegyzéken. A diszkrimináció ellenes biztos helyet adott a beadványunknak.  Sikeres akciónknak köszönhetően a szabályzat meg lett változtatva, és így most sokkal többen részesedhetnek a magyarországi támogatásokban. Ami személyemet ért rágalmazást  illeti, már többször kijelentettem, hogy KKT elnökként azért nem írtam alá az adai  "Szarvas Gábor" Könyvtár alapítói jogok részleges átvitelét az MNT-re, mert az MNT által elküldött szerződésben a törvény által előlátott  50%-os alapítói jogok mellett, az intézmény alaptőkéjének 50%-át is az MNT-re szerették volna íratni, ami törvénytelen. Nem tehetek róla, hogy az MNT illetékesei nem akarták törvényes mederbe terelni a szerződés szövegét.

Tisztelt MNT elnök úr!

Ami az ön nyilatkozatát illeti, azt kell mondanom, hogy nagyon sajnálom az elnök úr hozzáállását. Sajnálatos dolog, hogy az elnök úr  a párbeszéd elindítására tett javaslatot feladatosztásként éli meg, és csírájában elutasítja ennek minden lehetőségét. A  cikkben közölt  mondataiból egyenesen érzékelhető, hogy számára nem az a fontos, hogy minden vajdasági magyar  elnöke legyen, hanem csak azok elnöke akar lenni, akik önt megválasztották. Ebben csak az a baj, hogy az MNT minden vajdasági magyaré és nem csak azoké, akik jelenleg bitorolják.  Továbbá, elnök úr elfelejtette azt az apró tényt is, hogy a VMDK  részt vesz az MNT munkájában, és mint ilyennek joga van javaslatokat adni. Vagy már ezt a jogot is elvitatja tőlünk? Köszönöm elnök úr aggodalmát, de a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége politikai és szakmai teljesítményével minden alkalommal el szokott számolni a párt illetékes szervei és a közvéleméy előtt is. Jelenlegi teljesítményünket  illetően, talán érdemes megjegyezni, hogy az elnök úr is előszeretettel "mazsolázgat"   választási programunkból, de irányadó lehet az is, hogy a  múltkori MNT ülésén 23 módosító indítványt nyújtottunk be, azzal a céllal, hogy gátat szabjunk az ön által javasolt és képviselt antidemokratikus vezetési módszernek, amely előirányozza  az ellenzék  kizárását az érdemi munkából, kiskorúsítja az MNT Tanácsát, a valós döntések meghozatalát a Tanácsról átruházza  az MNT elnökére és az MNT Végrehajtó Bizottságára, kikerülvén a döntések meghozatalával járó felelősséget. Ezennel a "vitát" részemről lezártnak tekintem.

Ada, 2014. december 15.                 

U.i.: Ha a viszontválaszom közlése  a hétvégi számban elmarad, nyilvánosságra fogom hozni létezését, közlésének elmaradását is.                                  

                                                                                                                   Tisztelettel,

                                                                                                                   Csonka Áron

                                                                                                                   a VMDK elnöke

Levél az MNT elnökéhez - médiumok magánosítása

Magyar Nemzeti Tanács

Ago Mamužić u.11/II

24000 Szabadka

Hajnal Jenő elnök úr részére

Kelt: 2014.12.17.

Tisztelt elnök úr!

Annak ellenére, hogy Ön a sajtón keresztül már nyilvánosan is elhatárolódott a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének esetleges megkeresésétől és felkérésétől az ügyben, hogy az  MNT elnökeként kezdeményezze egy olyan tanácskozás megtartását, ahol minden érdekelt féllel egyetemben ki lehetne vizsgálni, milyen jogi lehetőségek vannak a magánosításban lévő, kisebbségi nyelveken is tájékoztató helyi, illetve regionális jellegű médiumok megmentésére, kötelességemnek érzem e levél megírását.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nem tartja megbízhatónak a médiumokról szóló törvénycsomagban szerepelő garanciákat, mert azok, ahogyan azt a szerbiai valóság már be is bizonyította, egyrészt nem tartják vissza a kisebbségi médiumok magánósítási folyamatától a tisztességtelen szándékú résztvevőket, másrészt nem tartalmaznak megfelelő garanciákat a műsorrács hosszú távú fenntartására. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy ez a Szabadkai Rádió, de a topolyai, törökbecsei, zombori,  nagybecskereki stb. kisebbségi nyelveken is tájékoztató médiumok kisebbségi műsorainak megszűnéséhez vezethet.

Mivel a szerbiai alkotmánybíróság döntése miatt a nemzeti tanácsok már nem tudják kezdeményezni az alapítói jogok átvételét, véleményünk szerint az egyik lehetséges megoldás e probléma orvoslására az volna, ha az ebben érdekelt szubjektumok és nemzeti tanácsok, mint jogi személyek, megjelennének a magánosítási folyamatban, majd a későbbiekben, megfelelő részesedési arányban, hozzájárulnának a médiumok működtetéséhez.

Továbbá, azt gondoljuk, hogy az MNT, mint a Szerbiában élő legnépesebb nemzeti közösségét tömörítő szervezete kellene, hogy kezdeményezze  ezen egyeztetések lebonyolítását. Ebben Ön fontos szerepet tölthet be, hiszen az MNT-t a mindenkori elnöke képviseli.

A fentiek értelmében kérem Önt, hogy mégis gondolja meg magát és karolja fel  kezdeményezésünket.

Megtisztelő válaszára várva,

 Csonka Áron

a VMDK elnöke 

HIVATALOS EREDMÉNYEK, TAPASZTALATOK, KAMPÁNY- A MNT VÁLASZTÁSOKRÓL II

A Köztársasági Választási Bizottság (KVB) honlapján megjelentek a Magyar Nemzeti Tanács választás végleges eredményei. Az ideiglenes / részleges adatokhoz képest nem történt nagy változás. Nézzük mit mondanak a számok: 137.111 regisztrált szavazóból 55.673-an szavaztak 392. szavazóhelyen. Ebből 55. 671 szavazólapot használtak, 572 volt az érvénytelen szavazatok száma, 55.099 érvényes, míg két lapot nem dobtak be az urnába. Ez 40,6% részvételi arányt jelent. Az 1-es számú lista 46.753 szavazatot, és 31 mandátumot, a VMDK-Csonka Áron lista 3567 szavazatot és 2 mandátumot kapott, a 3. lista 2481 szavazatot és 1 mandátumot, a 4. lista 2298 szavazatot és 1 mandátumot valósított meg. Felületesen szemlélve a választások számadatait azt lehet mondani, hogy az 1-es lista fölényesen győzött, míg a többiek éppen, hogy csippentettek valamit. Maradt minden a régiben. Azonban ez így leegyszerűsítve mégsem felel meg a valóságnak. Előző írásomban már említettem milyen buktatók, nehézségek, jellegzetességek voltak a MNT választások körül. Talán ezért van az, hogy ennek a statisztikának több olvasata is van. Lehet úgy is olvasni, ahogyan azt az 1-es lista képviselői mondják, azaz nagyobb a győzelmük mint 4 évvel ezelőtt (3 mandátummal többet valósítottak meg), de úgy is lehet olvasni az eredményeket ahogyan azt a távol maradók tették. Nevezetesen, az emberek szavaztak távolmaradásukkal, és az alacsony részvételi arány is jelzi mit gondolnak az MNT-ről, illetve az előző hatalmi többség munkájáról. Viszont a számokból azt is kilehet olvasni, hogy a választások győztesei 12000 szavazattal kevesebbet kaptak mint 4 éve, de az alacsony választási aránynak köszönhetően több mandátumhoz jutottak, ahogyan az is, hogy miután kiestek a köztársasági hatalmi struktúrákból a 3-as és a 4-es lista befolyása csökkent a magyar szavazók körében. A 3-as hozta a 4 évvel ezelőttit, míg a 4-es lista visszafejlődött 5-ről egy mandátumra. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az említett listák az utolsó pillanatban adták át jelölésüket, ezért rövid kampányuk volt, a pártjaikban pedig nem volt nagy az érdeklődés / támogatottság a nemzetiségi választások iránt. Mielőtt a VMDK eredményeit boncolgatnám, teszek egy kis kitérőt. Ugyanis, a KVB az általános eredmények mellett, közzétette a voksok alakulását egy-egy településen, szavazóhelyekre lebontva.

TAPASZTALATOK

Az adatok alátámasztják azt amit a terepen tapasztaltunk: ott ahol a MNT választásokon résztvevő pártoknak ( főleg a 3-as és 4- es lista) volt betekintésük az eredmények alakulásába ott 30-35% volt a választásokon való részvételi arány. Azokon a településeken, községekben ahol ez elmaradt, és csak az 1-es lista ellenőrizte az urnákat, ott jóval magasabb volt a választók választási kedve, és a voksolók 40-52% járult az urnákhoz. Ezek az adatok igen elgondolkodtatóak! Ahogyan az is kinek a „kárára” történt mindez, és kinek a szavazói adtak le majdnem 600 érvénytelen szavazatot.

Továbbá, azt tapasztaltuk, hogy főleg az idősebb korosztály ment el voksolni. A fiatalok, egyetemisták, azok otthon maradtak. Különösen 15h táján volt nagy a nyüzsgés, amikor egyeseknél kitört a pánik az alacsony részvétel miatt, és tömegesen hordták be autókkal a szavazókat. Ismételten az elsődleges célcsoport az idősek voltak. A szavazásokról közzétett adatok még egy érdekességet mutattak ki: majdnem minden településen (a szokásos százalékhoz képest), hirtelen megnőtt azoknak a száma akik otthon borítékba szavaztak. Talán mondanom sem kell, melyek voltak azok a községek ahol az ilyen módú szavazás kimagasló százalékban jelentkezett. Sokan panaszkodtak arra is, hogy nincsenek a névjegyzéken, aminek több oka van. Nem iratkoztak fel a névjegyzékre (úgy emlékszem 4 éve felírattak! Sic!), időközben címet változtattak és ezt nem jelentették, későn iratkoztak fel és nem jelentek meg a rendszerben, egyéb mulasztás történt. Az elhunytak nem lettek kitörölve, míg a 18 évüket betöltő személyek nem lettek felírva. És ha már a névjegyzékről írok, külön érdekességnek említeném az egyes lista párt elnökének személyre szóló levelét. Honnan tudta kinek kell azt kiküldeni ha az adatok titkosak? Honnan tudta azt is, hogy ki az a kb. 3000 személy aki nem tudott szavazni? Mert azt egy percig sem hiszem el, hogy mind a 3000 ember egyenként jelentkezett! Tisztában van-e az elnök úr azzal, hogy a titkosított személyi adatokkal való visszaélés bűncselekmény?

KAMPÁNY

E fejezet végén, beszéljünk még egy kicsit a kampányról. Ahogyan azt előzőleg már említettem, az állam nem adott pénzt a kampányra. Az egyes listához képest, akinek drága óriás plakátjai, színes brosúrák, ajándékok, tévé, napilap, hetilap, rádió, internetes reklámozás stb. ált a rendelkezésére (milyen pénzekből?!!) , a VMDK kizárólag a törvény által szavatolt ingyen bemutatkozási lehetőségekre tudott támaszkodni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állami, önkormányzati, tartományi alapítású rádiókban, tévékben jelenhettünk meg, korlátolt időtartamban. A rendelkezésünkre álló idő 5 perctől 25 percig mozgott. Kétszer szerepelt jelöltünk a VRTV Napjaink c. választási műsorában, illetve hatszor 10- 12 percet kaptunk a MNT alapítású Pannon Tv-ben. Azt el kell mondani, hogy a Pannon TV elég keményen cenzúrázott (különösen akkor ha felvételről ment a műsor), egyoldalúan és részrehajlóan tudósított, folyamatosan az egyes lista szekerét tolva, megpróbálta jelölteinket kompromittálni, lejáratni. Ami az írott sajtót illeti, a MNT alapítású Magyar Szó ennél még rosszabb volt. Az egyes listáról, jelöltjeikről, politikusairól, több oldalas interjúkat, híreket közöltek, míg az összes többi listának nyúlfaroknyi hely jutott. Az is eldugott helyen, a 15 oldalon. Ráadásul, a kampánycsend ideje alatt hosszas interjút közöltek az egyes lista vezetőjével, illetve hosszasan cikkeztek az egyes lista politikusainak Csúrogon tartott megemlékezéséről, amit előrehoztak, mint Vucic-Nikolic a Putyin parádét. Nem is beszélve arról, hogy a reklám felület nagyon drága volt (számunkra), egy oldal bérlése 60.000 dinárba került. Hogy ez így volt-e másoknak is, azt már nem lehet tudni. Az egyes listának magyarországi politikusok, tartományi titkárok is kampányoltak, ami a törvény legdurvább megsértése. Rátelepedtek minden kulturális rendezvényre, iskolákban, színházakban, más állami intézményekben is kampányoltak, sokszor közpénzen. A választási siker érdekében az egyének, kulturális, civil, hagyományápoló szervezetekben tevékenykedők zsarolásától sem riadtak vissza. Külön figyelmet érdemelnek az egyházi személyek, akik nyíltan kampányoltak az egyes lista oldalán. Ezen a téren kiemelkedő teljesítményt nyújtott a templomromboló bánsági katolikus püspök.

Talán az internetes média volt az aki igyekezett lekövetni minden listát, és tárgyilagosan tudósítani, teret adva mindenkinek. Ilyen körülmények között nem maradt más mint kimenni a vásárokra, piacokra, és ott beszélgetni a szavazókkal, illetve szórólapok szórása, és a közösségi hálók, honlapunk használata.

Elemzésem harmadik, utolsó részében a VMDK eredményeivel foglalkozom.

SIKERESSÉG? LEGALITÁS? LEGITIMITÁS? NEMZETI TANÁCSI VÁLASZTÁSOK ELEMZÉSE I. RÉSZ

 Írásomat Kori Udovički miniszter asszony kijelentése váltotta ki, mi szerint a nemzeti tanácsi választások sikeresek voltak, és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosításának eredményeként a most megtartott nemzeti tanácsi választások „messzemenően átláthatóbbak voltak”, különösen azért, mert ezúttal a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) felelt a szavazás végrehajtásáért.

Szavai szerint éppen emiatt könnyebb volt reagálni azokra a nehézségekre, amelyek egy-egy választás ideje alatt jelentkezhetnek.

Talán mondanom sem kell, hogy kijelentésével nem egyezem. Minden tapasztalatunk arról szól, hogy az állam fél vállról vette ezeket a választásokat. A törvény startban nem biztosít egyforma indulási alapot minden nemzetiségnek. Egyeseknek kevesebb, míg másoknak több aláírást kellett összegyűjteni az induláshoz. A külön választási névjegyzékek nem voltak teljesek, nem szerepelt rajta egy-egy nemzetiség összes, szavazattal rendelkező tagja, valamint gondok voltak a névjegyzékek pontosságával. Akinek nem volt illegális adatbázisa a külön választási névjegyzéken szerepelőkről, annak hatalmas gondjai voltak a listaállításnál. Az állam nem biztosított pénzt a kampányra, de az eredmények ellenőrzésére sem. Ezzel favorizálta a „pénzes” pártokat, csoportosulásokat, ami komoly árnyékot vetett a választások demokratikusságára, tisztaságára, átláthatóságára. Nem követték, és nem is jelentették a kimeneteli arányokat, míg a szavazatszámláló bizottságok kialakításánál teret adtak egyes pártok mesterkedéseinek (éltek is vele Szabadkán, Magyarkanizsán stb.). Ráadásul, munkájukat nem ellenőrizték megfelelően. A választási meghívókat, többségében csak szerb nyelven, cirill írásmóddal küldték ki fittyet hányva a nyelvhasználati jogokra. A KVB (RIK) döntése alapján átszabták a szavazókörzeteket, majd átrendezték a szavazóhelyeket, kész felfordulást okozván intézkedéseikkel. Elvégre, az alacsony 30-40 % kimenetel mindent elmond a választások sikerességéről. A kimeneteli arányok tudatában, megállapítható: talán az újonnan megválasztott testületeknek van legalitásuk, azonban a legitimitásuk foka már igen kérdéses.